én magam is reagáltam akkoriban, de valahogy csak arra koncentráltam, hogy a közönségdíjat nem adták ki. a Radnóti honlapján viszont az áll, hogy Karalyosék a díjában a közönség szavazatai is benne vannak.
A 2006/2007-os évadban a társulat és a közönség szavazása alapján Radnóti-NOKIA-díjat kapott: Martin Márta - legjobb színésznő Karalyos Gábor - legjobb színész A színház nem színész dolgozóinak díját Andrási Kata súgó-ügyelő kapta.
... most már látom, hogy a két alany közül nekem kell magamra vállalnom a feladatot, :( akkor hát nekilátok...
De kár, mennyivel jobb lehetne az eredmény fordítva ... ;)
Tegnap éjjel a Múzeum parkjában a ’Madamhoz jött orvos’ sorra hivatta a lányokat, akik gyönyörű jelmezekben vonultak fel, és legtöbbjük dalokat is énekelt.
Schell Juditot Tiborral együtt szólították. Az Anconai szerelmesek jelmezében Tibor elénekelte-, és eltáncolták a „Ciao ciao Bambina” jelenetet.
(A képeim sajnos nem sikerültek, ezt a lendületesen-erotikus táncot a gépem már nem tudta követni...)
Az alexandrás Alföldi-beszélgetésben volt szó a „Csináljad, majd én gondolkozom!”, vagy a ’színészekkel megbeszélő’ rendezésről.
Méhes László 1989-ben így vallott erről a kérdésről:
„- Állandó vitatéma, hogy interpretáló művészet-e a színészet vagy alkotó. Én úgy látom: ha nagyon-nagyon tehetséges a rendező, akkor valószínűleg interpretáló. Az ilyen rendező rögtön a legoptimálisabb, legkészebb megoldást adja. Amivel nincs mit vitatkozni, mert az úgy van. Azt „csak” el kell játszani.. Elveszi azt a lehetőséget, hogy én végigjárjam az utakat, és azt mondhassam, hogy na… itt van! Ez az! Ehelyett jön egy ember, és azt mondja: csináld azt! És akkor az tényleg jó. Működik, ahogy kell. Akkor valahogy úgy érzem, álljunk meg emberek, hol vagyok én?! Azt mondják Strehler is így dolgozik. Ő is ilyen tökéletes, kész megoldásokat ad a színészeknek, de eztán még dresszírozza is őket. Másfél órán át próbálják azt, hogy egy ember fölszalad a lépcsőn, s ott azt mondja: hé! Azért, hogy úgy szóljon: tikiti-kitiki, pam-pam, bim-bim, bumm! Az ilyen személyiségek mellett a színész interpretálóvá válik. Különben alkotó. Egyértelműen. A többi jó rendező pedig valójában elrendező. Köztük nagyon tehetséges rendezők vannak, akik egységbe tudják szervezni, amit a színészek csinálnak. A meglévő értékekkel gazdálkodnak. Azt mondja: onnan hiányzik valami. Csinálj valamit. Akkor, hopp, a színész valamit kitalál; mire azt mondja, ez nem jó, vagy azt mondja: ez az! És akkor hirtelen kialakulhat valami egészen különleges csoda dolog is. Neki ehhez van szeme, tehetsége. Ez nem kevés. A jó rendezők nagy része ilyen.”
(Jálics Kinga: Meddig ér rá? 7 Film Színház Muzsika, 1989.09.02.p.4-5.)
Június 23-án szombaton „Erkölcstelen éjszaka” címmel a Bajor Gizi Színészmúzeumban bemutatót tartanak jelmezekből, zenével, dalokkal, melyen Szervét Tibor is részt vesz.
Láttam a régi/új Ancnait! Tomboló siker volt, mégpedig a garantáltan új nézőknél is! Hujjogás, vastapsok, utána lelkendezés az utcán. :D
A miskolci díszletet használják és ezáltal a koreográfia is egészen más, néhány jelmez új, de a Radnóti régi, ma is legjobb színészei nagyon jó csapat együtt, olyan lelkesek, mint a bemutatón voltak (persze azért mindenkin meglátszik egy kicsit az idő). Görög Laci és Moldvai ugyanolyan bájos a két esetlen szemüvegesként, Csankó is magabiztosan hozza és még cifrázza is a régi formáját, Martin Márta humora és hangja meg aztán tényleg nagyon a helyén van. (Ugyanakkor ez semmit nem von le abból, hogy Széles Tamást ebben a darabban kedveltem meg, Görög is nagyon jó Giovanni volt és Szávai minden szerepben kiváló.)
Szerintem telt ház volt, de pótszéket nem adtak ki :(, pedig – megszámoltam - 25 összecsukott szék volt a falhoz támasztva. Talán majd rájönnek, hogy az is bevétel, ha ezeket jóval olcsóbban kiadják...
2002-ben kétszer is láttam, az már valóban nem az eredeti szereposztás volt, de nekem Szávai Viki már akkor tökéletes Lucia volt, most is szívesebben nézném őt.
Görög Laci meg tavaly ősszel volt nekem új, és ő nekem már az örök Giovannino marad, kövezzetek meg érte, ez van...
Martin Mártának természetesen nagyon örülök, hiszen ő az abszolút Agnese.
... persze, a valaki@freemail.hu nagyon is „fal cím”, szerintem is.
Ám, ha ennyire elvből nem olvasgatod a Radnóti vendégkönyvét, idézem az ominózus bejegyzést:
„Én is aggódom a Radnóti miatt. Egyre kevesebb kedvem van jegyet váltani. Mindössze két darabot sikerült megnéznem ebben az évadban. Nem az olyan savanyúuborkák elszerződése árt a Radnótinak, mint SchellJucié, hanem a téves szereposztások (Lulu), a nem megfelelő szinészvezetés és darabválasztások, valamint a középszerű rendezések. Egyébiránt köszönöm a kedves tájékoztatást, de néhány színész karrierjét én is évek óta figyelem, mi több a Cyranót is láttam, ugyan csak videón. Továbbra is fenntartóm, hogy Szervét Tibornak nem tesz jót, hogy ennyire felkapták. HOvá tünt az a csibészes mosoly és a zavarbaejtően szerény meghajlás? Az Alföldi műsorban is egy kissé unott, jóllakott, önmagával túlzottan elégedett ember volt látható, aki nem tudott sokat hozzátenni az amúgy is harmatgyenge műsorhoz. A Jung életét elénk táró darabnak nem sikerült megfejtenem a mondanivalóját és az ebből adódó kellemetlen érzést a szinészi játékok sem tutdták feledtetni. A Szervét által rendezett darabnak pedig nem a közepes rendezés a fő baja, hanem, hogy nincsen csattanója, vagy ha van is, előttünk mindvégig rejtve maradt.” http://www.szinhaz.hu/cgi-bin/radnoti/radgbook.cgi?view
...és még egyszer a 'valaki@' bíráló megjegyzéseiről:
Ahhoz, amit két darab megtekintése után írt a Radnótiról ilyen epésen és sommásan, nem tudok fűzni semmit, ezek „belterj” kérdések.
Kritikusunk SzT-ről szólva, a Cyranora emlékezve hiányolja, hogy „HOvá tünt az a csibészes mosoly... ” nos, az elmúlt tíz évek után ezt bárki, bármelyikünktől, így akár valaki saját magától is megkérdezhetné... Az akkori fiatal jogász és kezdő színész zavarba ejtően szerény meghajlása pedig ma már inkább mulatságos lenne.
Arról, hogy az Alföldi műsorban csak rá volt érdemes figyelni, már írtam a 4599-es hozzászólásban, sőt idézhetném tovább, hosszan a példákat is.
A Jung életét előtáró darabban sem a színészi játékkal volt gondja valaki@-nak.
A Colombe csattanója? Ha a darabot Schiller írta volna, bizonyára hosszabb ideig tartottak volna a szegény lány romantikus érzelmei, és csattanhatott volna a váltása. Anuilh azonban inkább a színház ellenállhatatlan varázsát mutatta meg - és ez nagyon is benne volt az előadásban.
Végül: arról a valaki@freemail.hu-ról, aki a múlt és jövő nélküli, arctalan felhasználónév mögé bújt, nem tudhatjuk, milyen minőségű saját munkái alapján ítél ilyen sarkosan - és vajon mekkora a szavainak hitele?
Oldadore-nak is adós vagyok, tehát akkor a link a 4627-en, és nemsokára a művész web oldalán, ha kiválogatja és elküldi a sorszámokat.
Addig is kárpótlásul neked, és azoknak akik esetleg lemaradnak(tak) az Anconai-ról.:
