Ezzel a kontaktlencsés trükkel megnyertem magamnak a farkashegyi reptérről induló katlan túra 60-80 résztvevőjének a 9kg zsíroskenyerére a hagyma felvágását :)
Mi újabban a levesekbe – mindbe, tehát pl. a paradicsomlevesbe is –, valamint a borsó- és zöldbabfőzelékbe tesszük egészben és amikor elkészül, akkor vesszük ki és kapom meg csemegének. Melegen, hidegen egyaránt kedvelem.
Anélkül nem is leves a húsleves :) Biztosan kivették a levesből, hogy ne keseredjen meg, én így tanultam. Mi sem ettük meg, én is sokáig kidobtam, amíg az egyik új családtagról kiderült, hogy a kedvence. Nekem nem jött be annyira, talán mártáshoz fel lehet használni.
A különböző hagymák fogyasztása bizony hasznos. Próbáld ki egyszer pl ezt: egy kanál mézben elhelyezett fokhagymát be kell kapni, és hosszasan rágcsálni. A frissen, veszteségmentesen felszabaduló illóolajok átjárják az összes léguti járatot. Először meghökkentő élmény :) , de eredményes.
Még egy a hagymák védelmében, a gyógyszerek többnyire növényi alapanyagból, vagy annak mintájára szintetikusan előállított anyagból készülnek. Miért hagyná el az ember az eredeti forrást? Különben is, nincs finomabb egy jó fokhagymás pirítósnál, jó meleg teával.
Erről eszembe jutott a barátnőm hajdani NDK-s levelezőtársa és a praktikus NDK-s háztartási gépek regimentje... Ha még nem meséltem volna, este elmondom nektek, szép történet.
Én a kontaktlencsére esküszöm. Bármilyen viccesen hangzik is, amióta ilyet viselek, egyáltalán nem könnyeztet meg a hagyma. Ha elfelejtem, és szemüvegben állok neki, majd meghalok. Keresztapámnak mondtam egyszer, aki anatómus, és nagyon elcsodálkozott, mondván, sosem hitte volna, hogy a szivárványhártyán jutnak be az illóolajok... Lehet, hogy egyszer lábjegyzet leszek valami orvosi szaklapban. :)
Ezt a szegfűszeget sokfelé olvastam, de mivel engemm leginkább a főtt hagyma inspirál az egészben, a szegfűszeget meg csak a forralt borban szeretem, még sosem mertem kipróbálni.
Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban vagy azután egész hagymát főztünk volna levesbe, főzelékbe, de pár éve ez rendszeressé vált – persze héja nélkül –, és nagyon szeretem azt külön megenni. Úgy érzem, nincs is kellemetlen szaga a megfőtt egész hagymának.
Apropó, ismeritek a hagymaaprító gépet? Ebbe egy fél hagymát kell beletenni és ütögetni a kések feletti rugós kart, majd néhány ütögetés után a hagymát miszlikbe vágja anélkül, hogy könnyezne az ember szeme.
Húslevesbe az egész hagymát mindeig héjastól tesezmbe be, megtüzve egy egy szegfűszeggel.
Átmegyünk főzőstopicba?:-))
Megfázásos nyavalyákat meg egyszerüen túl kell élni. Elég nehéz, de nem hinném, hogy a különböző hagymáktól stb. jobb lenne, legfeljebb büdös lesz tőle az ember. Sok folyadék biztos nem árt, de nem biztos, hogy csak a tea jó erre.
Ez érdekes, a paradicsomlevesbe csak fokhagymát és rengeteg zöldfűszert teszek. Drága apósommal ez volt az egyetlen konfliktusom: el lehet képzelni, az én olaszos paradicsomlevesem, három kanál kristálycukorral, csak neki.... Brrrr.
A nátha ezek szerint a legkülöncebb betegség a világon. A dohányzás ugyanis az egyetlen dolog, amire nem sikerült rászoknom az elmúlt negyvensok évben, még akkor sem, amikor egy láncdohányossal éltem huzamosabb ideig egy fedél alatt. Osztán mégis romlik évtizedről évtizedre. :))
Egész hagymát főzök a húslevesbe, aztán alig várom, hogy kihűljön, nincs annál finomabb, mint a húsok, zöldségek közt órákon át fővő hagyma. (Bocs, Yogi.) A héja meg csak tegye a dolgát.
Ami a náthát illeti, gyerekkoromban minden évben kétszer kapott el, óraműszerűen, tavasszal és ősszel, kereken három napra. Akkor szenvedtem, mint a vajúdó tapír (nagynénikém szíves szóbeli közlése), de aztán mintha elvágták volna. Az öregedés felháborító tartozékának tudom be, hogy az ember csak úgy náthás, napokon, heteken át, krákog, prüszköl, nyavalyog. Követelem vissza a háromnapos náthát!
Izzasztókúráról én is olvastam a napokban, más anyagokkal, de ott azt is írták, hogy mikor nem ajánlott, vagyis nem mindenkinek jó. Ami friss újdonság, az a hagymatea, vagy hagymafőzet, rákereshettek. Ezt eddig nem ismertem. A vöröshagyma héjáról viszont olvastam régebben, hogy belefőzték a húslevesbe, és szebb színe lett.
A régi mondás: 3 nap jön, 3 nap van, 3 nap megy - elég pontosnak tűnik.
Apám mindig azt meséli, hogy gyerekként ámulva nézte, amikor az apukája náthába vagy más taknyos nyavalyába esvén befeküdt a dunyha alá, megivott valami brutális mennyiségű forralt bort, megevett hozzá egy pár fej nyers hagymát, izzadt, mint a ló, aztán kiment, lefürdött, ágyat húztak, és reggelre kutya baja se volt. Apám szerint ő akárhányszor kipróbálta ezt, reggel taknyos volt, irtózatosan másnapos, és embertelenül égett a gyomra.
Azért - ha közvetett módon is - képes nyelvújításra is. Tőlem pl. nem fogadták be a vállalat német megnevezésénél használt, kb. százötven éve létező német kifejezést, hanem ahelyett az OFFI által - a magyar cégnévből - kreált vadonatúj német szóösszetételt vezették a cégjegyzékbe.
Persze hogy befogadják, hiszen a helyesírási szabályokat nem törvény írja elő. Nem is tehet mást, nincs rá jogalapja, nincs rá hatásköre. És ez így jó.
Ez nem bizonyít semmit. Ahogyan az sem lenne meggyőző, ha valaki egy fontos állami szervre, a Cégbíróságra hivatkozna, ugyanis ott minden helytelen írásmódot befogadnak, pl. a zRt-t is (a Wienerbergernél), de a cégneveknél elképesztően hibásakat is ezerszámra.
Ez német-német relációban (tehát országon belül is) működik. :)
Valami családegyesítési Fókusz-szerű ment, és összehozták a rokonokat. Ők értették egymást, de a felirat sokat segített, mert a nagyi túl sokat egyszerűsített. :(
Ó, te szegény. Szerintem mindegy, milyen néven tiszteljük, így is, úgy is rémes. Vannak ilyenek, amelyek alattomosan, több körben támadnak, ezekkel kell a legjobban vigyázni. Tarts ki, és ne nagyon ugrálj ki a fűtött lakásból.
