" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A kritikus téli hőmérsékletek leggyakrabban hófelszín fölött, derült égnél, korlátozatlan kisugárzás mellett, nyugalomba jutott levegőnél (szélcsendben) alakulnak ki. Az itt felsorolt körülmények járulnak hozzá, hogy egy eleve relative alacsony hőmérsékletű (sarki, vagy kontinentális eredetű) hideglevegő az éjszaka folyamán további hővesztés révén kritikus hőmérsékleti tartományba kerüljön. Azonban az ilyen típusú lehűlésnek az is sajátja, hogy a légtest legalacsonyabb hőmérsékletű (ezáltal legsűrűbb része) a gravitáció révén az alsó szinteken kiülepszik, jelentősen hidegebb réteget alkotva a felsőbb szinteken maradt könnyebb, viszonylag magasabb hőmérsékleten maradó rétegekhez képest. Ez a magassági hőeloszlás fordítottja a nappali (normális), magassággal csökkenő hőmérsékleteloszlásnak, ezért inverziónak hívjuk.
Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy olyan mértékű hidegbetörés sújtja a Kárpát-medencét, hogy a széllel szállított levegő már kritikusan alacsony hőmérsékleti tartományban van. Ráadásul ilyen esetben a magasság függvényében változó hőmérséklet nem inverz, hanem "normális", tehát a nagyobb magasságok irányában csökkenő. Ekkor a magasság nem védi ki a veszélyes hőmérsékleteket, mint inverzió esetén, sőt negatívan hat. Erről beszéltem az elemzésemben.
Ezért mondtam, hogy egy adott fekvésben lévő meteorológiai állomás adata másképp viszonyul "normál" és megint másképp "inverz" esetben egy közelben lévő, adott magasságban lévő helyrajzi pont aktuális hőmérsékletéhez.
A medencén belüli földrajzi helyekhez feltételezhetően eltérő gyakorisággal tartoznak a fent leírt tipológiák szerinti lehűlések. Ez eredményezhet állandónak tűnő klímakülönbséget, a helyzetről-helyzetre változó időjárási körülmények közepett.
Ezt légyszíves kicsit részletesebben definiálni , ha lehetséges .
Első megközelítésben azt értettem meg belőle, hogy nem jó helyen lakom, és ezért számomra a téli elföldelés a realitás füge ügyben. Értem a kiindulást és az általam zoomolt végkövetkeztetést, csak közben Descartes nálam sztrájkol és nem mozdulnak a fogaskerekei. Ezért kérdezném a fenti fogalom számomra való kicsit bővebb kibontását.
Tudom, végülis ad abszurdum a tények magukért beszélnek és itt Észak Magyarországon az egynyári füge lehetne a megoldás, de sajnos az még nem lett feltalálva. :)
Kedves Szancsi, ha múltkor Lendván olyan szerencséd lett volna, mint ma nekem, akkor egy (két) élménnyel gazdagabban mentél volna haza. Ma, szokásom szerint, a kertekbe kukkoltam, amikor megszólított egy nagyon kedves úr, hogy lépjek csak be bátran a kapun, ha közelebbről akarom szemlélni a növényeket. (Az ilyen fagadtatásokra utaltam, amikor bátorítottalak a környék kertjei érdekes növényeinek felfedezésére.)
Nagyon előzékenyen és érezhető szenvedéllyel kezdte bemutatni a fantasztikus kivialagutat (a hihetelen mennyiségű kiviből álló "boltozatról" készült képeket figyelmetlenségből kitöröltem, de pótolni fogom), a kákiját és fügéit. (Micsoda véletlen egybeesések a fajok kiválasztásában:))) Legrégebben kivivel kezdett foglalkozni, aztán ültetett egy fügefát (a képen alatta áll, a vastag törzset éppen takarja, de majd pótolom), aztán 5-6 éve egy kákit, aztán most kezdi teleültetni a maradék zugokat különböző fügékkel. Elmondása szerint a legidősebb nagy(!) fügefája a hegyen van (ahova a legközelebbi alkalomra invitált, én is viszont), amelyik annyira korai fajta, hogy állítása szerint mostanra az első termései teljesen leértek. Kölcsönös meghívással együttműködésünk folytatódik!!!!!
Ehhez a módszerhez még egy infó: füge esetében az elföldelésnél gyakori a rothadás, az ágak az egész téli nedvesség miatt a föld alatt hajlamosak elrothadni.
Minél érettebb a vessző, ez annál kevésbé fordul elő.
De ahol ígyis-úgyis elfagy, ott lehet vele próbálkozni.
Visszatérve a tegnapi szerencsi füge kapcsán elkezdett témához, ma Lendván járva, hoztam egy képes példát.
A képen látható füge(fa) a lendvai Fő utca (Glavna ulica) 22. sz. ház udvarán van, a szomszéd ház falához "támasztva", a szerencsi fügéhez hasonlóan. Ez a pozíció az innen néhány száz méterre lévő folyó által kijelölt legalacsonyabb, 158 méteres tszf. magasság fölött 16 méterrel, azaz 174 méteren van. A 3 hírhedt tél mindegyike után "megszemléztük" ezt a fügefát és mindig teljes épségben találtuk.
A szerencsi füge pozícióját Floo azonosította be a cím alapján, amely szerint 27 méterrel van az ottani legalsó szint fölött. Az már településen belül, fal mellett egy egészen jó fekvés. Az inkriminált telek meteorológiai állomásokon mért hőmérsékleteit véve alapul, ott abban az esetben károsodhatott ilyen fokon a füge, ha ún. "szállított fagy" szituáció eredményezte a kritikus minimumot. Inverziós helyzetben az ilyen fagylefolyás + a település közvetett és a fal közvetlen hője elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a növény ne kerüljön a letális hőmérsékleti küszöb alá. Ez az eset is megerősíti azt a gyanúmat, hogy a kritikusan alacsony hőmérsékleteknél az egyes országrészek között elsősorban a hőmérsékletek magassági gradiensében lehet lényeges különbség.
A fügéknek nem látom,hogy lenne gyökere.Ha jól látom és így van,akkor sajnos úgy jártál,ahogy én is:kirothasztottam őket.Ekkorát a dugvány saját tartalékból hajt,kínjában,gyökér nélkül.Szereti a nedvességet,de azért nem vízinövény.
"Akkor egyszerűbbet mondok. Az ágakat lehajtani és letűzni a föld felszínéhez u alakú dróteszközökkel radiálisan elrendezve őket , majd megteríteni perlittel az egészet és nejlont rá a tetejére és a nejlon széleit leföldelni. Mindezt pontosan a tél beköszöntekor kellene elkövetni."
Ennek az egyszerűsített és mégis hatékonyabb változata a perli és egyebek helyett az egész földdel való beterítése. Gyakorlatilag a vesszők elföldelése, majd tavaszi kibontása. Vesd össze: alföldi típusú szőlőművelés.
Valahol hallottam, hogy kukorica szárral lehet takarni. Jó az valamire?
Én arra gondoltam, hogy az ágakat be lehetne húzni pannon-pipe csőbe , azt felülről lezárni, majd a pannon-pipe csöve(ke)t beleszerkeszteni egy még bővebb csőbe és a vékony csövek közötti rést kitölteni építőipari perlittel, majd felülről a nagy külső burkolócsövet is lezárni.
Drága és bonyolult ugye?
Akkor egyszerűbbet mondok. Az ágakat lehajtani és letűzni a föld felszínéhez u alakú dróteszközökkel radiálisan elrendezve őket , majd megteríteni perlittel az egészet és nejlont rá a tetejére és a nejlon széleit leföldelni. Mindezt pontosan a tél beköszöntekor kellene elkövetni.
A legegyszerűbb lenne , ha kútgyűrű szerűen egymásra építhető műanyaggyűrűket lehetne kapni ( és olcsón).
A nagy vegetációs felülettől megfosztott gyökérzet most pótolni igyekszik majd az elvesztett részeket és a növény "megifjul", ami egy nem kívánatos dolog a minél érettebb, fásodottabb szöveteket igénylő télállóság szempontjából.
Csak két ágra hagytad úgy látom. Jövőre ha kifagy ha nem, hagyhatod több ágra ha van hely, nálunk 8 ága van körben szellősen, és mindegyiken sok termés van. Tavaly is beérett minden termés, akkor csak másodérés volt az elfagyás miatt.
Már megtanultam itt hogy kifagyós helyen fügét 5-6 ágra kell meghagyni. Lényeg hogy ha lehet érje a nap az ágakat bármennyi is van. Nálunk idén nem fagyott ki, és igencsak terebélyes, az első termések már kezdenek érni.
Itt vannak a kiültetni kívánt fügék, picit még lehet gyengécskék ehhez:
Itt pedig a paw, sztem vmiske baja van, tavasszal műtrágyáztam picit, sztem az sok volt neki, most megtorpant és ilyen levelet hozott, elég nyomorék.:D Levelét csiga zabálta. Vizet azt minden nap kap. Esetleg van vmi tanácsod? Valóban ennyire lassan nő, 2 éve van kiültetve.
A fügének nincs különleges talajigénye. Ha csak nem szélsőségesen rossz talajod van (szikes, meszes, stb.), nem szükséges semmilyen talajjavítás. Az én hatalmas fügéim rossz minőségű agyagban vannak, soha semmilyen tápanyagot nem kaptak, mégis régen kinőtték a nekik szánt helyet.
