Állítom, hogy a leizzad és a bealszik évtizedekkel ezelőtt egyáltalán nem volt használatban, legalábbis én nem hallottam. Bár egy kicsit óvatos vagyok, mert a sallert sem ismertem fél évszázadig pofon jelentéssel, az nekem a biciklibelső defektjének gyors befoltozására szolgáló vulkanizáló készletet jelentette. És a Kalefet sem hallottam a Moszkva tér alternatívájaként...
Az izzadásnál teljesen egyetértek. A lefürdik bántja a fülemet, mert ha gyors, akkor lezuhanyozik nekem a helyes hangzás. Nem tudok elképzelni egy gyors "lefürdést", de ez nem jelent semmi.
Egyébként többnyire az enyém is, de könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy már beszivárgott az alternatív igekötőhasználat az én nyelvembe is. Ahogy nefRETRO, úgy néha én is érzek hajszálnyi különbséget az eltérő alakok jelentése között, például nekem a megfürdik a normál hosszúságú, alapos tisztálkodást jelenti, míg a lefürdik inkább afféle macskamosdás, gyors fürdés aztán rohanunk tovább, vagy ugyanígy az izzadással: futás közben megizzadok, de ijedtemben leizzadok.
Egyszer már megírtam szép hosszan, de elszállt.(tudom, ffox-kieg)
Szóval a megfürödtem, az egy alaposabb, hosszasabb cselekvés, mint a zuhanyozás. (v.ö. a hagyományos fatüzelésű fürdőkályhát a bármikor jön melegvíz a csapból helyzeteket) A lefürödtem nekem inkább a lezuhanyoztam rövidebb változata, de én az utóbbit használom.
Kicsit a megizzadtam és leizzadtam is hasonló, míg a megizzadtam az általánosabb, a leizzadtam esetében már valami okot érzek.
Pl. megizzadtam a feladat elkészítésében, vagy leizzadtam, mikor meghallottam hogy mi a feladat. Ami olyan nehéz, ijesztő, stb. hogy hirtelen ellepett az izzadság.
De lehet, hogy csak én képzelem bele. Az is lehet, hogy valami reklám, vagy szleng terjedt el, de nem gondolom általánosnak.
Olyan szívesen mennék, de vissza kell tartanom magam, hiszen nem szolgáltam rá, hogy köztetek ülhessek, hiszen szinte sohasem tudtam megfejteni a fotókat. Mégis azért mennék el szívesen, hogy végre megkérdezzem – hiszen ez korábban még nem került szóba –, miként jöttök rá egy-két faágról vagy egy félméteres lábazatról, hogy az a kép hol és mikor készült.
Érdekes. Majd én is megpróbálok valami felmérést készíteni.
Nálunk váltás volt, a szülők szólítása: mama és papa. Ez rendhagyó lehet, bár nekem semmi furcsa nem volt benne. A következő generációban a feles változat van.
Megkérdeztem a húgomat, aki három lány mamájaként igazán napi kapcsolatban áll a korcsoporttal: azt mondta, hogy náluk és a környezetében minden gyerek (tehát az óvoda- és iskolatársak is) a mama szót kizárólag nagyszülőkre használja. Meg is lepődött, amikor mondtam, hogy én nem.
Az etimológiai összefüggésnek nem feltétele a hasonlóság (például az angol queen és a magyar asszony szavak közös őssel bírnak, pedig egyetlen hangjuk sem azonos). A father és egyéb germán megfelelői egy protogermán *fader alakra mennek vissza, ami nekem utánanézés nélkül azt súgja, hogy valamikor a PG idejében ment végbe a magyarból is jól ismert p>f változás. A kikövetkeztetett protoindoeurópai alapalak mindenesetre *pater, vö. latin pater, görög πατηρ. Megintcsak anélkül, hogy utánaolvasnék: a -ter első ránézésre olyan összetevőnek tűnik, ami mondjuk rokoni fokot jelöl, esetleg 'ember' jelentésű - megtalálható a mother, father, brother, sister és daughter szavakban, illetve ezek PIE elődeiben is.
A mamánál még elmegy, mert többnyire m betüvel kezdődik de a papánál már semmi hasonlóság. Mert németben ugye Vater, angolban father svédűl pedig far, szóval semmi köze a papa szóhoz.
Számomra az a legborzasztóbb, mikor valahova megérkezik a gyerek és attól kezdve a házastársak egymást is mamának és papának titulálják, a becsületes nevük vagy addig megszokott becenevük helyett.:-(
Épp ilyesmit akartam még írni, igen, ilyen értelemben az, vagy nevezhetném adottságnak. De a kötöttséget másképp értettem, tulajdonképpen társadalmi szokásként, elvárásként. Azaz, jó ideje nincs kötöttség ebben, ahogy a nők sem veszik fel a férj nevét automatikusan.
Hogy a szülőket miként szólítják a gyerekek, nagyon esetleges
Mellékesen jegyzem meg, érdekességképpen, hogy alighanem a mama és papa szavak a legkötöttebbek a világon, vagyis a lehető legmesszebb állnak az esetlegességtől. A világ kábé összes nyelvében nagyon hasonló formában találhatóak meg (az indoeurópai nyelveken kívül például a kínaiban vagy az arabban). Egyszerű oka van ennek: az első szótag, amit egy csecsemő ki tud ejteni, a ma (szorosan utána jön a pa/ba). Ezt pedig jó eséllyel az anya veszi észre elsőnek, és szerényen rögtön magára is veszi, így születtek ezek az 'anya' (esetleg 'emlő') jelentésű szavak.
Azt tapasztalom, hogy némi jelentésbeli különbség van a bealszik és elalszik között. Bealszik, ezt akkor mondják, ha nem várt időben és helyzetben alszik el. Elalszik, ezt az alvásidőben elkövetett cselekményre. De a bealszik nekem sem tetszik annyira, kicsit szlenges. Régebben is voltak hasonlók, nem?
