Apám most keresett írógép szerelőt (nem lehetett egyszerű) a nagymama Olympia táskagépének tisztításához. Az lesz a lányom évvégi ajándéka annak apropóján, hogy a ded ötös lesz gépírásból.
Az IBM gömbfeljes gépeknek volt egy óriási hibája. Ha utólag javítani kellett, jellemzően a stencilt, az életben nem lehetett pontosan vissza találni az adott betühöz. Ezért nekem az egyetemen egy olivettim volt, amivel tökéletesen tudtam javítani azt amit a gömbfejessel félre ütöttek.
"Ezek ugyan nem terjedtek el, mert jöttek az IBM golflabdás gépek és társaik."
Az elektromechanikus írógépeket Európában pl. a Mercedes 1914-től gyártotta, az IBM gömbfejes gépek 1961-ben jöttek a piacra. A béketábor irodagépesítésének alapja a Robotron 1967-től gyártott elektromechanikus Optima gépei voltak, amik a nyolcvanas évekig gyártásban maradtak. (amúgy az NDK-ban a régi Mercedes-gyár 1951-től folytatta a korábbi Mercedes konstrukciók gyártását). Idehaza elektronikus írógépet valamikor a nyolcvanas évek közepén láttam először (valamelyik Robotron-modellt), amikor már minden magára valamit is adó irodában ütőkaros villany-Optimák voltak.
Kezdetben vala a napraforgó szüret, az 15883-as hozzászólásban. Onnan a borotvapenge élesítésen, a Wilkinson Sword pengén, a ruhabontáson, dipa és pauszpapíron, redisz és csőtollon, javítófestéken, stencil javításon át eljutottunk az írógépig.
Erről annyit, hogy volt egy motorizált változata a mechanikus írógépeknek. Ezekben egy villanymotor segítségével erősítették fel a kalapácsok ütését. Nagy segítség volt ez a több indigós példányt író, gyengébb ujjú gépírónőknek. Ezek ugyan nem terjedtek el, mert jöttek az IBM golflabdás gépek és társaik.
A stencil nekem is munkával jött, mikor Stockholmban a műegyetemen működtem.
Apámnak volt egy táskagépe, már nem tudom milyen márka, ami kb. velem egyidős volt ha nem még egy pár évvel idősebb. Halála után elajándékoztam az élettársának, aki panaszkodott, hogy a hasonló sajátjával valami baj volt és már nem tudja megjavíttatni. Nekem nem kellett, mert mechanikus géppel soha nem írtam, mindjárt elektromossal kezdtem, Stockholmban.
Tudom aki gyűjtő szenvedélyes az mindent gyűjt, de amugy nem sok értelmét látom egy ilyen öreg gépnek. Szerencsére annyit költöztem, hogy soha nem lehetett tartósan megtartani semmilyen számomra használhatatlan dolgot, pedig néha jó lett volna.
Írógép tekintetében én is szeretnék hozzájutni egy régi, lehetőleg működőképes Mercedes írógéphez. Még katona koromban a főnököm, egy egészen értelmes főtörzsőrmester, egy ház lomtalanítása során hozzájutott egy ilyenhez, és engem kért meg, hogy pofozzam működő állapotúra. Hát, néhány pókcsalád kiköltöztetése, a gép szétszerelése, újraolajozása és összerakása után olyan finoman működött, mint egy Schaffhausen-óra.
Dr. Del Medico Imrét ugyan nem volt szerencsém ismerni személyesen, de a fiával, Mihállyal munkakapcsolatban voltunk úgy 8-10 évvel ezelőtt. Ő akkor szintén szakoktatóként (is) tevékenykedett, így együtt oktattunk autóbuszvezetőket a szakma rejtelmeire. Azonkívül gyerekeknek , közlekedésbiztonsági táborokat is szervezett nyaranként; ezt a "szokását" a mai napig megtartotta. Szóba került akkoriban, hogy összehoz az "öregével", mint zuglói lokálpatriótával - azonban időhiány miatt ez sajnos már nem valósulhatott meg...
A stencil az céges sokszorosítási technika volt, azt nem használtam, írógép viszont csaknem minden értelmiséginek volt az otthonában. Én mostanában kb. 30-at be is gyüjtöttem belőlük. Persze a többsége értéktelen NDK gyártmány. Majd gondjuk lesz velük az örököseimnek, hogy hová dobják őket.
Itt pár éve már megemlítettem, hogy az akkor 90 éves Del Medico Imre a róla szóló újságcikkben panaszkodott, hogy sajnos nem kap indigót, mert a sajtónak küldött leveleiből másolatot készített (amit mind a Budapest Főváros Levéltárnak ajándékozott). Akkor a telefonkönyvben megtalált számon felhívtam, hogy szívesen viszek neki sokat eredeti csomagban. Kért még vékony átütő papírt, de szerencsére abból is (és írógépszalagból) tudtam vinni neki a zuglói lakásába. Mondtam, hogy az 10 évre bizonyára elég lesz és majd akkor újraviszek, de sajnos arra már nem kerülhet sor, mert decemberben 96 évesen elhunyt.
Nem biztos, hogy mindenki tudja, miért kellett a pauszpapírt vagy a rajzlapot (dipát) pengével vakarni.
A hibás tusvonalat csak így lehetett eltávolítani. Ez a műszaki iskolákban kötelezően elsajátítandó tudomány volt, de minden tervezőirodán is az egyetlen módszer volt a tervek javítására.
Erről jut eszembe, hogy írógépelésnél egyetlen betű elütésekor is milyen komplikált volt a javítás. Korábban kisecsetes javítófestékkel, később javítópapírra újraütéssel lehetett korrigálni. Ha több példányos átütő- (30 grammos) papírra írt valaki indigóval, akkor azt minden példányon ki kellett festeni és megvárni a megszáradást, addig nem lehetett továbbírni. Szerintem ma sokkal többet hibázunk, mert könnyű javítani.
Igen de ez a korszakom későbbi :) Nekem segítség volt, hogy kislánykoromban jól begyakoroltam a ruhabontást pengével (ugye rendszeresen új formába öntötte anyám a régebbi, v. kinőtt ruhákat, ezért gyakran kellett pengével bontani).
A márkákra nem emlékszem, az otthoni használt készletből szereztem be a pengéket. És igen, a dipát jól lehetett rétegesen metszeni, meg a félbetört pengével vakarni a pauszt, bár ezt az egésszel is jól lehetett művelni. Mondjuk a bőrpausz sokkal jobban bírta a vakarást. Meg jól lehetett vele karcolni, ha pl. dipából hajtogattam valamit, szép éles, tiszta hajtásvonalat lehetett csinálni. Sniccer (schnitzer) akkor még nem volt a látókörömben. Hát néhány műszaki váltást átéltem, kezdve a redisztollal, meg a mártogatós vékonyhegyű szövegíró tollacskával. A csigásvonalzó, rotring csőtoll már áldás volt. A géppel való rajzolás izgatta a fantáziám, de annyira drága volt a program hogy abból kimaradtam. Nem igazán sajnálom, és azt látom, hogy az azzal készült tervek sokkal sablonosabbak, ridegebbek. Ez az épület (Le Corbusier) meg inkább egy szobor, alaprajzában és a fő nézetekben Tudom, ez a másik (majdnem) véglet.
Lazán kapcsolódik ide egy friss ismeretem, ami már régen is zavart a neten, most megtudtam, hogy neve is van: "filterbuborék". Mert a google mindenáron ki akarja találni, hogy mi érdekel, és egyre inkább egy bejáratott vágányra akar terelni. A cikk végén praktikus tanácsokat is lehet olvasni, hogy lehet lerázni ezt a skatulyázást. (Nem mellékesen, a fortepanos keresés-kutatást is segítheti, és ezért is jó, hogy többen is "bányásznak", mert különböző területeken található információk bukkannak elő.)
Visszakanyarodva: a számítógépes tervezés óhatatlanul terel a kész klisék felé.
Amikor már lehetett Wilkinson pengét kapni, az nagy kincs volt. A csehszlovák Astra meg jó volt a rajzok vakarásához. Félbevágva a pauszt, egészben, meghajlítva a dipát vitte. Anyám mondta mindig, hogy jó pengével nem is lehet rendesen vakarni, mert könnyű elvágni vele a pauszt.
Örülök a megerősítésnek! Lehet, hogy ez a felszerelés még katonakorából maradt meg, ott rádiós volt, de rövid ideig. Az is lehet, hogy malomgépész nagyapámé volt a készlet, vagy tőle kapta, sajnos őt nem ismertem. Időnként megszemlélhettem a borotvát, -persze penge nélkül-, mert érdekes volt ahogy csavarásra felhúzódott a talpa.
Biztosan penge volt. Nagyon élesen emlékszem, hogy ezeken a szertartásokon mi történt. Volt egy fadoboz a borotválkozáshoz. Benne belül egy felragasztott tükör, a dobozban a réz borotva ( ma is megvan ), timsó, ecset, pengék, kis alumíniumtálka, és a Barbon, (vagy még korábban vmi. rúd alakú szappan?). Letette a konyhaasztalra, és akkurátusan megborotválkozott. Szerettem ilyenkor mellette ülni, az asztalra könyökölve figyeltem a műveletet. Nagyon mókás grimaszokat vágott, időnként kaptam egy kis habot az orrom hegyére :). Nagyszerű szórakozás volt :) Időnként előfordult, hogy felállt, és a szögre akasztott derékszíjon megfente a pengét. Persze nekem mindig mindent meg kellett kérdezni, szóval azért húzogatta ott a pengét, hogy élesebb legyen. (A jó penge kincs volt, nenyúljhozzá kategória. Ami már kiszolgált, azt anyám kapra meg, a varrásnál bontáshoz kiváló szolgálatot tett, valamint mi a ceruzahegyezéshez.) Azt a szíjat másra nem is használta. Volt egy másik is, az a nadrág tartására szolgált. Később csak rácsodálkoztam ezekre a kinyitható borotvakésekre, olyat nem láttam nála.
Tőle láttam azt is, hogy a kicsit megrozsdásodott varrótűt hogyan kell rendbetenni: a konyhakőre letette, rátaposva a bőrtalpú cipővel megsodorgatta, s lőn. Fényesebb lett, mint újkorában. Igazi ezermester volt, szóval sosem unatkoztam.
beta Képmozgások, méretmozgások, kép sötétedése a bétán-
ez történik (pl. adott idősáv lekérése a frissben), vagyis jóból is megárt a sok: 1. a képsor megjelenik, majd görgetéskor alul betölt - ez gondolom masinafüggő, nálam néha szinte villódzik, ugrik, a betöltés befejezéséig 2. miután betöltötte a monitor felületét, egérmozgatásra, elsötétül az a kép, amin megállok, hogy rákattintsak-é? Pedig épp azt akarnám jobban megnézni, ha kicsiben is. 3."szuszog" , amikor már rákattintottam, egérmozgásra megdagad/megnő, illetve visszamegy alapméretre. Mozdítom az egeret, kezdődik előről a mozgalmas látvány.
Biztosan nem vagyunk egyformák, engem nagyon zavar (más honlapokon is van hasonló képkiemelési módszer, azokat sem szeretem). Ez a képkiemelő mozgás elsősorban a figyelem felkeltésére szolgálhat, de én itt alapból figyelek, itt ez a folyamatos mozgolódás nagyon fárasztó.
Nem kérem, hogy változtassanak, de szeretném tudni, hogy mivel blokkolhatnám legalább az "egyes kép megnézése" fázisban ezt a mozgást. Sajnos nem találtam meg a programban, ahhoz amatőr vagyok, ez pedig egy új trend. Már arra is gondoltam, hogy fel kéne vennem a monitorképen történteket igazolásképpen, csak nem tudom, hogy mennyit érne, (nyilván valami segédprogramot kellene letöltenem hozzá) és nem biztos, hogy megérné a belefeccölt munkát, meg tudnám-e győzni a programozókat, hogy ez így nem célszerű.
Az eszközt megnéztem, és arra gondoltam, hogy azon fenik a kést, amivel a napraforgó fejét lenyisszantják. Bár ilyen íves fenőkövet még nem láttam, de bőrszíjon is lehet élezni (apám a borotvapengét így fente, vagyis a felakasztott derékszíj belső oldalán), azt pedig fel lehet feszíteni egy ilyen íves, megfelelő szélességű felületre. A nő keze be is van mozdulva. Persze ez csak tipp. Még utána kellene nézni, hogy a napraforgónak milyen betakarítási módjai vannak. Talán lesz ott válasz is.
Az eszközt magam sem ismerem, de szerintem a fotó a mai Ukrajna területén készült, a képen van egy férfi is a jobb szélen (vagy nagy lábon élő csizmás nő), a hölgy és a férfi között levágott, üres napraforgó fejek.
Én a középső hölgyet helyi lakosnak vélem, a másik kettő városi nő lehet. A fejkendő válszeg por elleni védekezés. A szerszámról, ha egyáltalán az, semmi sem ugrik be.
Erre én is kíváncsi lennék, mert ugyan logikus lenne, hogy azon dörzsölték ki a magot a tányérból, de a néprajzi lexikon szerint a napraforgót botokkal csépelték.
Mi lehet az a ferde, deszkalap szerű eszköz a baloldali fehérszemély elött? Paraszt hölgyeket, vagy úri nőket látunk a képen? Nincs rajtuk kötény, de a fejük egyformán be van kötve. Lehet találgatni.
Napraforgó Év 1942 Képszám 43092 Adományozó Konok Tamás id
