KVZOOLI: Az ásványüveg messze nem olyan kemény, mint a zafír. A zafír a 10-es Mohr keménységi skálán (10-es természetesen a gyémánt) 9-es keménységű, a kvarc (tehát a homokszemcsék) 8-as keménységűek, az üvegek minőségtől függően 5-7 közötti keménységűek lehetnek, a plexi ellenben kivitel és kezelés függvényeképpen 3-4-es keménységű. Tehát az üveget és plexit a homokszemek megkarcolhatják, a zafírt nem. Viszont a jó minőségű üveg törőszilárdsága nagyobb, mint a zafíré, ráadásul a zafírt általában síkra csiszolják (egyszerűbb technológia), amely nagy nyomásállóságra törekvésnél (búváróra) nem szerencsés, sokkal ellenállóbb a vastag, domború üveg. A törőszilárdságot illetően viszont a plexi a csúcs, jó tízszer szilárdabb az üvegnél. Ez a gyakolatban azt jelenti, hogy ha jó istenesen odavágod az órád üvegét mondjuk egy vaskorláthoz, akkor a zafír és az üveg valószínűleg szilánkokra törik, a plexi ellenben csak bereped (még a hermetikussága sem biztos, hogy sérül), de lehet, hogy csak csúful összeverődik és karcolódik. Az órának biztos, hogy jobb védelmet nyújt, de esztétikailag nyilván nem hozza egy tükrözésmentesített zafír szépségét és tartósságát.
GLASHUETTE: Úgy látom haragszol a ChronoSwissre. Pedig hidd el, nem érdemli meg! A manufaktúradefinícióddal pedig alapvetően egyetértek, csak hát nehéz meghatározni, hogy mi minősül saját szerkezetnek. Ha ugyanis a szerelt billegőt, a horgonyt és a gátkereket készen veszem (pl: a GLASHÜTTE UNION márkájának összes tagja), akkor az én megítélésem szerint már nem beszélhetünk igazán saját szerkezetről. Ugyanis ez a három elem az óra lelke, és ezek megfelelő elkészítése az igazán komoly feladat, és ezek igényelnek drágán megszerezhető technológiai felkészültséget. Különösen igazán jól kompenzáltra méretezett billegőrendszert nehéz készíteni! A futómű többi eleme már inkább "rutinfeladat" a fejlesztésben, és ezen egységeknél olyan nagyon nagy a méretezési tartalék (gyorsító áttételről van szó!), hogy ezzel valóban hivatásszerűen foglalkozó tervezőmérnök ezt nemigen tudja nagyon elrontani. Az óra minőségét, a szerkezet tartósságát és pontosságát egyértelműen főleg a gátszerkezet és a billegő kidolgozása fogja meghatározni. Ez az a terület, ahol a gondos tervezés mellett sok-sok gyakorlati kísérlet és tapasztalat is kell az igazán jó megoldáshoz, és a későbbi minél jobb minőség érdekében kívánatos a nagy sorozatú gyártás. Így a több éves gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével végezhetőek el a szükséges apróbb módosítások, melynek kapcsán pl: egy El-Primero, vagy akár egy 7750 igazán kiforrott szerkezetté válhatott. Ez a kívánatos sorozatnagyság pl: egy Lange esetén egyszerűen nincs meg, igazán nem is tudjuk még, hogy milyen jók is ezek az órák. Lehet ám még rendkívűl csúfos bukás is belőle (amelyre korábban Te is céloztál)! Ez az a pont, ahol pl: egy ROLEX nem kockáztatott. Amíg a piac nem kívánta meg a saját szerkezetet, addig bele sem kezdett a fejlesztésbe. Nyilván emellett az is lökést adott neki, hogy az egyre inkább megerősödő és öntudatosodó Zenith évről-évre többet kért a werkekért. Megkockáztatom, talán ez volt a Rolex igazi oka, nem akart függeni mástól!
Másrészt ami a tudást illeti: az órás szakmában mondjuk az 1920-as években egy svájci órástanoncnak mesterdarabként a méretezéssel együtt el kellett tudni készíteni pl: egy jó zsebórát! Mindenestől, tehát a hajszálrugó tekercselésétől kezdve a fogaskerekek kimarásáig, tengelyek esztergálásán át a csapágylemezek elkészítéséig. És egy igazán jó, szakmájához értő órás ma is el tudja ezt készíteni! De mondjuk egy valóban jó billegő kifejlesztésére lehet, hogy több évi kísérletezgetésre lesz szüksége. Az órásművészet hőskorában, pl: Breguet idején az 1800-as évek fordulója környékén még semmiféle tömeggyártás nem volt, nem voltak szabványok, gyakorlatilag minden óra egyedileg készült, Breguetnek nincs két teljesen egyforma órája! Az eredmény: ebben az időben egy jó zsebórát csak egy főrend, sőt király engedhetett meg magának, míg manapság egy-egy igényes Breitlinget v. Omegát bármelyik középosztálybeli vásárló ki tud fizetni (ha ki akar), de valamiféle óra, mint szimpla időmérő eszköz tényleg mindenkinek elérhető. Ez csak úgy lett elérhető, hogy az óragyártók igen nagy szakosodáson mentek keresztül, és a 70-es évek tömeges csődjei után (pl: ekkor a Zenith gyakorlatilag egy időre megszűnt létezni, nem termelt, csak mint alvó márkanév létezett évekig!) csak gazdaságos megoldások maradtak életképesek. Ebben a struktúrában kis szériában teljesen egyedi dolgokat gyártani nem lehet. Gyárthatna, és én biztos vagyok benne, hogy tudna is gyártani a Chronoswiss olyan órákat, amelyek 100%-ban saját fejlesztésűek és gyártásúak lennének, de képtelenség lenne eladni olyan számban, hogy ebbe ne menjenek tönkre. Szerintem pl: a NOMOS gyönyörű példája annak, hogy teljesen saját erőből és minimális saját tőkével, hitelből egyáltalában mit lehet megcsinálni.
Itt lép be a fő probléma, az a gazdasági struktúra, a mely a modern kapitalizmus legnagyobb csapdája, és feltehetően az ésszerű fejlődés egyik legkomolyabb gátja lesz a jövőben (nem csak az óraiparban, és nem csak a gazdaságban). Ha megnézzük a mai nagy cégeket, csupa részvénytársaságot látunk. Amelynek ugyebár van elnöke, alelnöke, igazgatótanácsa, felügyelőbizottsága - mert a törvény előírja, hogy legyen, persze mind-mind tisztes jövedelemmel, és mindenekelőtt részvényesei, akik emelkedő részvényárfolyamot és osztalékot várnak. Ha a cég rövid időn belül ezt nem tudja hozni, annak vége van. És egy ilyen cég már az elindulása pillanatában, mielőtt még a tényleges munkát elvégző szakembergárdát egyáltalában elkezdenék összetoborozni, már nyeli a pénzt, mint kacsa a nokedlit. Lásd a Progresst, amely csődközelbe jutott, mielőtt még egyáltalán elkezdhette volna szállítani a kifejlesztett werkeket. A saját örömömre tisztességgel elvégzett minőségi munka egyszerűen nem érdekli a beruházókat, ők minél rövidebb idő alatt minél több pénzt akarnak látni. Ez pedig ipari méretű tömeggyártással hozható csak össze, lehetőleg a fejlesztés hosszú hercehurcája nélkül, azonnal elinduló gyártással. A hiányzó ötletet és egyediséget majd zajos marketinggel ellensúlyozzák (katasztrofálisnak tartom, hogy külön, már nálunk is a felsőoktatásban tanított, diplomával honorált iparággá vált a reklám és marketingtevékenység áltudománya, az, hogy hogyan lehet az átlagemberre rásózni egy csomó olyan selejtes szart, amelyre nincs, és soha nem is volt szüksége!!!)*. A kicsiknek és az igazán innovatív fejlesztéseknek így egyszerűen nem marad levegő, pl: az általad hivatkozott Roger du Bois is alapvetően Frederic Piquet werkek alapfutóművére épít, és iszonyú drágán előállít évente százas darabszámú órát. Nagy szerencséjére el is tudja adni ezeket, de vajon hány ugyanilyen jó, sőt jobb és szebb konstrukciót kidolgozó kis, néhány fős manufaktúra volt, és van is, melyek eredménytelenül elhalnak, mert nem képesek eladni termékeiket, sőt, egyáltalán a piacra eljutni, a vásárlókban saját létezésüket tudatosítani? Ma már semmire nem elég a tudás és a jó minőségű munka (ez legfeljebb egy alkalmazotti előremenetelnél lehet alap), a bizalom, kapcsolatok és nagyon-nagyon sok szerencse a lényeg.
Épp ez a pont ahol azért már látok némi fényt az alagút végén! Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a piac igényesebbé válása és a Chronoswiss, Nomos, Perrelet stb.. jellegű ígéretes kis cégek lassú megerősödése kapcsán eljuthatnak érdekes és érdemes saját konstrukciók kidolgozásához is. Ha erről a témáról mondjuk másfél évtizeddel ezelőtt írtunk volna, nem csak hogy fel nem merülhetett volna az, hogy saját szerkezetet ki fejleszt és ki nem, hanem inkább arról szólt volna a téma, hogy a mechanikus óragyártás egyáltalán talpon marad-e, lesz e tíz év múlva gyártásban olyan óra, amely ketyed, és nem Made in Japan? Mint látjuk azért a dolgok szép irányba haladnak, de hát ez még csak egy állomás, nagyon messze még ennek az útnak a vége. Lehet, hogy 15-20 év múlva számtalan fantasztikus egyedi konstrukciót csodálhatunk majd, amelyek ha nem is lesznak olcsóak, de nem lesznek elérhetetlen (bavallom, álmom, hogy egyszer én is ilyesmivel foglalkozhassak). De az ezeket előállító cégek nem részvénytársaságok, és nem nagyvállalatok, hanem kis, családi cégek lesznek, akiknek - amelett, hogy persze ebből meg akarnak élni - azért nem a profit lesz majd a cég létezésének egyetlen célja!
Mindenkitől bocs a szófosásért, csak ez egy árnyalt téma, fehéren-feketén ezt nem lehet szemlélni!
Tudor Prince date krono: Valjoux 7750
Princess Date Hydronaut: ETA 2671
Prince Date Hydronaut : ETA 2824-2
Persze gondolom szepen tuningolva. Rolex tok, ETA werk. Gondolom sok ujat nem mondtam. Latni meg meg nem lattam egyet sem belulrol...
Asvanyuveg, ami egy fokkal "puhabb" a Zafirnal, de konnyebb (olcsobb) belole konvex (ertsd domboru) uveget csinalni. Azert eleg massziva az mar, szoval talan a sima, szennyezettebb atlaguvegnel jobb.
Szerintem egy uj szerkezet prototipus kifejlesztese azonos koltsegekkel bir kis es nagy cegeknel. De hogy ebbol sorozat-termek legyen, az legalabb ugyanekkora (ha nem nagyobb) munkaval es befektetessel jar. Mint a muszaki elet minden teruleten (gyartosor, tomeggyartas pontossaga!, stb.) (Dr Lukacs Jozsef (MTA tagja) szerint a sorozatgyartasra keruleshez a termek megvalositasi koltsegenek 6-8 szorosa kell!). Es kerdes, megeri-e? A Rolex nem veletlenul vart ilyen sokat az uj kronoval. Jo volt nekik a Zenith, hozta az is a profitot. No meg egy krono azert mas, mint egy "sima" kezifelhuzos... A megteruleshez pedig eleve iszonyu darabszam kell sorozatgyartott termekeknel. Szoval nem is csak a szerkezet maga az, amit koltseges megtervezni, hanem a legyartashoz szukseges gepek, a munkafolyamatok, arra is gondolni, hogy tovabbfejlesztheto legyen minel kisebb koltseggel. Nomost, ha mindehhez kezimunkat is be kell vinni a gyartashoz, az arak a csillagok fele kusznak el.
Viszont vegyuk a Patekot, mint a szerintem leginnovativabb gyartot ezen a teren, akik azert elegge rendszeresen fejlesztgetnek. Es nem is csak alapverkeket. A Jaegerrel egyutt. No meg a szerkezetgyartok, de pl. az ETA sem dob ki evente egy ujat, meg van neki jo sok regebbi, bar tokeletesen hasznalhato, ertelemszeruen olcsobb kalibere. De ok raadasul ebbol elnek, de egy oragyartonak meg sok egyeb feladata van, pl. design, marketing, uj-es uj divatok kovetese-teremtese. Mindezt csak az igazan nagy es tokeeros vallalatok birjak, a kicsik meg (Lange ur es tsai.) probaljak tartani a tempot a sajat lehetosegeiken belul. Szoval szerintem nem olyan egyszeru dolog ez, meg mostanaban a csoportosulasok is alaposan beleszolnak a dolgokba...
Hát, a mineralglas bármilyen előtaggal is ásványi üveg marad.
És ezzel együtt is tökéletesen megfelel e célra. A zafír manapság népőrület ezekben a berkekben. Nem igazán látom be, miért (?).
A Sinn-ek közül egy db nálam is nagyon bejön. Ez az Ezm1 segédszámlap nélküli jobbos viseletű kronográf. Csak hát a vastagsága valami emberfeletti. Akarom mondani, igencsak csuklófeletti.
Te_O !
Nem értettelek félre, én is átélem a Te kötődésedet a márka iránt. Nem is az általad említett véleményre utaltam, hanem a Glashuette emlegette "lefikázásra", amit szerencsére én nem tapasztaltam. Mint említettem, nekem is a túl bonyolult mivoltot említették, de ez nálam csak növelte a becsét.
És hát erről szerencsére nem húztak le azért olyan sok bőrt. Nem úgy, mint a 7750-esről...
Én is nagyra becsülöm az Arktist, viszont úgy emlékszem, hogy kb. 1 hónapja mintha láttam volna a Poenban! Én a 203 St (jobban szeretem a feketét)helyett vettem a Fortis Cosmonauts chronot, amit azért jelenleg is többre tartok de azóta se tettem le a Sinnről, a 203 helyett a 103 mellett szól a visszaszámlálós fekete lünetta, a többi különbség a 200 ill. 300 m vizállóság és a repülős ill. botmutatók, meg nem utolsó sorban a valamivel még alacsonyabb ár. Gondolod, hogy Némethonban (főleg Frankfurtban) azonnal kapható? Én is ugy vagyok vele, hogy amit nagyon akarok azt azonnal szeretném.
OYSTER: Köszi a biztatást.
APT: Mi is a manufaktúra? Véleményem szerint az a cég amely ipari méretekben képes saját szerkezetek előállítására. Nyilván nem bányásznak aranyat és a billegőt is mástól veszik. A Langénál, a Zenithnél, a Pateknál kézzel szerelik össze az órát, kézzel gravíroznak. Ami a szerkezet lényegi elemeit illeti lézer vágja ki az órafogazat profilját, maximum marógép. Reszelheti azt egy órás akár 100 évig soha nem lesz tökéletes. Tiszta sor, ebben egyetértünk. Azonban a Chronoswiss nem azért nem tart saját szerkezetet, mert nem akar (ugyan ki akar folyton az ETA-tól függeni?), hanem azért mert nem képes rá. Nehéz elfogadni ezt a véleményt. Vagy azért mert nincs meg a szellemi kapacitás, vagy azért mert nincs elegendő tőke. Vajon a Rolex miért totojázott annyit a saját szerezetén? Pénzük volt elég! Csak hát az azért nem úgy működik, hogy méretezzünk egyet, nosza rajta. Elhiszem hogy neked ez könnyen megy, a Rolex viszont kínlódott vele vagy 5-7 évet. Állítom neked, hogy legalább 2-3 év volt csak a prototípus tesztje! Ezeknek a werkeknek ugyanis 25 év múlva is menniük kell. Különben csődbe megy a cég. Ami jól mutat a CAD-en, az még egyáltalán nem biztos hogy életképes. Roger du Bois és társai, akik max 28 db-os szériákat csinálnak megtehetik azt, hogy nem tesztelik le olyan nagy műgonddal a szerkezetet, a Rolexnél azonban 500.000 darabos szériák futnak. Hát ez az amibe nem is olyan könnyű belevágni. A Zenithnek tényleg "csak" két saját szerkezete van (ugyebár az El Primero a Movadoval közös fejlesztés). A Chronoswissnek NULLA darab van. VISZONT CSAVAROS A SZÍJRÖGZÍTÉS!!! És ezt O.G. halál komolyan mondta. Na most ezt tényleg nem tudtam überelni. Ami tetszik a Chronoswissben, az az egységes arculat, és az hogy kitaláltak egy új márkát ami életképesnek bizonyult (ezen a konzervatív piacon)
Ha már Sinn, és lebeszélés, akkor hadd említsem meg, hogy jómagam a 203 (Arktis)-ra vagyok rápörögve és nagyon úgy tünik, hogy annyira, hogy nem akarom megvárni azt a 2-6 hónapot, amíg a POÉN-ban beszerzik, hanem januárban Németországból bevételezem...
Majd meglássuk...
Amúgy mindenkinek kellemes pihit az ünnepekre - lehet, hogy már nem fordulok elő gépközelben...
Szerintem a Vector megbizható óra.Ár-érték aránya az egyik legjobb.Nem tudom mennyibe került, lehet , hogy egy kicsit több pénzért komolyabb órát kapott volna.(Tissot, Galanti...).Valószinüleg hosszú évekig megbizhatóan müködik majd.
Sziasztok!
Sajnálom,hogy csak most bukkantam rátok,mert már megvettem az órát.
Szóval,karácsonyra vettem a férjemnek egy Vector-502 órát.
Ezen kívül csak annyit tudok,hogy 200m-ig vízálló.
Mi a véleményetek róla?
Jót vettem?
Az öcsém is vett egy Sectort.Egy automata 950-est.Nagyon szuper, nekem is ilyet kellene vennem. Nem tudom elhinni, hogy egy TAG Heurer vagy Fortis jobb nála. Pedig a Sector sokkal olcsóbb.
oyster!
felreertettel szerintem. O.G. ur nem lesajnalta az ElPrimerot, hanem o, mint szakember ugy erzi, hogy feleslegesen bonyolult es szervizigenyes, mig a 7750-es szinte ugyanazt tudja, de robosztusabb, korszerubb kivitelben. (a korszerubbet ertsd mint a mai epitesi elveknek jobban megfelelo darab). Ez az o velemenye. De nekem is pont ettol lesz meg vonzobb a kis "elso". :)
Egyebkent nem tudom, mennyibe kerulhet egy szerkezet kifejlesztese, de figyelembe veve az oraiparban az exkluziv darabok kis sorozatat, igencsak ketes a megterules. Ha belegondolunk pl. a processzorok araba es a hihetetlen sorozatszamra, akkor talan kepet alkothatunk a dologrol ora szinten is. A legtobb gyarto nem veletlenul probal minel tobb bort lehuzni egy szerkezetrol (ElPrimero - 1969 ota). Egyebkent az ETA szerkezetei kozott is van sok regi, pl. masodpercstop hianya erre utalo jel lehet. No meg amit en tapasztaltam es ebbol kovetkeztettem, h. pl. mikor a Swatch Gr. "megette" a Certinat (helyesebben mikor az belepett), a 25-011 -es szerkezetbol csinaltak egy 2846-osat. (nekem van mindketto, raadasul a datumok is egybevagnak). Persze ez csak sejtes.
Egyebkent a szerkezet vastagsagarol es a tokozasrol tenyleg annyit, h. gondoljunk a 7750-esre, aztan nezzuk meg a Chronoswisst, meg a Roamert, meg meg sorolhatnam. Mindegyik szep nagy darab, de azert vannak kulonbsegek...
- mondá Zenith-ék termékismertetője ("ultra thin movement") az Elite-ről. És hát én ezt annak ismeretében elfogadtam, hogy a 3,28 mm-ben foglaltatik a mindkét irányba húzó központi rotor is, illetve a középső másodpercmutató hajtása is. Igazán nem egy helypazarló megoldás.
(A HW pedig 4,03 saját bevallásuk szerint. Ezt én sem értem, miért is ilyen vastag ?)
Persze elismerem előbbi soraidat, de ez még bennem volt.
Azonban az az említett IWC !!! Nem tudom, láttad-e valamire fektetetten oldalról ? Költői túlzással, mint a pauszpapír. No, de valósan is szinte elvész a lapos szíj által meghatározott vastagsági elképzeléshez képest. (Persze ugyebár nem központi rotoros, meg hát nem is automata, hanem "csak" mezei handwound.)
Ja, mit is takar a "bombiertes" saphirglas ? Mint ennek az üvegezésére utaló megjegyzés...
OYSTER: Na ma ilyen grafomán napom van (hagynak írni - mindhárom lányom kehes, korán ágyba dugtam őket). Az hogy az El-Primero könnyebben esik a kopás áldozatául, az azért nem jelenti azt, hogy vége, lehet harakirit elkövetni. Minden órástanuló kötelező feladata megtanulni tengelyt esztergálni, új csapágykövet befoglalni, egyszóval egy ilyen hibát kijavítani. Mivel a Zenith ugyanakkor a legkiválóbb tokokat használta, ezért azok általában elhanyagolt órákon is jók, szépen fel lehet őket újítani, nincs itt semmi vész. Csak arra utaltam, hogy egy ilyen szerkezet egyértelműen több törődést igényel.
Az Elite meg tényleg lapos, de nem minősül extralaposnak. (Tudod, a lapostetű a fapapucs érkezése előtt is lapos, de utána igazi "extraflach" lesz).
A Jaeger 1.85mm magas szerkezete viszont már igazi extralapos, de nem ő a világ leglaposabb sorozatgyártott szerkezete. A vastagságot amúgy tengelycsonkok nélkül a két csapágylemez kiadta vastagsággal jellemzik. Az extralaposságot pedig azért nem érdemes túllihegni (szerintem 2.5-3mm alatt nagyjából mindegy), mert ugyebár kell az órára számlap, mutatók, majd üveg. Ha az üveg nagyon vékony, akkor ha plexi hamar bereped, ha üveg vagy zafír, akkor pedig még annál is hamarabb pozdorjává törik. Ugyanakkor hátlap sem árt egy órára. Ez még akkor lehet a legvékonyabb, ha minőségi acél (ez a legerősebb), de ez sem lehet fólia vékonyságú. Ha üveg a hátlap, azt már nemigen lehet +1, 1.5mm vastagságnövekedés nélkül megúszni. Végeredményben a tok hátlapjának, a számlapnak, a mutatóknak és az üvegnek a vastagsága minden praktika ellenére sem igen csökkenthető összesen 2-2.5mm-nél kisebbre. Ehhez adódik a werk vastagsága. A végeredmény: a Jaeger büszkesége is 4.2mm "vastag" óra, az IWC még vastagabb, a BLANCPAIN "ultraflach" órája is 5.2mm vastag platinatokban. Ha ezután kitalálnánk a mikrofilmből tákolt 1mm vastag werket, akkor is megmaradna 3mm vastag az óra, a werk meg már biztosan gagyi lenne. Amúgy kézbe véve tényleg iszonyú filigrán egy ilyen 4.2mm-es Jaeger. Az én leglaposabb órám az arany kézifelhúzós Zenith, ez üvegestől 6mm vastag (Peseux 7001 ketyeg benne). Olyan, mint ha egy vékony, tömör lemez lenne az egész, alig venni észre, hogy rajtam fityeg. Bezzeg a 7750-es Longines Lindbergh, az igazi, szép nagy krumpli, ha rajtam van, a szél sem tud elfújni!
GLASHUETTE: Diszkrét ellentmondással élnék a ChronoSwissel kapcsolatban. G.R.Lang cége nem nevezhető ugyan teljes egészében manufaktúrának, mivel katalógusszerkezetek bázisán dolgozik, de olyan nagy a saját hozzáadott érték, amely már megérdemli, hogy számos órájuknál saját szerkezetről beszéljünk. Nem egy órájában ugyan felhasználja a báziswerk futóművét, de saját, teljesen új alaplemezek készülnek, más elrendezéssel, kiegészítő funkciókkal. Még az eredeti werk tervezője sem ismerne rá a művére! Igazán ennél többet legfeljebb csak az egyedi tervezéssel nyújtanak a saját szerkezetet gyártók is, hiszen ma már nem jellemző, hogy akár egy Jaeger vagy Rolex is nekiálljon fogaskerekeket marni. Csak azokat az alkatrészeket készítik el maguk, amely a katalógussorozatokból nem szerezhető be, de a werk persze saját tervezésű. Csak a régi órákra volt jellemző, hogy nem szabványméretű elemekből építkeztek, és a gyártók csaknem mindent maguk állítottak elő, de ma már a költségek csökkentésére a legnagyobb nevek is igyekeznek minél több szabványos alkatrészt felhasználni. És például a SINN-nel, vagy a Breitlinggel összehasonlítva Lang bácsi azért sokkal egyedibb dolgokat csinál, rengeteg tényleg saját fejlesztésű és kivitelű részmechanizmusa (krono, naptár, mutatómechanizmusok) van, annyi, hogy a SINN + BREITLING + HEUER + FORTIS jelenleg összesen nem dicsekedhet ennyi saját konstrukcióval!
Ami meg a számlapot furkáló bácsit illeti, hát bizony ezt hívják kézi munkának! A Lange-nál ugyanígy nagyítós urak kézzel reszelgetik-vésegetik a werkeket, ettől lesz ez egyedi "handmade", meg hát irdatlan drága is. Viszont elvitathatatlan, hogy ha arról az oldalról nézzük a dolgot, hogy jobb lesz-e ettől a szerkezet, akkor erre aligha lehet egyértelműen igenlő választ adni. Sőt - az én privát véleményem szerint - az esetek többségében inkább rosszabb. Egy CNC esztergáról és maróról jellemzően egyenletes minőség kerül le, nem fordulhat elő, hogy rossz napja volt a mesternek, vagy remegett a keze a sok snapsztól!
Ami meg kifejezetten új szerkezet kitalálását illeti: igazad van abban, hogy ez az igazi. De nem azért nem csinál sok amúgy jónevű cég saját szerkezetet, mert nem tud. Hanem mert nem éri meg. Őszintén szólva például a Glashütte Original szerkezetei amolyan igazi "ahogy a nagy könyvben meg van írva" tervezésű szerkezetek, gyakorlatilag bármelyik finommechanika-óratervezés szakon végzett gépészmérnök megtervezhette volna őket. Valódi technikai ínyencség nincs bennük, csupa ismert, a szakirodalomban bemutató ábrákkal és méretezési táblázatokkal szereplő konstrukció. Némi gyakorlatozás és utánanézés után akár jómagam is meg merném kísérelni egy efféle konstrukció méretezését, persze valószínűleg néhány eltolt prototípus születne az első maradéktalanul életképes eredményig. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy az 1940-es évek után az óraiparban valóban jelentős technikai újdonság kevés született, inkább csak a már ismert megoldások elterjedtek, csiszolódtak. Lang bácsi, vagy a SINN, Breitling bármelyik főkonstruktőre minden nehézség nélkül meg tudna tervezni egy El-Primero színvonalú werket, de annak a gyártásba vitele, tisztességes letesztelése és piacra való bevezetése olyan összeg lenne, hogy azt valószínűleg nem lehetne utána úgy eladni, hogy abból rentábilis üzlet legyen. Ez csak keveseknek jön össze. Kiváló példa a TE_O altal említett Lange 1815-ös órában ketyegő L942.1 kaliber. Ez a kézifelhúzós szerkezet ránézésre egy élmény, gyönyörű, csodálatos. De műszakilag semmi többet nem nyújt, sőt, gyakorlatilag azonos felépítésű, és funkcionálisan minden alkatrésze keresztbe megfeleltethető az ETA-Peseux neves 7001-es kaliberével, és biztos vagyok benne, hogy a megbízhatósága, élettartama sem rosszabb semmivel sem a 7001-nek. Mi több, a 7001 évtizedek óta létezik, sokat bizonyított, kiforrott modell. A pontosság tekintetében pedig sajnálatos módon a 7001 gond nélkül veri az L942.1-et. Az árak viszont: a legolcsóbb ilyen werket használó Lange a 1815, ami 7680Eurót kóstál, míg mondjuk egy modifikált, tovább finomított 7001-re épülő, szintén arany tokos NOMOS nem kerül 2000-be sem. Írom ezt úgy, hogy eszemben sincs vitatni a Lange különleges, egyedi voltát, és a kivitelezés kiválóságát, esztétikumát,a tok finomab kivitelét. Csak hát egy számító korban élünk, ahol az emberek zöme x buznyákért y ellenértéket vár, ez a legfontosabb (sokszor az egyetlen) szempont, és ilyen összehasonlításban a 1815 alulmarad a NOMOSsal szemben. Persze ezen a fórumon nekünk nem ez a fő szempont, de aki óragyártásra adja a fejét annak a piacot kell kiszolgálni. És ezen a piacon egy kis cég nemigen vállalhatja egy teljesen saját werk fejlesztésének a pénzügyi kockázatát - még ha ész lenne is hozzá. Amúgy a Zenith is a 15-30 éve kifejlesztett két kaliberéből él, új werket a 80-as évek közepe óta nem fejlesztett, csak csiszolgatja a két meglévő Elite és El-Primero kaliberét.
Én a Tag-HEUER honlapról igencsak arra jutok, hogy Ők most éppenséggel büszkék arra az 1/10-re. Pld. beillesztett kép.
A re-edition pedig enyhe túlzás annak ismeretében, hogy ez épp a korlátozott példányszámú re-edition utáni kiegészítő sorozat, ahol ezügyben legalább adtak a kuriozicitásra. A bemutató marketingképsoruk is egy 1971-es adatra támaszkodik, amikoris már rég megvolt ez a Cal36 az eredeti nevén...
Az El Primero-val pedig eszerint nem érdemes ritkán ápolt használtként találkozni ? Nem hozható rendbe ?
O.G. Úr pedig lesajnálja ?
Érdekes, én mindkettőre a magam bőrén tapasztaltam meg a cáfolatot. A régi, korábbi gazdájánál elhanyagolt darabomat a POEN-ban nagyon szépen felújították, mindenféle pocskondiázás nélkül. (Teljesen szét-össze, kenőanyagok pótlása, némi alkatrészcsere + kozmetika.) Sőt, annak ellenére, hogy valóban bonyolultnak lett kikiáltva, egy valóban érdemes darabnak tituláltan hagyhattam ott a műhelyt. Ilyen szintű munkát máskor is rájuk bízok.
Arról nem is beszélve, hogy pont maga Orosz Gábor szokott a felújíthatatlanul kopott órák tulajdonosaival őszintén elbánni, mondván, hogy reális módon nem javítható.
Mindezek ellenére sem alapvetően esélytelen egy korosabb El Primero szerintem. Legfeljebb problémásabb. Ugyanakkor pont eme említett, sebességfüggő mások általi használhatatlansági kikiáltásának köszönheti azt, hogy ez mindig is egy ritka, érdemes darab maradhat.
Én élvezem ezt a tudatot.
Az Elite pedig a Zenith saját bevallása alapján nyerte el a "lapos" minősítésemet. Magukat az órákat látva nem érdemtelenül, persze fenntartva mások ezirányú kiemelkedőbb voltát is.
De ha már lapos :
Az említett 1,8 mm-es Jaeger szerkezet pld. csak kétmutatós, így alighanem megfelelően megbízható maradt a megmaradt szolgáltatása. Ugyanez az IWC Portofino-ban valami frenetikusan csuklóra simuló darabot eredményezett. (Ők ráadásul azt állítják róla, hogy a világ leglaposabb szerkezete. Most igaz ez ??? Már egyszer kérdeztem is, hogy ezt mutatótengellyel, vagy anélkül mérik ? Avagy ki-ki hogyan, ettől függene, hogy ki melyiket tudja be rekordként ?)
Más :
A ródiumtokról pedig egy alkalommal HRM King Gyulánktól volt szerencsém informálódni. Hát az minden unpraktikussága ellenére olyan, hogyha valaki ezt tudja otthon, akkor mindannyiunkat egyszerre maga mögé utasított !
Hali!
glashuette!
Egyetertek veled, valahogy en is igy vagyok a dologgal. De teny es valo, hogy a 7750-es massziv, strapabiro, sokoldalu szerkezet, az ElPrimero-hoz kepest szinte igenytelen. A Chronoswiss tenyleg nagyon szep es igenyes orakat csinal, de a sajat szerkezet hianya nalam a Breitling szintjere ejti.
te_o: O.G.-t kedvelem annak ellenére !!!! hogy lefikázta az én 410-es Zenithemet is, meg akart dumálni, hogy a 7750-es jobb stopper, meg hogy nézzek csak rá, hogy milyen igénytelen (ugyanis nem csavaros a szíjrögzítés, mint mondjuk a Chronoswissnél), erre mondtam neki: látod, ebben teljesen igazad van, de a Chronoswiss kommersz óra volt és az is marad mindig (láttam róla egy filmet, egy 60 éves forma papa furkálta ki a számlap közepén a mutatóknak a helyét) mondom ebben merül ki a Chronoswiss kézimunka. A 7750-es tokba történő berakására, számlapgyártók, mutatógyártók foglalkoztatására bárki képes lehet. Új szerkezetet kitalálni: ITT kezdődik az órásművészet. Ez pedig nem jellemző a Chronoswissre. Erre nem tudott mit mondani.
Hova erdemes vinni egy orat aranyoztatni, ugy, hogy esetleg meg karacsony elott elkeszuljon. (De ez nem is annyira fontos, inkabb az, hogy jo minosegu legyen, de azert ne tul draga.)
Mivel nagyon surgos lenne, esetleg egy mailt is irjatok a jig@mail.matav.hu-ra.
Jo is hogy felvetodott a tema!
"az 1/10-es lépésközű 36000/óra féllengésszámú szerkezetek nagyon jó alapot adnak kronográfnak, de azért nem véletlen, hogy máshol nem terjedtek el!"
Eppen nemreg jartam a Poen-ban, beszelgettem egy kicsit O.G. -val, es elokerult a tema. Hogy manapsag pl. mar egyetlen ceg sem gyart 36.000-es lengesszamu szerkezetet. Raadasul a maiakhoz kepest az El Primero tul bonyolult, ergo nagyobb a hibalehetoseg is. Szoval vannak rendesen elhallgatott hatranyai is. Ketsegtelen elonyein es kuriozitasan kivul. Hosszu elettartam nala pedig csak megfelelo szervizzel erheto el, mint APT is irta. (Es ennek ellenere, ha tehetnem, mar itt ketyegne egy a csuklomon.)
j b!
Roamer Searock krono. Feltegla. Ezt biztosan erezned. :) Komolyra forditva, semmi problemam akkor egy vastag oraval, ha van ertelme. De ha nincsen, akkor felesleges annyira tulmeretezni. Mert mindent az sem bir ki, a mindennapi igenybevetelt pedig egy finomabb werk is tudja. De szerintem egy szuperlapos szerkezet is tokeletes az atlagember szamara. Persze pl. sportolni nem valo, hogy is nezne ki... Pl. a Glashutte a csvarozott aranyfoglalatu csapagykoveivel igen szep szerkezeteket csinal, de nincsen jelentosege! (csak ara). Es erdekes modon a komplikalt szerkezetek is ugyanolyan vastag tokba kerulnek, mint a simak. (pl. 1845 Karree auf und ab, ill. 1845 Karree Kleine Sekunde - a szerkezet 4.3mm vastag, igaz, h. szogletes. De pl. ETA-P 7001 2.5mm vastag. Es mondja vki., hogy az ETA szerkezetek nem masszivak.). Szoval, ha rendesen meg van tervezve es kivitelezve, a sajat celjara, akkor egy extralapos szerkezet is lehet korrekt. Ebben APT is megerositett.
OYSTER: Megértem és osztom is elfogódottságodat, de a Zenith Elite kaliberét azért nevezhetjük minden jónak, de extralaposnak azért nagy túlzással sem. Az Elite magassága 3.28mm-től 4.2mm-ig terjed, a funkcióktól függően. Érdekes módon a HW (kézifelhúzós) a vastagabb. Ezek "normális" méreteknek számítanak.
Ami pedig a HEUER-be oltott El-Primerot illeti: az 1/10-es lépésközű 36000/óra féllengésszámú szerkezetek nagyon jó alapot adnak kronográfnak, de azért nem véletlen, hogy máshol nem terjedtek el! Ha egy ilyen óránál nem tartják be az előírt szervizintervallumokat (általában 5 évente tisztítás, újraolajozás speciális olajjal), akkor az nagyjavítás nélkül 10-15 évnél tovább nem fog elketyegni, mert ezalatt olyan "kalaposra" kopik a billegőtengely csapja, hogy az óra már csak talpon állva fog járni. Jellemző, hogy 21000/óra féllengésszámig vannak szerkezetek, amelyek a motorrugó zsírzását vagy grafitozását leszámítva teljesen kenés nélkül készülnek (ilyen például G. Daniels co-axiális gátszerkezetének saját maga által alkalmazott kivitele, amelyet az Omega 28800/órával vitt tömeggyártásba a De-Ville-ben, és itt bizony már kell kenés, igaz, a hosszú szervizintervallum érdekében nem olajat, hanem egy spéci zsírt használnak). Kis gondolkodással belátható, hogy tulajdonképpen egy "öngerjesztő" folyamatról van szó, hiszen a nagyobb féllengésszámú billegőhöz azonos csapátmérőnél nagyobb kerületi sebesség társul, a súrlódási veszteség pedig ennek négyzetével arányosan nő. Ezért csökkentik a csap átmérőjét, amitől az persze a kopásra sokkal érzékenyebb lesz. Igazán ezért is nem terjedt el túlságosan széles körben az 5Hz-es billegő. De azért nem csak Zenithék csináltak ilyent, például az én automata, c.890-es arany Longinesem is ennyit ketyeg, érzékeny is rettentően még az olaj minőségére is. Eleinte nem a hozzá való "spéci" olajjal, csak normál 1-es (legfinomabb) óraolajjal kentem meg, hidegben késett is, mint a veszedelem. Ezzel szemben például a 18000-et kalimpáló óráimmal (a régiek nagy része) azt csinálok, amit akarok, azok akkor is pontosak, ha csak "megköpködöm" őket. Kronóban persze 1/10-et nem tudnak, elvégre a fizikából nem lehet csúfot űzni (kár, hogy nem vagyunk jogászok...). Érdekességképpen megemlíteném, hogy készült stopper 1/100s mérésére, kis billegővel, kőkemény hajszálrugóval, 50Hz féllengéssel. Képzelheted, milyen tempóban hadonászik egy ilyen óra!
GLASHUETTE: Van igazságod. Az "órásművészet" a kompikációk közé sorolja az extralapos szerkezetet is, és az efféle konstrukciók bizony felvetnek problémákat. Igazi extralapos szerkezetnek általában a 2mm-nél laposabb werkeket tartják, és itt probléma akadhat bőven. Az első gondot a nagyon vékony csapágylemezek, hidak jelentik, amelyek így könnyebben torzulhatnak, meghajolhatnak. Nagyon rövidek a tengelyek, és a csapágyak csapjai is. Belátható, hogy legalább két fogaskeréknek el kell férnie a hidak között ( a hajtó és a meghajtott), ez nagyon vékony lemezből készített fogaskerekeket jelent, és nagyon alacsonyak a meghajtott magkerekek is. A kerék legkisebb egyenetlenségétől (lapütés) összeérhetnek a fogaskerekek, ilyenkor az óra adott pozíciókban mindig megáll. Lapos a rugóház is, vékony a rugó szalagja, nagyobb a szakadás, rugótörés veszélye is. Egyszóval ilyen órát nehezebb ugyanolyan megbízhatóra elkészíteni, mint egy normál magasságú werket. Persze a feladat nem megoldhatatlan, nagyon gondos megmunkálással kiváló szerkezetek készültek és készülnek, kondoljunk csak a Piaget 1.4mm, vagy a Jaeger 1.8mm magas szerkezetére! Ezekbe ugyanakkor extra komplikációk nemigen férnek bele, még a naptár is ritkaság, sokszor kismásodperces kivitelűek. A kronók és más komplikációk beépítésénél azonban nem szoktak ilyesmivel sportolni. Ezen az órák általában amúgy is robusztusabb tokba kerülnek, másrészt egy normális kronó külön hídon dolgozik a szerkezet felett, és ha itt még kalimpál egy automata rotor is, akkor már elég reménytelen extralapos szerkezetet varázsolni ebből. Amúgy a valóban lapos automaták planétarotorosak (mint a L.U.C. 1.96), ez a konstrukció kifejezetten erre lett kitalálva. De végeredményben igazad van abban, hogy ha egy hétköznapi, nem kiemelkedő szerkezetet nézünk, akkor az inkább ne akarjon 1.5mm vastag lenni, mert ennek valószínűleg nem hosszú életű, és minden kis ütésre-piszokra nagyon érzékeny óra lesz a vége. De egy csúcskategóriás órát így is jól meg tudnak csinálni, és épp a lapossága benne a pláne!
Más: A ródium nem igazán alkalmas ötvösmunkára. Kifejezetten bevonóanyagként alkalmazzák, például kiváló tükrök készülnek ródiumréteggel, de kemény, fényes rétegként a werkek felületvédelmére is alkalmazzák. Az ékszeriparban is inkább bevonóanyag, pl.: olcsó réz fülbevalókat ródiumozzák, és így nem irritálják a delikvens fülét. Tokanyagnak nagyon kemény és rideg, törékeny lenne. A jó öreg aranyat senki nem tudja überelni, szerintem még a platina sem, nekem például jobban tetszik a platinánál a fehérarany, de hát ez már tényleg csak ízlés (no meg persze mindenekelőtt pénztárca) dolga.
Az, hogy túldimenzionált a mérete előzőleg kiderült, hogy nálad inkább pozitívum.
Minden más infó erről a modellről nálam a pozitívumok kategóriájába esik. Főleg a 200 méteres vízállósága, ami krono körökben igencsak kuriózum.
Sikerült fellelnem a Cal36-os HEUER MONZA-t.
Az Óra Magazinban ugyan nem ez volt, de a cég honlapján szinte kiszúrja az ember szemét.
Íme :
Ők most épp arra (1/10 sec.) büszkék, amire a Zenith 32 éve.
És hát Ők anno már akkor laposabbat építettek, mint a Valjoux később. De bizonyítottan tartósra sikeredett. Így én a szintén abból a házból származó szuperlapos Elite-ben is bíznék...
