Ne itt cseszd el az idődet, meg az értelmetlen Biblia lapozgatással, menj el egy borászhoz!
"A must erjedés folyamata alatt vigyázzunk arra, hogy az erjedő must hőmérséklete 27 C° fölé ne emelkedjen, mert az már gátolja az erjedési folyamatot. Sohase erjesszünk nyílt akonaszájjal s a hordókat mindig kotyogókkal zárjuk le."
"Ezért az erjesztő edényt csak 3/4 részig szabad megtölteni musttal, az akonanyílást nem zárjuk le szorosan, csupán kotyogót helyezünk rá, amely a keletkező szén-dioxid távozását lehetővé teszi, de a must „kitörését” akadályozza."
"- Ha véget ért az erjedés, a hordót öntsük fel színültig, zárjuk le a dugóval, s várjuk, hogy a tisztulás folyamata végbemenjen. "
Vagyis, régen a raffiás, csuhés dugó volt a "kotyogós" zárás!
Ma, meg van korszerű és gyári, meg sufnituningos is:
Ugye, ha be van dugaszolva, akkor nem érintkezik a levegővel?!
És amikor kilövi a raffiás dugót, az óhéber borász visszadugaszolja, és ismét nem érintkezik levegővel.
Nekem ne hordózz borsuvi, mert azt sem tudod, mi az a kvevrik:-)
A bor fixen csak onnan zárható (akár viasz pecséttel!) ha már befejezte a forrást.
A suvernyák azt sem tudja, kádban nem erjesztenek bort:-)
Na homály oszlatás:
Szőlő------>zúzás (ma darálás)----->préselés---- a KÁD-ban azért tartják egy darabig (tecnológia függő), hogy a szinét beállítsák, főleg a vörös borok esetében, tovább---- >a szőlőlé edénybe merése---->*erjedés*<----->...........must----->murci---> új bor----lefejtés!......pihentetés..... és kész a BOR
Megfelelő szelleztetés és tárolás követően....az óbor jön létre.
Ma az erejesztés, a kalifornia technológiával fém tartályokban nem a hőmérséklet, hanem musttal oltással folyik, a hagyományos módszer hordókban, hőmérséklet hatására következik be.
Így, mórickának mesélve:-)
De írd már le pár szóban, mi a szent szart szeretnél itt!
Borászatból feljönni? Embereket meggyőzni, hogy a bor öl, butít és szüzeket becstelenít meg? Kardoskodni azon hülyeség mellett, hogy a zsidók és az ó- keresztények csak szőlőlét szlopáltak?
Az állítólagos Jézus csak szőlőlét ivott? J.K. nem bort varázsolt a vízből, hanem szőlőlét? (akkor ott végezte volna, nem a kereszten...!)
Na, látod, troll. Ha vki erjesztgetni akar, akkor nem kiporciózgatja apró részletekbe, hanem egybe' erjeszti meg (p.o. hombárban, kádban), és utána porciózgatik...
Most akkor suvernyákja a borról témának, elárulok megest valamit, mert lassan csepegtetem az észt, mint prés a szőlő nedvét:-)
Teheted szottyadt, repedezett szar tömlőbe is, a még erjedő nedűt!
Mert az ókoriak nem voltak suvernyákok, így tudták, a dugaszolás milyensége is segíthet azon, ne pukkadjon ki az ócska tömlő...
Így azt nem szorosan dugózták be, hanem ruhával tekerték be a teszem azt fadugót, így azt nyomta ki a mustgáz, nem a pocsék tömlőt baszcsizta szét.
Öreg szüléink, még a fahordó donga-dugóját is "sustyával" (kukorica héjja, csuhéja) tekerték körbe. /ahogy számos borász, ma is!
De suvernyákja a bor témájának, az ókori zsidajaid nem ismerték a kukoricát, így nyilván szövettel, sással, fa héjából készített raffiával tekerték be a dugaszt:
Lemuél bölcs édesanyja az érem két oldalát mutatja be szerelmetes gyrmekének - s rajta kersztül mindannyiunknak. Fiának azt mondja, hogy szeszes ital nem való felelősségteljes, komolyan gondolkodó embernek. Nem azt mondja, hogy nem való a (túl) sok szeszes ital fogyasztása, hanem a felelősségteljes, komolyan gondolkodó ember teljesen absztinens. Ugyanakkor megmutatja az érem másik oldalát is: a szeszes ital az elveszendőnek való, kinek nincs semmi vígasztalása sem embertől sem Istentől, kinek oyan kilátástalan a helyzete, amin már sem ember, sem Isten nem tud enyhíteni. Ezek nagyon extrém, szélsőséges helyzetek: nem csip-csup múlandó szomorúságról, melankóliáról van szó. Tehát semmiféleképen sem élvezeti szerként propagálja a Biblia a szeszt. Ám én továbbra sem javaslom, hogy ezen igehelyre hivatkozva a keresztények karitatív tevékenységként hajléktalanoknak (kiknek helyzete valóban eléggé kilátástalan) szesszel szerezzenek vígasztalást. A hitét komolyan vevő keresztény nem a boroskancsónál, hanem Istennél keresi a vígsztalást, megoldást...
A szőlőlé erjedni kezd, ha a hőmérséklet adott, ott a zsidóknál meg adott volt.
A zsidók szerint, ahogy a zsido.com oldalon olvashattad, cserép edényeket használtak.
É most figyelj suvi:
Az új bor ha még fejlesszt gázt, azt az új tömlő bírja ki, a régi sanszosan szétmegy!
A bornak, pláne az ÓBORNAK, tökmindegy.
A TÖMLŐT AZT A BOR SZÁLLÍTÁSÁRA HASZNÁLTÁK, MERT NEHÉZ A CSERÉP ESZKÖZÖK SZÁLLÍTÁSA!
VAGY TÁROLÁSRA IS, DE A CSERÉP AZ ALKALMAS, MERT PÁROLOGTAT, ÉS HŰVÖSEN TART.
AZ ÜVEG AZ ROHADT DRÁGA VOLT.
Tömlőben csak a szegényebbek és kisebb mennyiséget tároltak.
"Mégis, bár a zsidó ember gyakran iszik bort, ráadásul ezzel Istennek tetsző dolgot cselekszik, a borivás soha nem vezet nála részegségre, de még csak rendszeres szokásává sem vált. Vajon miért?
De keresztény is élvezheti az emberi kultúra gyümölcsét, az egészséges italt, a bort.
„Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem fogják örökölni Isten országát? Ne tévelyegjetek! … Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.”1Korinthus 6:9a,12
Mérték és tartózkodás, suvernyákja a borászatnak!
De hagyd a kérdést a fenébe, vagy olvass utána, aztán hintsd itt az észt!
Gondolom én, levegőn rohad a must és abból lesz a fincsa bor.
Aha, azért zárták új tömlőbe, hogy mégcsak ne is érintkezzen levegövel a must, troll? Akkor mikép fog "megrothadni" így a must s mikép lészen belőle így "fincsa" bor, troll? Gondolkozz, troll. Fog menni, troll...?
Ne feledjük: Jézus első csodatette János evangéliuma szerint az volt, amikor egy Kána nevű helyen tartott lakodalomban, az elfogyott bor pótlására, hat kővedernyi vizet borrá változtatott. A történetben, hogy nehogy „pancsolással” vádolják Jézust, a következő beszélgetés hangzik el a násznagy és a vőlegény között: „Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.”Jn 2,10.
Az állítólagos Jézus a mítosza szerzői szerint, JÓ BORT VARÁZSOLT A VÍZBŐL.
Hiába voltak már bebaszcsizva, fincsit állított elő;-)
Ha pedig a bort nézzük, akkor van olyan felekezet és gyülekezet, amely ragaszkodik a vörösborhoz, a vér színe miatt, de természetesen Tokajban és Magyarország sok jelentős gyülekezetében is ragaszkodnak a Tokajihoz. A gyakorlat azt mutatja, hogy a Tokaji bor a régi fém kelyhekből is jó ízzel fogyasztható. Az úrvacsora esetébe ugyanis fontos, hogy az ember a lelkiekre tudjon hangolódni, egy savanyú, rossz ízű, az úrvacsora kehelyben keserű ízt adó bor, pedig el tudja ettől terelni a hívő ember figyelmét, tűnjön ez bármennyire lényegtelen részletnek. Nincs kellemetlenebb annál, mint amikor az úrvacsorához savanyú bort hoznak, és a hívek arcán jól látható a fintorgás ahelyett, hogy megélhessék a gyülekezet legáhítatosabb közösségi pillanatát. Hiszen erről szól az úrvacsora: a legteljesebb földi közösség Jézus Krisztussal.
Luther Márton az italokkal kapcsolatban megjegyzi: „A bor dicséretes dolog, és szó esik róla a Szentírásban, a sör pedig emberi hagyomány.” máshol azt mondja: „Aki nem kedveli a bort, a nőt, az éneket, az egész életében balga marad!” De talán a legismertebb mondása a borral kapcsolatban: „A bor erős, a király erősebb, az asszony még erősebb, de az igazság a legerősebb!” Luther amellett, hogy felesége sörfőzdét üzemeltetett, nagyra becsülte a bort. 1540 körül 600 szőlőtőkéje volt. Ugyanakkor ez nem lehetett elég az egész házanépe számára, ami mintegy 60 főből állt. Ezért a barátai, támogatói, sőt a wittenbergi fejedelem is gyakran ajándékozott neki bort. Tudunk arról is, hogy prédikációiért gyakran fizettek neki borral.
“Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni.”
( részlet Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyvéből)
Részegítőtől megittasodottaknak adni még részegítőt: az, ám a "testi vágyak kulturált(?) egészséget nem rongálo"(így!) kiélése, úgy-e, katolikus troll...?
