Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
A hétvégi müpás koncert előtt megnéztük a Ludwig Múzeum két kiállítását, az egyik kifejezetten tetszett, Mintázat és dekoráció címmel futott.
Különböző anyagokból (fa, papír, a textil talán összes változata) készült képek, installációk, dekorációk, kollázsok. Vizuálisan ritkán ejt rabul ennyire valami, csak álltam és hosszan vesztem bele a mintákba, színekbe, formákba, geometriai alakzatokba. A legtöbb minta és azok ismétlése, elválasztása harmonikus volt (a távol keleti motívumok felhasználása különösen), csak keveseknél éreztem vibrálást vagy olyant, hogy ezzel nem szeretnék együtt élni. Mert hogy egy kettőt eltudnék otthon képzelni. Különösen a festett ázsiai legyezőt. A másik kiállításig nem értem fel, de ez már máskor is előfordult.
Egnap megnéztem a Legfehérebb nap című izlandi filmet. Nem bántam meg, bár az érzelmeim elég vegyesek iránta. Szeretem, ha a cselekmény szép lassan, fokozatosan bontakozik ki, de ezt kissé túlzásba vitték. Aztán kezdtem ráérezni, és akkor már jobban tetszett. Bevallom, többek között azért mentem el a moziba, mert szívesen nézegettem volna valamit a csodás izlandi tájakból. Ez teljesült is, de sajnos, elég kevés volt, amiben gyönyörködhettem volna. Persze, ez nem turistáknak szánt reklám.
A történet szerint egy visszavonult rendőr, akinek balesetben halt meg a felesége, lassacskán rájön, hogy szeretett felsége alighanem megcsalta, és ezt nem tudja feldolgozni, holott még egy pszihológus is foglakozik vele. Ennek a következményeiről sól a film.
Ha már skandináv filmeknél tartunk, akkor van egy finn, a Csen mester konyhája, ezt is meg akarom nézni, jövő héten próbálok sort keríteni rá.
Pirulva ismerem be, hogy a skandináv krimiket nem kedvelem. Valahogy úgy tudnak leírni egy illatos, zamatos őszibarackot, hogy penészes, fonnyadt
Sokat ismerek közelről, igen. Szeretem ezt a fajta barangolást.
A Tátrában az összes kötött pályás közlekedési módon mentünk, volt fogaskerekű, kis piros, libegő, sikló, felvonó kicsi nagy; a végén, ami a nagy csúcsra ment, azt nem, mivel kb több hetes foglalással lehet jegyet szerezni. Igazság szerint, meg is rémültem, amikor megláttam, hogy megy felfelé egy bádog doboz és eltűnik a semmibe, a felhők fölé megy, nagyon futurisztikus volt.
Akkor itt a lehetőség találkozni vele! :D Valószínűleg elmegyek. :-) Nem mondom, hogy talizzunk ott, mert amilyen rejtőzködő vagy, ha pont mellettem ülsz, az sem derülne ki. :DDD
A magyarországiakat mind bejártad már? Azt ugye tudod, hogy minden kisvasútnak van (volt) külön napja, amikor mindenféle plusz programok, különmenetek vannak? Sajnos nagyon elfogytak a kisvasutak, és most már nincs is minden kisvasútnak.
No igen, ezt olvasva nem valószínű, hogy ott fogok ebédelni! A kiállított holmiknak is magas az ára. Általában ott veszem meg a csekély számú karácsonyi ajándékoznivalót, de nem biztos, hog idén is ez lesz. A kiállítók szerint magas a bérleti díj,és nekik esőben-hóban-fagyban a nyílt téren kell tartózkodni. Egyszóval nekik sem könnyű. Na de kinek jó ez így?
No de ez messzire vezetne. Megnézni viszont biztosan megnézem.
Munkahelyen rendeztünk libásnapot, alapvetően reggelinek szántuk, de annyi volt mennyiségre meg zsírra, hogy az ebéd el is maradt. Szó szó sertés tokaszalonnával, kolbásszal kiegészítve, nagyon durva volt, ha így kéne enni, rövid időn belül kinyúlnék.
A Vörösmarty téren meg totál elszabadultak az árak, épp tegnap olvastam a hatezer forintos pörköltről műanyag tányérból műanyag villával.
A Capát láttam anno, sőt tárlatvezetéssel, így kétszer sétáltam végig, mert utána meg magam csendességében is érdekelt.
Igen, nagyon jó a müpa rendszere, most hétvégén megyünk, így megnézzük a Ludwigot is, attól függetlenül, hogy mit állítanak ki. A parkolásnál meg elég az automata elé tenni a jegy kódját és máris ki van fizetve, ergo jeggyel térítésmentes.
Ó, köszi, kell valami, amiben el lehet veszni, meg az időről meg lehet feledkezni. :)
Amúgy meg szeretem a kisvasutakat, az igaziakat, ha valahol tudom, hogy megy, ki nem hagyjuk.
Talán emlékszel, tavasszal kérdeztem, hogy Triesztbe működik-e, egy csomó oldalon próbáltam tájékozódni, aztán a helyszínen derült ki, hogy a síneket benőtte a dudva. Végül is a látványt megkaptuk, az autóút a sínekkel párhuzamosan ment a tengerparton, lefelé a hegyről.
A királyrétit is ismerem, a Szobról Márianosztrára menő meg hogyismondjam ilyen retro járgány, a mozdonyvezető indulás előtt mesél kevéskét, útközben megáll egy forrásnál, úgy tudom magánba üzemelteti és elég családias a hangulata.
