Bár rengeteget hallgattam a Voltát mikor megjelent (mai napig is többet, mint bármelyik albumát), mert nagyon hallgattatja magát ütemessége miatt, mégis csalódás volt először nekem is.
Olvasván itt benneteket, rá kell jöjjek micsoda különbségek vannak a Björköt szeretők között is. Az elvontabb vonal talán Barney-nek köszönhető, de mindenképpen jó hatással volt rá szerintem. Személyes véleményem, hogy rajongásom csúcspontja a Medulla volt. Az is igaz, ezt éreztem a Homogenic óta minden albumnál. Aztán jött a Volta amit visszaesésként éltem meg, de ez legyen az én bajom. A hangicsálás pedig kifejezetten az ő védjegye és még a legdurvább számait is ez teszi hallgathatóvá (feltéve ha az illető szereti Björköt). Egyébként pedig soha sem volt popzene, többen dőlnek ki tőle, mint rajonganak érte. A szomszédot remekül ki lehet vele készíteni, számomra pedig dupla élvezet:-)
Biztosan én vagyok akkor túl populáris ízlésű - ezt szerintem nem is kell szégyellnem -, mert való igaz, hogy a Homogenic-ig nőtt a megszállottságom. Számomra a Homogenic az eddigiek csúcsa. A Vespertine nem volt nagy csalódás, de az már kevésbé az én világom, annak ellenére, hogy azon is csak 2-3-4 dal van, amit nem szeretek meghallgatni (Aurora pl.)
Viszont a Medúllán és a Voltán jó, ha a dalok felét képes vagyok több kevesebb élvezettel meghallgatni, a többire sajnos rendszeresen a "skip" jellemző. Amúgy az egyik általános nagy kedvencet a Voltáról, a Wonderlust-ot én például szintén csak erőlködéssel tudom végighallgatni, annyira idegesít az ének benne...
És igen, ami úgy látszik 15 év elteltével most már nagyon idegesít a csajban, az éneklése. Miközben a folyamatos megújulásról és változásról van szó, az áriázástól nem tántorodik. Számomra az már nem ének, hogy szöveg helyett a végtelenségig megunt "áiiiááiiiidzzsssiioooááá"-val jön. Kiborít! :))) de tényleg! Basszus, kisanyám, tudsz énekelni, akkor hagyd már ezt a torokból üvöltést és énekelj rendesen! ;)
ont nem rég olvastam egy cikket Sade-ról - mert ugye hamarosan jön hozzánk -, hogy sokan azt értékelik benne, hogy nem telepszik rá a zenére, nem nyomja agyon. Na, erre nekem azonnal Björk baba jutott az eszembe, pont ennek az ellenkezője, totálisan ráerőlteti a hangját a dalokra - vagy ennek az ellenkezője, amikor csak visszafogottan suttog, csicsereg, de az árnyaltság sajnos egyáltalán nem jellemző rá. Ez a fejhangon üvöltözés csak engem zavar egyébként? Értem én, hogy ez a védjegye és ettől Björk björk, de más nem úgy van vele, hogy "jaj ne már megint"? (lásd. a mostani manchaster-i koncertekről kikerült videókat)
A másik meg a minden albumon vissszatérő kifejezések, amik már kezdenek unalmassá és kiszámíthatóvá válni, márpedig ennél sokkal, de sokkal több kreativitást várok el! Én elhiszem, hogy ezek a dolgok érdeklik a csajt, de azért művész, hogy képes legyen más formában közölni ezt.
Nyugodtan sorolhatjátok ti is a visszatérő szavakat, mint pl. flesh, blood, glow-glowing, bones, generous-generousity, warmth...
Nem csak kritizálni akarok, de már megint egy album, amire tök sokat vártam és megint nem tetszik, legalább is csalódást keltőek az eddig napvilágot látottak.
Tuti Matthew Barney hatása tehet arról, hogy ennyire elborult lett Björk néni az elmúlt fél évtizedben!
Sajna azt rebesgetik, hogy az általunk ismert Crystalline ami az iTunes-on is kapható, csak egy remix, mert mellé van írva, hogy Serban Ghenea Mix. Ez utalhat arra is, hogy csak ő mixelte a számot, de arra is, hogy tényleg remix. :( Nagyon remélem, hogy nem! Viszont tény, hogy ezt a verziót adta elő koncerten is, így csak nem egy remix.
Amúgy hihetetlen, hogy nem lehet a hivatalos oldalra kitenni, hogy na itt a szám, eredeti verzió, tessék hallgatni, hanem misztikus módon csak az itunes-on jelenik meg minden hír nélkül, és azt se lehet tudni, hogy eredeti e vagy remix. Nem is Björk lenne...
Nem vagyok koncert rajongó, de az tényleg durván jó. Azt a DVD-t egész sokszor megnéztem, pedig nem szokásom konc DVD-ket nézni. Igaz, ez se mostanában volt.
Én még a rajongásom csúcsán :)) se voltam soha oda az első két albumért. Dallamilag nem sok megkapó van bennük, csak kb albumonként 1-2 szám, pl. Big Time, Come To Me, Hyper-ballad, Isobel. A többi szám max csak elmegy nekem mind2 lemezen.
én is úgy vagyok vele, h ha Björköt hallgatok, kb 3x akkora az esélye a Medulla, Vespertine, Volta hármasnak, mint a korábbiaknak (esetleg a Homogenicnek van még nagyobb sansza)
persze azokat is szeretem, de azok ezekhez képest "szokványos" pop zenék :) és már picit uncsik is...
Vicces, hogy arra panaszkodna, hogy az új albumok dallamtalanok és hallgathatatlanok, pedig a Post-on legalább ennyi elborult vagy érdektelen, jellegtelen szám van: Enjoy (minden csak nem dallamos), I Miss You (zagyvaság, pedig jól indul), Cover Me (uncsi), My Headphones (kellemeske, de elég uncsi), You've Been Flirting Again (jellegtelen, uncsi).
A Voltán vagy Medúllán összesen ennyi érdektelen szám nincs pl.
Dehát persze nem vagyunk egyformák, ez csak az én ízlésem, véleményem.
Most végig megyek minden albumon, naponta egy. Tegnap Post-oztam. Ez is jól esett ennyi év után, csak továbbra se az én albumon. Egyszerűen a számok 3/4-ed részével nem nagyon tudok mit kezdeni. Ezzel szemben az újabb albumok sokkal mélységesebbek, sokkal jobbak a dallamok és hangzások, főleg Vespi és Medúlla.
Ma Homo jön, alig várom már. :)
Maxikon is szépen végig megyek, tegnap Human és Venus volt a terítéken. Human-nek az Underworld mixe brutáál!
Az új albumról majd szeptember végéről nyilatkoznék, de van igazság abban, amit mondasz.
De! Ha visszagondolok a Björk-rajongásom elmúlt 15 évére, akkor a legtöbb albummal meggyűlt a bajom. 18 éves fejjel a Homogenic-on is akadt nem egy "magas" dal. Aztán jött a Vespertine, amiről szintén az It's Not Up to You-t és az Unisont tudtam elsőre befogadni. Aztán jött a Medúlla, ami csak a DR9-ig tűnt eszelősnek. Egyedül a Voltán érződött, hogy Björk uralkodik magán. Utólag viszont mindegyik lemeze "felértékelődik", ahogy az ember idővel egyre több "érdekes" zenének teszi ki magát a kalandozásai során. Az első Björk-kazettám a Debut Mixes volt, az albumot akkor még nem is hallottam. Akkor hatalmas csalódás volt, ma tökéletes remixlemezként tartom számon.
De! :o) Björköt egy jó ideje szinte csak akkor hallok, ha gép beválogatja. Ritkán van kedvem tőle végighallgatni egy óra prüntyögést. Jobb eséllyel csöpög a hangszórókból Tanita Tikaram, Sally Shapiro vagy bármi, ami tartja magát a négynegyedhez. Szóval teljesen megértem, ha nem tudsz Björkre figyelni - általában nekem sem megy.
(Filozofikus rész következik: A baj talán az, hogy az ember hajlamos mindig ugyanúgy hallgatni a zenéket. Fél füllel a konyhából, gép előtt, úton munkába, fülhallgatóval, vagy éppen ágyon, nagyon is odafigyelve. Ennek alapján szeret vagy nem szeret zenéket, hogy az illik-e abba a megszokott környezetbe. Pedig ha fognál egy ghettoblastert, és elkezdenéd üvöltetni a Medúllát egy aluljáróban, vagy a Vespertine-t a behavazott Gellért-hegyen, biztosan más élményt nyújtana. Ahogy pl. nem mindegyik zene működik lemezről hallgatva, és nem mindegyik zenekar működik színpadon. Sőt, biztos vagyok benne, hogy még egy Ke$ha albumnak is megvan az univerzumban az az aprócska kis pontja, ahol élvezni tudnám :o) Szóval a nap bölcselete: ha nem tetszik egy album, azt jelenti, hogy nem jó helyen hallgatod :o)
Ok, akkor úgy látszik én vagyok az egyetlen aki nem élvez el ettől a Crystalline-tól...
Sőt, hogy őszinte legyek, nekem kifejezetten nem tetszik, mert:
- dallamtalan
- unalmas.
Sajnos a fentiek erősen jellmezőek arra, amit a csajszi az utóbbi fél évtizedben művel. Bocsánat, de ez a dal egyáltalán nem fülbemászó, és nehezen nevezhető magávalragadónak is, amikor 2 perc hallgatás után már nem is figyelem és csak akkor veszem észre, hogy 5 percig szólt, amikor már vége.
Engem kifejezetten elkeserít, hogy ez a lead single, ami átalában a legerősebb dal a lemezeken, hiszen akkor milyen lehet a többi?
Azzal teljesen egyetértek, hogy úgy hangzik, mint egy lemaradt dal a Drawing Restraint-ről. Nem hallgatóbarát, az tuti :)
Sajnos a Vespertine után zuhan a megszállottságom fok a néni felé. Ahhoz képest, hogy a régi dalokat rendszeresen dúdolgattam, a Medúlla óta már egy dala sem mászott a fülembe, dúdolgatásról meg szó sincs - dallamtalan dalokat nem is lehet. A Medúlla még elment, azért hallgattam jó párszor, de a korábbi lemezekhez nem is hasonlítható. A Voltát viszont kb. 20x ha meghallgattam, de ennél jóval kevesebbszer egyben az egészet. Az első fele még okés, de a második már inkább csak "legyen már vége". Még ilyen unalmas, a semmibe vesző, soha véget nem érő, csordogáló dalokat... Nem is hiszem, hogy új rajongókat szerzett a csajszi ezekkel az utóbbi lemezeivel.
Attól tartok, hogy ez az album (a Crystalline alapján) olyan dalok gyűjtőlemeze lesz, mint a Phneumonia, Vertebrae by vertebrae (legunalmasabb), Desired Constellation és a többi kurva hosszú, dallamtalan, élvezhetetlenül unalmas dalok. Persze a körítésre most se lehet panasz, jól megdesignolt, szépen fotózott promó képek, borító stb. Na de ha rajongókét nem szívesen hallgatom meg az újabb szerzeményeket, akkor mit ér az egész?
És még egy dolog. Biophilia - " a love or desire for living things". Na most, ehhez képest a kozmoszról, kristályokról és hasonló élettelen dolgokról szólnak a dalok. Csak számomra ellentmondásos ez a koncepció? A bullshit-generator rendesen működik itt is sajnos...
De a Björk korábban már megnyilatkozta, hogy az igazán öko-tudatosak nem vesznek fizikai CD-ket, csak digitálisan letöltenek, mert az előbbi szállítása erősen megterhelő a környezet számára ;).
Rohadt kíváncsi vagyok erre a Where Is The Line-ra, mert tuti elektronizálva van! Lehet elő vette azt a verziót, amilyen eredetileg volt 2003-ban a Gratest Hits tutnén, amikor még rendes hardcore elektronikus szám volt, nem emberi hangos. Sajna abból csak egy brutál szar minőségű felvételt hallottam, de az alapján totál Pluto-s volt. Egymás után is jáccotta koncerten őket.
fú, az ismertebb dalok, amiket játszik, mind a legnagyobb kedvenceim!
6. hidden place 7. mouth's cradle 8. isobel 10. its not up to you 14. where is the line? 15. all is full of love
ha ezekhez van hangszerelve a koncert, meg úgy az egész live, meg az album ezekhez lesz hasonló (a crystalline arra enged következtetni), akkor ez egy baszott jó anyag lesz!
1. thunderbolt 2. moon 3. crystalline 4. hollow 5. dark matter 6. hidden place 7. mouth's cradle 8. isobel 9. virus 10. its not up to you 11. sacrifice 12. sonnets/unrealities xi 13. mutual core 14. where is the line? 15. all is full of love 16. cosmogony 17. solstice -encore- 18. one day 19. declare independence
