a bout de souffle (FR, 1960, jean-luc godard)
a clockwork orange (USA, 1971, stanley kubrick)
a moment of romance (HK, 1990, benny chan)
akira (J, 1980, otomo kacusiro)
amores perros (MEX, 2000, alejandro gonzalez inarritu)
annie hall (USA, 1977, woody allen)
any given sunday (USA, 1999, oliver stone)
audition (J, 1999, takashi miike)
ben hur (USA, 1959, william wyler)
birds, the (USA, 1963, alfred hitchcock)
blade runner - the director's cut (USA, 1982, ridley scott)
blue velvet (USA, 1986, david lynch)
blues brothers, the (USA, 1980, john landis)
borsalino (FR, 1970, jacques deray)
brazil - the director's cut (GB, 1985, terry gilliam)
bridge on the river kwai (GB, 1957, david lean)
bullet in the head (HK, 1990, john woo)
butch cassidy and the sundance kid (USA, 1969, george roy hill)
c'era una volta il west (IT, 1968, sergio leone)
citizen kane (USA, 1941, orson welles)
city of god (BRA, 2002, katia lund, fernando meirelles )
das boot (GER, 1981, wolfgang petersen)
dersu uzala (J, 1974, akira kurosawa)
egészséges erotika (HUN, 1985, tímár péter)
evil dead (USA, 1982, sam raimi)
exorcist (USA, 1973, william friedkin)
fantomas (FR, 1964, andré hunebelle)
fight club (USA, 1999, david fincher)
first blood (USA, 1982, ted kotcheff)
fist of fury (HK, 1972, wei lo)
fist of legend (HK, 1994, gordon chen)
fog, the (USA, 1980, john carpenter)
fudoh (J, 1996, takashi miike)
godfather part II (USA, 1974, francis ford coppola)
goodfellas (USA, 1990, martin scorsese)
grave of the fireflies (J, 1988, takahata iszao)
graveyard of honor (J, 2002, takashi miike)
happines of the katakuris (J, 2001, takashi miike)
hard boiled (HK, 1992, john woo)
heat (USA, 1995, michael mann)
infernal affairs (HK, 2002, lau wai keung - mak siu fai)
iron monkey (HK, 199, yuen woo-ping)
joint security area (KOR, 2000, park chan-wook)
kikujiro (J, 1999, takeshi kitano)
killer (HK,1989, john woo)
la casa della finestra che ridono (IT, 1976, pupi avati)
la tulipe noire (FR, 1964, christian-jaque)
la vita e bella (IT,1997, roberto benigni)
laputa: castle in the sky (J, 1986, hayao miyazaki)
le bossu (FR, 1959, andré hunebelle)
le fabuleux destin d'amélie poulain (FR, 2001, jean pierre jeunet)
le professionnel (FRA, 1981, georges lautner)
lodger, the (GB, 1927, alfred hitchcock)
lord of the rings: the two towers (NZ, 2002, peter jackson)
lupin III: castle of cagliostro (J, 1979, hayao miyazaki)
master of the flying guillotine (HK, 1975, wu yang)
mean streets (USA, 1973, martin scorsese)
millers crossing (USA, 1990, ethan & joel coen)
monthy python and the holy grail (GB, 1975, terry gilliam & terry jones)
murder on the orient express (GB, 1974, sidney lumet)
musa (KOR, 2001, kim sung-su)
my neighbour totoro (J, 1988, hayao miyazaki)
my sassy girl (KOR, 2001, kwak jae-young)
nightmare on elm street (USA, 1984, wes craven)
omen, the (USA, 1976, richard donner)
pari e dispari (IT, 1978, sergio corbucci)
peeping tom (GB, 1960, michael powell)
perfect blue (J, 1998, satoshi kon)
ping pong (J, 2002, fumihiko sori)
player (USA, 1992, robert altman)
psycho (USA, 1960, alfred hitchcock)
raging bull (USA, 1980, martin scorsese)
raiders of the lost ark (USA, 1981, steven spielberg)
ran (J, 1985, akira kurosawa)
rashomon (J, 1950, akira kurosawa)
rear window (USA, 1954, alfred hitchcock)
rebecca (USA, 1940, alfred hitchcock)
requiem for a dream (USA, 2000, darren aranofsky)
scene at the sea (J, 1992, takeshi kitano)
se7en (USA, 1995, david fincher)
seven samurai (J, 1954, akira kurosawa)
shaolin soccer (HK, 2001, stephen chow)
shining, the (USA, 1980, stanley kubrick)
shiri (KOR, 1999, kang je gyu)
solaris (SU, 1972, andrei tarkovsky)
sonatine (J, 1993, takeshi kitano)
spider-man (USA, 2002, sam raimi)
stalingrad (GER, 1993, joseph vilsmaier)
sting (USA, 1973, george roy hill)
sympathy for mr. vengeance (KOR, 2002, chan-wook park)
taxi driver (USA, 1976, martin scorsese)
thing, the (USA, 1982, john carpenter)
tokyo drifter (J, 1966, seiju suzuki)
torrente, el brazo tonto de la ley (ESP, 1998, santiago segura)
touch of zen (HK, 1969, king hu)
untold story (HK, 1992, danny lee - herman yau)
vertigo (USA, 1958, alfred hitchcock)
videodrome (CAN, 1983, david cronenberg)
violent cop (J, 1989, takeshi kitano)
whasango (KOR, 2001, kim tae gyun)
where eagles dare (USA, 1968, brian g. hutton)
óh, e idézetre emlékszem. és mennyire találó! épp azon morfondíroztam, mit isd fogok tenni ezen a nyáron. már június van, de a válasz egyértelmü: kapálózom és sikoltozom a tehetetlenségtől. :]
Akkor módosítok: "aki átment rajta, vagy még benne él".
Igen, tényleg szakértő vagyok a témában, nem mintha rám jellemző lenne... (kkhmmm). Még egy slacker filmajánlat akkor: Kicking and Screaming (USA, 1995), amiből a kedvenc idézetem: "What I used to be able to pass off as a bad summer could now potentially turn into a bad life."
Wes Craven. Kinek mi jut erről a névről eszébe? Nekem egy középkategóriás rendező, akinek igencsak félresikerült a filmográfiája. A hetvenes években kezdett el rendezni, és rögtön sokkolta a közönséget a Last House on the Left című szexuális bűncselekménnyel. A filmnél csak az a rosszabb, ami benne történik. A nyolcvanas évek közeépig ment a ZS kategóriás filmek gyártása, amikor is 1984-ben kipattant a nagy szikra: Rémálom! Ezzel megalkotta minden idők egyik legnépszerűbb sorozatgyilkosát, Freddy Krueger-t. A sikernek rögtön vége is szakadt, mielőtt elkezdődött volna. Évekig megint semmi normális rendezés, csak Z kategóriás horrorok felett producerkedik. Mígnem 1995-ben egy fiatal író keresi meg őt a scriptjével. Ő Kevin Williamson, és kezdődik a "Sikoly" korszak, mely ismét emeli Wes ázsióját. A harmadik rész lecsengése óta nem nagyon hallottunk Wes-ről. Megint producerkedik. Most sikerült egy nem is annyira rossz filmet kifogni. Ha egy kicsit jobban odafigyelnek a forgatókönyvre, és nem mindet a köré a 6-7 ijesztgetés köré építenek, akár még nagyon jó kis horror is kisülhetett volna a dologból. Megint nem jött össze. A jövő sem túl kecsegtető: Wes először egy farkasemberes filmmel próbálkozik, majd a japán Kairó című film remake-jét rendezi Pulse címmel. Én azért drukkolok neki. Megérdemel még egy sikerszériát.
Ha már ilyen szívélyes meghívást kaptam a klubelnök aeon fluxtól, íme:
The Low Down (UK, 2000): Jamie Thraves meglehetősen lassú, kis epizódokból álló filmje. Mint ilyen, a filmnek nincs túl sok története: főszereplő Frank (Aidan Gillen), miután elvégezte a művészeti főiskolát, egy tévéműsor-díszleteket gyártó műhelyben dolgozik és egy barátjával osztja meg a lakását. Végül úgy dönt, hogy ideje továbblépni, és elmegy egy ingatlanügynökségre, hogy saját lakást vegyen. Itt találkozik Ruby-val (Kate Ashfield; eléggé zavaró módon folyton Albert Györgyire emlékeztetett), akivel laza kapcsolatot kezd. A film Frank és barátai felnövekvési problémáiról szól: arról a bizonytalan időszakról, amikor az ember olyan helyen dolgozik, amiről tudja hogy nem a tudásának és képzettségének megfelelő, hozzá méltatlan helyen lakik, és nincs igazi, tartalmas kapcsolata. Frank úgy tűnik képtelen elszakadni ettől az életmódtól, képtelen megtartani Ruby-t, a film nem igazán mutat kiutat ebből a kényelmes passzivitásból. A színészi játék és rendezés üdítően dráma-mentes, a karakterek hitelesek. Aki átment már ezen a bizonyos perióduson, bizonyára értékelni tudja Thraves filmjét.
Könnyű kis nyári vígjáték, a Road Trip rendezőjétől. 3 harmincas éveinek közepén járó fiatelmeber elhatározza, hogy újjáépítik az egyetemista diákszövetséget. Ledér lányok,laza poénok, és cool arcok.
ha gondolod felém is eljöhetsz egy nagy-nagy vinyóval. van 220 filmem cd-re kiírva. fele ázsia. a másik felében meg vannak ritkaságok. van egy pár mai film is :)
Oké, köszi! Tarts ki, vinni fogom! :) Amúgy úgy néz ki, hogy hétfőtől dolgozni fogok az Erste banknál Pesten. 9-17-ig minden hétköznap, de ne izguljatok, nem irodában leszek, tehát remélem nem járok úgy, mint ahogy tavaly Móron járt pár ember...
A szombatjaim azért szabadok lesznek. :) Kivéve jövő héten, mert a tesómat fel kell kísérnem a reptérre... (Londonba megy dolgozni fél évre...)
A Dark Water és a Ringu egyfajta keveréke ez a Byeong-ki Ahn által rendezett koreai thriller. Mégsem csupán egy másolatról van szó, hanem inkább a jól bevált technika átvételéről, majd annak megcsavarásáról. Mindazonáltal a történet hagy némi kívánnivalót maga után, de ezt remekül ellensúlyozza a film hangulata.
phone [SK, 2oo2, ahn byeong-ki]
na bammeg, má' megin' ehun vané egy ringu remake. ez most nem hivatalos, ami kb. annyit tesz, hogy ott nyúlta le, ahol tudta. azért a helyzet nem olyan kilátástalan, mint elsőre tűnik. ugyan ázsiaiában [sőt, rajta kívül sem:] mostanság nem nagyon készül olyan horror, ami ne ringu ripoff lenne: vannak jobban sikerültek és kevésbé húzósak egyaránt. csoda, hogy hideo nakata nem pereli a disneyt ezért a filmért [tényleg a disney pénzelte], addig érdemes meglesni: bár meglehetősen vérszegény, de tartogat néhány jump-up jelenetet, amiket úúúúúúgy szeretünk. ami a sztorit illeti, meglehetősen zavaros, rossz szokása, hogy ide-oda ficánkol az időben, ráadásul előadja a kellemetlen "ez csak álom volt" figurát is, ami felettébb dühítő. ugyan már egy valag ázsiai filmet láttam, de még mindig nem tudom első blikkre megkülönböztetni a szereplőket, itt meg különösen zavaró, hogy az öszes fontosabb női szereplő tök egyforma. :] azért végül sikerült kibogozni a szálakat, amiket most jól nem fogok felfedni, mert én ilyen kis mocsok vagyok: mindenki jöjjön rá magától! a phone kitűnően fényképezett PG horror, videó helyett a rémület mobilon támad és ugyan nem jelöli ki napra pontosan a halál időpontját, de azért rendesen bele lehet halni. szellemjárta házak, liftek, lépcsőházak, hosszú hajú kísértetek - mind kipipálható. csak a szokásos.
about schmidt [USA, 2oo2, alexander payne]
payne 1999-ben készült csípős politikai szatírájában azt szerettem a legjobban, hogy leszarta a márványba vájt hollywoodi alapszabályt, miszerint egy film csak akkor lehet sikeres, ha abban szép emberek játszanak. az election-ben annyi hétköznapi külsővel rendelkező ember mozgott, hogy a film kísértetiesen valóságosnak tűnt. ez nem kevésbé áll az about schmidt esetében: nézzétek meg ezt a képet, jézusom, jack nicholson hogy néz már ki?! oké, a fazon most lett 65 éves, de még mindig arról olvasni, hogy fiatal nőket juggat. ebben a filmben pedig kövér, öreg, frusztrált és mentes mindenféle sármtól. pontosan tudja, hány éves. bár a tipikus nocholsonos manírok be-beköszönnek, de a hatás nem ugyanaz: ez az ember totálisan tanácstalan.
íme, elérkezett az aranykorba, nincs más dolga, mint hogy várja a halált. lánya egy seggfejhez készül hozzámenni [rá sem lehet ismerni arra a dermot mulroney-ra, akiért egy másik filmben cameron diaz és julia roberts versenyez], felesége 42 évnyi házasság után egyszerűen csak irritálja és ha visszatekint a múltba, elégedettség helyett kétségbeesés fogja el. hogy zaklatott lelkiismeretét megnyugtassa, anyagi támogatást nyújt egy éhező afrikai kisfiúnak és már az első neki szánt levélben kiírja magából egész élete során felhalmozdott dühét; e jelenetet látva hetedhét országnyi kacaj fogott el, nem hiába, jack egy istenség.
ez a road movie a lélekben kezdődik, aztán mikor schmidt tényleg útra kel, payne rendező nem csupán az öregség és a magány keserédes odüsszeiáját tárja elénk, hanem tűéles kiszólásokkal karikírozza az amerikai álmot és punnyadt középosztályt is. és jack? ő már számtalanszor felrakta a koronát pályájára és a visszavonulsáról beszél, de könyörgöm: ne tegye!
amire te gondolsz azok stílusjegyek és nem szabályok! de igen az animeban van 1 szabály! éspediglen, az a szabály, hogy nincs szabály. az animeban nincsenek szabályok azt rajzolsz és úgy ahogyan akarsz meg arról szól a történeted amiről csak akarod, hogy szóljon, nincsenek tabuk, nincsenek falak. és, hogy a stílus jegyek is mennyire nem kőbevésettek arra speciel elég jó - csak, hogy aktuálisak legyünk - példa az animatrix.
Amúgy csak vicc volt, viszont második filmnek bevállalhatnánk a Végtelen történetet, ami enyhén szólva is klasszikus, és amióta megvettem, érintetlenül hever a polcon :-(
