Csakhogy ez nem igaz. Nem csak kész példák voltak. Gondoljuk Nogra, aki az első részben lopott egy boltból és az állomás rossz hírű gyereke volt, az utolsó részben meg hadnagy a Defiant-en. Igaz ez Jake-re is, akár még Wesley-re is, fiatalok, akik hatalmasat változnak a sorozat elejétől a végére. És a többi karakterre is igaz, főleg a DS9 karakterekre Odo, Kira, Quark, Sisko, Bashir, Dax mennyire más volt az első évadban, mint az utolsóban.
"Visszamegyek a gyerekkoromba és Luke Skywalkert látom, a fiút a farmról, ahogy látja az ikernapokat és elképzeli a jövőjét. A Trek sosem adta nekem ezt meg. A Trek MINDIG TELJESEN KIFORROTT felnőttekről szólt, akik már a flottában vannak és eldöntötték kik ők. És SOHA nem volt inspiráló ebben az értelemben."
Míg a Trek esetében az útkereső fiatal néző csupa kész példa-képet láthatott, akikhez esetleg majdan hasonlítani akart, az SW-nél Luke-kal ezt tulajdonképp készen kapta.
(Persze Luke és a többiek is fejlődtek az idők - és a részek - során, de az már egy másik történet.)
"Fontos, hogy megtaláljak egy utat a fiatalabb gyerekekhez, amit a Treknek kellett volna és amit SOHA nem tudott."
Ebben az értelemben nem is kell. Sőt, nem is szabad!
Mindenkinek megvan a saját, egyéni útja ahhoz, hogy egy nyugdíjas "Picard"-rá, vagy az öreg Luke-ká váljon. Még Luke-é is csak egyetlenegy azok közül.
A csillagflotta hivatalosan soha nem hadseregként definiálta magát - még ha kétségtelenül az IS volt. Csillagflottás "gyalogosokat" láttunk épp eleget, a "vörösingesek" egy ideig kicsit már a vicc kategóriáját képezték. De szerintem O'Brienen keresztül elég jó képet kaphattunk a föderáció katonáiról, a DS9 ebben is kiemelkedő a többi sorozat közül.
Bocs, de szerinted a klasszikus Trek sorozatok tenyleg tizeneveseknek valok? Nem, nem a mult szazad tizeneveseirol beszelek, hanem 2020 tizeneveseirol.
Ha már említettétek a Warst, szeretnék valamit mutatni a topiknak.
Íme Alex Kurtzman, aki kezében van a Star Trek jelenleg. Íme egy idézet tőle. Olvassátok el:
"Visszamegyek a gyerekkoromba és Luke Skywalkert látom, a fiút a farmról, ahogy látja az ikernapokat és elképzeli a jövőjét. A Trek sosem adta nekem ezt meg. A Trek MINDIG TELJESEN KIFORROTT felnőttekről szólt, akik már a flottában vannak és eldöntötték kik ők. És SOHA nem volt inspiráló ebben az értelemben. Fontos, hogy megtaláljak egy utat a fiatalabb gyerekekhez, amit a Treknek kellett volna és amit SOHA nem tudott."
Igen, ezt mondta ő, akinek a kezében a STAR TREK jövője. Olvassátok el még egyszer.
Eltekintve attól, hogy természetesen ez egy akkora hazugság, hogy arra szavak nincsenek, nyilvánvaló, hogy ezt az embert sosem érdekelte a Star Trek, nem értette, nem érdekelte komolyabban a Star Trek soha, sem bármilyen felfedésről, diplomáciáról, tudományos rejtélyekről szóló Sci-fi.
Az is nyilvánvaló, hogy soha nem nézte meg a fantasztikus Deep Space Nine-t, ahol több a karakterfejlődés, mint szinte bármilyen más sci-fi sorozatban, ami készült azóta.
A Star Wars egy mese, egy tündérmese, ami az űrbe lett helyezve, nem sci-fi. Eredetileg nem is játszódott volna az űrben. Ő ezt szereti, oké, de ki gondolta komolyan, hogy jó ötlet ennek az embernek a kezébe adni a Star Treket???
A Star Trek generációkat inspirált arra hogy színészek legyenek, mérnökök, tudósok, művészek, asztronauták, diplomaták. De Kurtzman bácsi nagy ívben tesz erre, hogy millióknak mit jelentett a Star Trek. Mert ŐT SZEMÉLYESEN a Star Wars tudta csak inspirálni gyerekként, ezért azt hiszi, hogy ez mindenkire igaz. Mert az ő tökételes elit, hollywoodi, gazdag énjét, az egóját minden emberre rá kell vetíteni, ha őt sem inspirálta a régi formájában a Star Trek, akkor senkit nem.
És persze mi az ő megoldása: káromkodás, menősködés, drogok, akció, agy nélkül írt klisék.
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem is inspirált a Trek már fiatalon is. A gyerekeknek látni kell intelligensen megírt történeteket, kulturálisabb, elgondolkodtató tartalmat, nem csak klisé tündérmese történeteket.
Arról nem is beszélve, hogy mennyire lelketlennek tűnnek ezek az új Star Trekek még a régi Star Warshoz képest is.
Szerintem meg az idő sokat számít. Az ST a rajongótáborának nagy részét az első két sorozat között eltelt majd 20 évben szerezte, a többszöri ismétléseknek köszönhetően.
Köszönöm, én is ezt akartam válaszolni, csak pontatlanabbul sikerült volna.
Nekem az új filmekben ezeknél a "Spock, mint önmaga, elveszti a fejét és primitíven veszekedni/verekedni/ütlegelni kezd" jeleneteknél dőlt el, hogy tévút, hiteltelen, megcsúfolja az igazit az Abrams-éra. Ezek nélkül is rezgett a léc, a látványorientált, lenyűgözőnek szánt csihipuhik például....Persze vannak bennük jobb dolgok is, vállalhatóak is, nem tudom, hogyan, de meg kéne gyógyítani ez az alapvető kisiklást.
Na, erre kíváncsi leszek. Nem az optimizmus-kérdésre, hanem a forgatókönyv minőségére. Hogy hol miért igazi Star Trek ez neked, miközben a Discovery és a Kelvin filmek neked sem jöttek be.
Mindenesetre az biztos, hogy egyszer én is meg fogom még ezt nézni, csak hogy nem néztem-e be valamit az első nézéskor. Furcsa, hogy itt ennyire imádjátok, nekem meg közben így fogalmazható meg a véleményem a forgatókönyv minőségéről:
Kimész az utcára, eldobsz egy követ és akit eltalál, az bekötött szemmel és részegen is koherensebb, intelligensebb, logikusabb, egyedibb, kreatívabb, érdekesebb forgatókönyvet, jobb dialógusokat ír, mint a Picard első évada. Őszintén mondom, hogy az utóbbi 10 év legnagyobb csalódása volt számomra bármilyen film vagy sorozat terén.
Nem olyan sok jelenet volt ilyen, hidd el, de amikor igen, az mindig olyan volt, hogy Spock idegen befolyás, irányítás alatt állt, soha nem olyan, hogy csak úgy simán csapkodjon és verekedjen, mert sértegették. Ez teljesen logikusan el van magyarázva, hogy ez egy biológiai folyamat a vulkáni testben, Spock nincs tudatában a tetteivel, mikor Kirkre támad.
A Kurtzman-féle forgatókönyvben pedig ilyen gyakran előfordul, hogy csak úgy csapkod, a 2009-es filmben és a "Sötétségben" röhejes címet viselő filmben is, ahol ő üvölti, hogy "Khaaaaan", miközben a fim gonosza és a Kirk haláláért felelős személy inkább Marcus admirális volt. És aztán utána megy és puszta kézzel akarja halálra verni Khant.
Nem az idő dönti el, hanem a tartalom. Most is el van dőlve, az időben csak a viták, változások bontakozhatnak ki.
Az olyan jelenet, hogy Kirk és Spock elborult aggyal agyba-főbe veri egymást, fojtogatja a Enterprise hídján, mint két drogdíler egy marseille-i kocsmában, méltatlan, megcsúfolja a Star Trek igaz szellemét, mellesleg primitív is. Szánalmas, méltatlan cselekményvezetés, akár Abrams, akár Kurtzmann, akár más a felelőse.
Ki kell hagyni a valódi Univerzumból az ilyeneket.
Persze tudom, hogy meg van indokolva olyasmivel, hogy Kirk provokálná Spockot, hogy elérje a lemondását a kapitányi tisztségről, ezért szidalmazza az anyjával ezerrel, de ez mindegy, az ilyen feladványt az igazi Kirk nem így oldaná meg. Spock meg nem ugorna be. Akik így oldották meg, azok hiába mondják "rajongónak" magukat, nem érzik az egész lényegét.
Az eredetiben egy régi Destiny's Child dal szövegét* mondta el Kelly, ezt cserélték a magyar fordítók a hasonló tartalmú LGT dalra. Szerintem elég jó megoldás volt, az eredetit lefordítva nem értette volna a magyar néző, még azok sem, akik ismerik a dalt.
Nekem az eredeti angol megvalósítás is tetszik. Egyrészt nagyon emberi, hogy ilyen helyzetben hirtelen egy dalszöveg jusson csak az ember eszébe - ők nem Picard, hogy Shakespeare-t idézzenek fejből, de szerintem például Kirk se tudott volna. Másrészt egy kis humor jól tudja oldani a feszültséget. Az Orville a szociális érzékenység és progresszivitás tekintetében a Star Trek méltó utódja, ezért néha ők is érzékeny témákat boncolgatnak boncolgatnak (ez az epizód például a transzneműségről, illetve a fojtogatóan merev kulturális hagyományokról beszélt), kell néha a feszültséglevezetés.
*I'm a survivor, I'm not gon' give up I'm not gon' stop, I'm gon' work harder
Gates McFadden egyébként kifejezve többször, hogy szívesen visszatérne, a twitteren sorozatosan kérdezik tőle, hajlandó volna-e, szeretné-e; és mindig tömör igenekkel válaszol. De semmi konkrétabbat, olyasmire se utalt, hogy "folynak megbeszélések" vagy hasonlók.
nyilván ez az a rész, amit a Star Trek hívei a szívükbe zárnak egyből, függetlenül az egésztől is. Hiszen a lényege a régi legénység és Picard együttese és órákig elnéznénk, ahogy ők hárman évődnek, nosztalgiáznak.
Én is szeretem, bár kicsit sok volt az érzelgős és bennfentes elem, szikárabban oldanám meg. Nem kell állandóan "Jean-Luc"-nek meg "Willnek" szólítani egymást, teljesen jó volna az Admirális, Egyes is, és a baráti ölelésekből is esetleg túl sok van, az érzelmeket, megbecsülést nem kell szájbarágni. Viszont hálistennek nem rontották el a gyerek-szálat, az nem lett szirupos, gügyögő, hanem jó fej.
Jó lenne, ha a későbbiekben a cselekményvezetésben érdemi szerephez is jutnának a régi legénység tagjai. Nagyon hiányolom Beverlyt az egészből.
Az Orville nem igazi Star Trek, akármilyen erényei is vannak (állítólag). Nem csak formailag nem az, hanem tartalmilag sem.
A Picard viszont az. Az állítólagos hibáival együtt.
Ennyi. Majd kicsit bővebben megírom, miért, optimizmus-probléma és hasonlók.
Sajnos, a Discovery jelentős része sem az, és az Abrams-filmeké is. Nem tudom, hogyan lehetne ezt rendbe tenni; a filmeket valán újra kéne szerkeszteni, kihagyni belőlük a méltatlan, a szellemiséget nem képviselő cselekményrészleteket és jeleneteket. Fele olyan hosszúak lennének, és úgy lehetne befogadni a valódi Star Trek univerzumba.
Van olyan erzesem, hogy csupan gunyolodsz - ha nem, akkor en kerek bocsanatot :)
A logika franya dolog, de annyi biztos, hogy Az Orville nem vajdling; mindegy, hogy alulrol, oldalrol vagy hatulrol nezzuk - sehogy' sem lesz belole Star Trek parodia.
Az ajanlott videoban gondolom egy viccesnek szant rajongoi alamondas van, es nem pedig a "hivatalos" szinkron - ugyanis [kulonosen] a mozdonyvezetos resznek, az egvilagon semmi koze sincs' az eredeti szoveghez. (Ha viszont ez a "hivatalos" magyar szinkron, akkor valamannyire megertem a viszolygasodat az filmsorozattal kapcsolatban.)
Picard 5. rész: nagyon jó, amíg Seven mozgatja a dolgokat, lendületes, friss és izgalmas.
De azt nem vágom, hogy miért történik Maddoxxal a végén az, ami. Értenem kéne, nem figyeltem elég jól? Vagy ez egy rejtély, amit idevágtak, és a miértre csak a továbbiakban derül fény?
