A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag kihaltak, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemi városát is beveszi II. arru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban elkerülve számos félreértést ezúttal csak a valódi szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a basziléioi, azaz királyi csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Már idéztem Mészáros és B. Nadel orosz kutató (valószínűleg egymástól független) véleményét a Meótisz szkíta Temarunda nevéről, amit mindketten a hattiból magyaráztak Plinius után. Ezenkívül néhány más szkíta helynév hatti párhuzamait is említettem. És fogok is még jó néhányat, mert Mészáros könyve tele van velük, csak legyen időm rá... Ahogy a másik topicban ígértem, néhány hónap, és talán több időm lesz elmélyedni ezekben a dolgokban, meg a szövegrészek beolvastatására.
Ha ezt nézzük, akkor még rosszabb a helyzet, és nem véletlen, hogy a középkor "sötét" korszaka Európa nyugati felén olyan sokáig tartott. A hispániai szkíta államot nem számítva Gundoband burgund gyűjteménye az első, amely egységes jogot próbál adni a romanizált lakosságnak a germán hordák által ellepett térségben...
"Eszerint a germánok hatti nyelvet beszéltek a kora-középkorban, amit a szkítáktól tanultak?"
Nem írtam semmi ilyet, csak azt mondtam, hogy az indogermán ősnyelv ötlete helyett jó lenne inkább azon elgondolkodni, vajon nem a szkíta (hatti) átvételek miatt olyan nagyfokú-e a hettita és a germán nyelvek rokonsága.
"A szkírekről, turcilingekről honnan lehet tudni, hogy milyen etnikumhoz tartoztak? Maradt fenn valami nyom, adat erről a nevükön kívül?"
Ezt nem tőlem kellene megkérdezni, hanem azoktól a történészektől, akik nemes egyszerűséggel germánná nyilvánítják őket...
"Különben akkor kik az igazi gótok? És milyen nyelvre fordította Wulfila szerinted a Bibliát?"
A keleti-gótok (ostrogótok) az igazi, hamisítatlan, vad germánok, akiket egyesek megpróbáltak a hettitákkal összekeverni :)
Ulphilasz hatti (szkíta) nyelvre rakta át szerintem a Bibliát, persze itt azért ne a Kr. e. II. évezredi hettita nyelvet értsük...
"Szerinted hány ťgermánŤ állam éri meg a 7. század közepét? (Csak, hogy össze lehessen vetni a törvénykönyvek készítésére lehetőséget és okot adó időt:)"
A törvénygyűjteményeket illetően:
Lex Romana Burgundionum (Papianus) V. század vége
Tehát még ki is toltuk a határokat a IX. század elejére, de így is csak kilenc törvénykönyv jut az összes, lényegében germánnak nevezhető államra, és ezek közül is mindössze egy a területi hatályú... Ezzel szemben a "vizigótok" négy nagy és remekbe szabott törvénygyűjteményt alkottak a VII. század közepéig. Egyébként is több szempontból a korai feudalizmus mintaállamának tekintik őket.
"...miért venne át egy ilyen szót egy nyelv - amikor ilyen jelentésű szó biztosan van minden nyelvben, és nem is köthető semmilyen kulturális, technológiai változáshoz, cseréhez. Sejtésem szerint a gonosz nyelvészek ezt az egyezést pl. azzal magyarázhatják, hogy mindkét nyelvben az ősi indogermán alapszókincshez tartozott ez a szó."
Az oroszban pl. van egy másik szó is rá, a длинный.
"És Te még hány nyelvben próbáltad megtalálni ezt a növénynevet?"
Melyik nyelvben van még meg? Tényleg, mit mondanak erről a finnugristák/indogermanisták? Feltesszük nekik a másik rovatban a kérdést... :)))
"El tudsz képzelni olyan nyelvet, amiben nincs szó a hosszúságra?"
Na de ilyen közel azonos hangalakkal? S ha meg is lenne netalán némely germán nyelvekben (mert átvehették a szkítáktól), attól még össze szabad hasonlítani az orosz megfelelővel. Vagy nem?
"Ezt a zárójeles mondatot Te egészen komolyan gondolod?"
Akadémikusoknál merészebb képzettársításokat is találsz... Ma is mondjuk, hogy pl. éles sugárban tört elő a vizelet valakiből :)
Részletek tőlem a Parthus (avar) őstörténet rovatból a Jordanes és társai által a gótokkal összemosott géta (hatti) nép nyelvéről és jogi ismereteiről:
...A Wulfila személynévnek is vannak Ulphilasz alakjai egyébként , csak úgy mondom.
Őt Kappadókiából hurcolták hadifogolyként a géták a hattik, vagyis az állítólagos vizigótok Moesiába, tehát róla ugyanúgy nehezen képzelhető el, hogy germán lett volna. Ő fordította le a gétáknak a Bibliát, és alkotta meg számukra az új rendszerű írásbeliséget. Jellemző egyébként, hogy nála még a Miatyánk is az Atta szóval kezdődik, szemben az ófelnémet és óangol változattal, ahol fater, illetve fæder szerepel. Úgy lettek a hettiták is indoeurópaiak, ahogy a nyugati-gótok: a derék nyugat-európai nyelvészek szépen felismerték a szkíták (hattik) által a germánoknak közvetített szókincset és nyelvtani sajátosságokat, majd kisütötték, hogy ez egy több ezer éves közös lingvisztikai állapotnak, közös etnikai származásnak a terméke
Milyen érdekes, hogy pont a nyugati-gótok adtak ki négy hatalmas joggyűjteményt Hispániában Edictum Theodorici, Codex Euricianus, Breviarium Alarici(anum)/Lex Romana Visigothorum, Lex Visigothorum , kb. 460 és 654 között, miközben a hellyel-közzel valóban germán törzsecskékből formálódó új államokra jó, ha egy ilyen törvénymű jut fejenként...
Ráadásul, hadd mondjam el, ezekből is csak II. Alarik 506. évi kodifikációja a személyi hatályú, a többi mind a vonatkozó terület egészét érintette. Ezzel szemben a ténylegesen germánnak mondható népeknél legfeljebb a Lex Salicára jellemző a területi hatály
Korábban egyébként Nagy Theodoriknak tulajdonították az Edictum Theodoricit, míg komolyabb jogtörténészek rá nem jöttek, hogy a keleti-gótok primitív szemlélete és életvitele valószínűtlenné tesz minden ilyen feltételezést. Ekkor derült ki, hogy a nevezetes edictum valójában II. Theodorik nyugati-gót (hettita) király műve
A vének szerepe tehát igen jelentős volt a hattiknál, sőt általában a pankué (az előkelőké), amit jelez, hogy a korai időkben a nagykirály választással szerezte a hatalmát. A hatti uralkodóra gyakran az "első az egyenlők között" minősítés a helytálló.
Érdekes és talán az amazon téma szempontjából is jelentős , hogy a királyné olykor önálló politikát vitt, a királytól függetlenül levelezhetett az idegen hatalmakkal, és saját hivatalos pecsétje is volt.
The Hittites' earliest kings rose to the throne by an "election" based upon the approval of the other noble families. King Labarna (16801650 B.C.), the first Hittite king, was challenged by a rival nominated by the nobles (Panku). Labarnas was successful in keeping his position. It was only, however, when King Telipinu (15251500 B.C.) created a law to ensure a succession right. Until Telipinu enactment whenever any king died, whether he left a successor or not, general anarchy ensued. Telipinu, who cited examples of how usurpations and murders had become an integral feature of Hittite royalty and had resulted in aristocratic disunity, assured a measure of stability.
Two hundred years later when a king, Muwatalli II, died in 1282 without leaving a legitimate heir, there was no great challenge to his illegitimate heir Murili, the son of a concubine. Seven years passed before his uncle Hattuili rose to challenge him. The deposition of Murili II, with no internal disruptions, occurred only after seven years of incompetence.
Telipinu, in the Edict of Telipinu, had laid down a precise law of succession. His law specified the exact order of procedure to be observed in the selection of the successor. He also prescribe that the nobles must again stand united in loyalty to the king. If they became dissatisfied with the king's conduct, or the conduct of one of his sons, they should refrain from taking the law into their own hands by murder, but take recourse to legal means. Telipinu set the court for punishment of wrongdoers to be the Panku (the whole body of citizens the fighting men and the servants of the king). Hittite kingship became based on the idea of "primus inter pares", first among equals. The King was required to bring many matters before the Panku.
The Hittite society had emerged along patriarchal lines. The king was given ownership of all the land under his control. Individuals were allowed control over land, which belonged to the king, only by serving int the king's army. In Hittite society, therefore, the bulk of the population became tenant farmers. Among the Sumerians and the Amorites, from whom the Hittites had absorbed their laws, private property was allowed and the monarch only owned his own private property.
The Hittite king was a suzerain ruler over sovereign princes and states. Some of the states were taken directly into the kingdom and given over to princes and favored governors to rule. These "protectorate" states had prestige, but despite their independence they were expected to appear annually to reaffirm their affiliations with homage and tribute to the Hittite king. To ensure the honesty and loyalty of these "protectorate" states a promissory contract was extracted from their leaders. These contracts were under oath to the gods of both nations as the Hittite were a very religious people. Still diplomatic marriages were common as the Hittite kings, always concerned with loyalty, sought a completely safe union.
The king performed many functions. He was the chief military officer, he held supreme judicial authority, he was the chief priest, and was the chief diplomat to other countries. The king was required to perform most of the royal duties himself; only the judicial duties were handed down to subordinates. His paramount duty, however, was to preside over religious ceremonies: missing a religious ceremony was considered the gravest sin a king could commit and to do so, it was thought, would bring down the wrath of the gods upon his people. There were instances, therefore, when a king had to leave a general in charge of some military endeavor, other types of duties could be postponed. Seldom did the king not lead his military forces because military action was normally undertaken in the summer when snow would not hamper military campaigns, while religious ceremonies, conveniently, took place during the winter.
The Queen of the Hittites had the power to act independently of the King. The Queen had power of state and her own seal with which to legitimize documents. She could even contact foreign dignitaries independently of the King. In some instances, the queen and the king were not married. The queen was the Queen of the Hittites until her death. If the queen outlived her husband, even if the new king had a wife, the Queen still was queen: the wife of the new king in this situation was only the king's wife.
Hittite nobility also acted independently of the Hittite royal family. The nobility consisted not only of the extended family of the king but also of the sovereign kings of the satellite kingdoms and their extended families, who acted much like the king's extended family but on a lower scale.
Each town in the Hittite empire which did not have its own monarch was presided over by a "Council of Elders". They controlled the administration of their lands and settled disputes that arose. On the same level as the nobility and the council groups were the high priests of certain holy cities. The High Priest's underlings acted as the local government.
One of the Hittite's most impressive achievements was their decrees and laws. They greatly modified the system of laws they incorporated from the Amorites creating a more merciful system. There were only a limited number of crimes that carried capital punishment: even premeditated murder only resulted in a fine, a very large fine, but not the loss of life.
They expanded their control over most of Anatolia, Mesopotamia, and the Near East, but they are not recorded as having been cruel. Their government was a military monarchy, with a king and an aristocracy, called Elders, ruling from a central administration location. The King was supreme commander of the army, chief judge, and chief priest. The King also went on campaigns when necessary, while the Queen attended many of the religious ceremonies. Some Queens also maintained correspondence with foreign queens, acting as a sort of diplomat. This type of government, however, was susceptible to internal intrigue, and there were many palace conspiracies which weakened the governments control.
The Elders, who held very privileged positions, held enormous power under the King, and were often unruly. They were in many cases close relatives, And often posed a very real threat to the Kings position. A the foundation of the Hittite society was the warriors, who also enjoyed the right to meet in their own assembly. While they could debate issues presented by the king, they did not have veto power. They were, however, a legal assembly, with authority to punish criminals.
With their code of laws, which were very humane for the times, business moved smoothly, and even the slave had rights. Women were well treated legally, although it would be stretching to say the had attained equality with the men.The Hittites had a code of laws which, for the times, could be considered quite progressive. They had overthrown the Babylonians, and inherited the Code of Hammurabi. However, they formulated a set of laws which were much more humane that that of Hammurabi, along the model of laws found in earlier Sumerian cultures. While we have the law code of the Hittites, we dont know exactly which king was responsible for their formulation. It is thought to date to the reign of King Telipinus, based on slight differences in language usage.
Capital and corporeal punishment was strictly limited to just a few situations, and payment in kind substituted instead. A crime of theft or damage was punished with compensation and additional fine. Other offenses were recompensed by a fine of money, usually silver. And as was common throughout ancient times, the reparation for harm to a slave was about half of that levied for harm to a freeman. Their law system recognized human rights of societies members, including those of women.
Under the Hittite social system, the King owned everything, and the people were tenant farmers on his land. They set aside a share of the crop for the yearly taxes, and the remainder was theirs. This is much the same as the system used in Egypt for many centuries.
Mint amatőr kérdezem. Ez mit bizonyít? Nem hiszem hogy bárki kétségbe vonná, hogy tele van a magyar nyelv Kis-Ázsiai eredetű szavakkal. Vagy akár az orosz.
Valószínű, hogy igen, de a "tengeri népek" pusztításai után, amikor a birodalom elbukott, itt az asszonyok vették kézbe a hatalmat. Gondolom, ezért a kérdés... :)
surna = kürt, szarv
A surna és a szarv satem, míg a kürt kentum változatnak tűnik. Ha jól emlékszem, korábban valamelyik topikban kigyűjtöttem a szócsalád elég sok elemét, de most nincs türelmem megkeresni.
Hattimagyar párhuzamok:
akhar = sársanawaí = gyerek, vö.: csenevészehur = vizelet, vö.: sugár (a vizelet színe és általános megjelenési formája a napsugárra emlékeztet)
Nem kell túl nagy fantázia annak felismeréséhez, hogy az ilyen szópárhuzamoknak mi is lehet az alapja, hogy ki kölcsönzött kitől, s hogy a germán nyelvek hatti párhuzamai is honnan erednek...
"Szóval rákerestem a hettitákra, ahhol azt találtam, hogy a hettita nyelv az egy korai IE nyelv viszont a hatti az az Anatóliában a hettiták előtt birodalmat alkotó nép neve és nyelve és a hatti az nem IE nyelv. A hettiaták őket hódították meg , vagy olvasztooták be? Akkor ők most egy nép vagy kettő és ha a hettiták szkíták akkor a szkíták IE nép vagy nem? vagya a hattik-ból lettek a szkíták?"
II. uppiluliuma nagykirályt ábrázoló dombormű Hattuaból