amúgy nagyon jók tudnak lenni ezek a meg nem történt események leírása, mint pl. a karácsonyi is jó volt.... és aki nagyon sokat látta a sorozatot, az képekben és főleg hangokban ezt mind el tudja képzelni, mint ahogy megcsinálták a OFF Szomszédok-ot is képregényben, egy mai korban játszódó részt, és tényleg aki látta, az hallja a szereplőket a saját hangján megszólalni: http://www.youtube.com/watch?v=6IF_e8GwG1Q ON ....szóval csak így tovább :)
Én is tiszteletben tartom a te álláspontodat, pláne, hogy jobban belegondolva, sanszos, hogy én képzeltem bele a nénibe olyat, ami nincs.
Érdekes, hogy hány spinoffot lehetne írni a Milordból, hány helyen lehetne befordulni az utcasarkokon, házak kapuján és kíváncsian feltréképezni, vajon ott mi volt, azokkal a mellékszereplőkkel mi történt, kik lehettek, hogyan élhettek... :)
Henry. De hát hová vezetne ez?
Stokes. Majd én megmondom, Henry, hová vezetne. Forra...
12trees. (közbevágva) Nem hiszem, hogy az alsóbb néposztályok élete bárkit is különösebben érdekelne.
Stokes. Az ő életük is ér annyit, mint bármelyik gazdagé!
PC Wilson. Tegnap a 17-es számban vacsoráztam. Ott mesélték hogy vannak fiatalok akik továbbszövik mások történeteit. Fanficnek nevezték az ilyesmit.
Mrs Lipton. Ha engem kérdeznek, hát szerintem találhatnának jobb elfoglaltságot is maguknak. Ezek a mai fiatalok túlságosan ráérnek, mindig ezt mondom.
12trees. Igaza van, Mrs Lipton. Henry, menj és takarítsd ki az árnyékszéket!
Henry. De hiszen tegnap takarítottam ki!
12trees. Ne feleselj, Henry, hanem tedd, amit mondanak! (tarkón csapja)
tiszteletben tartom az álláspontodat, nem kívánom lesöpörni az asztalról, de maradéktalanul elfogadni azonban csak akkor tudnám, ha éreznék egyfajta tartást, büszkeséget, méltóságot a néniből, ez azonban számomra nem egyértelmű.
egyfelől nekem úgy tűnik, hogy annak oka hogy nem válaszol és nem küldi el melegebb éghajlatra mr fishert nem ez a fajta méltóság, amiről írsz, hanem inkább a megalázottság, reményvesztettség némítja el a nénit, meg főleg az, hogy tudja, hogy bármit mondana, az úgysem változtatja meg a zálogos álláspontját - ennyit adnak, ezt kell elfogadni.
másfelől nem biztos, hogy a vérmérsékletet a korábbi anyagi helyzet határozza meg. biztos lehetne cáfoló példát hozni mindkét oldalról. (pl: sir ralph is agresszív és mégse csóró, a szegények között is biztos találnánk nagyon szelíd embereket is).
de talán hagyjuk is. a csengetett mylord az ide írók szívéhez talán legközelebb álló, legkedvesebb mese. és mindenki úgy álmodja a meséjét ahogy neki tetszik, ne mondjuk mi meg, hogy mi hogy van, adjunk egy kis teret a képzelőerőnek is.
Vagy például Miss Potter, a Napsugár kávézó tulajdonosa, aki puszta tartózkodásból nem akar alkudozni Stokes-szal a sütemények áráról, bár érzi, hogy Stokes elég sokat kér...
:) Hát akkor játsszunk Sherlock Holmest aki mint tudjuk, sokszor a megfigyelésre támaszkodva vont le következtetéseket.
Nekem elsősorban az tűnt fel hogy az asszony nem szól semmit, pedig Mr Fisher épp csúnyán kihasználta.
Az underclass ügyfelek minimum elkívánták volna Mr Fishert valami kellemtlen helyre, beszóltak volna, balhéznak stb. Ez nem ritka a zálogházakban és az underclassoknál sem jellemző hogy visszafognák magukat, pláne nem egy zálogosnál.
A hölgy viszont semmit nem szól és nem azért mert annyira megalázta az élet hogy szólni se mer. Ez nem életszerű és különben sem számítana, hiszen az üzleti részén már túl van a dolognak. Szerintem azért nem szól, mert úgy szocializálódott hogy nyilvános helyen nem balhézunk, utólag még annyira sem.
Megvető pillantással sújtja a mézesmázoskodó, pimasz görény zálogost, de annyi tartása még van hogy ne ereszkedjen le a beszólás szintjére. Van benne annyi disztingváltság hogy az indulatát féken tartsa és az érzelmeit mégis ki tudja fejezni.
A kalapon oldalt megfigyelhető még valami kalaptű, díszítés, a kezén kesztyű (pedig nincs tél), méghozzá fekete, talán finom bőrkesztyű és a retikülje is kis alakú, kecses darab, nem olyan otromba szatyor mint Mabelé.
Az a helyzet hogy jó régen még a rendszerváltás előtt, sok ilyen kisnyugdíjas nénit figyeltem meg. Előfizetéses ebédre jártak másodosztályú éttermekbe, de olyan méltósággal és finomsággal mintha a háború előtti időkben a Savoyban lennének. Kopottas régi kabátban, régi retikülükkel, pár megmaradt ékszerrel amit nem nyelt el a zaci. Belőlük sugárzott ugyanez a hangulat.
Mondom, lehet hogy ez téves okoskodás de nekem ez a néni nem underclass, nem és nem :)
érdekes, nekem ez sosem jutott eszembe. valószínűleg az vezetett erre a meggyőződésre, hogy azért volt vagyonosabb egykor, mert még van mit bevinnie a zaciba. mással nem nagyon tudom alátámasztani. ugyanakkor az arckifejezése annyira megalázott, annyira nyomorult, hogy nekem ez sosem jutott eszembe.
igen, ez maximálisan igaz, én is többször megfigyeltem: mindenki mélyen lenézi az alatta állókat.
de mondjuk ez a való életben is így van. ahogy az amerikaiak és az angolok lenézik a kontinens országait, a nyugat-európaiak a dél-európaiakat, azok a közép európaiakat, azok a balkánt és a harmadik világ országait... és így tovább.
Az a pillantás a kalap alól a botozni való zálogosra, priceless.
De nekem furcsa módon a néni nem underclasst sugall. Nem egy Mabel típusú asszony. Inkább olyan, mint aki valamikor előkelő vagy legalább is középosztálybeli volt, csak lecsúszott. A ruhája, a tartása is ezt árasztja, de lehet hogy csak képzelődök.
Ez igaz, de erre utaltam, hogy nagy rétegződések voltak osztályokon belül is.
Őlordsága személyzete is igen hierarchikus: rangsorban Stokes, James, Mrs Lipton, Ivy és Henry, és végül Mabel. Ők ebben a sorrendben nézik le egymást, de még Mabel is előkelőnek számít a saját közegében, hiszen egy főúri háznál dolgozik és nem mondjuk lóbelet mos egy vágóhídon vagy halat válogat a Billingsgate környékén. Stokes vagy James toronymagasan a Union Jack Gumigyár munkásai vagy akár a többi úri ház cselédei felett állónak érzi magát.
Ugyanakkor a Meldrumok számára az egész személyzet úgy ahogy van, egy lenézett szolgaréteg és semmivel sem tartják őket többre mint pl az ingyenlevesért sorba álló szerencsétleneket.
Mindig van lejjebb és mindig van feljebb. Még ma is. Még kis hazánkban is.
Stokes többször is hivatkozik arra, hogy "like in Russia", a termelőeszközök köztulajdonba vonása kapcsán. Nagyon is ismeri a szovjet viszonyokat, de ahogy te is írod, csak addig szimpatikusak neki, amíg hasznot húzna belőle. Mint ahogy a korabeli, kellően behülyített emberek is csak addig jutottak el hogy az uraktól el kell venni mindent, jól bezabálni a kaját, meginni a pezsgőt, de ennél tivább nemigen jutottak, az eredményt (a fekete, barna és vörös terrort) pedig ismerjük sajnos :(
Stokes szerintem nem abban látta meggazdagodása zálogát, hogy majd a szocialisták kerülnek hatalomra. Az alakja a gátlástalan, nagy dumás, populista szónoklatokra mindig kész, de valójában csak a saját zsebére koncentráló kalandor, aki csak látszólag lázad a viszonyok ellen.
Figyeld meg a sorozatban: ő hajtogatja, hogy majd őlordsága fogja az ő cipőjét pucolni, meg hogy mennyire megveti a hajbókolást, de közben TESZI azt ami a társadalom a korabeli viszonyok szerint tőle elvár. Nem robbantja fel a viszonyokat, hanem ALKALMAZKODIK hozzájuk és KIHASZNÁLJA azokat. Éppenséggel neki nagyon is megfelelnek ezek a viszonyok, mert terepet adnak neki a visszaélésekhez, csalásokhoz.
James a másik: ő is alkalmazkodik, de azért mert ELFOGADJA a viszonyokat, természetesnek veszi az osztálytagozódást és a saját helyzetét. Esze ágában isncs lázadni és ízig-vérig konzervatív, puritánabbul mint akár őlordsága. És hisz benne hogy szorgalommal felkapaszkodhat, nem is alaptalanul, mert Angliában bárkiből csinálhattak nemest. Őlordsága felmenői is közönséges tolvajok és rabszolgakereskedők voltak, a 60-as évektől pedig mindenféle kornyikáló mutatványosok is állami érdemrendeket sőt főrangot kaptak, ilyen Beatles meg Elton John nevű figurák :)
Szuper ez a fórum, néha ránézek (évek óta). A 13 és 11 éves gyerekeim már betéve tudják az összese részt. Most, hogy jön a nyári szünet szerintem még többet fogjuk nézni.
Jó lenne őket meglepni, ezért kezdtem el printelni a könyves alakját, ami pdf-ben"kefelenyomatként" található meg Foti honlapján (csak sajnos a nyomtatóm nem mindig akarja kétoldalasan nyomtatni). Nincs v.kinek nyomdája, v. ismeretsége, ahol előjegyzés mellett elkezdhetné a gyártást?
mondjuk nekem van egy olyan érzésem, hogy a sorozat cselédszereplői sem tartoznak igazán alsóbb rétegekhez. szép házban élnek, jó ételeket esznek, van rendes fizetésük... stb.
az igazi nyomor ott lehet, ahol mabel lakik. például, amikor mr fisher zálogházában vagyunk, stokes előtt egy öreg néni ad be valamit a zaciba. érdemes felidézni, sztem közelebb állt az akkori átlaghoz, mint a többiek.
"a lelke mélyén vérbolsi leninista szovjetrajongó Stokes"
sztem nem volt ő szovjetrajongó, azt se biztos, hogy tudta, hogy hol van. (pl: ez a nagy "bolsi" szívesen meggazdogodott volna a részvényekből is, ami azért nem illik egy szocialista ember jelleméhez), egyszerűen szeretett volna az uralkodóosztályhoz tartozni, meggazdagodni és erre politikai értelemben a szocialistákban látott leginkább esélyt.
milyen szívesen bement volna szalonba, amikor mandulát majszolnak és bort kortyolgatnak és annyit mondott volna: elnézést uram, pfffffffff :)
Egyébként az előbbi gondolatmenethez kapcsolódóan is érdemes elolvasni a lent említett Rejtő-féle önéletrajzi kötetet. Abban bőven esik szó nyomorról, Rejtő alulnézetből mutatja meg a korabeli Nyugat-Európát, de az is megfigyelhető, hogy a szórakozásból (Berlinben) még a legalacsonyabb néposztályok is kivették a részüket, csak másutt és más nívón mint az urak.
De ha az egészet társadalmi szinten vesszük, egységes rendszerbe foglalhatók. A jazz ugyanúgy felhangzott a szegényebb kerületek mulatóiban mint a Kit Kat klubban, a harang-kalapokat ugyanúgy hordták az úrilányok és a cselédlányok (nézzétek meg Rose öltözékét például), csak máshonnan vásároltak. Stokes is vedelte a jó bort és szítta a szivarokat, csak ő nem vette, hanem lopta. A cselédek is használtak parfümöt, csak ők olyat amiből 6 penny volt fél liter :)
Igaz, közben az osztályharc élesedett, Virág elvtárs is folyton ezt mondta, de Angliában mégsem lett szocializmus-kommunizmus. Ilyesmiről szerencsére csak Eric Arthur Blair :) fantáziált össze világhírű lidércnyomásokat.
Hát egyértelműen jó korszak sehol nincs a történelemben, soha nem is volt és nem is lesz, mint ahogy egyértelműen rossz sem. A legsötétebb diktatúrákban is akadt valami, aminek örültek az emberek és ahogy írod, a 20-as ás 30-as években is voltak bőven akiknek nem a pompa jutott hanem a nyomor.
Ezek egymás mellett, egymással létező dolgok. "Miért a fény? Hogy lehessen árnyék." mondaná egy keleti bölcs. Szerintem nyugodtan nosztaligázhatunk és élvezhetjük azt, ami a korszakban élvezhető és jó volt, ha közben nem feledkezünk el az árnyoldalakról sem. Ez teljesen a nézőre , a saját beállítódására vagy akár a pillanatnyi hangulatára van bízva :)
Én például nem mennék vissza lakni 1926-ba. Kirándulni igen :)
Hiába lenne valaki angol lord, mert egy korhoz sok egyéb korlát is hozzá tartozik és mi innen 2010-ből nem tudnánk belehelyezkedni egy olyan korba, ahol egész sereg, általunk megszokott vívmány, találmány, eszköz, szolgáltatás hiányzik.
És ha ezt nem is vennénk (mert Meldruméknak nyilván nem hiányoznának olyan dolgok amiket nem is ismernek), ott van pl. az orvostudomány színvonala. Manapság rutinból megoldható problémák annak idején életveszélyes kockázatokat jelentettek, mesés gazdagság ide vagy oda.
A korabeli Anglia 3 millió munkanélkülije, az osztálytagozódás, az alsóbb osztályok kilátástalan, kiszolgáltatott, megalázó helyzete (ezt a sorozat is jól megmutatja) valóban nyomasztó. De arra is gondolnunk kell hogy a lelke mélyén vérbolsi leninista szovjetrajongó Stokes és a naiv elméleti szocialista Cissy semmit se tudott a kommunizmus igazi arcáról. Sőt, még a sztálini terror se indult be, Lenin 1924-ben hunyt el, az igazi brutális sztálinizmus pedig 1929-ben indult (és azután se sok részlet jutott el róla Angliáig).
Ezért nem mondhatjuk ki hogy akkoriban kinek az oldalán állt az igazság. Senkién sem. A végtelen brit konzervativizmus által bebetonozott viszonyok talán csak a 60-as években kezdtek felpuhulni. Addig az alsóbb osztályok számára maradt a düh, a fogcsikorgatás, a sztrájk, az ingyenkonyha és a zálogház.
Nálam szintén itt a polcon az egész, de bevallom, gyakran a tyúbról kapom elő, ha valamit keresek benne, gyorsabb. Viszont érdekes, hogy a lejjebb most belinkelt youtube-os gyűjteményben levő epizódok meg vannak vágva. Nem mind és nem nagyon, de néhánynál észrevehető a nyissz.
Na, most hozok pár igazi válogatást Max Raabétól és zenekarától
(semmi Britney-idétlenkedés), ami talán jobban áthozza a kor zenéjének és hangulatának profi újrateremtését:
Megjegyzés:
Max Raabe arcjátéka, ropogtatott R-jei, hangjának hajlításai, feszítései, "megafon"-hangszíne mind-mind a megidézett korszak előadóira volt jellemző. A színpad berendezése, az öltözékek és Max hátranyalt haja is korhű, és az összekötő, finoman humorizáló szövegekkel együtt része az aprólékosan felépített shownak.
"Tonight or Never":
Ezzel kezdjétek, nézzétek végig.
Ízelítő a "Tonight or Never" c. koncertműsorukból, amivel a Carnegie Hallban* is felléptek, részletekkel, kommentárokkal, Max Raabe saját nézeteivel (angolul)
eredetileg a tévében láttam először (azt hiszem az mtv2-n vasárnap esténként, majd a tv4 műsorán). aztána duna tévéből vhs-re véve rongyosra nézve, majd egy rajongói kiadású dvd-t megvásárolva minden évben 2x néztem végig a sorozatot.
és amikor végre hivatalosan megjelent dvd-n remegve várva az újabb és újabb évadok megjelenését borsos áron kellett megvenni a lemezeket. mekkora szívás volt, hogy aztán kijött dobozban a külön-külön évadokhoz képest kb. féláron (10 ezer ft), majd még olcsóbban 6000-ért. (szerencsére aztán lehetett külön csak a dobozt is rendelni az xpressről egy ezresért) ott is figyel a polcon - szokta is mondani a párom, hogy ivy milyen jó ott az oldalán :)
"Az ember nem töltheti egész napját a Milordon lógva, hová is vezetne ez? :)"
...ezt mondom mindíg én is, meg Mrs. Lipton is, nem? :-D
2007 dec. óta vagyok nyugodt m'lord néző és fan, mióta a díszdoboz fenn figyel a polcocskámon. Akkor nézem I/A minőségben, amikor csak akarom. Minden fillért megért.
A poénos átdolgozások csak "melléktermékek" :) viccből csináltak párat, de nyilván gagyi és értelmetlen lenne ilyen célra felépíteni egy szalonzenekart úgy, ahogy azt MR csinálja. Nem is azért csinálja.
Szóval még egyszer: nem poénzenekar.
Az igazi repertoár a tényleges, rendes, 20-as 30-as évekbeli számok felélesztéséből áll, múltidéző előadással. Az eredeti kottákból dolgoznak, eredeti hangszereléssel, sok kutatás nyomán felépített előadással. Kultúrrégészet, könnyűzenei rekonstrukció.
Jaj de nem szeretném, ha félreértené valaki az én ostoba linkjeim miatt :(
Tudom hogy túlzás a hasonlat, de MR kb azt csinálja zenei téren, nagyban és profin, amit én itt a topikban, Milord témában, kicsiben és amatőrködve.
hallottam már max raabe felvételt, elsőre még poén, de igazából nem hallgatnám rendszeresen. van egy magyar fickó is, aki magyar dalokat dolgoz át hasonló stílusban. egy műsorban adta elő egyszer az induljon a banzájt. nekem nem tetszett.
azért jó ez a sorozat, mert azért igyekszik tényleg valósághű lenni. ki vagyok akadva, amikor a 19. század utolsó illetve a 20. század első harmadát (tehát amikor a sorozat is játszódik) beállítják boldog időszaknak és nosztalgiázva gondolnak rá. meg hogy mennyire pezsgett a kulturális élet, azok az irodalmi kávéházak, az öltözködés a zene... stb.
csak éppen azt felejtik el hozzátenni, hogy ez a lakosság alig néhány százalékát érintette. mondjuk a nemességet és a felső középosztályt. közben a föld népe nyomorog, a munkásság éhezik miközben halálra dolgozzák magukat (ha egyáltalán van munkája), hogy az urak vígan mulatozzanak a kit kat klubban.
tudom, most úgy beszélek mint egy szocialista az egyesült munkáspártból. :)
Én is kb így viszonyulok a sorozathoz :) Jó dolog hogy esténként a fotelben útra lehet kelni és meg sem állni Kensingtonig, benyitni a hátsó ajtón a konyhába, ahol duruzsol a kanna a tűzhelyen, hamarosan felszáll a friss tea illata és felszeletelésre vár a cherry cake :)
És az egészben az a durva amikor az ember rádöbben hogy ilyen helyek, házak, emberek, életek, szokások mind léteztek. Tényleg léteztek.
Ez a korszak nagyon izgalmas, nem csak a Milord miatt.
A háború utáni fellendülések, politikai átrendeződések, a találmányok, a modern irányzatok, trendek, eszközök, építészet, kultúrák, pezsgés, romantika, kaland...
Aztán világválság, revansista áramlatok, fasizmus és irány a 2. világháború, sajnos :((
De addig és azokon kívül, fantasztikus. Összevethető az 1950-es és 60-as évek Nyugatjának viszonyaival, akkor is egy nagy háború után beindult minden, persze csak a világ boldogabbik felén.
Ez is érdekes a dologban hogy a későbbi generációkban pont a 20. század közepi, újabb meglódulás elhalványította a 20-as és 30-as évek emlékeit, ezért még izgalmasabb 80 évvel később újra kiásni és felfedezni ezeket.
Kicsit off, de ismeritek Max Raabe nevét és munkásságát?
(Vagy már ajánlottam? Akkor bocsika :) )
Mai német énekes, aki zenekarával a 20-as és 30-as évek könnyűzenei kultúráját igyekszi feltárni, megőrzini és interpretálni. Képzett operaénekes, így nem esik nehezére hogy tökéletesen hozza a Milord korabeli előadók hangfekvését, stílusát. És úgy is néz ki külsőre is :) és pár ismert modern számot (Britney, Tom Jones stb. számait) is áthangszerelte poénból, nagyon viccesek :)
Ne feledjétek, ebben a korszakban Németországban ugyanúgy (ha nem még jobban) tomboltak a bolondos 20-as évek. Olvassátok el (ha nem ismernétek még) Rejtő Jenőtől a "Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam" című önéletrajzi könyvében a Berlinről szóló részt. Nagyon érdekes, éles, színes rajz a korszakról.
(Az egész könyv is érdekes, sok Rejtő-könyv alapélmányét fel lehet benne fedezni, és persze itt nem vicces karikatúra figurák szerepelnek kitalált történetben, hanem maga a szerző, a saját valós életében.)
Amúgy valsz bárki össze tudná szedni ezeket az infókat, ha van benne motiváció.
Engem 2 dolog motivál, az egyik hogy érdekel az imént is említett korszak kultúrája, élete (amiről sajnos keveset tudunk), a másik hogy szívesen olvasgattam volna hasonló apró érdekességeket a Milordról, de nem találtam, így hát gondoltam, akkor majd írok én :)
A "honnan"-ra egyszerű a válasz: a netről :) egy kis guglizás, egy kis wikizés és Bob's your uncle, ahogy Sir Ralph mondaná. Oké, az is kell hozzá hogy az ember már ismerje annyira a sorozatot, az epizódokat, hogy a részletekre, a háttérre is elkezdjen figyelni. Feltűnik valami, megállítod, visszatekered, rákeresgélsz... :)
(Azt elismerem, az kicsit tényleg fanatizmus volt amikor Henry újságjainak címlapjaihoz egyesével végiglapoztam a The Magnet teljes archívumát :) de aki azokat a korabeli magazinokat példányonként beszkennelte és felrakta, na az volt igazán elborult :) hála istennek :) )
Köszi az elismerést és ha valami újat találok, nem titkolom el :)
Eddig már kibúvárkodtam pár dolgot, de a sorozatban "még rengeteg erő van" :) maga a Milord-korszak (a Roaring Twenties) és kicsit tágabban értelmezve a 20. század egész első harmada sok felfedezni valót rejteget.
Csak hát idő, ugyebár. Az ember nem töltheti egész napját a Milordon lógva, hová is vezetne ez? :)
azt hiszem a topic hatalmas köszönettel tartozik neked. egyfelől, mert talán már be is halt volna régen, nem is írna ide senki, másfelől mert annyi érdekes infot osztassz meg, hogy az valami hihetetlen. én nem is értem, hogy honnan szeded össze ezeket (mint pl. legutóbb a parfümmel kapcsolatban.)
