TE nem érted, ezért köpködöd. Viszont a hozzászólásaidból jól kiolvasható, hogy nem te vagy a legélesebb kés a fiókban, úgyhogy az a tény, hogy nem éred fel ésszel a relativitáselméleteket, a te szellemi képességeidből következik.
"Akik megértették, azok el is utasítják."
És ez is hazugság.
A 20. és 21. század fizikájában többezernyi olyan kutató és mérnök van, akik értik a relativitáselméleteket és gyakorlati alkalmazásokat alapoznak rá, vagy sikeres kutatási programokat csinálnak. Csak az egyik - de legszebb - példa erre a gravitációs hullámok műszeres kimutatása, amiért még Nobel-díj is járt a programok vezető tudósainak.
Látom, továbbra sem fizikatankönyvet olvasol, hanem ismeretterjesztő tudománytörténeti anekdotázásokból gondolod megismerni a fizikát.
Hát, abból nem fogod.
Mellesleg pedig, gondolom nem vetted észre, hogy az idézeted nem arról szól, hogy rossz az E=mc2 összefüggés. Jó az, mint ahogy a relativitáselmélet is en bloc.
"1905-ben Einstein megérzése egy „vidám és fondorlatos” dolgot súgott neki: azt, hogy egy test tömege megváltozik, ha fényt bocsát ki magából. Ebből az ötletből kristályosodott ki aztán a híres E=mc2 képlet… Bizonyítani azonban ezt soha nem tudta. Első kísérletébe ugyanis – amelynek leírását az Annalen der Physik 1905. szeptemberi számában ismertette – hiba csúszott. Einstein egy olyan képletet használt, amely csak a lassan mozgó tárgyakra volt igaz. A gyorsan mozgó és fényt kibocsátó tárgyak egészen más megközelítést igényeltek volna… Az elkövetkező negyvenkét évben Einstein nyolcszor próbálta bebizonyítani az E=mc2-et. És egyszer sem sikerült úgy, hogy valami hibát el nem követett volna… Az E=mc2 utolsó bizonyítási kísérletére 1934-ben került sor, amikor Einstein egy tudósokból álló gyülekezet előtt állt elő a képlet „javított” bizonyításával. A közönség soraiban ott volt a The New York Times riportere is, és a történet másnap címlapra került. A cikk írója szégyentelenül az egekbe dicsőítette Einstein előadását: az esemény szerinte olyan volt, „mintha az ember végignézné, hogy Beethoven lejegyzi a IX. szimfónia utolsó hangjegyeit.” Négyszáz amerikai tudósnak „jutott az a kiváltság, hogy végignézhették, amint megalkotja a világegyetem új modelljét. És ehhez számára elég volt egyetlen kréta.” De a bizonyítás még mindig hibás volt – és ugyanannál az oknál fogva, mint az első bizonyítási kísérletnél… 1934-re már több matematikus is közzétette azokat a halálbiztos bizonyításokat, amelyek szöges ellentétben álltak Einstein elvetélt kísérleteivel. Ugyanakkor addigra Einstein már teljesen kisajátította az egyenletet. Ha pedig valaki megpróbálta helyretenni a dolgot, akkor azt megvetéssel sújtotta, vagy agresszíven elkezdte védeni az „elsőségét”. Einstein egészen 1949-es önéletrajzának megjelenéséig egy lépést sem volt hajlandó hátrálni. Ebben a könyvben azonban, noha számtalan, a fizika tudományát valóban gyarapító felfedezéséről beszámol, az E=mc2-et egyetlen helyen sem említi."
(Idézve: Michael Brooks: Tudomány titkos anarchiája, HVG Könyvek, Budapest, 2011; 83- 85. o.)
"Jánossy elvtársad is rájött, hogy az ő "kitüntetett rendszerét" sem tudja megadni..."
Nekem ugyan nem elvtársam, de az igaz, hogy "kitüntetett rendszerét" nem tudta megadni.
Abban azonban igaza volt, hogy létezik a kitüntetett rendszer. A kitüntetett rendszer létezését maga Einstein is elismerte, amikor az étert visszahozta, de ő sem tudta megmondani pontosan, hogy mi lenne az.
Jánossy éppen az idős Einstein nyomdokain haladt, és majdnem el is jutott a megoldáshoz.
De erről te nyilván semmit sem tudsz.
Nekem Jánossy sem a prófétám, ahogyan Einstein sem.
Mind a kettőjüknek voltak tévedéseik.
Einsteinnek jóval több. Neki szinte csak tévedése volt.
"Mi lehet annak az oka, hogy Jánossy Lajos, aki 10 évig tanította is a relativitáselméletet, mégis rájött, hogy nincs rendben az elmélet?"
Talán az, hogy szellemileg nem volt valami kiemelkedő intellektus.
Attól hogy valaki kiseggel egy diplomát, nem válik ötletektől duzzadó lángésszé. A többség középszerű nímand marad, aki jó esetben tudja használni a megtanult dolgokat, viszont semmi új bennük fel sem bír merülni és semmi új dolgot nem képesek már megérteni (hiszen az oktatottakat se értették meg, csak bebiflázták).
Jánossy Lajos egy középszerű nímand. Csak a Párt csinált belőle "valakit", érdemi tudományos munkája nincsen.
Talán azért nem beszélnek, mert a "fizikusok" tisztában vannak vele, hogy nem érthetnek mindenhez. Ez annyira nyilvánvaló, hogy nem kell "beszélniük" róla. Tudják jól, hogy attól, hogy valamelyik területen akár Nobel-díj esélyes zsenik is lehetnek, más területhez nem feltétlenül kell érteniük.
Eötvös is ilyen volt, ő megállt a klasszikus mechanikánál, már a maxwelli elektrodinamikáról is belátta, hogy magas neki.
A kóklerfizikusokkal ellentétben neki pl. volt önkritikája, és ezt képes volt beismerni.
A te általad is képviselt beképzelt határtalan ostobaság jellemzője, hogy mindenhez (a világon legjobban) értőnek képzeli magát.
