Havas Henrik18 órája ·
Deziré bejelentkezik
"Kedves Havas úr!
Utoljára kb. 4 éve beszéltünk telefonon. Remélem, azóta jobb egészségnek örvend.
A Baukó Éva-ügy kapcsán írok, mert igazságtalannak érzem, ami történik. 8 éve dolgoztam a vágójaként az akkor, Ómolnár Miklóssal közösen indított blogján. Ezalatt egyszer találkoztam Baukó Évával. Akkoriban tölthette a felmondási idejét az idősebb Éva nevű titkárnője, ezért feltételezem, azért járhatott Baukó a Pozsonyi úti irodában, mert új titkárnőt keresett (és nem személyi asszisztenst, aki Noszka Évi volt évekig).
Bejött Baukó Éva az irodába, magabiztosan mosolyogva, és amikor kiment, összenevettünk Évivel a háta mögött, hogy persze, ez a nő fog magának jegyzetelni meg helyesen írni... Utána nem is láttam többet, szerintem maga is rájött az első diktálásnál, hogy nem fog menni a közös munka. Azután Krisztina lett az új titkárnője, de csatlakozott a csapatunkhoz egy operatőr, Laci, illetve László Józsi is. Sok vendég járt arra akkoriban interjúzni, de tanúsíthatom, hogy soha egyetlen emberrel sem történt semmilyen incidens, amíg az alkalmazásában álltam. Márpedig ezt az időszakot vitatja most Baukó.
Benjaminnal (az egykori sofőrével, akit Baukó Krisztiánként emleget, szóval ezt is majdnem eltalálta) megláttuk a nő Facebook-bejegyzését, és nem tudtuk eldönteni, sírjunk-e vagy nevessünk. Én inkább sírnék, mert egyrészt ki merem jelenteni, hogy soha egyetlen ujjal sem ért egyikünkhöz sem, továbbá nem flörtölt velünk, közvetlen munkatársaival - inkább apafiguraként tekintettünk magára, akkor is, ha nem csak jót tudnánk mondani magáról.
Másrészt pedig felháborít, hogy ez a nő, kihasználva a #metoo mozgalmat, a téma komolyságát, az erőszakot átélt nők fájdalmát vonja kétségbe azáltal, hogy valótlanságokat állít.
Remélem, továbbra is szerencsés lesz az életben, és nem siklik félre a karrierje egy ilyen félnótás miatt.
Üdvözlettel:
Deziré"
Az üzenetet Deziré küldte.
Őszintén szólva, már arra sem emlékszem, miért hívtam így, úgyhogy az igazi nevére nem is emlékeztem.
Az e-mailen persze az eredeti neve szerepel, de nem kértem az engedélyét, hogy nyilvánosságra hozzam. Mindenesetre örülök, hogy megkeresett, mert jobb ha egy kívülálló idézi fel az egykor történteket.
Arra azért reagálnék, hogy az egykori kollégák nemcsak jót tudnának mondani rólam.
Hát, igen!
Néha elviselhetetlen vagyok.
Hogy ez világos legyen, egy apró, de jellemző sztori. Amikor elkészültem a Vona könyv kéziratával, egyértelmű volt, hogy Gyurit kérem meg arra, hogy korrektúrázza a szöveget. Egyrészt ezeréves barátom, egyetemi évfolyamtársam, másrészt hihetetlenül precíz, és talán jól is jön neki egy kis pénz, mert nagyon alacsony a nyugdíja. Amikor felhívtam a munka miatt, közölte, hogy ha nem rólam volna szó, már le is tette volna a telefont, mert a mamája Auschwitzból jött haza, és neki esze ágában sincs egy mocskos náciról szóló könyvet korrektúrázni. Persze megcsinálja, mert mégiscsak a barátja kéri, aki évekkel ezelőtt még esküvői tanúja is volt. Feltételei persze vannak: pénzt nem fogad el, és a neve nem szerepelhet az impresszumban. Mondtam, hogy rendben van, de azt mondta, hogy még volna egy megjegyzése: pusztán azért, mert ingyen dolgozik nekem, nyugodtan üvöltözhetek vele úgy, ahogy szoktam. Gyuri elvégezte a munkát, aztán bevallotta, hogy sajnos tetszik neki a könyv.
Kedden röhögve telefonált, hogy a villamoson a szemben ülő utas egy újságot, talán a Lokált olvasta, és az állt a címlapon, hogy Havas megosztja a Jobbikot!
Gyuri kifejezetten örült ennek.
Na, szóval, visszatérve Deziré leveléhez, most amikor Évának diktálok, csütörtökön háromnegyed egykor telefonált a lányom, aki a Vona Gáborról szóló könyv ügyeit intézi, hogy a terjesztéssel foglalkozó Líra Könyv kétségbeesve telefonált, hogy egy nap alatt elfogyott az első kiküldött ötszáz könyv, azonnal rendelnek még háromezret, merthogy a Libri Könyvesboltokba már nem is jutott. A lányom még mindig mérges rám, hogy állandóan keresem magamnak a bajt, de a várható üzleti siker egy nagyon picit enyhített a bánatán.
Említettem a lányomnak, hogy jelentkezett egy lány, aki emlékezett a titkárnőjelöltre, és hogy ezt a levelet beteszem a könyvbe. Hát, mit mondjak? Nem tartotta jó ötletnek, azt mondta, hogy inkább tartsam magam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem állok le vele vitatkozni, mert így soha nem lesz vége ennek az őrületnek
Most olvasta az Origón, megkeresték a Szegedi Tudományegyetemet is, hogy nyomozzák ki volt-e molesztálási ügyem. Jó, hogy ezt említette, mert már éppen akartam mondani, hogy a Borsonline - Bors Szórakoztató Napilap munkatársa mellett egy helyi lakos is megkereste a Kisoroszi Képviselő-testületet azzal, hogy foglalkozzon a „Havas üggyel”!
Szerintem tanulságos az összes levél.
