Elfojtott szavaim csendben rádtalálnak Visszhangot vernének szíved szonárjában Mert kortyoltam a látványt, körbefont a hangod Hófehér angyalt láttam, ki feketében landolt
Fortuna játszott el? vagy kincset találtam? Libidóm égett csak, pár perc forró lázban? Bizonytalanságom, egy óriási félelem; A valóság elválaszt, s nem leszel többé velem
Ha mindez megrémít, vagy nem hiszel a szónak Nyújtsd ki felém kezed, lelkem tiéd biancoban Mosolyodj el drága, hisz', ha én most nem is látom A világ így csak több lesz, mint minden édes álmom.
Tudod hogy hol van a Palócföld? Ott lehet a szivedhez közel. Igen, mert talán egy palóc a szomszédod. Lehet az is hogy éppen a szomszédságában élsz és naponta találkozol is vele. - Nemtudsz róla? No jó, akkor majd közelebb hozzlak ehhez ezzel a mesével egy kicsit. Annyit azonban jó ha tudsz, hogy a palócok testvérnépe a magorok voltak és a szomszédországban a Magorban éltek, és ez amit mesélek most azokkal történt.
Egyszer az történt, hogy a magoroknál valami nagy baj történhetett. Hogy mi történt éppen az volt a furcsa, annak nem, csak annak a hire hogy a magorok nagyon fáztak, annak a hire eljutott a Palócföldre is. Tél volt Palócföldön is de ott nemkellet fázni éppen ezért volt nagyon furcsa a számukra az a hír hogy a magorok fáztak. Azt is jól tudták a palócok hogy a magorok sokkal gazdagabbak voltak mint ök. Mégis fázniuk kellene? Tehát nemtudták felfogni hogy miért?
De mivel a palócok emberszeretök voltak átérezték ök is hogy milyen rossz lehet az amikor fázik az ember. Szegény magorok! Különösen a gyerekeket sajnálták és áterezték hogy hogyan vacoghat a foguk a hidegben és talán sötétben is kell lenniük. Nagyon sajnálták öket és mintha a ezen gondolatok miatt úgy ézezték hogy náluk is hidegebb lett volna, úgy átérezték a magorok kínjait. Nemtudtak elége örülni a saját melegüknek. - Nem úgy van ez veled is?
A hirek hallatára összegyültek a palócok tanácskozni. A kérdés az volt hogy hogyan is lehetne segíteni a testvéri magorokat akik mos annyit szenvednek a hideg miatt. De hát mivel segítsék öket merthát pénzük kevés és pénzböl sokkal több van a magoroknál is. Szegényebbek voltak pénzben mint magorok de fázniuk mégse kellett. Mindég is meleg volt a szoba ha kellet, tüz volt a kandallóban és élvezték a melegét de most azt sem tudták élvezni a magorokra gondolva. - Mi lehet ennek az oka, csak azon gondolkodtak... és csóválták tanácstalanul a fejüket.
Az egyik palóc felállt és ezt mondta - Èn hallotttam hogy a magoroknál kevés az energia. - Hát az meg micsocsa csodafajta? kérdezte a másik. - Mi lehet az mi nekünk van de a magoroknak nincs? Ès annyira nincs hogy fázniuk kell most, vágta közbe a harmadik. Annyi sok lett a kérdés hogy végre mégis kifogytak mert nemvolt felelet. - Megtörtént veled is? Ha sokat kérdezel, mit mondanak a szüleid?
Csak egymásra néztek mint a kérdöjelek és egyszerüen megállt közgyülés, felosszlott magától mert senki sem tudta megmagyarázni hogy mi az hogy "energia". Hogyan segíteni ha nemtudjuk hogy micsoda az ami miatt a magoroknak fázniuk kell. Szegény magorok! sajnálkoztak és elszállíngóztak hazafelé.
Rajk építette -volna- krumpli pláza, de sajna burka itt meg ott lerázva! Ki itt belépsz, majd szembesülsz a ténnyel, az alkotókra ráfér bármiféle fémjel.
A rothadó hús illata az orrodban megül, a halszagot kifoghatod a lángosod mögül. Egy asztalon három paraszt árul zöldségeket míg négyzetmeier nénike a princekkel hetyeg. Pisi, kaki árazva van, csak hetven rúpia s másodszor is vizelve lesz a sárguló pia.
Primőr vevőnek zöldül itt a penészes narancs. Higénia? Az szembe volt, de eltörölt parancs. A büntetés, hogy sorbanállsz a posta oldalon, enyhülést tán az se hoz, ha olvasod dalom.
Valami nyomja szived semmihez sincs kedved lehet hogy a következöket most csak elfelejtetted
hogy van egy életed de lett túl homályos vagy más megvakított ott van de nemlátod
de látod hogy másnak hogyan csillog a szeme szépségük vakító a tapsban gazdagok s a hatalmuk is erös egy gazdaghoz ment férjhez más milliókat nyert lett fotómodell és hasonlít a boldogság királynöjéhez öleli szerelmese
az életed a királynö és csakis a tied szeressél most bele és ne csábítsanak az olcsó termékek
mert hü marad hozzád téged nagyon szeret és azt is hidd el nekem hogy hisz is tebenned
az életed a tiéd szebb mint ezer mese mit mást választhatnál légy a szerelmese
Színdarab
Voltam, vagyok, de azt hiszem soká köztetek már nem maradhatok,
Vajon tettem-e olyat mivel bennetek majd nyomot hagyok?
Mossa-e könny arcotok, visszatapsoljátok-e majd az általam irt bohózatot,
Mikor kihunynak sorra a fények, ahogy a darabnak vége.
- Hölgyeim s uraim, ma műsoron volt egy komédia mely szolt egy árva életről,
Egy a lámpa fényénél hasztalan csapongó kosza lélekről.
Lassan legördül hát a mázsás függöny a zenészek, már mennének s végül
Elköszönnek hát ők is a résztvevő színészek
think twice what you really believe 'cause everyone's held secrets inside while yesterday's told that you will be mine tomorrow's frustrated the fading designs
You have thought ’the world forever mine’ and seen people's confidental lies smiles that conceal bloody knives every sad glimpse betray desires you should not be forced silently (it) will divorce without any sign and you count trying to find at first i bet you'll blind
now hit the ground with all these wounds you swear: 'never again i haven't play this game' never could believe no, you never could believe...
with so much collected bad memories these fragments of soul forever died vanished into pillows, after you have cried watering blue flowers in your garden of vile
maybe.. something.. it seemd as though cheating.. thrilling.. and that's enough angel turns to witch honest takes to lies you didn't watch and in a flash seen collapsing compromise bygone resistance left you in the crap learned by your own careworn skin once trust have ever end
then hit the ground with all these wounds you swear: 'never again i haven't play this game' never could believe no, you never could believe...
*****
Sohasem Hihetsz
gondold meg kétszer, miben hiszel igazán mert mindenkinek megvannak a belső titkai miközben a tegnap azt mondja, enyém leszel a holnap meghiúsítja halványuló terveimet
azt gondolod ’örökké enyém a világ’ és látod az emberek rejtett hazugságait véres késeket a mosolyok mögött minden szomorú pillantást, mely vágyakat árul el nem kell erőltetned csendesen szétválnak bármiféle jel nélkül és számolod próbálod megtalálni lefogadnom, hogy először nem látod
most földet érsz mindezekkel a sebekkel esküszöl: ’soha többé nem játszom ezt a játékot’ sohasem hihetsz nem, sohasem hihetsz…
az oly sok összegyűlt rossz emlékkel teli lélek darabok örökre meghaltak párnákba tűnve, miután kisírtad őket csüggedő virágokat öntöznek hitványságod kertjében
talán.. valami.. úgy tűnt, mintha csaló.. felzaklató.. és elég ebből angyal fordul boszorkányba az öszinte hazugságokra kap nem figyelsz egy pillanatra láthatod összedőlni az egyezséget a régmúlt ellenállás most szarban hagy téged saját nyúzott bőrödön tanulod meg a bizalomnak egyszer vége szakad
és akkor földet érsz mindezekkel a sebekkel fogadod: ’soha többé nem játszom ezt a játékot’ sohasem hihetsz nem, sohasem hihetsz…
