" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Nézzük csak meg a harmadik képen a férfi feje mögött lévő Y alakú ágat, ami már a 2012-es februári képen is jól kivehető! Ez úgy keletkezett, hogy Béla bácsi egy meggondolatlan pillanatában, "helycsinálás" címén megcsonkította az ipszilon szárát képező eredeti ágat. És mi lett belőle? Egy nagyobb akadály ahhoz képest, mintha hagyta volna felívelve megnőni magában.
A tegnapi lovászi látogatás alkalmával ismét szemügyre vett ujjas óriás egyedek különbözősége megerősíti azt a tapasztalatot, hogy ez a fajta dugványozással történő szaporítás esetén is képes eltérő habitusú egyedeket produkálni. Ezt a kerkateskándi példány kapcsán többször említettük. Ez a tulajdonság a többi általunk ismert fajtánál nem jelentkezik ilyen markánsan.
Béla bácsi magastörzsű fája (ágai és termőképessége a teskándira emlékeztetnek)
Béla bácsi telekszomszédja szőlőjének végében lévő példány (átmeneti karakterisztikával)
Béla bácsi telekszomszédja szőlője melletti rézsű tövében lévő példány és Miklós bácsi szomszéd (eladó) háza előtt lévő példány (mindkettő az ujjas óriások többségét jellemző karakterisztikával)
Utána fölszaladtunk a hegyre, egy másik "pártfogoltam", Béla bácsi telkére, ahol meg tudtam mutatni élőben, Béla bácsi a helyükben hogyan oldotta volna meg a helyszűke problémáját. Íme:
Egy korábbi alkalommal Miklós bácsinál járva és a növényeket szemlélgetve szóba elegyedtem egyik általános iskolai osztálytársam öccsének feleségével, aki arról számolt be, hogy nekik is van fügéjük. Panaszkodott, hogy sokat bajlódnak vele, mert a két tő egy magas élősövény és a házfal melletti járda közé van beszorítva és hogy elférjenek mellettük, rendszeresen metszik őket. Látatlanban is az volt a megggyőződésem, hogy valami célirányossal ellentétes dolgot művelhetnek. Kértem, hogy a kedvemért az idén ne metsszék meg, próbáljanak valahogy elférni az ágak mellett. Vázoltam neki azt az elvet, hogy amennyiben egy növényt abban a magasságban csonkolnak, ahol akadályt képez, akkor ez az attól lejjebb eső részein indukál vegetációt, tehát az alsó (akadályt képező) része még terebélyesebbé válik.
Ma megtekintettem a helyszínt és azt konstatálhattam, amit vártam, illetve elképzeltem. Láthatóan több éven keresztül lecsonkolták a koronát képező ágakat, ami óriási sarjképződéshez vezetett, a törzsön hosszú hajtások nőttek, a csonkolási pontokról pedig még a korábbinál is hosszabb hajtások ágaskodtak szanaszét.
Ebben az évben, tanácsomat megfogadva, meghagyták a tavalyi felső ágakat. Ennek köszönhetően a hatalmas árnyék ellenére is elég szépen van elsőtermés (némelyik már érésre "puffadva"). Elmagyaráztam nekik, hogy ezeket a szép hosszú ágakat kell csupán kötözéssel, vagy támasztással egy kicsit "odébbterelni" és mivel ezek továbbra is fölfelé fognak nőni (a fejük fölé), az alsó zónában nem fognak akadályt képezni. A termő ágak jócskán kiemelkedhetnek a magas sövény teteje fölé, így a benapozottságnak köszönhetően kiválóan fognak teremni. A sarjképződés jelentősen alábbhagy.
Bár a helyszűke miatt fotózni is nehéz volt, íme néhány kép a helyzet érzékeltetésére:
Ez a (siker)történet egyébként 2007. márciusában kezdődött, az ugyanazon év novemberében írt fórumi beszámolóm szerint így:
"Linka nénin kívül még számos pártfogoltam van a körzetben. Ez a kép márciusban készült, amikor felfedeztem egy idős házaspár udvarán ezeket a kivitöveket. arról panaszkodtak, hogy minden évben virágözönt zúdítanak rájuk ezek a kivik, aztán a virágok mind lehullanak és nem marad a helyükön semmi. Egyértelmű volt már akkor, hogy ők is az "önporzós" hímivarú kivik áldozatainak sorába tartoznak. Virágzáskor ismét felkerestem őket és vittem nekik két Haywardot, amiket nagy örömmel a bácsi azonnal ki is ültetett. Nyáron jártam arra, az új kis töveket mintaszerűen öntözték és ápolták. Két év múlva becsapottakból boldog kivitermesztőkké fognak válni."
Ma este Lovásziban járva, hivatkozással a 28588. sz., 2013. 06.05-én kelt hozzászólásomra, egy pillanatra ismét megálltam Tornyiszentmiklóson a Béke utcában.
Az egyik találkozó alkalmával többen megismerhették Mariska nénit és megcsodálhatták saját fantáziája és igénye szerint kialakított, mediterrán fajokkal teli kertjét. Az ő esetében csekély szerepünk van a "mediterraneizációban". Mindössze a kivi metszésére vonatkozóan adtunk neki néhány tanácsot, amit követett is.
Nénifüge a négyzeten = Mariska néni nénifügéje :)))
Floo barátja részére általunk ültetett és "menedzselt" kivipergoletta. (Ezen mutattuk be a metszést idén tavasszal a Duna TV "Gazdakör" című műsora részére.)
Kivi-Moldova kombó.
Szőlőskertek királynője
