Ezek gyönyörű képek. De tán kár volt utólag színezni őket. Ilyen képeket ma is lehet Japánban készíteni, ma már nem is színes filmre, hanem színes digitális kamerával.
Tavasszal, ígérem, felmegyünk a tetőre. Akkor 1. látunk mindent, 2. én sem leszek cvíder, mint fázás-világbajnok (bár Yogival ezen vitánk van, ki a jobb a műfajban).
Bezony... A pogácsát csendben eszegetem, de nem múlik. :)
Amíg itt voltatok, nem akartam ezzel előhozakodni, mert ha elkezdek a családról beszélni, akkor sajnos hetekre össze kell költöznünk, de most már elmesélem. Volt nekem egy dédnagynénikém, aki tényleg Emma volt, született Hudolin, később Kelemen, de nem házasság, hanem a családon végigsöprő heveny névváltoztatás miatt. (Hédinek meg is mutattam ma este a fényképét a falon.) Rettentő helyes vénkisasszony volt, az élettel maradéktalanul elégedett ember, aki munkában, családdal körbevéve, kényelemben és békében élte le az életét, gyerekkorom bearanyozója volt a derűjével és a higgadtságával.
Temérdek családi történet szól róla, de a kedvencem, hogy az eucharisztikus világkongresszus idején a dédapám (az ő bátyja) által vezetett kőbányai énekkar is kint volt a Hősök terén énekelni, a többezer fős budapesti kórus részeként. Így aztán hosszú évtizedekig zrikálhatták azzal a drága Emma nénit, hogy milyen szépet szólózott ezen a páratlan ünnepségen. A Christus vincit, Christus regnat... éneklése közben sikerült ugyanis rosszul belépnie, így egy generálpauza kellős közepén harsant föl az ő különlegesen erős és tiszta altja, miszerint "kriiiiii". Sokáig visszhangozták is az Andrássy út házai....
No, ő éppen ezen az Emma napon halt meg a drága lélek, '84-ben. Nyolcvankilenc éves volt, igazán méltón ment el, tehát - ha szabad ilyet mondani - ez a nap a család számára "természetes mód" fontos dátum, olyasmit éltünk át akkor, ahogy régi korokban fogadhatták a veszteséget az emberek. Viszont ha megnézitek, mindmáig ez a 84-es november 24. a mindenkori melegrekord Budapesten. Máig bennem van, ahogy néztem a fekete égre a Ferenc körúton, sötét este volt, mégis meleg szellők fújtak a Duna felől. A család idősebb tagjai meg tettek-vettek, ahogy (akkor láttam ilyet életemben először) kell egy halott körül.
Szívesen máskor is. Legközelebb több tejjel készülök. :-) (És a család nagyon fog örülni ennek a rengeteg pompás sütinek, nem beszélve a felvágatlanul maradt másik kalácsról!)
Tegnap valamit jól eltoltam a körlevélben, Lajlasz például nem kapta meg - valaki mást viszontjól meghívtam helyette, ezúton is sorry :-) -, szóval ha valaki jönne, de nem kapott tőlem értesítést, jelentkezzen.
