Ez biztos így van ahogy írtad! Én arr a gondoltam, hogy úgy lehetne szabályozni a hang mennyiségét (erejét) mint az optikában a mikrofon elé helyezett írisszel. Ha lesz egy kis időm ki is próbálom.
Sokféle mikrofon van. Szerintem inkább ajánlott ismerni a tulajdonságaikat hogy milyen feladatra melyik a leginkább alkalmas. Pl. az operaénekes elé tett Schöps igen pici, mégis milliós érték, míg egy erős zúzást elviselő lábdobmikrofon vagy tenyérnyi és nem is olyan drága.
Megtapasztaltam hogy az N93 kifejezetten hangos hangfalak előtt domborít, ahol mások már betorzítanak. Kifejezetten vastag a basszusa és jól kivehető a legalább kétsávos erős kompresszió. Ezáltal olyan hangkép keletkezik ami eléggé hasonlít egy vonalból felvetthez. Szerintem is egy kicsi, nem nagy szám mikrofonpárt építettek be, inkább a szoftvert sikerült jól eltalálni.
Ennél a felvételnél (ami a videómegosztón sajnos gurgulázóra lett lecsökkentve) kompromisszumot kellett kötnöm hogy még a hangzás mellett némi használható képet is kinyerjek a felvételhez. Szerencsére van 30 év tapasztalat.
Kék nyúl!:-) Jópofa név. Tényleg jó lett a felvétel. Gratula hozzá! Azon kezdtem el gondolkodni, hogy a hangfelvételnél is úgy kell eljárni, mint a fotózásnál.
Erős fénynél be kell zárni az íriszt, nagy hangerőnél meg kis lyukon kell beengedni a hangot. Ellenérveket elfogadok!
Érdemes LCD Gold videóit megnézni, akár letöltve összefűzni, mert úgy nézem hogy egy komplett koncert Joey és Papa DeFrancescóval 2008 novemberéből, ráadásul &fmt=18 hozzáírásával elég élvezhető minőségű. Anélkül tompa.
Derekasan telepakolták a színpadot, különösen a billentyűs körül, de nem a Hammondé a főszerep sajnos.
-------------
Nemrég felfedeztem magamnak egy általam eddig nem ismert orgonostát, Billy Larkint. Legtöbbször ő hozza a basszust is. Stílusában Jimmy Smith és Booker T. közé tudnám besorolni. Kevésbé kommersz (rock, soul) mint Jones, de kevésbé jazzes mint Smidt. A hatvanas években nagyon aktív volt. Itt van első, 1964-es lemezének nagy sikere a Pigmy.
Keményen megfogja a témát. Ráadásul a nagylemezhez képest itt a kislemezen a B oldalon tovább variálja. Mostanában ő az új kedvencem.
Az biztos, hogy Hammond. De mivel csak egy pillanatra látszik, -és csak a fele a konténerből- így csak tippelni lehet. Én C3-nak látom, vagy arra hasonlítónak. Egy biztos! Szép nagy darab:-)
1: egy végfok és a végfok után egy passzív crossover választja szét a mély és magas hangokat. Szinte mindegyik csöves típus, pl. 122, 147 és egy-két tranyós, pl. 330.
2: a bemeneten egy aktív crossover, és már a szétválasztott hangok mennek külön mély, ill. magas végerősítőbe. Szinte mindegyik tranzisztoros típus és egy-két csöves, pl. 102, 205.
:) Nem tudtam, bár logikus hogy a jó dolgokra is egy fejlődési szakasz érvényes mint sokminden másra. Egy vigaszom maradt, hogy nem 4 rekeszben fogadtam, de mint minden rosszban van valami jó alapon, legalább közösen fogjuk elfogyasztani, ekkor meg már úgy is megéri a dolog. :) Már csak egy jó kis hammondos pub kellene hozzá itt Miskolcon... :) Amúgy köszönöm a tájékoztatást! :)
Nagyon sokféle megoldás létezik. Gondolom mindenki ismeri a klasszikust. Inkább egy különlegesség: CXR20, DXR20 A két eredetileg is Hammond tremolós hangsugárzó 1938-42 köztről. 20W-os. Két 12"-os szélessávú hanxóró van alul V alakban fölfelé nézően. Felettük egy egyszerű hiányos palástú fémdob. Ezt jelenti az X betű. A harmadik, az R, meg a reverbet, mert zengetősek is voltak. Léteztek ugyanezek a szekrények CX, DX meg CR, DR néven is. Ami hiányzott belőlük az értelemszerű. A DX szekrény az bitang magas. Kb. 1,60 mint egy 31H. A pasaréti téri templomban van egy olyan, a CV-hez adták 1948-ban.
Belenéztem Alan Douglas bácsi 1968-ban írt orgona "bibliájába" és a következő három illusztrációt találtam "rotary speaker" témában: ezek közül csak az elsőben mozogtak a hangszórók, de én emlékszem, hogy egyszer még 70 körül a BME műszaki könyvtárában láttam az első kiadását ennek a könyvnek, ahol még legalább 2-3 más elven megvalósított ténylegesen mozgó hangszórós "tremulant"-okat mutatott be. Az első kiadásban még szinte csak csöves megoldások kapcsolási leírásai/kapcsolási rajzai voltak, míg az én példányomban már sok tranzisztoros és egy IC-s megoldást is ismertet, s ezért egy csomó a régiben leírt dolog mint pl. egyéb "rotary speaker" megoldások, csőlabirintusos zengetők, stb kimaradtak.
A mai napig a lezlik túlnyomó többségében a rotor passzív. Kivéve a rotosonic, turbojet típusokat. Már a sípos orgonáknál volt egy redőnyszerkezet aminek forgatásával tremuláns hanzást lehetett létrehozni. Aztán a Hammond is készített ilyet 1938-42 közt CXR, DXR néven. Fölfelé állt két hanxóró V alakban és egy kis mosógépszerű dob folgott felette.
Dehát jött Donald bácsi és átgondolta ezeket a forgatott terelőket, ráadásul a kamionoktól is kölcsönzött kreatív módon. Az egyik legnagyobb dobása volt hogy kettéválasztotta a hangokat mélyebbekre, magasabbakara úgy 1941-től.
Kb a hetvenes években jött maga a forgó hanxóró. Hatásos, ámbár súlyosabb, ugyanis nemcsak a meztelen hanxóró forog, hanem gyakorlatilag egy kerek hangdobozt, hangfalat kell forgatni. De jobban kijön a forgásérzet a mélyebb tartományban is.
Veheted a sört! Az eredeti lezlikben a hangszóró állt, és a hangszóró elé egy 90fokban elterelő forgó tölcsér szerű alkalmatosságot szereltek. Ezt hívják dobrotornak. Ez volt a Lezli találmányának az alapja. De erősítse meg a leírtakat, vagy cáfolja más is!
Egy technikai kérdés: Igaz hogy az első rotary speaker amolyan ál-leslie volt? Magyarul nem a hangszórók forogtak hanem egy hengerszerű, terelő doblemez, amin volt egy függőleges nyílás... ??? Egy gitáros csóka mondta és most 4 üveg sör sorsa függ a helyes válaszon! :D
On viszont, hogy keresek polysztirol dobot, de csak a dobot! Lehetőleg jó állapotút, futómű, és más kütyü nélkül emészthető áron. Két darabra lenne szükségem előre láthatóan.
A DX szekrény az bitang magas. Kb. 1,60 mint egy 31H. A pasaréti téri templomban van egy olyan, a CV-hez adták 1948-ban.
