A Seamaster amúgy sem egy túl ritka Omega, szóval biztos nem ez lesz az arab gyüjtők féltve őrzött kedvence 2030-ban.:-))
Amúgy jó választás, úgysem akarod majd eladni:-)
Pacsirtaa: Az automata biztosan értékálóbb. Meg hát - mint már sokszor kitárgyaltuk e lapokon - a mechanikus órának lelke van. De az értékállósággal kapcsolatosan ne legyenek illúzióid. Egy ilyen óra úgy 10-15 éves korától kezdve őrzi az értékét, és csak még később kezd emelkedni az ára. Hogy milyen áresésre számíthasz? Ha el akarod adni, akkor úgy a felére rögtön lemegy az ára a gyakorlatilag új órának is. Persze lehet látni mindenféle topicokon közel új árra tartva futó modelleket, de ezek azok, amelyek még jövőre is gazdát fognak keresni.
Más: megfésültem kicsit a készletemet, van sok új óra (van egy Seamaster Cosmic 2000 is, hátha érdekel):
Tisztelt forumlakok!
En is kerdessel fordulok hozzatok. Kineztem magamnak egy Omega Seamastert, megpedig automata verziot. Az Orex-nel 370 eft, mig az ugyanilyen kulseju quartz 277 eft. Megis az automata melett dontottem. Jo dontes? Erdemes az Orex-nel megvenni? Ertekallo tipus? Mivel meg nem vettem meg velemenyeteket szivesen fogadom es elore is koszonom.
Már egy ideje olvsom ezt a topicot, vannak nézetkülönbségeink néhány márka megítélésében, de nem ezért írok, hanem tanácsot kérnék:
Le akarom cserélni a jelenleg hordott órám, pontosabban venni még.
Olyan kétezer márka körülire (úgyis a végére 3 lesz), (nem hinném, hogy Mo.-n veszem)gondoltam.
Az eddigi jelöltek: Breitling Superocean Professional, Moon Watch (az új replica), Sinn 903 (a 24 órás), Fortis Spacematic Chrono. Ezek az újak, de gondoltam esetleg vmi. használtra is. (Európai site-okon is nagy a kínálat.)
Szóval a kérdés: olyan 3-400 körül mit javasolnátok?
Bónusz kérés: ha esetleg van valakinek a fentiek közül, vagy hasonló kategóriájú (esetleg egy pápai Fortis: http://www.fortis-watch.com/dt/editionen/edition8.html), és az elmúlt hónapokban, pár évben megunta, akkor megoldhatom a problémáját.
Megkért egy barátom, hogy segítsek neki eladni az óráját.
1911-es IWC, 14 karátos arany, tűzzománc fedéllel. Az IWC gyártól kértem egy eredetigazolást, amit el is küldtek.
Az óra képe megnézhető itt: http://kep.tar.hu/era123/index.phtml?aid=27504024
(Az első 7 db kép szól róla.)
Semmilyen irányárat sem tudok/tudunk, segítséget szeretnék kérni valamelyikőtöktől, hol és mennyiért érdemes kínálni?
Most olvastam:
Mikor D.Tito (USA milliomos) befizette az űrkirándulás árát kapott egy Fortis órát (tokkal vonóval). Gondolták majd magával viszi s lehet reklámozni, hogy micsoda űróra... Erre Tito egy Omega X33-at választott! (jó döntés volt)
Rendeltem, (remélem nemsokára elküldik) a neten egy nagyon szép órát.
Baylor Heuer Automatic. Az érdekessége, hogy Certified Day-Date jelzése van. Nagyon hasonlít a Rolex Day-Date órájához, de mit jelent a minősítése??
sukosdg
Köszönjük, hogy az oldaladra kiraktad az Óravilág linkjét! Amint lesz időm, rendbe rakom a linkek menüpontot, és természetesen a te weboldalad címe is felkerül majd.
(Azért azt hozzá kell tegyem, hogy egyébként is feltettem volna a tiédet is, meg az APT-jét is.)
Ezt a TimeDesign-t viszont nem nagyon értem! Egy az egyben le van másolva a TimeDesign.de linkgyűjteménye, de meg sem említik az oldalon... Érdekes.
sukosdg: Megtiszteltél, hogy kiraktad a linkemet. Köszönöm, kölcsönös megbecsülésem jeleként amint a saját link-gyűjtemény részemet rendbe teszem, az élére raklak!
NPZ: Az régebbi elektronikus órák ára pont olyan, mint a mechanikusoké. Vagyis esete válogatja. A 80 soknak tűnik egy billegőmotoros Longines óráért. A baj ezekkel, hogy a gyűjtők abszolút nem keresik, ezért majdhogynem eladhatatlanok. A 80 talán arany tokos kivitelben tűnik reálisnak.
Más tészta a hangvillás óra, annak egy kicsit "kultusza" van. Ez keresettebb, könnyebb eladni, és értékesebb is.
A második kérdésedre a válasz jó magyarsággal: az a RADO, az az a RADO.
A 70 éves új órák trükkje az, hogy ismerek olyan órásokat, akiknek az apjuk, nagyapjuk, de tán már a dédapjuk is órás volt, sőt ismerek egyet, aki a családi üzletet 1870-ig tudja visszavezetni. Itt felhalmozódott a század "hordaléka", és a világháború körül eladhatatlan készleteket eldugták az oroszok elől, majd később "elfelejtődtek". Én meg kiásattam (egy esetben szó szerint, pl. az arany GRANA és a fekete Certina óra a föld alól került elő!) őket.
pack40: Nem akarlak letörni, de közel új, ráadásul kvarc órát nagyon nehéz árában eladni. Gyűjtők nem vesznek kvarcórát, még nagyon márkásat sem igen. Az üzletek természetesen nem foglalkoznak vele, talán próbáld meg egyfelől itt a fórumban hirdetgetni, valamint az ÓRA MAGAZINBA is meghirdetheted. Emellett van sok műszaki bizományi, de ott valószínűleg úgy fél- és harmadár körül lehet eladni. Ahogy írtad, a kurrens darab bizony legyen 80 éves IWC (és ami ugyebár látta Lenint...)
Az electronic órákról írtak szerint most jól értem, hogy ebből egy jobb darab igencsak borsos árú tud lenni ? Eszerint egy ilyen Longines megéri a közel 80-at ? (Ha kell, szóljatok !)
APT !
Az óráid között láttam egy régi RADO-t. No, ez a Rado az a Rado ? (Márminthogy a manapság oly híres márka egy korábbi darabja ?)
Hja, régiek...
Nem fér a fejembe, hogy sikerülhetett a század első feléből még olyan daraboKAt(!) találni, ami még nem ment ki a kereskedő kezéből...
Van egy három hónapos -még garanciális ha ez jelent valamit- TISSOT PRS 200 órám amit
el szeretnék adni. Talán egy komolyabb O+A, Breitling stb. márka 'egyszerűbb' (értsd olcsóbb) típusára lecserélni.
Létezik olyan bolt ahol NEM csak eladnak?
Gondolom olyan van ahol egy 80 éves I.W.C. bevennének de ez egy relatíve friss márka.
Ígéretemhez híven kiegészítettem az óratörténeti lapomat, és még egy öreg Cornavin felújításának képsorozatát is kitettem , hátha érdekli valamelyikőtöket.
sükösdg: Szert tettem egy eredeti DOXA "vasutasórára". Jó tenyérnyi, súlyos darab.
sukosdg: Kiegészítésképpen - a billegőmotoros órák egy időben nagyon elterjedtek - és relatíve olcsóak - voltak. Azonban a konstrukció valóban problémás, ezért tűnt el. Gond az, hogy a billegőmotoros kivitelnél a teljes futómű mozgatását szolgáló energia a billegőről lesz levéve. Tekintve, hogy a fogaskerekek kapcsolódási hatásfoka koránsem 100%, ezért sokkal nagyobb energiát kell a mutatók megbízható továbbításához a billegőtől elvonni minden lengésnél, mint amennyit amúgy a - fordítva, a billegő által gátolt - mechanikus szerkezetnél a futómű végén a horgony átad a billegőnek. Ez jelentősen rontja a billegő lengésének izokronitását (önálló szabad lengését). Nagyon precíz mechanikai kivitellel ez a probléma kiküszöbölhető (IWC-éknél ez nyilván nem gond), de ekkor a szerkezet valóban drága. Másik gond a mágneses nyomaték átadására szolgáló mágneses betét vagy tekercs a billegőn, mert ettől valóban nehéz a billegőt minden tengely irányába jól kiegyensúlyozni (pozicionális hiba!), ráadásul a nehéz billegő ütésbiztosítása is romlik (könnyebben kap tengelytörést incabloc v. KIF ütésbiztosítással is, mint a hagyományos órák billegői). Nézd csak meg, milyen tömör, és milyen "primitív" kivitelű a BWC billegője! Hőkompenzálásról meg inkább ne is beszéljünk. Persze itt is voltak nagyon igényes megoldások.
Vitathatatlan előny viszont, hogy elektronikus vezérlésnél már egy egyszerű billenőkörrel is jól biztosítható az átadott impulzus állandó nagysága. Ez viszont jó hatású a pontosságra.
Összességében a rendszer halálát alapvetően az okozta, hogy nem tudott a jó minőségű hagyományos mechanikus óráknál sem számottevően olcsóbb, sem pontosabb lenni, ugyanakkor az elem 1 éven túl ritkán birta, de a 60-as években szokásos higanyoxid elemek még ennyit sem bírtak ki. Ezen okok miatt egy hagyományos, mechanikus, de automatikus felhúzású órához képest valóban számottevő műszaki előnyt nem tudtak nyújtani, így kipusztultak. (Amúgy tényleg sok volt belőlük, a keleti blokkban a RUHLA milliószám gyártotta a "Transitronic" órákat, de silány minőségük miatt nem is nagyon maradtak fenn, a korabeli szocialista elemek kis túlhordásnál is szétfolytak, a szerkezet kinyúvadt, és már repült is a szemétbe. Ez a műszaki megoldás amolyan kísérleti rendszer volt.)
NPZ:
Az ár azért volt magas, mert nagyon kis tűréssel rendelkező alkatrészeket igényel a szerkezet és sok volt a selejt a gyártás folyamán.
Nagyon pontos (1-2 mp/nap) órácskák. 28.800 A/h abban az időben még ritka volt.
A mostani piaci értékük kb. 250-600 USD. Bár az ETA gyártott ilyen szerkezeteket hamar abbamaradt az értékesítés.
Az IWC pontos ref.számot megkeresem, de titán chrono-ba építik a szerkezetet.
MPeter:
Gratulálok, sok sikert! Légyszi tüntessétek fel a frissítéseket, hogy egyszerűbb legyen megtalálni az újdonságokat!
Nem akarom reklámozni az Óravilágot, csak annyit szeretnék hozzáfűzni ahhoz, amit írtatok, hogy folyamatosan bővítjük az óramárkákat, meg persze mindent. Direkt a „populárisabb” márkákkal kezdjük, aztán persze majd jön a többi is.
Ha bármilyen hibát találtok, vagy észrevételetek van, szívesen fogadjuk!
Egyébként 1-én indult az oldal.
NPZ: Elektromos, de nem kvarc óra többféle volt. Ezek kétféle csoportba oszthatóak:
1., Hagyományos mechanikus járatszabályozású órák elektromos energiaellátással.
Ezek közönséges billegős, ingás órák, ahol a főrugót (vagy súlyt) időnként villanymotor felhúzza. Ezeket nem alkalmazták karórában, azon egyszerű oknál kifolyólag, hogy a felhúzó motornak időnként kell rövid idő alatt nagy nyomatékot kifejtenie, az idő nagyobb részében nyugalomban van. Ez pedig erős motort, és viszonylag nagy áram leadására alkalmas telepet jelent. Ez pedig karórában nem fér el (vagy szovjet csodaóra lesz belőle a plusz két bőrönddel). De fali és ébresztőórában sokat használták.
2., Elektromosan vezérelt járatszabályozás.
Itt nincs motorrugó, hanem a futómű fordítva működik, és az inga vagy billegő mozgatja kilincsművel az órát. Az járatszabályozót (billegő, inga) pedig elektromágnes tartja működésben. Ez ciklikus mágneses impulzusbevitelt jelent, amelyet egy érintkező, vagy tranzisztoros induktív kapcsoló vezérel. A billegőn ilyenkor vagy egy kis tekercs, vagy egy kis állandómágnes v. lágyvas darabka van, és ezen keresztül "taszajtanak" rajta minden lengéskor. Ilyen órát láthattál.
Bajuk azonban sok volt. Az érintkezős kiviteleken nem voltak tartósak az érintkezők, és mindegyikre jellemző a viszonylag nagy áramfelvétel, tehát rövid elemélettartam. Nagyobb baj a rendszer külső mágneses térre való nagy (a hagyományos "antimágneses" kivitelnél sokkal nagyobb) érzékenység, és az, hogy a billegő szabálytalan kivitele miatt reménytelen volt a normális hőkompenzáció és általában a jó kiegyensúlyozás is. Ezek az órák pontatlanabbak a precíz hagyományos kivitelnél. A HAMILTON nagyon sok ilyet csinált, de a hangvillás majd kvarcórák szélsebessen eltüntették a piacról ezeket.
Ebbe a csoportba tartoznak a hangvillás órák is, amelyek egy elektronikusan gerjesztett rezgő hangvillát használtak járatszabályzóként. Ezek invár (hőkompenzált) hangvillákkal a mai jó-közepes kvarcórákkal azonos pontosságúak voltak. De őnekik is betett a kvarcóránál nagyobb áramfelvétel (rövidebb életű elem), a drága és bonyolult, így drága mechanika (A hangvilla 400Hz körül rezeg. Egyik szárára van egy vékony fémszál forrasztva, a végén egy kis rubin kilinccsel. Ez forgatja a járókereket, amely úgy 2-3mm átmérőjű és 3-400 foga van! Itt a szerkezet hajlamos gyorsan kopni). Ráadásul az ilyen óra folyton 400Hz-en halkan "visít" ami sokakat (pl. engem) ritkamód idegesít, éjszaka az éjjeliszekrényen egy ilyen óra pontosan olyan, mint egy a szobában kolbászoló szúnyog.
ui: pár napon belül bővítem az órás lapom szerkezetekről szóló részét, be fogom venni ezeket is, meg a kvarcórákat is néhány képpel.
Nagyszerű, hogy az óraini-n a beltartalma is látszik. Alighanem ilyenféle lehet az általam látottban is.
Persze eszerint bakiztam reggel, mivel itt a rugóházat nem lehet feszesen tartani ha már nincs is...
Tegnap járt a kezemben egy nagyon érdekes óra. Vagy húsz éves volt. Egy Longines "Electronic".
A járása, ketyegő hangja és a róla elmondottak alapján mechanikus óra. Azonban rugóerőt a korona felől beletölteni nem lehet, az csak forog, mint egy kvarcóra esetében. És persze hiába is lóbálod, nics zuttyogó hangú rotorpörgés sem.
A titok nyitja az, hogy egy elemről hajtott motor húzza fel a szerkezetet és így hasonlóan feszes állapotban tartja a rugóházat, mint az automata szerkezet. És ez persze így van akkor is, ha nem viseli senki sem.
Állítólag meglehetősen pontos és jól tartja a sebességét.
Ki ismeri közelebbről (esetleg belülről is) ezt a szerkezeti megoldást ?
www.oravilag.hu:
Egész jól szerkesztett. Már éppen ideje, hogy egy általános infókat tartalmazó,oldal szülessen.
Nagyon hiányolom a magyar lehetőségeket figyelembe vevő teszteket, anyagokat. A külföldi újságokhoz mindenki hozzáférhet, elolvashatja a Franck Müller stb... újdonságait, de legyünk őszinték nem ez a mai realitás.
Szurkolok és támogassunk egy általános (nem eg-egy márkára korlátozott) órás, netes magazin létrejöttét!
