Ezt ki állította? Érvényben volt egy rendelet - a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint -, hogy Adár hó 13. napján minden zsidót büntetés nélkül ki lehet irtani, és a vagyonát elkobozni...
Én azt nem értem, hogy kerül ide a szkíta szó fejtegetése, amikor az echte görög találmány. Mintha valaki az ibéria meg szibéria hasonlatosságára alapozna csukcs-spanyol eredetet.
Én itt az avarokról nem beszéltem... A kritikádat pedig Komoróczynak címezzed.
A véleményeddel a fő gond az, hogy a habiruk valahogy igen erős szóródást mutatnak az egész Közel-Keleten a Kr. e. III. ée. végétől; találkozunk velük Mezopotámiában, Egyiptomban, a Hettita Birodalomban, Ugaritban, Alalahban, Nuzuban, a kánaáni fejedelmektől származó amarnai levelekben... Megint az az ostoba történelemszemlélet, hogy a népek először "ab ovo" adva voltak, aztán széttöredeztek, szétvándoroltak, aztán újraegyesültek, s eközben szinte maradéktalanul megőrizték volna az identitásukat, szokásaikat, nyelvüket stb. Holott a folyamat szinte mindig fordított volt: egy-egy nép különféle etnikai elemek egyesítése révén (akár "szövetségekkel") jött létre...
Most akkor szerinted mi van? Elég egymásnak ellentmondó angol idézet hoztál már, kezd unalmassá válni... Mi bizonyítaná, hogy az askenázi zsidók szkíták?
Sula Benet: "Identification of the Scythian-Ashkenaz as a single people is convincingly made by Wllis H. Minns (1965) in his definitive work on Scythians and Greeks."
In: Vera Rubin szerk.: Cannabis and Culture; Walter de Gruyter, Berlin, 1975, 41. o.
Különböző akkori habiru neveket vizsgáltak, és azokat különböző eredetűnek találták. Na most nem meglepő, hogy évszázados együttélés után esetleg a héberek nem csak héber eredetű neveket adtak gyerekiknek. (Érdekes összehasonlításként megvizsgálni a 13 aradi vértanú vezeték- és keresztneveit eredet szempontjából...) Ebből arra következteni, hogy a habiru nem volt nép, elég merdek. Persze ha nem volt nép, akkor az avar sem igaz, tehát magadnak mondasz ellent.
Még mindig nem érted. Askenzának nevezték Németországot a zsidók, ahonnan a német/jiddis nelvű zsidók szétszóródtak. Mit nem lehet ezen érteni? Csak azon lehet filózni, hogy miért nevezték el Németországot Askenáznak.
„TheScythianswere called by the Assyrians Ashkuza or Ishkuza(Aš-k/gu-za-ai); as with the Gimmiri, this word also appears to have found its way into the Old Testament; one of Gomer's (Gimmiri) three sons, in Genesis I.X.3, is called Ashkenaz, which has given us the modern Hebrew word, Ashkenazi … it is noteworthy that the other Jewish racial designation, Saphardic, has also a strong Iranian association; it derives from the Lydio/Persian word Spherda/Sparda, i.e., the Greek Sardis.”
(Oric Basirov: The Origin of the Pre-Imperial Iranian Peoples I.; The Circle of Ancient Iranian Studies 2001. ápr. 26.)
Szerintem itt valamit nagyon félreértettél... A "perhaps" szerinted azt jelenti, " világszerte legelfogadottabb " ???
No, szerintem meg ez az elfogadott:
Áskenáz
Móz. I. k. 10, 3 szerint egy Palesztinától Északra eső népnek neve, melyet a későbbi zsidók, talán az egykori Askanien (Aschanien )nevezetü német grófság után. Németországra, ruházták. Innét: Minhág Á. (áskenávi ritus), a német zsidók imarendje illetve vallásos szokása és Áskenázim, a német rítust követő bármely országban élő zsidók. V. ö. Szetárdim.
"Jelentős zsidó közösség élt a Rajna mentén is, amely alaposan kivette a részét a térség gazdasági fellendülésében is. Mégis, a keresztes háborúk során felszított gyűlölet elűzte őket otthonukból, így tovább vándoroltak Kelet-Európa irányába. Utódaikat Németország héber nevéről (Askenáz) askenázi zsidóknak nevezik."
„Gomer represents the Cimmerians while Ashkenaz is perhaps to be read as Ashkuz (ך= ב , Assyr. Aškūza) and equated with the Scythians. In Jer. 51: 27. Ashkenaz is mentioned along with the kingdoms of Minni (Armenia) and Ararat.”
In: Gerhard Kittel–Gerhard Friedrich: Theological dictionary of the New Testament; VII. köt., Wm. B. Eerdmans, Grand Rapids (MI), 1976, 448. o.
Ez a világszerte legelfogadottabb vélemény a kérdésben.
Hogy könnyebb legyen megemésztened, azt mondom, hogy az MTA álláspontja.
Bezony. Ne feledjük, hogy volt echte zsidó bevándoráls a Kazár Birodalomba, miután annak államvallása az izraelita hit lett! A kazárok egy része aztán később kabar néven pedig csatlakozott a honfoglalókhoz. Ezek etnikai továbbélését jelzik -kozár végű helyneveink is.
Hogy a habir népnevet az avarokkal azonosítsa valaki, ez számomra új. A héber ezerszer valószínűbbnek tűnik. (lásd ószövetség) Az avarokkal érkeztek először szinid (kínai) típusú emberek a Kárpát-medencébe, ez csak közép- illetve kelet-ázsiai eredet esetében értelmezhető, nem egyiptomival.
„Ábrahám leszármazottjainak táblázatai (Gen. 25: 1–4 Ketúra fiai; 25: 12–18 Izmáel fiai) megerősítik mindazt, amit a kereskedő arámi Ábrahám tevékenységi köréről megállapíthattunk. Izmáel amúgy is kereskedőnépnek számított (vö. József történetét, Gen. 37: 25). A második feleség, Ketúra leszármazottjai s az egyiptomi (!) szolgálótól származó Izmáel utódai – már amennyire azonosítani lehet a neveket – az Arab-félsziget nagy kereskedővárosainak fiktív névadó hősei. Midján, Dédán, Zimrán egyfelől, Nebájót, Qédár, Dumá, Temá stb. másfelől az ókori dél-arab történelem ismert helynevei. Az asszír királyfeliratokból tudjuk, hogy Dél-Arábia lakóinak legalábbis egy jelentős része arámi volt, s hogy kereskedői tevékenységük átfogta Elő-Ázsia fontosabb szárazföldi útvonalait mind északon, mind pedig délen (utóbbi a Perzsa-öböl felé). Dél-Arábia településeinek arámi voltát magyarázza tehát az ószövetségi hagyomány, amikor részben Ábrahám életének számos állomásaként itteni helyneveket tüntet fel, részben pedig Ábrahám leszármazottjainak tekinti e terület lakosságát. Mindenesetre e hagyomány hátterében áll az a történelmi tény, hogy az arámiak az i. e. II. évezred közepétől kezdve mint kereskedők települtek be fokozatosan Dél-Arábiába. Ez az ország főként luxuscikkek (balzsam, mirrha, vö. Gen. 37: 25) szállítójaként szerepelt, valószínű azonban, hogy igazi jelentőségét a Vörös-tenger déli partvidéke és az Indiai-óceán felől tengeri úton – előbbi esetben Egyiptom megkerülésével! – érkező árucikkek tranzitzónájaként nyerte el.”
Folytatva Komoróczy fejtegetéseit: „A karavánok indítása és a »ház« ellátása természetesen sok alkalmazottat kívánt; Ábrahám már Harrán idékéről is mint anyagi javakban gazdag és nagyszámú »szerzett« szolgával rendelkező vállalkozó indult el (12: 5), de szoláinak említését máshol is megtaláljuk. A Gen 17: 12, 23, 27 a házban született és a pénzért vásárol szolgák között tesz különbséget. Még ha jelképes számnak tekintjük is 318 főnyi hadseregét (14: 14), akkor is fogalmat alkothatunk belőle vagyonának nagyságrendi kategóriájáról.”
