Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Na, vasárnap voltam Ludwigozni. :-) Kicsit másképp alakult, mint ahogy korábban elterveztem, de végül így lett jó. Már előbb akartam menni, de mindig megcsúsztam az egyéb programokkal, és bennem egy 18 órás zárás volt, ezért halasztottam.
Most úgy terveztem, hogy délelőtti program kb. fél egyig, benézek pár boltba a KöKin, haza ebéd, aztán irány a Ludwig.
Ezzel szemben a "délelőtti" program fél kettőig tartott, gondoltam a csökkentett boltos program után egy gyors ebéd a Kökin, aztán haza (a jegy nem volt nálam) és Ludwig. A gyors ebédből több mint egy óra lett, mivel az önkiszolgálónak hitt kajálda nem az volt, 3 óra körül jöttem el, kb. negyed óra hazáig.
Otthon bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem a Ludwig nyitvatartását, érdemes-e elindulni? Kiderült, hogy csak az állandó kiállítás van 6-ig, a másik kettő 8-ig. ÉS!!! Hát tárlatvezetés 16 órától a Mintázat és dekoráció kiállításon!!! Kb. fél óra tőlünk a Müpa/Ludwig, gyors indulás, 4 óra előtt pár perccel estem be a pénztárhoz, pont időre a tárlatvezetésre!
Azt hittem többen lesznek, de csak öten voltunk. (A kiállításról majd később.) A vezetés kb. egy óra volt, utána felmentem az állandó kiállításra rákészülni egy kicsit*, majd egy kávé és kóla a büfében után végignéztem a második emeleti kiállítást (Short List 2019), majd a végén még egy kicsit visszamentem a Mintára...
*Szóval rákészülés. A múlt héten voltam a Trafóban egy Frenák Pál társulat kortárs tánc előadáson, a Cage bemutatója volt, utána beszélgetés a művészekkel. Utána váltottam pár szót Palival :D, akkor mondta, hogy január 17-én lesznek a Müpában. A jegyvételt eredetileg a Ludwigos látogatással akartam összekötni, de szombaton az Allee-ban szúrtam ki (pedig már vagy tucatszor láttam), hogy van Müpa jegyárusítás, ott vettem meg. És mivel van újabb Müpa jegy, így van újabb Ludwigos is. És lesz tárlatvezetés a Westkunst - Ostkunst kiállításra is, idén még 22-én és 29-én is. Még nem tudom, melyik nap megyek, lehet hogy jön ismerős is (még rá kell beszélni, de ő is vett jegyet a Frenákra). Nekem a 29 a logikusabb, mert aznapra van a Müpa jegyem (Péterfy Bori).
amit ezekben a napokban minden színházi előadáson felolvasnak (csütörtökön a MU színházban az előadás előtt még az előtérben olvasták fel, ma a Trafóban a koncert vége előtt Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts énekesnője olvasta fel - mindkettő független színház).
Szombaton megnéztem a Történelmi kézműves kirakodóvásárt a Nemzeti Múzeumban. Volt olyan jegy, amivel csak ezt lehetett látni, de olyan is, amivel a kiállításokat is. Persze, hogy én ez utóbbit választottam.
Magáról a vásárról most nem akarok írni, érdekes volt, szép is, de sokban azonos volt a tavalyival, az meg a tavalyelőttivel. Ez nem baj, sőt! Elvégre a kiállítók is azonosak.
Viszont magát a múzeumot is megnéztem. No, nem az egészet, az túl nagy falat lett volna számomra. A történelmi időket csak a török hódoltságig követtem, aztán úgy éreztem, beteltem, holott még sok néznivaló akadt volna. Viszont nekem elég volt ennyi. Legalább lesz miért visszamennem.
Mint legtöbbször, most is az apróságokra emlékszem legjobban. Például egy ezüstből készült, szarvast ábrázoló asztaldíszre. Az állatnak korallból készült az agancsa, és opál pórázfélét viselt a nyakán.
Aztán közelről megnézhettem a Kolozsvári-testvérek Szent György szobrát, és így sokkal érdekesebbnek találtam. Végre azt is láttam, hogy a sárkány farka rátekeredik a ló mellső lábára. Viszont azt csak most láttam meg, hogy a szobor alapján egy kis gyík és két, meglepően élethű kígyó igyekszik el onnan. Szerintem belátták, hogy ha ekkora rokon sem boldogul, rájuk nem sok jó vár. Rájöttem, hogy a gyík pikkelyei ugyanolyanok, mint a nagy testvéré, csak persze méretesebbek.
Aztán megnéztem az arcképeket. Legjobban Rákóczi Györgyé tetszett, ő egy buzogányt fogott a kezében, és nem volt nehéz elképzelnem, hogy használni is tudta! Viszont hiányoltam mellőle a feleségét, Lorántffy Zsuzsannát, holott ő igazi társa volt jóban-rosszba. Viszont lehet, hogy vagy nem készült róla festmény, vagy nem maradt fenn.
Utánanéztem, igenis volt arcképe. Mi lenne, ha egymás mellé tennék a kettőt?
Némi vigaszt jelentett, hogy Nádasdy Tamás mellett ott volt Kanizsai Orsolya is.
Aztán még elmentem a Rotschild Klára kiállításra is. Azért mondom így, mert ez egy külön pavilonban látható. Talán szörnyen hangzik, de kicsit csalódtam. Úgy vélem, a kiskosztüm volt az erőssége, de láttam olyan koktélruhát is, amit annak idején tíz forintért sem vettem volna meg. No de ez szubjektív! Igaz, olyat is, amit megcsodáltam. Kerülte a feltűnő színeket, valahogy visszafogott volt, de az is lehet, hogy csak ilyen darabjai kerültek ide.
Megnézhettem a saját éksereit is, volt egy négyujjnyi széles, vastag arany karkötő, szerintem eléggé hivalkodó. A többi viszont annál jobban tetszett, általában ezüst volt, gránátkövekkel kirakva.
Elég sok korabeli híradórészletet is láthattam, amiben a szalonja divatkínálatát mutatta be. Egy filmrészlet láttán magamban megállapítottam, hogy Audrey Hepburnt kellett volna öltöztetnie. Igaz, Ruttkai Éva sem rossz választás, neki is jól állt volna. Könnyen lehet, hogy dolgoztatott is ott.
Múltkorában volt egy olyan játéka, hogy a nézőktől kért 10-15 szót, tetszés szerint. Mondanom sem kell, a nézők nem kímélték, a legkülönbözőbb felhasználási területekről kapta meg. Ő meg kb 10 perc leforgása alatt összeütött egy rímelő verset, történettel, addig a mellette ülő lány gitározott.
A hétvégi müpás koncert előtt megnéztük a Ludwig Múzeum két kiállítását, az egyik kifejezetten tetszett, Mintázat és dekoráció címmel futott.
Különböző anyagokból (fa, papír, a textil talán összes változata) készült képek, installációk, dekorációk, kollázsok. Vizuálisan ritkán ejt rabul ennyire valami, csak álltam és hosszan vesztem bele a mintákba, színekbe, formákba, geometriai alakzatokba. A legtöbb minta és azok ismétlése, elválasztása harmonikus volt (a távol keleti motívumok felhasználása különösen), csak keveseknél éreztem vibrálást vagy olyant, hogy ezzel nem szeretnék együtt élni. Mert hogy egy kettőt eltudnék otthon képzelni. Különösen a festett ázsiai legyezőt. A másik kiállításig nem értem fel, de ez már máskor is előfordult.
Egnap megnéztem a Legfehérebb nap című izlandi filmet. Nem bántam meg, bár az érzelmeim elég vegyesek iránta. Szeretem, ha a cselekmény szép lassan, fokozatosan bontakozik ki, de ezt kissé túlzásba vitték. Aztán kezdtem ráérezni, és akkor már jobban tetszett. Bevallom, többek között azért mentem el a moziba, mert szívesen nézegettem volna valamit a csodás izlandi tájakból. Ez teljesült is, de sajnos, elég kevés volt, amiben gyönyörködhettem volna. Persze, ez nem turistáknak szánt reklám.
A történet szerint egy visszavonult rendőr, akinek balesetben halt meg a felesége, lassacskán rájön, hogy szeretett felsége alighanem megcsalta, és ezt nem tudja feldolgozni, holott még egy pszihológus is foglakozik vele. Ennek a következményeiről sól a film.
Ha már skandináv filmeknél tartunk, akkor van egy finn, a Csen mester konyhája, ezt is meg akarom nézni, jövő héten próbálok sort keríteni rá.
Pirulva ismerem be, hogy a skandináv krimiket nem kedvelem. Valahogy úgy tudnak leírni egy illatos, zamatos őszibarackot, hogy penészes, fonnyadt
Sokat ismerek közelről, igen. Szeretem ezt a fajta barangolást.
A Tátrában az összes kötött pályás közlekedési módon mentünk, volt fogaskerekű, kis piros, libegő, sikló, felvonó kicsi nagy; a végén, ami a nagy csúcsra ment, azt nem, mivel kb több hetes foglalással lehet jegyet szerezni. Igazság szerint, meg is rémültem, amikor megláttam, hogy megy felfelé egy bádog doboz és eltűnik a semmibe, a felhők fölé megy, nagyon futurisztikus volt.
Akkor itt a lehetőség találkozni vele! :D Valószínűleg elmegyek. :-) Nem mondom, hogy talizzunk ott, mert amilyen rejtőzködő vagy, ha pont mellettem ülsz, az sem derülne ki. :DDD
A magyarországiakat mind bejártad már? Azt ugye tudod, hogy minden kisvasútnak van (volt) külön napja, amikor mindenféle plusz programok, különmenetek vannak? Sajnos nagyon elfogytak a kisvasutak, és most már nincs is minden kisvasútnak.
No igen, ezt olvasva nem valószínű, hogy ott fogok ebédelni! A kiállított holmiknak is magas az ára. Általában ott veszem meg a csekély számú karácsonyi ajándékoznivalót, de nem biztos, hog idén is ez lesz. A kiállítók szerint magas a bérleti díj,és nekik esőben-hóban-fagyban a nyílt téren kell tartózkodni. Egyszóval nekik sem könnyű. Na de kinek jó ez így?
No de ez messzire vezetne. Megnézni viszont biztosan megnézem.
