Elkezdtem nézni, visszafelé, khm, szívfájdító. Amúgy is elég hülye hangulatban vagyok mostanában, erre ott az egész gyerekkorom, Trapper farmer, gumimatrac, úttörőtábor... Micsoda marhaság. :)
Ezt nem hiszem el: meg akartam csinálni ma este a téli-nyári ruhacserét, erre itt az újabb fortepan adag. Ti már mind azt nézitek?! :-) És mi lesz így a háztartásommal? :))
"Az ország első Mesemúzeum-és Meseműhelye 2012. szeptember 30-án nyitja meg kapuit Budapesten, a Döbrentei utca 15. szám alatt felújított műemléki épületben. Mesemúzeum Kányádi Sándor ötletére"
"nincs olyan család, melynek legalább egy tagja az említést ki ne érdemelné... s az ilyenre nézve pedig érdekes ismerni azt a fát , mely azt termette..."
Csak egyszerűen dühít, amikor úton-útfélen ezek jönnek szembe a facebookon, és a drága ismerősök még meg is vitatják, hogy ehhh, mecsoda nagyszerű kép, mekkora zseni ez az iksz ipszilon hogy így rábukkant, vajon hogy csinálta. Iksz ipszilon meg kushad a fűben és hallgat.
Egyszer egy ilyennel civódtam egy darabig, nem nagyon értette, miért illene jeleznie a forrást. Tamási Miklós azt mondta, hogy nincs ideje és ereje ezekkel foglalkozni (ami érthető), úgyhogy én csak annyit tudok tenni, hogy nem lájkolom az ilyen oldalt.
Én a "familysearch" honlapról beszélek, ahol szép nagy anyag szerepel, de csak fel van oda hányva, nehéz keresni benne, mert nincs tartalomjegyzéke, gyakorlatilag rendezetlnen.
De mindezen túl rettenetesen lassú is, egy-egy oldalt mostanában percekig tölt le, az elvárható 1-2 másodperc helyett. Így aztán jelenleg semmire sem alkalmas.
Amikor náluk jártam (sok éve), azt mondták, a környező országok engedélyével most terjesztik ki a közreadhatósági korszakot a nekem legérdekesebb időszakra, a XX. század elejétől máig, benne a polgári anyakönyvekkel is.
Amúgy meg - mecsoda kölönbség, hogy manapság annyiféle kórságban lehet meghalni. Olvastam nemrég egy reneszánsz főúrról, Vespasiano Gonzagáról. „Az úr magához szólította a feleségemet. Hirtelen vitte el a szélhűdés, anélkül, hogy akár egy szót mondhatott volna” – írta nagynénjének, Giuliának 1559. november 9-én. Pedig valójában ő fojtotta meg. Khm. :)
