De egyébként itt most nagyon eszembe jut valami. Halihónak ajánlom! Erre az életkorra készít fel a Waldorf, erre az élethelyzetre! Ha jó egy Waldorf iskola, akkor a belőle kikerülő felnőttek nem fásulnak el az életük második felére.
ja és a skandinávokra: ott is ugyanolyan válságban van a család, de ott az államnak legalább annyi esze van, hogy belép, és a családokban pótolja kicsit az apát: hosszú nyitvatartású bölcsi-ovival. és valóban, van 4-6 órás munka. mint ahogy nálunk is. csak sajnos nálunk csak elvileg. ne tudjátok meg, egy itc cégnél mit kellett könyörögnöm egy távoli elérésért.
Hát, szerintem a Waldorf iskola a felnőtteknek, a szülőknek is nyújt valamilyen féle továbbvezető szálat azok felé a dolgok felé, amiknek van értelmük ebben az életben. Az ilyen nőnek is kell valami, ami talán nem a pénzkereső munkájában van, de értelmet ad az életének. És ez nagyon sok dolog lehet. Pl. akár a világ megismerése is lehet ez, mert az ember soha nem tudhat eleget róla.
Én nem ismerem egyébként eléggé a Steiner államberendezkedési nézeteit, de valamit gondol róla, azt tudom. Úgy gyanítom, hogy ő valami olyansmit mond, hogy kell egy szellemileg a lakosságnál magasabb szinten álló ellenőrző réteg, akik eldöntenek dolgokat. Pl. hogy melyik gazdasági egység működik jól - mint ahogy pénzre nincs is szükség, vagy valami nagyon ködös elképzeléseim vannak erről, hogy a Steiner hogy gondolhatta. De biztos van róla könyv, csak nem tudom, melyik. Amit Te itt most írsz, az is egy fokkal a diktatúra irányába tér el a szabadversenytől - ha egy egyenesen ábrázolni lehetne a dolgot a totális ellenőrzöttséggel az egyik végpontján és a totális vadkapitalizmussal a másikon.
az ősi modellt alkalmazni egy megváltozott világban beépített katasztrófa.
őszintén: a te feleségedet tökéletesen kielégíti ez a szerep? és mit fog csinálni, ha a gyerekek már nem lesznek otthon?
egy ismerősöm későn is kezdte, sokat is szült, de még 5 gyerek után is vissza kell mennie 47 évesen. képzelheted, milyen magas szinvonalú munkákat tudnak neki ajánlani :-(
A családfentartót nem föltétlenül gondolom férfinak, egy modern modell esetében. Az ősi modellben valóban így volt, és sok családban ma is nagyon jól működne ez, de ahol fordítva éreznék jónak, ott úgy kellene. Vagy ahol mindketten dolgozni akarnak, ott dolgozzanak mindketten. Csak ezt diferenciálni kéne (lehetne) fizetésileg: aki családfenntartó, több pénzt kap, vagy az, aki otthon akar maradni a gyereke mellett, annyi állami támogatást kap, amennyi mellett nem kell dolgoznia. Ez persze sajnos az idealizmus kategória, ha tetszik, utópia, úgyhogy hagyjuk.
Nekem ez az ősi modell kb. 20 éves koromig át se futott az agyamon, hogy létezne. Aztán akkor körül kezdtem el gondolkodni rajta, hogy jé, tényleg, lehet, hogy ma is vannak, akik ezt gondolják normálisnak, szóval ahol ez az ősi modell valamilyen csodával határos módon kicsit megkövült és még ma is ez él.
Egyébként az is új nekem, ami állítólag Angliában van, hogy a férfiak mosogatnak meg vasalnak meg elmennek gyesre pl. ... :)
Nálunk otthon a jól bevált szocialista anyaőrlő típus van divatban, aki visszamegy 3 év után dolgozni, és minden tekintetben ő tartja egyben a családot a gyerekszülés utáni, munka melletti évtizedekben is. De nem ezt tartom normálisnak, hanem az Angliásat.
Az ősi modellel csak annyi a bajom, hogy az a véleményem, hogy azért nem jó ez a társadalom így, ahogy van, mert a férfiak csinálják. Ha nők lennének mindenhol, ők hoznák a törvényeket, stb., a férfiak meg csak vadászgatnának az erdőben, akkor még talán Waldorfra se lenne szükség, mert egyszerűen minden sokkal jobb lenne.
Sokkal jobb lenne, ha a férfiak nem pénzkereséssel foglalkoznának, mert nem értenek hozzá. Annyi szép más dolog van a világon, írjanak pl. szerelmes verseket!!! Az mindig jól jön egy kifáradt, agyonhajszolt nőnek, AKI GÜRIZIK A CSALÁDJÁÉRT ÉS AZ INGÉT IS KIVASALJA.
Én úgy hallottam (vagy láttam valami műsorban), évekkel ezelőtt, hogy valamelyik skandináv országban lehetősége van a nőknek 4 vagy 6 órás munkát vállalni, amíg a gyerekük kisiskolás. De ez csak egy kósza emlék, és azóta akár változhatott is.
Egyébként én az ősi modell híve vagyok, hogy a családfenntartó egyedül keressen annyit normál munkaidő alatt, hogy el tudja tartani a családot mindenestül.
skandináviában a családbarát berendezkedés azt jelenti, hogy az emberek eljönnek 4-5 között a munkahelyükről. télen 4, nyáron 5, kb. de ez azért is van, mert télen 2-3 körül sötét van. és mindkét szülő dolgozik. és este, amikor a gyerekeket letették, még befejezik a munkát, 1-2 órát azzal tölve. szal ott sem kolbászból van a kerítés.
azt kell mondanom, hogy sajátos magyar "luxus", hogy a nők nem mennek vissza dolgozni, hanem 2-3 x 3 évet otthon töltenek. ennek komoly negatív következményei vannak az egész családra. ugyanis régen, amikor a nők otthon voltak, az egész életre szólt. nem kellett 6-9 év után visszamenniük dolgozni, mint most, amikorra nagyon komoly gondjaik lettek a visszailleszkedéssel. az én családomban ez (többek között) komoly válsághoz, végül váláshoz vezetett. egy "minta" waldorfos családban :-(
persze ha valaki meg tudja oldani és ki is elégíti, hoyg egész életében otthon van, és képes lesz megoldani az "üres fészek" szindróma problémáit is (amikor kirepülnek a gyerekek, és még hátra van ugyanannyi, mint addig, csak épp feladat nincs, ami értelmet ad az életnek) szal ha ezt valaki tuti módon meg tudja oldani, akkor csak hajrá.
Az első kérdést nem értem. Ha arra gondolsz, hogy az iskola pl. megtilthatja-e, hogy a gyerek napközibe menjen, úgy nincs értelme a kérdésnek, hiszen az iskola tartja fönn a napközit, tehát, ha tiltaná, az paradox lenne eléggé.
Óvodában nem tudom, mi van, de ha jól tudom, ott is van délutáni foglalkozás, ha van rá ember, és a szülők igénylik. Sajnos a mai társadalmi berendezkedés nem egészen családbarát, hiszen általában a család minden tagja dolgozik, és teljes állásban, sok esetben még a nagyszülők is. Skandináviában kicsit másképp van, ha jól tudom.
Mennyire kell az iskolában szigorúan venni azt, hogy a gyerek napköziben van-e, vagy otthon?
És az óvodában? Ha jól tudom, a W óvodákat nem is Rudolf Steiner hozta létre, hanem egy hölgy. Mert ott van valami ilyen szabály(?), hogy nem szabad napközizni.
Napközi van. Vagy nincs. Nincs válasz, mert iskolafüggő: ahol a szülők igénylik van napközi, ahol nem, ott nincs. Ahol igénylik, ott is kb.4-ig van. A napközis nem értékel, szerintem az állami iskolákban sem, legalábis, amikor én napközis nevelőként funkcionáltam, nem kellett ilyet. Ráadásul miért is értékelné bárhogyan is az elkészült feladatot, amikor az az osztálytanító kompetenciája. Házi feladat amúgy a Waldorfban alsóban nem sok van, és azt általában nem a napköziben oldják meg, de ha valamelyik gyereknek arra támad kedve, nem tiltják meg neki. A napközis folyamatosan nevelő hatású gesztusokat tesz, mindig az adott helyzetnek megfelelőt. Amúgy játszani szoktak (udvaron szabadon vagy szervezetten, igény szerint), bent pedig meseolvasás, társasjátékok, ilyesmi. Nincs hivatalos verzió tudtommal (mivel elvileg napközi sincs, hiszen a legjobb, ha a családjával van a gyerek sokat, csak sajnos a világ nem így változott) lehet, hogy az alaptantervben van valami, de az most nincs nálam.
Egyébként mégis ebből a hozzászólásodból halásztam ki az angol óra célját.
:)))
Ez lett:
"az idegen nyelven való gondolkodási képesség fejlődésének az elősegítése".
Na, milyen?
Most éppen viszont arra a kérdésre kéne választ találnom, hogy mi a helyzet a napközivel a Waldorfban. Ez a tág kategória, rizsa szöveg kellene rá. (Jó hosszan.)
Konkrét válasz kellene viszont arra, hogy a W iskolában egy napközis nevelő hogyan értékel? Mindent beleértve. Azt is, hogy hogyan nem értékel és miért, miért nincs kötelező délutáni tanulás a napköziben, házi feladat megoldás, miért nem értékeli a napközis nevelő az ott elkészült házit, illetve milyen nevelő hatású gesztusokat tesz a napközis nevelő spontánul vagy direkt - furcsa, de még ez is az "értékelés" témakörön belül.
Ha tudsz valami szöveget erről kreálni, akkor ne habozz sokáig vele... :)
Nem akarlak rábeszélni. De ott kb. 99 Waldorfról nyitott topic van, ahol szerintem csomóan nagyon örülnének egy W tanár hozzászólásainak. Nem értelek, de elfogadom amit gondolsz, nem akarlak semmire rábeszélni.
Én az "ámerikai inkvizíció" véleményére gondoltam, nem Györgyiére. Azért mennék át szívesen oda, talán ott nem ennyire "udvarias" módszereket alkalmaznak. Mert erre a módszerre a legjobb szó az, hogy udvarias, jobb kategóriák sajnos nem passzolnak rá. Nem lehet pl. értelmes elbírálásnak nevezni. Céltudatosnak viszont annál inkább.
Én azért nem érzem ott furán magam, mert már évekkel ez előtt regisztráltam oda, írogattam is, ott is otthon vagyok. És a Nők Lapja Waldorfpárti, amit ezek után az Indexről nem hiszem, hogy el tudnék mondani (sőt, ebben a helyzetben az Index szerintem pont hogy az álláspontját fejezi ki a Waldorffal kapcsolatban).
Szerintem nem. A normális vélemény nem operál álinformációkkal és hazugságokkal, valamint nem arra törekszik, hogy a többi véleményt kiforgassa. A vélemény az ilyen: én így gondolom, mert ez és ez a tapasztalatom, vagy mert ezt és ezt tanultam róla. Nem úgy működik, hogy kiválasztok egy igazságot, ami az enyém (vagyis a fölötteseimé), majd összeollózok mindenfélét mindenhonnan, ami az én igazságomat támogatja (forrás, igazságtartalom lényegtelen), majd az ellenérveket (minőségre és hitelességre tekintet nélkül) figyelmen kívül hagyva (vagy, ha megválaszolva, akkor elferdítve) ismét és ismét beírom ugyanazt, csak más szavakkal, lehetőeg minél hosszabb hozzászólást kreálva. Ez teljes mértékben kimeríti a topikrombolás tényét, bárki bármit gondol, hiszen ez a topik arról szól, (legalábbis nyitáskor még arról szólt), hogy írjuk be a tapasztalatainkat Waldorf pro és kontra. Ezért például hawkeye-nek helye volt itt, a kapucnis tanárnő sztorival együtt, meg mindazoknak, akik valami okból kifolyólag csalódtak, hiszen az ő véleményük fontos (akár építő is lehet), ráadásul valóban vélemény. Holmi aktivista légbőlkapott, programozott puffogtatása viszont igen nincs helyén (sehol amúgy, de jelenleg itt vagyunk, tehát erről a topikról van szó).
Én nem szívesen megyek innen sehova, furán érezném magam. Nem nekünk nincs itt helyünk.
Jól is van az úgy! Hulljon a sok férges Waldorfos, ha nem tudják magukat visszafogni, és kultúráltan vitatkozni a robotokkal ! Éljen és virágozzék az udvarias ámerikai inkvizíció, vesszen mindenki más! Éljen a véleménynek álcázott topikrombolás! Én meg vagyok győzve
Á, az csak a megtévesztő látszat. Mint ahogy a Waldorfosok általában, tulajdonképpen én is egy vad vérfarkas vagyok, aki sunyin vadászik a gyanútlan szülőkre és csemetéikre. :))
