E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Amikor Asztüagész király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat.
4 A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. 5 A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.” 6 A király erre megkérdezte: „Úgy gondolod, hogy Bél nem élő isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?” 7 Dániel nevetve mondta: „Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem.” 8 A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: „Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt.” 9 Dániel erre azt felelte: „Legyen úgy, ahogy mondtad!”
"A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje, hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok." (I.Kor. 7:4-5)
A perzsa főemberek irigysége Dániel ellen. 1 Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.
2 Dárius jónak látta, hogy birodalma fölé százhúsz satrapát állítson, az ország minden része fölé egyet; 3 ezek fölé három főfelügyelőt rendelt, hogy a satrapák nekik adjanak számot, és a király ne szenvedjen kárt. Ezek közül az egyik Dániel volt.4 Ez a Dániel kiválóbbnak bizonyult a főfelügyelőknél és a satrapáknál, mert nagyszerű tehetsége volt. Ezért a királynak az volt a szándéka, hogy egész birodalma fölé rendeli.
6 Ezért azt mondták ezek a férfiak: „Ebben a Dánielben nem találunk semmi hibát, hacsak rajta nem kapjuk valamin, ami Istenének törvényéből adódik.”
A királyi rendelet. 8 Országod főfelügyelői és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni. 9 Azért, ó király, add ki a tilalmat és írd alá az írást, hogy a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint ne lehessen megváltoztatni.” 10 Dárius király alá is írta az okmányt és a tilalmat.
Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik. 11 Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette. 12 Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott. 13 Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: „Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?” A király azt felelte nekik: „Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint.” 14 Erre azt mondták a királynak: „Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát.”
18 Aztán hoztak egy követ és a barlang szájához tették. Lepecsételték a király gyűrűjével és a főemberek gyűrűjével, nehogy valami is történjen, ami változtatna Dániel sorsán.
Dániel megmenekülése. 19 Ezután a király visszatért palotájába. Éhgyomorral tért nyugovóra, s mellékfeleségei se mehettek be hozzá. Az álom is elkerülte.
23 Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!” 24 A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében.
27 Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart.
A karkemisi vereség. 1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen. 2 Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. >>>>>>
1 Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! (Jer 16,12.2Kir;21,11.12) 2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! (3Móz 18,3.4)
4 Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. (Máté 3,12) 5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! (Zsolt 115,5) 6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! (Zsolt 86,8.10) 7 Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! (Jel 15,4) 8 Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. (Hab 2,18) 9 Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. (Ezék 16,18) 10 De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. (Zsolt 10,16;Hab 3,5-12; Zsolt 18,8) 11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) (5Móz 32,22)
Az ellenséges betörés további leírása 1 Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás. 2 Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya? 3 Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá eső részt. 4 Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg őket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak. 5 Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat! 6 Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne. 7 Amint a kút bőven ontja vizét, úgy ontja ő is bőven a gonoszságait. Csak erőszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak előttem. 8 Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tőled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé. 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek. Mint a szüretelők, emeld föl a kezed vesszőid ellen! 10 Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömük.
Az ellenséges betörés okai 1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, győződjetek meg róla, a terein kérdezősködjetek felőle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hűségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak – mondja az Úr. Uram, nemde a hűséget nézi a szemed? 2 Ám ők, ha azt mondják is: „Amint igaz, hogy él az Úr”, akkor is hamisan esküsznek.
5 Fölkerestem hát a főembereket, és beszéltem velük, hiszen ők jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét.” De bizony ők is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit. 6 Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el őket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelődik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hűtlenségeik száma folyton nő. 7 Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam őket, mégis házasságot törnek, céda nők házában tolonganak.
1 De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. 2 Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.
4 Ő maga a béke lesz. Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja.
A júdeaiak biztonságérzete 5 Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert. Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.
A maradék szerepe a jövőben 6 Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. 7 Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.
Az Úr megszünteti a kísértéseket 8 Emeld kezedet ellenfeledre, s elpusztul minden ellenséged.
11 A varázsszereket kiveszem kezedből, és nem lesz többé varázslód.
Az Úr kardja. 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, beszélj déli irányban, jövendölj a Negeb vidékének erdeje ellen! 3 Mondd a Negeb erdejének: Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, tüzet gyújtok benned, s az megemészt minden zöldellő és minden száraz fát. Az emésztő tüzet nem lehet megfékezni, úgyhogy minden képmás elég benne déltől északig. 4 Minden ember meglátja majd, hogy én, az Úr gyújtottam meg, és nem lehet eloltani. 5 Erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem, azt mondják rólam: „Ez mindig rejtélyeket mond nekünk.”
7 Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen, és jövendölj Izrael földje ellen! 8 Így beszélj Izrael földjéhez: Ezt mondja az Úr: Nézd, ellened fordulok, kirántom hüvelyéből kardomat, és elpusztítom benned az igazat és a bűnöst. 9 Mivel igazat és bűnöst egyaránt el akarok benned pusztítani, azért minden ember ellen kijön hüvelyéből kardom, déltől északig. 10 S minden ember megtudja, hogy én, az Úr rántottam ki a kardot hüvelyéből, úgyhogy többé nem tér oda vissza. 11 Te meg, emberfia, sóhajts megtört szívvel! Sóhajts keserűséggel telve a szemük láttára! 12 Ha megkérdezik tőled: „Miért sóhajtozol?” – akkor ezt feleld: „Egy hír miatt, amely ha ideér, minden szív elalél, minden kéz elerőtlenedik, minden lélek elcsügged, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Igen, ez mind elérkezik és valóra válik – mondja az Úr, az Isten.” 13 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Jövendölés a bálványimádás ellen.1 Eljöttek hozzám néhányan Izrael vénei közül és leültek elém. 2 Ekkor az Úr szózatot intézett hozzám: 3 Emberfia, ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam hát, hogy megkérdezzenek? 4 Ezért szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Izrael házából mindenkinek, akinek a szíve bálványokhoz tapad, s aki ahhoz ragaszkodik, ami bűnbe viszi, de azért mégis a prófétához fordul, annak én, az Úr felelek, tömérdek bálványa ellenére, 5 hogy így megragadjam Izrael szívét, azokét mind, akik bálványaik miatt eltávolodtak tőlem. 6 Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, hagyjátok el bálványaitokat, forduljatok el iszonyatos tetteitektől. 7 Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tőlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bűnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek. 8 Az ilyen embernek ellene fordulok, intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népemből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 9 Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből.
A nagy szárazság 1 Ezt mondta az Úr Jeremiásnak nagy szárazság alkalmával: 2 Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálemből kiáltás hallatszik.
4 A mező nem hoz többé termést, mert nem esik eső a földre. Szégyenükben a szántóvetők befödik fejüket. 5 Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet. 6 A vadszamarak is ott állnak a kopár magaslatokon, és levegőért kapkodnak, mint a sakálok; szemük eleped, mert nincs mit legelniük. 7 Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.
9 Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket! 10 Ezt mondja az Úr erről a népről: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli őket az Úr, sőt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket. 11 Azt is mondta nekem az Úr: „Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért! 12 Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égő és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el őket.” 13 „Ó, Uram, Istenem – válaszoltam –, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen.” 14 Erre az Úr így szólt hozzám: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek.
16 Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat.” 17 Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. 18 Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna.
20 Uram, elismerjük gonoszságainkat, és atyáink vétkeit is: Bizony, vétkeztünk ellened.
1 Menekül a gonosz, bár nem űzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát. 2 Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja. 3 Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az eső, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret. 4 Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri; ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene. 5 A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat. 6 Jobb a szegény, ha tisztességben él, mint aki rossz úton jár és gazdag. 7 Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját. 8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyűjt, aki megkönyörül a szegényen.
10 Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bűnteleneknek jóban lesz részük.
12 Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik. 13 Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.
20 A szilárd férfiú bőséges áldást kap, aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen.
23 Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz neki, mint akinek a nyelve hízelgőn szól hozzá.
28 Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma.
Nebukadnezár hadjárata Jeruzsálem ellen. 1 Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. 2 Az Úr kezébe adta Jojakimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.
Dániel és társai a fogságban is megtartják a törvényt. 4 Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére. 5 A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt. 6 Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja. 7 Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadraknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. 8 Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9 Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, 10 az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: „Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt.” 11 Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: 12 „Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul!
1 Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak. 2 Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.
4 Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Asszíria királya ellen5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak. 6 Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát.
9 Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamária meg, mint Damaszkusz? 10 Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamáriában van, 11 amint elbántam Szamáriával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?” 12 De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gőgjét. 13 Mert ezt mondta: „Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam.
17 Akkor Izrael Fényessége tűzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt. 18 Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg. 19 Erdejében a fák maradékát könnyű lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja őket.
Izajás fiának neve20 Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.21 A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.
A pusztulás megjövendölése22 Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.
Vigasztaló jövendölés24 Ezt mondja a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszővel ver ugyan, és fölemeli botját ellened, 25 de már csak egy kis idő: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri őket.”
1 A szívben meghányni-vetni – ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre. 2 A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra. 3 Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak. 4 Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára. 5 Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen! 6 Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól. 7 Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele. 8Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán.
10 Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved. 11 A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve.
16 Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél. 17 A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét.
20 Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!
24 A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.
A görög–perzsa háború. 1 És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek,most az igazságot hirdetem neked. 2 Nézd, még három király kerül uralomra Perzsiában; a negyedik nagyobb gazdagságra tesz szert, mint az összes többi. Amikor gazdagsága által hatalmassá lesz, harcba száll Jáván minden országa ellen. 3 Majd egy hatalmas király támad: hatalmas ország fölött fog uralkodni és végbevisz mindent, amit csak akar. 4 Ám alighogy fellép, birodalma összeomlik és felosztják négy részre, ahány égtáj van, de nem az ő utódai javára; egyikük sem lesz olyan hatalmas, mint ez az uralkodó. A királyi család kihal, másokra száll a birodalom, nem rájuk.
Első háborúk a Ptolemaiosz és Szeleukida uralkodók közt. 5 Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország. 6 Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához. De karjának nem lesz elég ereje, még ivadéka se marad. Nem csak őt, kísérőit és gyermekét szolgáltatják ki, hanem azokat is, akik annak idején támogatták. 7 De gyökerei törzsökéből sarj lép a helyére. Felvonul az erőd ellen, bevonul észak királyának a várába és győztesként bánik velük. 8 Sőt, szobraikkal, drága edényeikkel, ezüstjükkel és aranyukkal együtt még isteneiket is Egyiptomba hurcolja, fogságba. Azután néhány évig nyugton hagyja észak királyát. 9 Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére.
Nagy Antiochusz hadjáratai Egyiptom ellen. 10 Fiai azonban felkelnek és hatalmas sereget vonnak össze. Ez felvonul és teljesen elözönli. Majd újra visszatér, és erődjét is megtámadja. 11 Erre dél királya kivonul haragjában, és harcba száll észak királyával. Ez nagy sereget állít csatasorba, a sereg mégis annak kezére kerül. 12 A sereg megsemmisül, s emiatt szíve felfuvalkodik. Bár tízezreket lever, mégsem marad hatalmon. 13 Észak királya ugyanis visszatér még nagyobb sereggel, mint az előbbi volt. Évek múltával hatalmas sereggel és gazdag fölszereléssel újra betör. 14 Azokban az időkben sokan
fölkelnek dél királya ellen. A te néped bátor szívű fiai is fölkelnek, hogy beteljesedjék a látomás, de elesnek. 15 Felvonul észak királya, sáncot hány és elfoglalja a megerősített várost.A déliek ereje nem tud ellenállni, válogatott hadi népének nincs ereje a helytálláshoz.
17 Arra törekszik, hogy hatalmába kerítse az egész birodalmat, azért szövetséget köt vele, sőt lányt ad hozzá feleségül, hogy tönkretegye. De ez nem sikerül neki és nem valósul meg. 18 Azután a szigetek felé fordul figyelme, sokat el is foglal. De egy hadvezér véget vet gyalázatos tetteinek anélkül, hogy megaláztatása megtorlására gondolhatna.
20 Aki nyomába lép, sarcolót küld. Ez a királyi méltóságra törekszik, ő meg hamarosan elpusztul, de nem emberek szeme láttára, nem is háborúban.
Antiochusz Epifanész hadjáratai. 22 Mint az ár, úgy söpri el maga előtt a haderőket, úgyhogy megsemmisülnek, s velük együtt a szövetség fejedelme is.
Nebukadnezár álma.1 Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban. 2 De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. 3 Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. 4 El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. 5 Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat: 6 Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem.
8 A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. 9 Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott. 10 A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből.
13 Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak.
Dániel megfejti az álmot. 16 Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése.17 Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; 18 lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai –, 19 te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát.20 Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte.
22 Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.
24 Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”
Az álom beteljesedése. 29 Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.”
1 Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez. 2 Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza.
4 Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni. 5 A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. 6 Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt. 7 Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj. 8 Amikor új házat építesz, a tetőre csinálj kerítést, különben vérnek bűne száll házadra, ha valaki leesik róla. 9 Szőlődbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szőlő termése is. 10 Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral.
A menyasszony védelme. 13 Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja, 14 hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: „Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek”, 15 a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek.
17 De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt.
20 Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, 21 vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Házasságtörés és kicsapongás. 22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!
26 A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti.
Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt. 1 Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén, 2 mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: „a Seregek Ura.”3 Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. 4 Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod, 5 azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.”6 Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. 7 Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: „Nos, én tudtam róluk.” 8 Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta. 9 Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. 10 Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában
Cirusz, az Úr kedveltje .12 Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. 13 Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. 14 Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? „Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.” 15 Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; iderendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit. 16 Gyertek ide és halljátok: „Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok.” „Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által.”
Az Úr terve Izraellel .17 Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. 18 Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. 19 Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.
A Bábelből való kivonulásra. 20 Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: „Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot.” 21 Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle. 22 De nincs békéjük az istenteleneknek – mondja az Úr
1 Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! 2 Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. 3 De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket. 4 Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. 5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. 6 Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait. 7 Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról. 8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. 9 Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, 10 hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. 11 Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
13 Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában.
Az élet az istentelenek szemében.
16 Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.
