Meghallgattam Lajkó Félix új CD-jét. El vagyok képedve. Nem tud énekelni, és most, ezen a CD-n énekel. Szörnyű. Lagzi Lajcsi és a hátsóutcai örömzenészek utánzatának a coppintása. 10 percnyit elmélyedten hallgattam, aztán azt mondtam a fiamnak, hogy komolytalan az egész. Érdemes meghallgatni. Most töröltem a vinyómról, egyébiránt 4500.- forint az ára.
ha jól emlékszem, nekem sem tetszik, asszem kb.17 éves koromban voltam utoljára hajlandó pl. blueskoncertre menni.
nálam is kivétel T.Waits, érte még most is elmennék, meghallgatni, mit művel.
de ô asszem kicsit más műfaj.
(Te, te sátán, vagyis vámpír, úgyis elér a végzeted.)
Bethoven Sors szimfóniáját halltagom, igen expresszív, elragadó, de az érzelmek annyira túlcsordulnak, hogy már-már az ellentetjükbe fordulnak. Ez nagyon nem tetszik.
Lantos Zoltán játszik az indexrádión. Tulajdonképpen nem is tetszik. Eclipse, ez van címnek írva. A Ravi Shankar cédémre emlékeztet, de annak legalább valamivel több ritmusa volt. Ez a zene nagyon széttöredezett és nem hagyja az embert dolgozni. Semmittevés időszakára ajánlott.
nem fogja elhinni, de ez a lemez nekem is megvan (ha jól emlékszem a "Rolling with the blues"-al kezdődik). Egyébként nem kifejezetten kedvelem a blues zenét, ez alól kivétel Tom Waits.
Régebben üveg borokkal, cigarettákkal hallgattam Balaton/Trabant felvételeket. Egyedül, erősen a zene hangulatára (elsősorban a szövegekre) koncentrálva.
Életem legszebb pillanatai voltak ezek...
"Az igazság az, hogy megbolondulok
az igazság az , hogy szóhoz sem jutok
Hogy miért vagyok ilyen, és miért csinálom ezt
csak akkor derül ki, mikor majd vége lesz.
Oh, baby nem találok szavakat
oh, baby a szívem nem egy kirakat"
a buena altavistát hallgatom. bruca maniguá a dal címe. elbájoló, hogy ilyen hamis, nem originális latin zenére milyen andalító lélekvilága lesz az embernek. mondhatnám, hogy nyálas. de nem baj, néha ilyen is kell.
mahler? egy buja kertben, amikor átmászik az ember a vadszőlővel futtatot kerítésen a nőhöz, mit szólna, ha üveges szemekkel gustav mahlert hallgatna a partnere vagy szerelme? pont a 3. tételnél. le se tenné a géppisztolyát.
(másfelől a topikrombolást nem ártana befejezni két nick részéről.)
Mahlerről gyakran meg szokták említeni, hogy zsidó származású. Még viszonylag kulturált társaságban is. Ennek oka az lehet, hogy feltételezhetően a zene volt az egyetlen olyan intellektuális terület Közép-Európában, ahol viszonylag kevés zsidó származású egyén tevékenykedett. Ez tenné tehát Mahler származását érdekessé. Mármint azon túl, hogy híres zeneszerző.
eredetileg a Nem egyértelměě topikba akartam beírni és be(le)vallani, hogy tegnap kicsit elsírtam magam mikor az Eszkimó asszony fázik-os történetet néztem a televízióban.
ott hangzanak el olyasmik, mint hogy "én azt hiszem, megbolondulok", vagy hogy Itt van, pedig senki se hívta
önnek mi a véleménye?érdemes sírni egy teljes zenekarért?(különösen, ha valamilyen mutációval kettô van belôle)
Nem lehet, hogy azért, mert Mahler zsidó volt? Megjelenhet-e az antiszemitizmus a zenei térben? Mondjuk: már az andanteból is süt, hogy ez az ember provokálni akar. Vagy: a 2. tétel ismétlődő szakaszai kódolt üzeneteket hordoznak az árnyékkormány számára.
akkor legyél szíves átfáradni a (Törzsasztal) Milyen zenét hallgatsz most? c. topikra. (ha nincs más mondanivalód, a zeneszám verbális megnevezésén kívül.)
Gustav Mahler II. szimfóniáját hallgatom. Nem tudok mit mondani. Mintha valami nem lenne rendben Mahlerrel, vagy velem, vagy a minket szorító világgal. Szó esett itt jazz-ről. Ez nem jazz. Félek.
Érdekesnek tartom, hogy sok munkahelyről igyekeznek kiszorítani az ilyen apróbb szórakozási formákat. No pasziánsz, no zene sat. Holott bizonyos esetekben egy kis kikapcsolódás nagyon sokat segíthet a krativitás-fronton.
kiöregedőben vagyok a rock and roll intenzív-ritmikus mozgáskultúrájából (már élsportoló koromban is légzészavaraim voltak), úgyhogy csak átélem. most a balaton együttessel. a dallamvilágot nem tudom érzékeltetni, de a szövegből talán valamit érzékeltetni tudok.
"álomkór, álomkór,
ments meg ettől a várostól..."
vagy inkább ez? "Elszaladni késő". feltettem. hallgatom!!!!!!!
"Megkísért a hajnal
Az utcasarkon áll
Két kezét erôsen karba téve vár
Elszaladni késő, itt maradni kár
Egy mosoly cserébe
Az ablak nyitva áll
Hétfő, péntek, szombat
Holnap vagy ma már
Elszaladni késő, itt maradni kár
Ház mögötti fénykép
Gyermekekre vár
Fénybe züllött árnyék
Szánalmas talán
Itt hagyott a holnap
Senkit sem talált
Megvakult a csendőr
Tébolyultan vár
Szétrobbant az ablak, dől be homály
Elszaladni késô, itt maradni kár"
(a szerzőt igen közelről ismerem, remélem nem tűnik nagyzolásnak. eléggé be volt rúgva, amikor ezt a nótát írta.)
Miles Davis Sonya c. dalát hallgatom. Nagy előnye, hogy nincs benne szöveg, ezért nem téríti el az ember gondolatait a munkáról, a ritmus viszont éppen alkalmas arra, hogy egy pici nedvességet csöppentsen a kifacsart szivacs állagú agyamra.
Sajnálom. A vincseszteremen csak Ken Clarkot találtam a K-betűnél. Azt hiszem azért nincs Karádi Katalinom, mert minden füstkarikáját én szívom, minden letargiáját én érzem (és gondolom sokan mások is). Egyszer (vagy három éve) egy topikban felsoroltam, hogy kiket tartok a legnagyobb magyar személyiségeknek. Karádi Katalint némi gondolkodás után közéjük soroltam. Nincs magas kultúra, és mélykultúra. Márai, Kalyi Jág, Ady, a cigányzenész Lakatos (a régi Kulacs Étterem?) és a fia Roby Lakatos, József Attila, Tamási Áron, a Bizottság Együttes, a Vágtázó Halottkémek, Balassi Bálint, Barótk Béla, Ted Kovacs, a Muzsikás Együttes mind a magyar kultúra szerves része. (Nagyon vigyáztam a névsorral!)
De most Ken Clrarkról van szó. Nagyon jó dzsessz. Van benne egy kis szolgáltatóipari örökség. Így hallom. De nem baj. Charlie Parker azt mondta egyszer, hogy a USA szégyene, hogy ők, csak kuplerájzenészek lehettek, és Európának köszönhető, Európának kellett felfedezni az ő hazájának az egyetlen érvényes, és az országában fellelhető egyetlen érvényes organikus művészetet.
Most még egyszer feltettem Ken Clarkot. A lemez a 'Little bit of everithing' c. számmal kezdődik.
nem hiszem el, de maga sem fogja: van egy igazi John Mayall LP-m, asszem lengyelországi kiadás.
(jessz, az van ráírva, hogy Polske Nagrania, John Mayall's Bluesbreakers, Live in Concert, és most jön a meglepi, húúúbazz: nem ám polska, hanem: Recorded at open air concert in Szeged, Hungary 6th June 1985, et cetera. sôt: album produced and arranged by John Mayall)
magának měxik a lemezjátszója? (mert az enyém sajnos valamiért nem, hiába vettem egy rakat Karády lemezt hozzá:()
John Mayalltől hallgatom a The Last Time c. bluest. Szerintem Mayall mindig barbár zenész volt, ezért szerették, és szeretem. Mintha bőrőkbe bújva, husánggal zenélne, és mintha így a léleknek több mozgástér jutna. A legjobban azt a muzsikáját, nótáját szeretem, ami Jimmy Hendrixről szól, mindig meghatódom ha véletlenül hallom, vagy évente egyszer felteszem.
A 'The Last Time' azért tetszik, mert a barbárságát egy kis esztráddal finomítja. És azért nem tetszik, mert egy kis esztráddal finomítja.
