Meg kellene nézni, hogy mit fordítanak le. Plusz nem hinném, hogy egy ilyen jellegű könyv nem létezik magyarul. Ez esetben már a fordítóval is igen komoly bajok vannak. Ha nekem ilyesmi kerülne a kezembe akkor vagy helyesen irnám az általam tudott tényeket, vagy felhívnám a figyelmet a hibákra. Szóval ez az egész úgy rossz ahogy van. Íróstól, szerkesztőstől fordítóstól..-(((
Nem gondolnám, hogy egy férj úgy jelezné a titkárnőt, hogy a feleségét elkezdi cuncimókuskám helyett anyának hívni :-)
Innen már csak egy lépés, hogy ha a feleség soha nem talál idegen színű hajszálat a férj ruháján, hogy azt higgye hogy a férje már kopasz nőkkel csalja meg.
"attól, hogy valakinek gyereke van, még megmaradhat ugyanannak a nőnek, aki volt azelőtt."
Legfeljebb lélekben.
A gyerek megszületésétől kezdve a prioritások alapvetően megváltoznak a családon belül - legalábbis amíg a gyerek korlátozottan önálló életvitelre alkalmassá nem válik. És ez így helyes.
Nem de attól, hogy valakinek gyereke van, még megmaradhat ugyanannak a nőnek, aki volt azelőtt. Mint Emma is irta, nem feltétlen tesz jót a házasságnak a tökéletes szerepváltás.
Kb. ugy értem, hogy "anya" örzi otthon a házitüzet és nagyon jó a férjnek is meg a gyereknek is, de a titkárnő viszont nagyon csinos és egy cseppet sem anyás. Ez persze nem törvéyszerű, de azért találkoztam már nem egy ilyen esettel.:-(
Boszorka sem így értette. Abban nem osztom teljesen az álláspontját, hogy amikor a férj anyának, mamának vagy effélének kezdi hívni a feleségét, az minden esetben "leanyázás", de kétségtelen: sok házasságot láttam már, ahol a felek egyszerűen más polcra helyezték egymást a megnevezés megváltoztatásával. Így jelezték, hogy mostantól más a fontos. És ez kétségkívül nem mindig jó - persze ez nem valami főszabály vagy efféle.
Mert még fiatal vagy! Mikor mi arra fele laktunk,1949-53 közt, bizony kalefnak hívták a Moszkva teret, ami hivatalosan akkor is Széll Kálmán volt. A saller viszont nálam is a biciklibelső javítására szolgáló valami volt és számomra a többi is ujabb kori képződmény.
Ami azt illeti, én gyerekkoromban sem hívtam a szüleimet mamának-papának. Nálunk anyu, apu volt. Mostanában viccből szoktam atyámat lepapázni, anyámat meg lemamizni, de ennek megvan a maga helyiértéke.
A hangsúly nem a nagyszülők megszólításán van, hanem a 25-40 éves szülőkén, azaz hogy azokat szerintem már csaknem mindenhol anyának, apának szólítják. Ennek nézzetek utána kisgyerekesek körében!
Azt hiszem az a fontos hogy a nagyszülők mit várnak el. Nálunk anyám fiatal nagymamaként kérte hogy a gyerekek mamának hívják, mert ő még nem olyan öreg. Anyósom viszont aki 20 évvel idősebb, kikérte magának hogy ő nem mama, hanem nagymama.
