Amikor a Hraskó Gábor Relativitáselmélet c. könyvében leírt ugyanolyan gyorsítású motorvonatokról írtam, akkor elfelejtettem említeni, hogy azután magyarázza a kialakult hossz állapotokat, miután állandó sebességre gyorsultak fel (nem gyorsulnak tovább, mindkét motorvonat azonos sebességgel megy). Azaz ez már a speciális relativitáselmélet esete. Itt ad egy elképesztő magyarázatot arra, hogy, miért nem látszik a két motorvonat közti távolság kontrakciója. Utána elemzi azt az esetet, hogy amikor még áll mindkét motorvonat, az első motorvonat végéhez rögzítünk egy rudat, ami átnyúlik a második motorvonat elejére. Ezután azonos gyorsítóprogrammal mindkét motorvonatot állandó sebességre gyorsítjuk fel. Mi fog történni? A tankönyvi magyarázat szerint a rúd részecskéi közti kölcsönhatás megváltozik, létrejön a Lorentz kontrakció, és a rúd hátsó vége lecsúszik a hátsó motorvonatról. Észre kell venni, hogy ez a magyarázat a Lorentz elméleten alapul: v sebességre gyorsítás után létrejön a Lorentz kontrakció. Tehát a speciális relativitáselméletbe be kell csempészni a Lorentz elméletet. Ez furcsa helyzet.
Megértettem, hogy a vonatvezető úgy látja, hogy az alagút elején lévő ajtót a bakter előbb csukja be és nyitja ki, mint a hátsó ajtót, bár kétségkívül a Lorentz elmélet alapján értettem meg.
Elismerem, hogy a nagy gyorsítású feladatot rosszul oldottam meg, mert a deformáció sebességét végtelen nagynak vettem.
Továbbra sem látom azt, hogy hajlandóak lennének értekezni a nemadiabatikus Lorentz konrakció elméletileg megjósolt jelenségéről. Nem kellene ezt a témát úgy kerülgetnetek, mint macska a forró kását! Nem lehet tabutéma!
"El kellene olvasniuk Hraskó Gábor Relativitáselmélet c. könyvében, hogy ő mit ír az ugyanolyan gyorsítású motorvonatok esetéről."
A specrel NEM a "gyorsításokról" szól.
A specrel akkor is érvényes, ha a végtelen múlt óta 0,99c sebességgel egyenes vonalú egyenletes mozgással melletted elhaladó méterrúd a vizsgálat tárgya.
Amúgy a gyorsítások már pluszban megbonyolítják a problémákat, mivelhogy akkor már az anyagon belüli feszültségekkel, azok terjedési sebességével és hasonló dolgokkal is számolni kell. Okos ember az ilyesmibe nem megy bele addig, amíg magát az alapelvet nem érti: hogy miért tudja becsukni a bakter egyszerre az alagút két végén az ajtót az alagútnál nagyobb sajáthosszúságú vonatra, és eközben miért tapasztalja azt a vonatvezető, hogy a két ajtó nem egyidőben csukódott be, és hogy amikor az egyik ajtó csukva volt, akkor a vonatja kilógott az alagútból a másik oldalon.
Kérem a bírálókat, hogy oldják meg ezt a feladatot!
A megoldáshoz szükséges lenne tudni, hogy a vonatod eleje honnan tudja meg, hogy gyorsulnia kell? Abszolút ideális merev test, amelyben a deformáció terjedési sebessége végtelen nagy?
Mert akkor könnyű, viszont semmi köze a relativitáselmélethez.
Ha valaki bírálja azt az állítást, hogy a fizika tudomány az anyagok kölcsönhatásának tudománya, akkor adja meg a fizika tudományának másik - szerinte jó -leírását. Ellenkező esetben ugyanis könnyen az áltudományok területén találjuk magunkat. De bármilyen leírását is adja meg a fizika tudományának bárki is, az mindenképpen súlyos korlátokat jelent.
El kellene olvasniuk Hraskó Gábor Relativitáselmélet c. könyvében, hogy ő mit ír az ugyanolyan gyorsítású motorvonatok esetéről. Ha nem vettétek volna észre, ezt kritizáltam. Kíváncsi vagyok a véleményetekre Hraskó Gábor magyarázatával kapcsolatban: vajon az ő esetében is ilyen bátor elítéléssel fogtok nyilatkozni?
Azt hiszem, hogy nem sikerült megértenetek azt a problémát, ami a speciális relativitáselméletet jellemzi nagy gyorsítás esetén. A gondolatkísérlet arról szólt, hogy az álló szemlélő mit lát akkor, amikor a motorvonathossz tizedének megfelelő távolságon gyorsítjuk fel fel a motorvonatot a hátsó tengelyénél fogva a fénysebesség kilencven százalékára (az álló személyhez viszonyítva). Ekkor mit lát az álló szemlélő? Mit fog látni, merre és mekkora sebességgel mozog a motorvonat elején álló M tömeg? Kérem a bírálókat, hogy oldják meg ezt a feladatot!
Végül beszélnünk kell a nemadiabatikus Lorentz kontrakcióról, ami a Lorentz elmélet elméletileg megjósolt jelensége. Ennek a jelenségnek a taglalását a fizikusok - és úgy látom a bírálók is - nagy ívben kikerülik. Így tehát felszólítom a fórum tagjait, hogy indítsunk erről az elméletileg megjósolt jelenségről eszmecserét!
Úgy álltál neki relativitáselméletet cáfolni, hogy egy büdös szót sem értesz a specrelből.
Erre ez az ostobaság nagyon szép példa:
"a tér a gyorsítás síkja körül kontrahálódik - az Einstein féle speciális relativitáselmélet által adott megoldás szerint."űű
Az a szomorú hírem van számodra, hogy ilyen hülyeséget a speciális relativitáselmélet nem állít. Ezt te találtad ki magadnak, mivel nem érted a specrelt.
(Értelmes olvasóknak magyarázatként: a specrel arról szól, hogy nem ugyanazok az egyidejű pontok a megfigyelő és a v sebességgel mozgó test vonatkoztatási rendszerében. És mivel a távolságot úgy definiáltuk, hogy tisztán térbeli különbség, ezért amikor távolságot mérünk, akkor két egyidejű pont között tesszük ezt. Tehát mivel a két vonatkoztatási rendszer egyidejűsége nem létezik, ezért más-más pontok között méri a távolságot a megfigyelő és a v sebességű dologgal együttmozgó. Semmiféle tér itt nem kontrahál semmit.)
A fizika tudomány leírása így adható meg: A fizika tudomány az anyagok kölcsönhatásának tudománya.
Persze lehet azt mondani, hogy ez a leírás más tudományra is igaz, de ami nincs benne ebben a leírásban az biztos nem a fizika tudományhoz tartozik. Ennek értelmében a Lorentz elméletet kell elfogadni (ahol a részecskék közti kölcsönhatás úgy változik meg, hogy a rúd Lorentz kontrakciót szenved el), az Einstein féle speciális relativitáselméletet el kell vetni (a tér kontrahálódik, azaz hiányzik a részecskék közti kölcsönhatás).
Még soha senki nem tapasztalta azt, hogy időben előre vagy visszautazott volna, és senkinek sincs elképzelése róla, hogy hogyan lehetne ezt megcsinálni. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az idő nem lehet dimenzió (egy dimenzióban oda-vissza lehet mozogni). Tehát a TÉRIDŐ NEM LÉTEZHET, az Einstein féle speciális relativitáselmélet ebből következően megbukott. A Lorentz elmélet nem feltételezi az idő dimenzió voltát, semmiféle gond nincs vele.
Tegyük fel, hogy egy egyenes vonalú sínen van két motorvonatunk egymástól bizonyos távolságra. Gyorsítsa ugyanolyan programú számítógép mindkét motorvonatot v sebességre. Az Einstein féle speciális relativitáselmélet szerint a két motorvonat közti távolságot rövidebbnek kell látnunk, mint kiinduló esetben, ami ellentmond a gyorsítóprogramoknak. A hivatalos válasz (lásd Hraskó Gábor relativitáselmélet c. könyv), hogy a két ugyanolyan programmal megszegem az oksági elvet(!), ezért a két motorvonat közti távolságot nem látom rövidebbnek, mint álló esetben. Ezen magyarázat szerint a két programmal befolyásolom a természet alapvető összefüggéseit. Normális magyarázat Hraskó Gábor magyarázata???
Legyen egy m tömegű motorvonatunk, amit egy programmal felgyorsítunk v sebességre. A gyorsítás a hátsó keréken történjen. Ha a sín alatt egy másik, előző sínnel párhuzamos sínen ugyanabban az irányban a hátsó kerék alatt egy oszlopot gyorsítunk ugyanolyan programmal v sebességre akkor a gyorsítás végén az oszlop a hátsó kerék alatt lesz, csakúgy, mint indulás előtt - az Einstein féle speciális relativitáselmélet által adott megoldás szerint. Ebből az következik, hogy a tér a gyorsítás síkja körül kontrahálódik - az Einstein féle speciális relativitáselmélet által adott megoldás szerint.
Állítsunk egy M tömegű M>>m oszlopot az álló motorvonat elejére, a motor pedig gyorsítsa a hátsó kereket. Legyen a gyorsítás olyan nagy, hogy mire eléri a hátsó kerék a 0,9×c sebességet addigra a hátsó kerék csak az első és hátsó tengely közti távolság tizedét tegye meg. Ebből az következik, hogy az elöl álló M tömeg - a két tengely közti távolságtól függően - fénysebességnél nagyobb sebességgel fog mozogni a gyorsítás irányával ellentétesen.
A Lorentz elmélet esetében nincs gond: a kontrahálódás az aktuális tömegközéppont körül történik.
Amennyiben egy rudat olyan nagy gyorsítással gyorsítunk fel, hogy a részecskék közti erőknek nincs idejük összehúzni a rudat a teljes Lorentz kontrakciónak megfelelően, akkor nemadiabatikus Lorentz kontrakció alakul ki (Jánossy Lajos: Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján 195.-197 pontok). Ekkor - teljesen nyilvánvalóan - a Lagrange függvény megváltozik, lényegében elsőfajú perpétum mobile jön létre. De itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy: MIND A NÉGYFAJTA KÖLCSÖNHATÁST ADIABATIKUS LORENTZ KONTRAKCIÓKRA ÍRTÁK FEL. NEMADIABATIKUS LORENTZ KONTRAKCIÓK ESETÉBEN, VAGY AZOK REZONANCIAKATASZTRÓFÁJAKOR MEGVÁLTOZNAK A KÖLCSÖNHATÁSOKAT OKOZÓ VIRTUÁLIS RÉSZECSKÉK JELLEMZŐI.
Ennek eredményeképpen, pl. mágneses szerkezetekben megváltozhat a kicserélődési integrál értéke, atommagok esetében az erős kölcsönhatás függvénygörbéje (nem biztos, hogy az energiatartalma is!), a Van der Waals kötések erőssége Ezzel kapcsolatban kísérleteket javaslok.
"A specrel következtetése, nem kell a fénynek közeg, vagyis az éter."
Hogy nincs fényközeg, az nem a specrel következtetése, hanem a kiinduló tétele.
Ha ugyanis van fényközeg, akkor:
- a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek (a relativitási elv bukik)
- a fény csakis az éterben terjedhet azonos sebességgel minden irányban (a fénysebesség állandósága is bukik)
Ez a specrel két alaptétele (posztulátuma). Vagyis ha van éter, akkor a relativitáselmélet teljesen felesleges.
Ezenkívül (ha van éter), akkor megbukik Einstein magyarázata a Michelson-Morley féle éterkísérlet negatív eredményével kapcsolatosan is. Ugyanis ő azt mondta, hogy azért nem sikerült sebességkülönbséget kimutatni a Föld é az éter között, mert éter nem létezik.
De ha mégiscsak létezik éter, akkor ez a magyarázat helyből hülyeség.
Tudom, hogy neked, mint kívülállónak nehéz átlátni, de azért próbálkozz meg vele.
A specrel következtetése, nem kell a fénynek közeg, vagyis az éter. (pont)
Az áltrel következtetése, a téridő fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis éternek is tekinthető. Az, hogy tekinthető, még nem jelenti azt, hogy az is. (pont)
Sorban bukkannak elő a a relativitást butaságnak minősítő írások.
Most ezt találtam:
"Vége a vitának az éter kilépéséről? Nem. Egyes tudósok azt állítják, hogy az éter létezik. Az első, aki kétségbe vonta az éter nem létezését, maga Einstein volt. Egy 1920-ban a Leideni Egyetemen tartott előadásában (öt évvel azután, hogy publikálta az általános relativitáselméletet) azt mondta: „Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az általános relativitáselmélet szerint a tér fizikai tulajdonságokkal rendelkezik; ebben az értelemben tehát létezik egy éter. Az általános relativitáselmélet szerint a tér éter nélkül elképzelhetetlen.” [1] Egy másik, aki kétségbe vonta a speciális relativitáselmélet azon állítását, hogy éter nem létezik, a Nobel-díjas fizikus, Robert B. Laughlin, aki a következőket írta: „Ironikus, hogy Einstein legalkotóbb munkája, az általános relativitáselmélet, arra fut ki, hogy a teret közegként fogalmazza meg, amikor az eredeti feltevése [a speciális relativitáselméletben] az volt, hogy ilyen közeg nem létezik [...] Az »éter« szónak rendkívül negatív áthallása van az elméleti fizikában, mivel a múltban a relativitáselmélet ellenességével társult. Ez azért sajnálatos, mert az áthallástól megfosztva, elég szépen kifejezi azt, ahogyan a legtöbb fizikus valójában a vákuumról gondolkodik. ..."
A relativitáselmélet összeomlása csak idő kérdése.
egy mozgó objektumot, amelyet pillanatnyi közeli mező fényével figyelünk meg, nem fog relativista hatást eredményezni, míg a fény frekvenciájának megváltoztatásával, úgy, hogy távoli mező fényét használjuk, relativista hatást fogunk megfigyelni.
Ekkora halandzsa láttán még cseik barátod is elismerően bólogatna. Ez már szuperfizikául van?
Absztrakt A fény sebessége nem állandó sebesség, ahogyan azt korábban gondolták, és ezt mára az elektrodinamikai elmélet és számos független kutató által végzett kísérletek is bizonyították. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a fény azonnal terjed, amikor egy forrásból keletkezik, és a fénysebesség a távoli térben, a forrástól körülbelül egy hullámhossznyira megközelítőleg a fénysebességre csökken, és soha nem lesz pontosan c. Ennek felel meg a fázissebesség, a csoportsebesség és az információs sebesség. Minden olyan elmélet, amely a fénysebességet állandónak feltételezi, mint például a Speciális relativitáselmélet és az Általános relativitáselmélet téves, és ez kihat a kvantumelméletekre is. Tehát ez a fénysebességgel kapcsolatos tény az egész modern fizikát érinti. Gyakran elhangzik, hogy a relativitáselméletet már annyi kísérlet igazolta, hogy hogyan is lehetne téves. Nos, egyetlen kísérlet sem tud bizonyítani egy elméletet, és csak azt tudja bizonyítani, hogy az elmélet helyes. De egy kísérlet teljesen megcáfolhat egy elméletet, és a fénysebességgel kapcsolatos új kísérletek, amelyek bizonyítják, hogy a fénysebesség nem állandó, ilyen bizonyíték. Akkor ez mit jelent? Nos, a relativitáselmélet levezetése a pillanatnyi közeli fényt használva a Galilei relativitáselméletet eredményezi. Ez könnyen belátható, ha a Lorentz-transzformációba beillesztjük a c=végtelenséget, és így megkapjuk a Galilei-transzformációt, ahol az idő minden inerciarendszerben azonos. Tehát egy mozgó objektumot, amelyet pillanatnyi közeli mező fényével figyelünk meg, nem fog relativista hatást eredményezni, míg a fény frekvenciájának megváltoztatásával, úgy, hogy távoli mező fényét használjuk, relativista hatást fogunk megfigyelni. Mivel azonban az idő és a tér valóságos és független a hatások mérésére használt fény frekvenciájától, ezért azt a következtetést kell levonni, hogy a relativitáselmélet hatása csak optikai csalódás. Mivel az általános relativitáselmélet a speciális relativitáselméleten alapul, ezért ugyanezzel a problémával küzd. ..."
Szerzők: William Walker ETH Zürich (itt tanult Einstein)
