" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Az egyoldalú, helytelen kertészeti "párbeszédre" a német telekszomszéd szolgált eklatáns példával. Büszkén mutatta a minden évben ágvég-visszacsonkolt fügebokrát, a véletlenül megmaradt pár elsőterméssel. Elcsodálkozott, amikor felvilágosítottam, hogy csonkolás nélkül összehasonlíthatatlanul több termése lenne, a bokra fa alakot öltene, nem sűrűsödne be és minden ágán beérnének a másodtermések. A képen is látható, hogy a növény felső részén olyan megnyúlni készülő növekményeket csonkolt vissza drasztikusan, amelyek sarjként működnek és szinte nem is fejlesztenek másodterméseket, vagy ha mégis, akkor nagyon későn érőket, vagy egyáltalán nem beérőket. Tulajdonképpen mesterségesen állít elő egy olyan helyzetet, mintha a fa részleges fagykárt szenvedett volna. Egy olyan helyen/fekvésben, ahol a fügék törzses fává tudnak nőni.
Nem tudom, mennyire helyes, ha két német példa alapján általánosítok (ld. szemenyei kivis német), de úgy tűnik, mintha a sövénymetszéshez szokott németek hajlanának a gyümölcstermőket is rommá metszeni, distinkció nélkül.
A további beavatkozások idejét és módját a mostani beavatkozás hatására bekövetkező (céljainkat szolgáló) változások fogják meghatározni. Azokra fogjuk megadni a kellő válaszokat annak érdekében, hogy növényeink az általunk elérni kívánt alakot és méretet produkálják. A kertészet nem más, mint ilyen, egyenrangú partnerek között folytatott párbeszédek sorozata.
Tegnap este megtörtént egy, a szőlő mintájára (helytelenül) többszintes "falnak" alakított kivi háromdimenzióssá transzformálásának első lépése.
Az első kép a szélső kivitő "helyremetszése" után történt. A háttérben a többiek még falat képezve állnak, teljes lombozattal.
Az első tőhöz hasonlóan, a többiek is meg lettek fosztva az össze-vissza csavarodott indáktól és oldalelágazásoktól
Mindegyikből egyetlen törzs maradt meg, az, amelyiknek lehetőleg volt már egy alsó fásodott szakasza és megfelelő magasságig kellően egyenes folytatása volt fölfelé. Az ilyen lett kiválasztva a leendő pergoletta kialakításához.
Görbület nélküli szakasza legfölső pontján vissza lett metszve. A jelentős gyökérzettel rendelkező növények várhatóan nagy erővel fogják indítani a felső rügyeket és gyors növekedésű, erős hajtások fognak képződni, amelyek a minél hamarabb oda rögzített (vékony acélcső) gyám mentén magasra nőnek.
Pinkcot. Talán a tormaföldei téglának való agyagtól, ami az ország belső részeinek gyönyörű talajaihoz képest nagyon randa és rettentően kötött (és nevetségesen alacsony aranykorona értékű), de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsem eldobnivaló. :))
Ezek a kákik éppen az elmúlt évek legvérzivatarosabb telei "mentén" cseperedtek fává. Egy fiatal fákkal telepített kis "háztáji" gyümölcsösben a többi mérsékeltövi faj között egyenrangú "polgárokként" a káki és az asimina.
Megérett a tormaföldei szőlőhegyre 15 hónappal ezelőtt ültetett kajszifácskán a termés. Ezen a zord, napfénytelen klímán ilyen sok idő kell ahhoz, hogy a gyümölcs megérhessen.:)))) (Meg közben a fa is ekkorára nőhessen.)
Ha a hajtásvég lehajlik, valamire rácsavarodik, megsérül, stb. és ezáltal nem folytatja a függőleges növekedést, akkor bátran vissza kell metszeni az inda erős szakaszáig. Onnan rövid idő alatt új hajtás indul a legfelső rügy(ek)ből, ami újult erővel nő és hamar pótolja a hiányzó függőleges szakaszt.
Mi történik, ha a függőleges kar növekedése megtorpan kb. 2,5 méternél, a kis levélhajtások sötétbarnák, vagy szárazak ott fent.:) Lehet h már messze van a tőtől? De hát igazából addig is vastagszik ez a 2,5méteres hajtás.
A karnak szánt felső szakasz megfelelő voltát nem csupán a hossza, hanem a hossza mellett a vastagsága teszi megfelelővé. Az elsietett lehajlítás olyan eredménnyel jár, hogy a vízszintesbe állított szakasz növekedése megtorpan és a hajlítási pont alatt kezdenek újabb rügyek aktivizálódni. A vegetációs idő végéig fölfelé növesztett, vastag, erőteljes felső szakasszal rendelkező kivi őszi, vagy következő tavaszi lefektetése viszont a vízszintes szakaszon aktivizálódó rügyekből termővesszők kifejlődését eredményezi.
Így van! Így szeretném. Most itt tartok. (Még kutya ellen teszek melléjük majd valamit , mert nekem tyúkom bár nincs, viszont van három kutyám és közülük az egyik egy örök teenager miskárolt szuka kutyus.Igen szeret kaparni ... mit egy árokásógép. :) ).
A fejoával és az olajfával még csak "két teles" tapasztalatunk van (a füge, káki és kivi 20 telesével szemben). Dombon, megfelelő fagylefolyási szinten működőképesnek tűnnek mindkét faj tesztelt fajtái az utolsó két tél tapasztalatai alapján. Talán az elég nagy területen körbeépített kertvárosi pozíció, falközelben elegendő lehet. (Némi szerencsével.)
Egy kérdés. Ha a kiwi elérte mondjuk a 2-2,5 méteres magasságot és elhajlitom vizszintesre a leendő kart. Az növekszik még hosszirányba? Vagy valamelyik oldalsó szálvesszőböl tudok még hosszanti irányba növeszteni?
Mekkora részt érdemes vízszintes iráynba elhajlítnai és mikor?
MOndjuk két méteres magasságban 50 centis darabot? vagy érdemesebb 4 méteres magasságig növeszteni a fiatal kiwit és így egy méteres részt elhajlitani?
