„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Aki sertéspörköltet eszik az nem erkölcstelen, galád viselkedésű, szemben azzal, aki nem tartja be az ígéretét, megcsalja a feleségét, lop a szegénytől, pofán vágja a járókelőt, rászarik a villamos ülésére stb.
Ha és amennyiben az állat ölése bűn, akkor a sertéspörkölt evése erkölcstelen, de ez esetben a marha- és csirkepörkölté ugyancsak.
Tehát aki a tiszta (borjú) és tisztátalan (röfögő) megkülönböztetését erkölcsi kérdésnek tartja (egy itteni elfajzott adventista fórumozó), az egy jó nagy hülye.
Vagyis Pál itt olyan (vmiféle gnosztikus?) irányról beszél, kik az Isten által engedett dolgokkal (szexuális élet, eledelek fogyasztása) való élést elvetik (megvetik?) egy magasabb "spritituális szint" (gnózis?) elérése érdekében a test szükségtelen sanyargatása által...(?)
Minden teremtmény (ti. minden állat) jó (ti. ehető), ha hálaadással élnek vele (1Tim 4,4)
Szemforgató, hamis papok hazug belemagyarázása (eiszegézis) helyett következzék az Íge helyes hasogatása (exegézis). Lássuk elébb a teljes szövegkörny.-t, ami a korrekt értelmezés alaptya:
A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által.
Elsőször: az eredeti görögiánus textusban nincs "állat".
Másodszor: Pál olyanokról beszél, kik sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre.Eredetileg ezek kizárólag növények voltak. Későbben, lejjebb vívén a mércét, megengedte a tiszta állatok fogyasztását is. Kutyát soha nem nevezte azonban eledelnek, azt soha nem teremté hálaadással való élvezésre...
rituális tisztaságról és tisztátalanságról van szó.
Nem. Rituális/kultikus/ceremoniális tisztátalanság p.o. a havi baj vagy a lepra. A desznyózabálás erkölcsi tisztátalanság: undokság/fertelmesség/útálatosság - mint p.o. a paráznaság, vérivás, bálványimádás...
Tévedés lenne tehát az étkezési törvényeket mai szemmel nézni és pl. egészségi szempontok szerint értelmezni. Nem is ismerték az ókorban kellőképpen a higiéniai szempontokat. Sokkal inkább rituális tisztaságról és tisztátalanságról van szó. Azok a tisztátalannak számító állatok, amelyeket a törvény, főleg 3Móz 11-ben és 5Móz 14-ben felsorol, többnyire más népek szent állatai, melyeket azok a népek a maguk kultuszában tisztelnek, mint a törzs szent állatát, vagy isteneiknek áldozatul bemutatnak. Az ételtilalom tehát óvja Izráelt attól, hogy idegen kultuszok részese legyen, és ezzel beszennyezze Istentől kapott tiszta hitét. Természetesen ma már nem tudjuk minden egyes állatról vagy madárról megmondani, hogy melyik pogány vallás tartotta szentnek. Bizonyára már Izráelben sem ismerték maradéktalanul egy-egy tilalom hátterét. Bizonyos azonban az, hogy az étkezési törvényekről szóló két lista sok régi anyagot tartalmaz annak ellenére, hogy a mai megfogalmazásukban késői időkből, nagyrészt a babiloni fogság utáni korból származnak.
A disznóhús fogyasztása nem azért volt tilos, mert a meleg éghajlat alatt gyorsan romlik a hús, nem is azért, mert a disznó ostoba és piszkos állat (Péld 11,22; Mt 7,6; 2Pt 2,22), hanem azért, mert a disznó, elsősorban a vaddisznó, több népnek a szent állata volt, amelyet áldozati célra is használtak.
Azonban az ÓSZ-i ételtörvények érvényessége elmúlt: nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján (Mt 15,11). Maga az Úr Jézus »eszik és iszik« (Mt 11,19). Minden teremtmény (ti. minden állat) jó (ti. ehető), ha hálaadással élnek vele (1Tim 4,4).
"Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban.”"
