Mint azt tanult barátom is bemutatta, a rendszer többszörös biztosítékokon keresztül működik, kezdve ott, hogy eleve két esküdszék van, továbbá, hogy a bűnös elítéléséhez egyhangúság szükséges, a jogorvoslati eljárások, stb. Az általad vázolt esküdt, mégah létezne is ilyen nem vihatné keresztül az akaratát. Persze bírói tévedések vannak, és az esküdszéki rendszer sok sebből vérzik Amerikában (magam egyáltalán nem tartoöm hatékony bíráskodási módszernek) de a feltételezett eset miért ne eshetne meg Európában egy professzionális bíróval?
És ha mégis van ilyen, akkor természetesen felelősségre vonható, hiszen a bíráskodás szabályait megszegve szándékos emberölés kísérletét valósítja meg.
Ha mulasztást követsz el, és ezt a mulasztást legalább eshetőleges szándékkal (olyan bcs-k esetében amelyeknek van gondatalan alakzata - gondatlanság) terhel akkor elköveted a bűncselekményt. Ez nem a "veszélyességi küszöb" kérdése.
Igen szigorú eljárási szabályok vannak, amelyek megszegése az egész ügy újratárgyalásához vezethet. Így pl. az esküdtek nem önként jelentkezők, hanem sorsolással kiválasztott állampolgárok. Nem lehetnek elfogultak, érintettek az ügyben. A tárgyalt esetről általában sem egymással, sem mással nem beszélhetnek; kiemelt bűnügyeknél előfordul, hogy a külvilágtól elzárva tartják őket, újságot sem olvashatnak, tévét sem nézhetnek. Nem az önkényükön múlik a döntés.
Tegyük fel, hogy bejutottam az eskütszékbe. Arról kell döntenem, hogy bűnös-e (és akkor halál) a vádlott vagy sem. Én előre eldöntöm, hogy bármit is hallok halállal szavazok. Mi ez, ha nem gyilkosság? Felelőségre vonható?
Tegyük még fel, hogy 12 (ennyi?) ilyen ember összejön. Leülnek, összedörzsölik a kezüket (mindenki a sajátját), na akkor ma ölök egyet mottóval, kifütyülik a védőbeszédet, pofájába röhögnek a vádlottnak, majd egy óra után megunják, kinyújtják a jobb karjukat, azt lefele fordítják a hüvelykujjukat...
Nincs ilyen segítségnyújtási kötelezettség tételesen és általánosan előírva.
Lehet, hogy nincs tételesen leírva, de az én logikámmal és nem jogi nyelvezetemmel mégis létezik (ugyanúgy, ahogy van nemlopási kötelezettségem).
De akkor felteszem másként a kérdést: Mi az a veszélyeségi küszöb, ami alatt mulasztással bűncselekményt követek el.
Ötödik eset. Jogos védelmi helyzet. Az átkapcsolással A-t megmented. B-t viszont megölöd, de ha azért kapcsolsz át mert abban reménykedsz hogy az esélyek miatt megmennekül szerintem szerintem korlátlanul enyhíthető a büntetés.
negyedik eset: ha átkapcsolod tettestárs leszel B megölésében, a tudatállapotodtól fűggően eshetőleges vagy egyenes szándékkal.
Egyébként a valós tényállások pontosan arról szólnak, hogy nem csak egy választási lehetőség van, az esetek nem binárisak, hanem sokváltozós, sokkimneteli lehetőségű esetek, és megítélésük ezezknek a változóknak és lehetséges kimeneteleknek a bizonyítás bemutatásán és bírói értékelésén múlik.
Ez így megint túl sarkos...folyamatosan ki akarod zárni a szubjektív körülményeket az értékelésbő, miközben az összes modern büntetőjog (na nem a saria) erre épül.
6. eset: Otthon, magamnak, más számára láthatatlan helyen kirakok egy magamfestette festményt, ami egyértelműen pedofil kép. Bűn ez?
Most fontos lenne a határozott igen/nem állásfoglalás, ugyanis fogadás tárgya.
Viszont ez már tényleg sci-fi. Nem képzelhető el a gyakorlatban ugyanis olyan helyzet, amikor valaki csak megölhető, de meg nem sebezhető.
Egy jó krimiíró bármikor kiráz ilyet a kisujjából.
(El van zárva egy szobába, csak egy plexifalon át látja az egészet. Egyetlen lehetséges megoldás, ha bekapcsol egy gépet, s így agyonvágja az áram a gyilkost vagy összepréseli egy örlő vagy mittudomén.)
A jogos önvédelemnek arányosnak kell lennie a fenyegetéssel.(#133) Ezt értem és elfogadom, illetve úgy gondolom, hogy nem arányosnak, hanem ugyanolyan mértékű lehet csak.
Láttuk (#151), segítségnyújtás elmulasztása szándékos emberöléshez vezethet, ha az én bőrőm nem forog veszélyben. Mi van akkor, ha a harmadik esetet (#150) úgy módosítjuk, hogy a gyilkos semmilyen módon sem bánthat helyett előfordulhat, hogy kicsit megsérülök (súlyosan megsérülök, meghalok). Szóval milyen veszélyezettségi küszöb alatt vagyok köteles segíteni embertársam életén?
Negyedik eset: A gyilkos közli velem, hogy pontosan egy valaki meg fog halni (A vagy B). Hogy ki, az attól függ, hogy áll egy (kétállású) kapcsoló. Kezdetben "A"-ra mutat. (Természetesen mást nem tudok tenni, mint kapcsolgatok.) Kérdés: Bűnös vagyok-e, ha hagyom megölni "A"-t?
Ha átkapcsolom "B"-re?
Ötödik eset: Lásd előző, csak itt, ha "B"-re kapcsolok, akkor csak 99% (75%, 50%) az esélye, hogy meg is hal (é. a gyilkos feldob egy százoldalú kockát, és ha százast dob, akkor megkegyelmez). Kérdést l. előbb.
Hatodik eset: USÁ-ban legálisan lehet ölni? Mi van ha valaki előre elhatározza, hogy ő bizony a halál mellett dönt, bármit is bubog az ügyvéd.
De, eshetőleges szándékkal megölte, belenyugodot, hogy a mulasztásának a következménye valakinek az erőszakos halála lesz. Ez eshetőleges szánkákkal elkövetet emberölés - dolus eventualis.
Amiről te beszélsz az az egyenes szándék - dolus directa, és az téynleg nem volt neki, azzaz nem kívánta a halálos kövbetkezmény beálltát.
Ezt enyhítő körülményként majd figyelembe veszik.
Ha valaki tudja, vagy a tőle elvárható gondossággal tudnia kellett volna, hogy cselekvésének, mulasztásának következménye bűncselekményhez vezet, és ebbe belenyugszik, akkor eshetőleges szándékért felel. Itt erről van szó.
Ha kívánja is a jogellenes következmény bekövetkeztét, akkor egyenes szándékról beszélünk.
Szándékos emberölés??? A harmadik emberről beszélsz, ugye (,mert én azt kérdeztem)? Mi féle szándék? Neki abszolút nem állt szándékában ölni, egyszerűen leszar mindent és mindenkit. Amúgy mi az a eshetőleges szándék?
Harmadik eset: Valaki meg akar ölni egy ártatlant, aki nem tudja magát megvédeni. Egyféleképpen menelkülhet meg, ha én, mint kivülálló harmadik lefegyverezem a támadót. Én abszolút nem vagyok veszélyeztetett helyzetben (a gyilkos semmilyen módon sem bánthat), és lehetőségem van egy gombnyomásra 24 órára elaltatni a gyilkost. De ezt közönyből nem teszem meg. Ez bűn? Mennyi jár érte?
Lenne egy alkotmányjogi problémáa, amiről szívesen venném a véleményeteket. Az Alkotmány rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején megengedi (8. § (4)) az alapvető jogok gyakorlásának felfüggesztését illetve korlátozását. Ám rögtön föl is sorolja a kivételeket, amelyek ilyenkor sem csorbíthatók. Csakhogy a felsorolásban nem megnevezi őket, hanem az Alkotmánybeli törvényhelyekre utal. A többség rendben is lenne, hisz oylanokról vans zó, mint az élethez való jog, a személyes szabadság joga, a vallásszabadság, stb. De az utolsó a 70/E §. az a szociális biztonsághoz a TB-ellátás útján való jog. Miért elemibb jog ez, mint a kivételek között nem szereplő független és pártatlan bíróság előtti eljáráshoz való jog vagy a magánlakás sérthetetlensége. Triviálisabban fogalmazva: a lakásomba beszállásolhatnak egy utászszázadot, de a GYES az szent?
Őszintén szólva van elképzelésem, hogy mi a szabályozás indítéka, de kíváncsi vagyok, más is erre az eredméynre jut-e. (AZt elárulom, hogy az Alkotmánynak az alapjogokat felsoroló XII. fejezete nélkül nemigen megy a dolog.
