"Igen, ez jó itt ezekkel teljesen egyetértek. A germán a FORRÓ szavunkból hozta létre az ő tüzüket"
Ki van zárva!!! Már egyszer leírtam:
Az angol FIRE, német FEUER nem származhat a magyar FORR-Ó szóból, mert Tök más a jelentésük. Ugye, a magyar FORR a forgás gyökkel rokon és semmi köze az égő anyaghoz, a tűzhöz.
A két előbbi (fitre és a feuer) a PIR gyök egy-egy változata.
Látod, látod, beleestél saját csapdádba, mert a szavak jelentéséből indultál ki, és még azt sem vetted figyelembe, - pedig biztosan tudtál róla - hogy a FORR-Ó szó jelentése egy hozzáadott jelentés, hiszen eredetileg forgást jelent.
"ÉV is a kör egy ÍVE, ne feledjük régen csillagászati értelemben gondolkodott mindenki időről"
Az ÉV nem a kör íve, hanem egy teljes kör, mégsem a KÖR gyököt használtuk ezen időszak megnevezésére, pedig sokkal jobban illene rá.
Továbbá az ÉV másik megnevezése az esztendő. Hol van itt az ÍV, vagy a kör hangalak? Sehol.
""Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
C-F is tévúton járt, mikor a szavak hasomló jelentését vette górcső alá a hangok helyett, amiket olyan szépen elkezdett feltárni, csak valamiért mindig áttért az előbbi gondolatmenetre.
Ti. a szavak jelentésének rokonsága a gyökben lévő hangok jelentéséből fakad, s etimológiai szempontból ez jelenti a gyök eredetének megfejtését, nem pedig a szavak jelentésének rokonsága, ami már csak egy következménye a gyökben lévő azonos hangoknak... Más szóval olyasmit vizsgál, ami magától értetődő, természetes dolog.
Ugye, az ÉV, KÖR és ESZTENDŐ e gondolat szerint nemcsak hasonló, de azonos jelentésű szavak. A gondolatmenet szerint egymással rokonok, viszont a hangalakjuk merőben különböző.Ugye, C-F is úgy fogalmaz, hogy az ŐV, ÍV - és hozzátehetném az esztendő, kör, gördül stb. szavakat is - alapfogalma a kerekség, kerítés. De ezzel valójában nem mond semmit, sőt teljesen zavaró, mert különböző hangalakú gyököket társít az egyébként valós közös (hasonló) jelentés alapján. De miért? Erre nincs, és nem is lehet elfogadható válasz, mert etimológiai szempontból értéktelen a gondolatmenet. Azért értéktelen, mert semmilyen épkézláb megoldást nem kínál egyik gyök eredetére vonatkozóan sem. Csak egy triviális kijelentés, mintha azt mondanám "zöld a fű". Persze, hogy zöld, milyen legyen?...
"És ebben semmiféle "kényszerképzet" nincs, hanem egybevágó hangalakok függnek össze értelmileg."
Ami teljesen természetes ott, ahol nincs hozzáadott jelentés. (átvitt értelmezés) Hiszen a hozzáadott jelentés már bármi lehet, mint pl a kék színnél az encián...
A "kényszerképzet"-et én arra mondtam, hogy ezzel a jelentésbeli hasonlósággal semmire nem lehet menni, mert semmi olyat nem nyújt, mely egy szó etimológiájának kiderítését segítené.
A gyöknyelvészek túlnyomó többsége sem tud ettől az egyébként tetszetős és látványos gondolatmenettől elszakadni, amin az MTA nyelvészei elnézően mosolyognak, - joggal.
Hiszen ezen az elven az év, kör, esztendő, kerekség, kerítés, levél, gördül...stb. mind rokonítható lenne egymással.
Ha pedig azonos, vagy hasonló a hangsor, de mégsem egyezik a jelentés, akkor meg tétlenül állnak a probléma előtt és csak néznek, mint borjú az új kapura...
Pedig az eredeti jelentés akkor is rokon, ha ma már teljesen más jelentését (hozzáadott jelentés) ismerjük a szónak.
"A valós hangalaki és értelmi összefüggéseket elfogadja, megállapítja és észreveszi ezeket..."
Ezen nincs mit felismerni, hiszen ha valaki nem vak, látja a rokonságot... Nem ezt kell felismerni, hanem ennek az OKÁT, a hangoknak a jelentését, mert az ad magyarázatot a gyökök közti rokonságra.
HAL szerintem a HALAD-ás szava lehet. HAL min főnév a vízben is folyton HALad szüntelenül valamerre. Az ige HAL is a tovább HALadásról szólhat. Ősi értelemben ez nem semmisülést, pusztulást jelentene hanem egyfajta továbbhaladást.
----
Egyértelműen. Ezt én is írtam korábban. Ahogy távoladnak a léptek, úgy HAL(kul) el a HANG is és HALványul el, szűnik meg a képe is annak, aki már régen elhaladt elődtünk. Aki nem beszél, az HAL-gat.
A HANG hehát = H + ang (mint b+ong, z+eng igeképző) Halk H-ból- ered, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ott a HATára a halható és nem hallható hangoknak, de gyakorító és folyamatos igeképzővel ellátva már csak arra vonatkozik, amit hallunk.
Megkérdezik hogy HALLOD?
Azt értjük alatta, hogy észleled? Mert azt halhatjuk csak, amit észlelünk. A hang, tehát egy HALLHATÓ - azaz észlelhető hang.
Akár hangos, akár halk.
A hangos szvaunk úgy keletkezett, hogy a néma H-t gyakorító és folyamatos igeképzővel ellátva tovább erősítettünk azáltal, hogy még s melléknév képzőt is kapott.
Gyakorlatilag a még Hallható Halk H-ból Hangosig fokoztuk.
HAL szerintem a HALAD-ás szava lehet. HAL min főnév a vízben is folyton HALad szüntelenül valamerre. Az ige HAL is a tovább HALadásról szólhat. Ősi értelemben ez nem semmisülést, pusztulást jelentene hanem egyfajta továbbhaladást.
Hogy ezt most épp a mennyország vagy a reinkarnáció vagy épp valami más, azt hol épp hogyan gondolták,
HALAD tömörebben HAL. A RAGAD dolgot hoznám mintának, aminek szintén van egy RAG tömör verziója is, például a szavak végén RAG van, kvázi ez ugyanúgy egy RAG-asztás a szóhoz.
Hasonló mintájú viszonyt sejtek a HAL--HALAD esetében...
Erről amúgy is akartam írni, a HŐ dologról és ezek megnyilvánulási formájáról. Régebben is már témáztam róla, de jobb újra elővenni ezt.
HŐ és HŰ egyrészt ellentét (mert így használjuk), ugyanakkor másrészt mégis jó barátok és ezek nagyon is összetartozóak. Mert ezek ösztöngyökök, ösztöni hangutánzó elemekből építettük fel a ránk ható HŐmérsékletnek bizonyos különféle szavait. Ugye a HŐ-mérő se csak a hőséget méri, hanem a HI (Hííí ) dolgot is, ami nekünk HIDEG, azt is méri.
HÓ is a témakör szava, és az is HI-DEG . HIMALÁJA HI-je is maga a HÓ
A HÓ szó kapcsán van egy terjedő nyelvész írás is, aminek nézetem szerint semmi köze a (hangalaki) valósághoz, nem azért HÓ a HÓ mert hogy ez a "befedés" ősgyök volna, meg mert befedi a tájat és takarja azt és ezáltal felül is van.))
A fentiek amúgy éppenséggel tényleg igazak a hóra, de ezt a valamit most tegyük inkább félre, mert ennek semmi köze sincs a HÓ valódi hangalakjához és nem is ad igazi választ erre . A HÓ is a HŐ(hatás) szava, ez is egy HŐhatás eredménye, ez éppen HIdeg, a hangalaki közelség is a hideg HI-jével van, itt kell keresgélnünk valójában, és ez ad nekünk választ a valódi és konkrét hangalak miértjére . Nem a takarók meg a leplek és a fedők. Az egy X féle értelmezés, de mi hangalaki ok-okozatot keresünk, ez egészen más.
Azaz összefoglalóan ezek a HÍÍ, meg HŰŰŰ és HÚÚ, valamint a HŐŐ HÉÉ meg a HÍÍ dolgok ösztöni hangutánzó valódi emberi reakciók az embertől a komfortérzetétől jelentősen eltérő HŐmérsékletekre.
Mindegy melyik irányba megyünk, ha a számunkra komfortostól nagyon eltérő hőjelenséget észlelünk, akkor jönnek a HÚÚ ez a víz basszus de hideg,(HÍÍ de...) vagy kilépünk és megcsap hideg vagy a hőség, jönnek a HŰŰ micsoda és a HŐŐ meg a HIJJ milyen idő lett gyerekek, és az ehhez hasonlók. Ezek a valóság hangjai lesznek.
És nem jártam még Polinéziában, de gyanítom ez ott is pontosan nagyon hasonló reakciókat vált ki ma is 2024-ben is. Ősi és jelenlegi ösztönszavak adhatják az alapját ezeknek a H kezdetű bármiféle hőmérséklethez köthető szavainknak, ez az ősnyelv amit logikus szógyökerei által ma is ugyanúgy beszél a magyar.
És az utódnyelvek (annak tartom őket) bár már nagyon sok mindent össze vissza turmixoltak és egyszerűen átírtak, de ezek a HŐ-S szavak szintén világszerte léteznek és megvannak a nyelvekben teljesen hasonló külsőkben. Nem mindig a magyar szó párjánál fogjuk ezeket megtalálni, sokszor egy másik szinonimánál vagy egy rokon értelmű szónál fedezhetjük épp fel.
Angol HOT vagy épp a HEAT is épp a HŐT említi meg.
A HŐ és a HŰ szavakat ellentétes előjellel használjuk, de mint "hőhatás" szavak ösztöni hangutánzójaként egy dologhoz kötődnek: Az ember valós reakciójához a hőjelenségekre.
Mégpedig azért, mert a HŰT-eni annyit tesz, mint HŐTLENÍTENI minek következtében elszívódik a HŐmérséklet. Aki pedig már nem HÍVE valakinek, az HŰTLEN lesz,
azért, mert a HÍV szavunk is ide kapcsolódik. Ha valakit magunkhoz tudunk HÍVNI, akkor A Hívőnk/ hívünk lesz, és HŰséget fogad nekünk.
A hit, a hinni, a hisz tehát azt jelenti, hogy valami, vagy valaki ELHÍVOTT minket, és ennek következtében ELVIVATOTTÁ váltak akik hisznek ebben.
Az ígét ugye el is lehet hinteni!
Remélem, nekem is sikerült és nem szózsoglőrködésnek fogjátok tartani.
Ugyanis azzal lehet csak így zsonglőrködni, ami zsengéjében hordozza a "zenét".
Rideg és Hideg szavunk tehát az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
--
Jav.:
Rideg és Hideg szavunkban a fő gyökelem, amit az R és a H - elé kerülve módosít, az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
Lehet arról beszélni, hogy utólagosan alakult ki közös jelentéstartománya ezeknek a szavaknak, de nem hiszem, hogy erről van szó.
Sokkal inkább arról, hogy rá kell jönnünk mely gyökrészen van a hangsúly mindegyik szóban.
Praktikus okokból a legrövidebb szó fogja a közös nevezőt kiadni.
Hogy mondjuk másképpen, hogy idegen? GYÜTT-MENT
Mi az ideg tulajdonsága? JÖN-MEGY = jö-eg, jö-d-eg = / = ing
Az ŐGYeleg szavunk és az ÜGY-el szavunk is megőrízte ezt az ingó mozgást, ami az ideg tulajdonsága.
Rideg és Hideg szavunk tehát az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
A rideg már nem ring, hanem RIAN - RIAD - Tehát a mozgás következtében törik. RITKA = széttöredzett részek messze egymástól.
Hogy igezam van bizonyítja az alábbi szópár közös nevezője is.
el-RIAD = elIJED
Az IN (ing, indul) mint az íjon található ideg így kerülnek szoros kapcslatba egymással. Az ÍJ szavunk is ebbe a láncba kapcsolódik be (a hajló mozgással) az Íjat pedig fel kell AJ-zani.
Felajzott állapotban lenni = felhúzott, feszített állapotban lenni.
Ez itt lényegét tekintve mind EGY dolog. FEL vagy FÖL az egyre megy. A szavaink rövidülnek is, ezzel mindig számolni kell egy igen rövid hangalaknál hogy simán lehet rövidülés eredménye.
Azaz a FŐ szó már rövidülés. "FÖLÜL, FÖLYÜL, FÖJ/FÖL és FŐ Ez "E" akcentussal is végigjátszható de "FE" szavunk ott már nincsen, csak "FEL"-ig egyezünk, addig viszont meg tök mindegy melyik hanggal mondjuk ki, vagy úgy is mondhatnánk hogy különböztetni FEL/FÖL szintjén ez már FELESLEGES. Vagy inkább FÖLÖSLEGES ?.))
Ráadásul mint ezt már többedik ízben is mondom, a régi szövegeink teljesen alátámasztják a FEL--FEJ átmenetet, és például a "fölyül" LY írása is pont ezt mutatja nekünk meg.
Abban igazt adok hogy a latin(os) írásra nem szabad hagyatkozni, mert az egy eleve torzított formátum.
És értelmileg is stimmel hogy a FELső rész legyen a FEJ, ez a FEL képzete...
ÍV a közös lényege pedig mindnek. OVÁL--ÍVEL , OVÁLIS--ÍVELŐS , ÉV is a kör egy ÍVE, ne feledjük régen csillagászati értelemben gondolkodott mindenki időről.
Akkor ha belegondolunk az ELÉVÜL és az ELAVUL is nem csak hangalakban egybevágó, hanem értelmét tekintve is nagyon közeli.
OVÁL --ÍVEL és az OVÁL ÓV röviden, természetes óvó forma az OVÁL, gondoljunk tojásra, vagy épp magokra, vagy épp egy csecsemőt karba vévő anyára.
ÖV szó sem csak nadrágszíj, sok minden más is ámbár az is ÍVES, és ÓV is minket. Cz-F idevágó mondatával ezúttel egyetértek :
"Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
Ez a két mondat így szerintem elég penge, észrevette a lényegét és a (nyilvánvalónak tűnő) kapcsolódást is.
És ebben semmiféle "kényszerképzet" nincs, hanem egybevágó hangalakok függnek össze értelmileg.
Ez olyan hogy ezzel kétféle dolgot lehet tenni :
1: valaki nem vesz róla tudomást, mert "csak"...
2: A valós hangalaki és értelmi összefüggéseket elfogadja, megállapítja és észreveszi ezeket...
A gyök FŐ és FEJ. Két különböző szó, mely két különböző fogalmat különít el egymástól. Sőt hármat... FŐ - ige. (pl. a leves) FŐ, azaz első és FEJ, ami testrész.
"Korai szóalakok: Fee, Feü, Fehe, Fei"
Ez nem jelent semmit, mert a latin betűkészlet igencsak hiányos volt a mi igényeinkhez képest, így nem lehetett vele a magyar szavakat hűen leírni... Ezért eleinte mindenféle variációban próbálták visszaadni a magyar kiejtést, de ez értelemszerűen egyenlő volt a lehetetlenséggel mindaddig, míg ki nem találtuk a megfelelő betűkombinációt, vagy kiegészítő írásjeleket.
"Feheru-vár ezért Fehér és ezért Fő"
A fehér nem más, mint egy szín. A FŐség hozzáadott jelentés, tehát ebből nem lehet kiindulni, pláne nem jelentésbeli kapcsolatot felállítani az eredet magyarázatára.
Vannak kivételek, ahol előfordul a csere lehetősége, azonban könnyen lehet (sőt, valószínű), ezekben az esetekben mindkét magánhangzó jelentésével azonos értelmű marad a gyök, azaz egymással párhuzamosan mindkét magánhangzó használatban volt.
"ÍV--ÉV--ÓV-ÖV- OV-ális --ÍVELŐS és ez ad mindnek tágabb értelmet, az ÍV adja a fő értelmét mindnek."
Nem, nem és nem! Ugyan abba a hibába esel, mint @Carnuntum. Mindketten az egyik szó/gyök jelentéséből indultok ki, s azt próbáljátok ráerőszakolna más szavakra/gyökökre, s ezáltal próbáltok valamilyen közös eredetet találni.
Az OVális és ÖV nem ÍV, mert mindkettő önmagába visszatérő alakzat. Az ÍV pedig nem. Az ÍVvel nem tudod a gatyád felkötni, mert nem ér össze a derekadon...:D
Az ÉV sem ÍV, mert nincs alakja, hozzáadott jelentése pedig egy kör, mert visszatérő, ismétlődő időegység. Ha ÍV lenne, akkor max. negyed- vagy félév lenne....
Az ÓV is inkább a takar szóval rokon, ámbár ez lehet félgömb..
Viszont érdekes módon nem rokonítod a körrel egyiket sem, pedig arra sokkal inkább hajaznak az ÍV kivételével....
Nem tudom, miért van mindkettőtöknek az a kényszerképzete, (neked ritkán) hogy a szavak/gyökök jelentése közt minden áron valamiféle rokonságot keressen, s főleg ebből a rokoni kapcsolatból vezesse le a szavak/gyökök eredetét, mintha az egyik gyök a másikból született volna.
A szavak/gyökök közti jelentésbeli rokonság értelemszerűen és törvényszerűen kialakul ott, ahol azonos hangok kerültek be a gyökbe, mert az azonos hangok azonos fogalomkört jelentenek és ez a jelentés nyilván bekerült a gyökbe, hiszen azért választották az adott jelentésű hangot.
A gyökök közti jelentésbeli hasonlóságnak egyedül a hangok jelentésének feltárásában van, hiszen ma már nem hangokkal, hanem szavakkal beszélünk, s csak a gyökök rokon jelentése alapján lehet következtetni a hangok jelentésére, arra a hangéra, mely közös a gyökben. Tehát nem a gyökök keletkezésére, hanem a hangok egykori jelentésére kapunk választ a gyökök jelentésbeli hasonlóságából.
Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket
- vagy az első
- vagy a második,
- vagy a harmadik
- vagy az első kettő
- vagy az utolsó kettő
- vagy az első és az utolsó
- vagy mindegyik hang egyezik. Több lehetőség nincs.
Ebből viszont az következik, hogy alapvetően összesen 7, azaz hét fogalom köré lehetne az összes létező gyököt csoportosítani a rokon jelentésük alapján.
És ezt @Carnuntum lényegében meg is teszi. Sőt, még túl is tesz rajta, hiszen ő a különböző hangokból álló gyököket is képes egymással rokonítani...
Szerencsére Te jóval óvatosabb vagy...:
"Viszont én ezeket nem azonosságként hozom fel, hisz minden szónak külön jelentése, külön alkalmazása van a beszédben...
Bingó!!! Erről beszélek, ez a dolgok lényege...
Bónusz:
Kedvenc vesszőparipád a görbeség. Nos, a természetben CSAK görbe dolgok vannak, egyenes nincs egy sem. Görbe a folyó, az ösvény, a fa, a levél, minden, minden görbe. Ezen az alapon minden szó, minden gyök rokonítható lenne egymással. Valamit akkor szokás megnevezni, ha el akarjuk különíteni valamitől, ami nem olyan. Ha nincs mitől elkülöníteni Miután minden görbe, akkor a megnevezésre sincs szükség. A görbe akkor nyert értelmet, mikor már tudtunk (hozzávetőleg) egyenes dolgokat csinálni (falat, kerítést, gerendát...)
Tehát az ennél az időszaknál korábbi gyökökben nem érdemes a görbeség jelentését keresni, mert értelemszerűen nem is volt.
Némiképp másképp fest a dolog, mivel nem az EGY szóból lesz a HEGY, hanem az EGY szóból és a H ősgyökből! És nem az EGY szóból lesz a VEGY, hanem az előbbi formula szerint a V ősgyökből és az EGY gyökből.
Akár fordítva is lehetne: a H ősgyökből lesz a HEGY... A H és az EGY azon túl, hogy az előbbi egy, az utóbbi két hangból áll, teljesen egyenrangúak, mivel mindkettő jelentéssel bíró gyök.
Nem a FÁból VAGY a FEJből lesz a FEJFA, hanem a FÁból ÉS a FEJből!!!
Ez egyben ki is zárja a hangok "esztelen" csereberéjét, hiszen nem egy meglévő gyök hangját cseréljük ki, hanem egy hangot egy másik hanggal rakunk össze.
Az előbbi példánál maradva, nem a fejfából alakult ki szócserével a talpfa, vagy a sámfa, hanem konkrétan egy másik szót ragasztottunk a FA gyökhöz, olyan szót, mely a fából készült dolog TULAJDONSÁGÁRA FUNKCIÓJÁRA utal. Tehát vagy a FEJ vagy a TALP, vagy a SÁM szavakkal kapcsoltuk össze a FA gyököt s nem csereberéltük a szavakat...
Azért nem, mert ahogy a példában is van a szavaknak önálló jelentése, a hangoknak is van, így a hangok a saját jelentésük alapján kerültek az összetettebb gyökökbe, majd toldalékként a gyökök után.
"Ha csak egy hangot képezel, akkor az Izzik szóban is egyetlen hangot képezel I-(zz)-ik - a z-k zöngés segédhangok csupán."
A Z nem segédhang, hanem egy folyamatos mozgás hangja, az ilyen jellegű igék képzője. Ráadásul ebben a szóban a nyomaték kedvéért kettő is van egymás után.
Lásd zúz, fáz(ik), néz, húz, ráz, fűz...
"A Élet, az Élénkség, az Izzás, az Istentől származik."
A gyakorlat ellenben azt mutatta, hogy minden élet vagy magból (a növényeknél) vagy anyától (állatok) származik. Épp ezért volt a nőknek kimagasló tisztelete a történelem előtti időkben, mert egyedül ők voltak képesek életet adni az utódoknak.
"Mert Egy az Isten!"
Megsúgom neked, az Isten soha nem volt egy ("személy"), hanem legalább kettő. Aztán szaporodtak... Egy Isten nem tud szaporodni. Márpedig minden vallás arról szól, hogy volt KÉT Isten, - egy nő és egy férfi - akiknek gyermekei voltak a többi Istenek.
A magyar nyelvben az "egy Isten" kifejezésben az 'egy' nem számnév, hanem sokkal valószínűbb, hogy egységet jelentő szó. - Tehát több Isten egységben.
"Tehát lehet egy kinduló gyök elé más hangot toldani, nem csak utána."
Elvben lehet, de ez a nyelvünkben nem igazán elterjedt gyakorlat. Más nyelvekben igen, de nálunk nem...
"Két mássalhangzós gyökelemek esetében pedig egy rakat olyan van, amelyeknek vagy az első, vagy a második eleme lesz azonos. Ezek a gyökök pedig természetes módon lesznek rokonok egymással,"
Így van!
"Így lehet természetesen, mégis tudatosan más jelentés felé tendálni egynél több mássalhangzós szavakat."
Tisztázzunk valamit: Ami természetes, az ösztönös, s ezért nem lehet tudatos...
"Ez nem utólagos keletkezés, hanem matematikailag kódolt, ha komolyan vesszük a gyököket."
Én nagyon komolyan veszem a gyököket/ősgyököket, ugyanakkor figyelembe veszem a gyökök jelentésének alakulását is (Pl. "hozzáadott jelentés") és eszem ágában sincs azokat összemosni a gyök eredeti jelentésével.
Matematikailag semmi nincs kódolva, sokszor pusztán a szükségszerű véletlennek, és a jelentések átfedésének köszönhető (mert viszonylag kicsi a hangok közti választék) a jelentésbeli hasonlóság.
