Ha nem tevedek Vaci utca - Haris Koz sarok, egy borszakuzlet mellett. A kirakat a Haris kozre nez. Igen pici bolt mindketto. (Remelem nem keverem massal :-)
A RT-nek van egy felhuzos, vekkeres oraja, talan RT80 v. mi a tipusjele a verknek, de nem lattam magat a szerkezetet meg sehol, kezifelhuzos, korona normal helyen van, tole fent 2 oranal a vekkere. No, ez mi lehet?
APT: Az Orexnek is megvan a varázsa. Először is oda készülni kell, ugyanis szakmailag semmit nem tudnak hozzátenni a dolgokhoz. Viszont a kisasszonyok kedvesek, megmutatnak majdnem mindent :), és a választék az általuk forgalmazott órákból nagyobb mint másutt. Nyilván nagyobb pénzekkel dolgoznak. Mellesleg sokkal de sokkal kifizetődőbb csinos kisasszonyokat beállítani a pult mögé, mint egy mogorva órást. Az eladások tekintetében mindenképp. A szakit csak akkor kellene előhívni, ha egy magunkfajta téved az üzletbe (kb. 2-3%-a a vásárlóknak). Aki nem tud mosolyogni, az ne nyisson üzletet!
Sajnos messze vagyok a belvarostol, es nagyon nehezen tudok nyitvatartasi idoben benezni Walter ur boltjaba. Par napja zaras utan arra jartam es lattam 3 db Omegat a kirakatban. Pont olyanokat mint a regebben belinkelt Nomos (masodperc a 6-osnal). A kozepso a legszebb: feher szamlap, vekony acelkek mutatok. Pazar!
Esetleg tudja valaki kozuletek - aki megfordult mar a boltban -, hogy ezek uj vagy regi hasznalt orak illetve, hogy mi lehet az aruk?
TE_O: Nem tudnék sokat mondani róla. A Landeron első karkronográf werkjei közé tartozik, még oszlopkerekes, konvencionális felépítésű szerkezet. Ennek a bázisán készítette el a Landeron a későbbi karos vezérlésű werkjét, amely - mivel jóval olcsóbb volt az oszlopkerekes kiviteleknél - az ismert módon nagyon elterjedt. A Breitling az elsők között építette be ezt a szerkezetet óráiba, de az első világháború legvégén készült már karkronográf pl: a DOXA-nál, az Omegánál és a Longinesnél is. Csak ezekből olyan kevés maradt meg, hogy nem nagyon van módunkban összefutni velük.
A Revue Thommen vekkerében tudomásom szerint AS5008 automata van, ez ma a legelterjedtebb ilyen szerkezet, emellett még készített a Lemania is hasonló werket. Ébresztős werkből mindenesetre korántsincs olyan nagy választék.
NORVER: Nyilván túllihegjük Walter koma "rémtetteinek" emlegetését, de hát ez egy ilyen fórum! Amúgy valóban sok idegörlő pressziónak lehet kitéve. Kissé előbb emlegette valamelyikünk, hogy milyen kiszolgálásban részesült egy USA-beli óraboltban. Csak hát azért látni kell, hogy abba az órásüzletbe betérő, és az eladóval szóba is elegyedő vásárlók legalább fele-harmada valós vásárlási szándékokkal jött, tehát az eladónak megvan a "sikerélménye", mind anyagilag, mind pszichés oldalról. A Walthernél, vagy a Poen-ban bizony egy nap is eltelhet úgy, hogy nem vett senki semmit, és szinte csak olyan emberek tesznek fel kérdéseket - kvázi rabolják az eladó idejét - akik anyagilag vagy "agyilag" nincsenek is abban a helyzetben, hogy vegyenek bármit, akár most, akár később. Nem potenciális vevők. Ezek után persze valószínűleg én is mogorva lennék, de hát egy kereskedőnek illene tudni ezt kezelni. Például elébe menni a dolognak, megkérdezni a vevőt: "Mit keres, mi az elképzelése, anyagilag mire gondolt?" Így pár mondat után kideríthetné, komoly-e az ügyfél, vagy sem, és ha nem az, akkor ne foglalkozzon vele, hagyja bámészkodni. De a Walther nem kereskedő, ő órás, és bár ez nem mentség, de valamelyest magyarázat. A baj az, hogy ugyanezen kiszolgálást - szakértelem nélkül - megkaphatjuk ott is (pl: OREX), ahol elvileg már kereskedők vannak, és ez végképp elfogadhatatlan. A krokodilokat én főleg az ilyen helyrekre terelgettem volna...
Szerkesztőségi helyreigazítás:nem a SzultánNAK,hanem ő készíttette az órákat állami ajándéknak (gondolom a spanjainak & egyéb politikusoknak,meg nagy embereknek).
Annyit szidjátok szegény Waltert,muszály kicsit billentenem a mérlegen...
Bár tényleg nem az a kifejezetten vevőorientált kereskedő-típus,a modora is csiszolatlan,ráadásul szilárd előítéletekkel rendelkezik mindenkivel kapcsolatban,azért ezek az előítéletek nem feltétlenúl negatívak.Ha egyszer kiérdemelted Walter figyelmét,mindíg kedvesen fogad,és szívesen segít.
Kb.két éve jártam nála először,és utána bizony szívesen rárobbantottam volna az épületet.Történt ugyanis,hogy egy '60-as évekbeli arany Jaegerről szerettem volna többet megtudni,szerkezet,pontos kor,piaci ár,stb.,de olyan arcot vágott,mintha egy pisztolyt szegeznék a fejéhez.És úgy is viselkedett.Gondolom azt hitte,most loptam valahol.(valószínűleg túl fiatalnak tűntem egy ilyen órához.)Próbálkozott azzal,hogy nem beszél madzsar,tsak uzlettarsch,de ő nits ith,aztán még jobban elszontyolodott,mikor kiderült,hogy ez sem akadály,így nem erőltettem,hagytam a francba,és eljöttem.Bár szívem szerint belevertem volna a fejét valamelyik vitrinjébe.
El is döntöttem persze,hogy én-oda-többet-soha,de a sors közbeszólt,egy szép napon megláttam ŐT abban a vitrinben.Úgy tűnt,kénytelen vagyok bemenni.Meg is örültem,hogy nem ő,hanem valami fiatalabb dakota-jellegű gyerek van helyette.Vagy tízszer megfordultam náluk,mire a biznisz megköttetett,így mindkettőjükkel beszélgettem,persze főleg órákről.Közben kiderült,Walter nagyon is kedves,csak egy kicsit rezignálttá vált ettől a sok ostoba pesti Breitling-Rolex rajongótól.Volt szerencsém öszefutni néhány ilyen emberrel a boltban,mit mondjak,nehéz szavakkal visszaadni azt az érzést,amikor az összhatástól levegőt is elfelejt venni az ember...
De a lényeg,azóta is be-benézek hozzá,és velem abszolút normális.Úgy két hónapja -anélkül,hogy egyáltalán megláttam volna a vitrinben- a kezembe nyomott egy Vacheron Constantint,(ami értelemszerűen eleve eufórikus érzést vált ki egy magunkfajta embernél)és elkezdte mesélni,hogy ez egy 6 darabos exkluzív szériának az egyik tagja,amit Brunei szultánjának készített a cég.(valóban úgy tűnt,gyönyörű,guillosált számlap,rajta vésett arab szöveg). Jó érzés volt egy ilyen darabot a -remegő- kezeimben tartani...:-)
+ még1 dolog:úgy vettem észre,erősen hangulatfüggő.Célszerű napos időben próbálkozni. :-)
De azért mindenképp érdemes.
Sok sikert.
APT!
Tudnal meg egy kis infot arrol a Landeron-Hahn -rol? Hozzajutottam egy ilyenhez, es hat erdekel...
Ja, es a Revue Thommen vekkereben milyen verk van?
glashutte!
Azert a Chopard sincsen tuldiszitve! Bar a merete tenyleg emberibb, de muszakilag szerintem is egyenranguak. Sot, az IWC-ben nagyobb a werk! :)
Bar nem ismerem, de alig várom amikor ez a "közkedvelt" Walther Úr reagálni fog a fórumban írottakra. Bár elmondásaitok alapján erre csak akkor van esély ha valaki kinyomtatja az itt elhangzottakat majd a pultra helyezi és elkezd érdeklődni órák iránt. Ha jól értettem mindent akkor ebben az esetben biztos az olvasás, ugye? :)
GLASHUETTE: Nem a szintetikus rubin drága, hanem a nagy pontossággal történő megmunkálása. A korundot hiába próbálod gyorsacéllal farigcsálni! A csapágykövek ugyan szabványméretekben olcsón, tömegesen kaphatóak, de ha egy teljesen egyedi méretű valamit próbálsz előállítani, hát az nem lesz olyan nagyon olcsó. Egyébiránt ezen inkább ne veszekedjünk, ha jólesik Neked, legyen igazad. A nevezett órák eladási árához mérten az alkalmazott golyóscsapágy vagy egyedi rubincsapágy ára úgy aránylik, mint tornádóhoz a légyfing. A kőcsapágy lényege viszont éppen az, hogy azonos, közel azonos keménységű anyagok drámaian gyorsabban koptatják egymást, mint az eltérő keménységűek, ezért egy sárgarézben forgó egyszerű acélcsap sokkal lassabban kopik el, mint egy HRC60-ra edzett üvegkemény gyorsacél csap egy ugyanilyen csapágyban! Azt meg a korábbi hozzászólásomban is említettem, hogy akadémikus egy kicsit a hasonlítgatás, a kellő finomságra kidolgozva és szépen karbantartva mindegyik megoldás örök életűnek tekinthető. (Harrisonnak amúgy nem a gördülőcsapágyak minőségével volt baja - bár az nyilván elmaradt a maiéktól - hanem a súrlódással. Egy golyóscsapágy soha nem fog olyan kis, és főleg állandó ellenállással elforogni, mint egy precíziós kőcsapágy. Harrison csapágyai ugyanolyan finoman voltak megmunkálva, mint a mai legjobbak (ezzel együtt nyilván pár év alatt tönkrementek volna a gyengébb anyagminőség miatt), de a futóműhöz így is nagy volt az ellenállásuk. Nem véletlen, hogy még a gigantikus toronyórákban is inkább siklócsapágyakat alkalmaznak!)
- Más: a legjobb futóműcsapágyazási rendszer a mágneses. A legjobb órák közül néhánynak a billegőcsapágyazását a század elején kőcsapágy helyett egy mágnesgyűrűben forgó azonos polaritású mágnestengellyel hozták össze, a fedőkő helyett is egy kis mágnes dolgozott. Stabil kronométer esetén - ha nem taszajgatták szegény órát - beállt a légrésbe a rendszer, és gyakorlatilag súrlódás nélkül dolgozott. Még az 50-es években is csinált ilyen órát a Junghans, és annak ellenére, hogy egy aránylag olcsó óra volt, pecekgátszerkezetes kivitelben (de hengeres, kulcs nélküli hajszálrugója volt, súlycsavaros kiegyenlítéssel), hozta a napi 0.5mp körüli pontosságot. Kár, hogy manapság nem készül ilyen, agyoncsapta a kvarcóra...
A krokodilos ügy meg nagyon tetszik! Szívesen terelgetném én is őket a Váci utcában, lenne néhány tippem, ahova beengedném őket jóllakni. A Walther amúgy néha olyan mogorva, hogy lehet, hogy még szegény alligátor is lepattanna róla, és bánatosan keresne valaki mást...
APT: A minőségi golyóscsapágy, például az amelyiket a Chopard alkalmaz a motorrugó előtti keréken SOKSZOROSAN drágább a műrubinnál. Harrison mesternek sajnálatosan nem állt rendelkezésére olyan acélötvözetből készített csapágy, amelyik megfelelt volna a követelményeknek (olajról nem is beszélve). Azóta sokat fejlődött a tudomány. A rubin akkor is csak rubin volt, de az akkori meg a mai golyóscsapágyakat én nem merészelném összehasonlítani. A Lange órában (meg a Chopardban) a golyóscsapágyok elnyűhetetlen darabok. Azért tették oda, ahová való. A kényes helyekre, ahol nagy nyomaték ébred.
GLASHUETTE: A Chopard valóban több golyóscsapágyat alkalmaz a CAM excenterének letapogatására, de ennek egészen más a funkciója, mint a nem CAM rendszerű többségben, ezért nem tekinthető a Lange-val összemérhetőnek a dolog. Az IWC itt rubinhengereket alkalmaz, ami hosszú távon talán még jobb is, de a golyóscsapágy olcsóbb. Amúgy akadémikus a vita arról, melyik a jobb megoldás (már hogy IWC v. Chopard), ugyanis mindkettő dalolva túl fog élni minket, de például a motorrugót úgyis cserélni kell 20-30 év múlva minden órában.
- A golyóscsapágy pedig - sajnálatos módon - jobban kopik a kőcsapágynál - acélgolyó gördül acélon, sőt a Chopardnál a golyóscsapágyak acél palástja gördül az acél excenteren. Ráadásul a golyóscsapágy egyáltalán nem jó olyan helyeken, ahol nagyon lassú a fordulatszám, itt hamarabb berágódhat. Nem is egészen szerencsés a Lange ezen megoldása, valószínűleg ezek az órák csak gondos karbantartás mellett lesznek hosszú ideig teljesen problémamentesek. Ilyen helyeken a kőcsapágy egyértelműen jobb, ráadásul a helyesen kivitelezett-olajzott kőcsapágy nagyságrenddel kisebb súrlódású, nem véletlen, hogy a gátszerkezetnél elvétve sem lehet másféle megoldást találni. (Harrison annakidején az No_3 kronométerében próbálkozott is nagyszámú gördülőcsapággyal. Anyira nem vált be, hogy annak ellenére, hogy az akkori gyártástechnológia mellett a kőcsapágy még sokkal drágább volt, visszatért hozzá). A kőcsapágy elszennyeződve, elgyantásodott olaj mellett is általában ellátja feladatát, a golyóscsapágy ilyen körülmények között valószínűleg nagyon nehezen forog, esetleg teljesen be fog ragadni. Ugyanakkor ha az olajzásról gondoskodnak (enélkül a golyóscsapágy is hamar tönkremegy), és a csapágytengelyek minősége, edzése-fényesítése kifogástalan, akkor 150-200 éves folyamatos üzem után sem tapasztalható a kőcsapágyaknál és tengelyeknél kopás - ahogy azt nem egy ősöreg zsebóránál magam is tapasztaltam. Ezt muszáj akarni felülmúlni?
- A golyóscsapágy egyértelműen azért terjedt el a rotoroknál, mert ott nagyon praktikus. Minél nagyobb átmérőjű csapágyat alkalmaznak, annál kisebb lesz a rotor lapütése - persze megfelelő minőségű csapágy esetén. Van konstrukció is, ahol a rotort egy külső gyűrűn csapágyazzák, gyakorlatilag a werkkel azonos átmérőjű csapággyal. Az egy szál tengelyen kőcsapággyal való kivitel sokkal kisebb tűrést, gondosabb kivitelt követel meg, tehát drágább. A golyóscsapággyal ugyanilyen minőséget lehet nyújtani, de olcsóbban, és ez manapság nagyon fontos!
-Egyébiránt a megbízhatóság és hosszú élettartam kérdése a kezelés, a karbantartás és főleg az olaj körül forog - tisztára mint a motoroknál. A kérdés súlya olyan régóta egyértelmű az órások körében, hogy szól is róla egy anekdota, miszerint 1785 körül Breguettől kért órát XVI. Lajos király, azzal a felkiáltással, hogy: "Mester, hozzon nekem egy tökéletes órát!". Breguet válasza csak ennyi volt: "Felség, hozzon nekem tökéletes olajat, és akkor hozok önnek egy tökéletes órát!". Tisztán kell látni, hogy egy korrekt módon kivitelezett, de teljesen átlagosnak tekinthető mechanikus óra (ezen topic főleg ilyenek körül "forog") a mai színvonal mellett gyakorlatilag örök (több száz éves) életű lehet, feltéve, hogy a szükséges karbantartást és megfelelő minőségű kenőanyagot időben megkapja, és nincs kitéve olyan környezeti hatásoknak (túl nagy hideg-meleg, vad püfölés), amely meghaladja a kenőanyag képességeit.
APT: Súlyos tévedés! Kapásból mondok egyet, amiben szintén négy golyóscsapágy van (a felhúzó oldalon): a LUC 1.96!, ha nem tűnt volna fel. Egy a mikrorotoron, 2 a cam körül gördül (az IWC-ben ezt csinálták műrubinból, 1 pedig közvetlen a motorkerék előtti fogaskeréken. Ez összesen 4.
A golyóscsapágy pedig jobb, mégpedig azért mert 25-30 év alatt sem kopik meg szemben az általad ismertetett megoldásokkal! A motorkerék előtt nagy a nyomaték, azt pedig legjobban a golyóscsapágy viseli el! Ez ilyen egyszerű!
Ha most sem jött volna össze,a kívánt végeredmény megtekinthető a http://www.jlc.ch/collection_2001/collection/reverso/specialities/rev_decodemo.html weboldalon.
NORVER: No ez az, amelyben soha nem volt köztem és GLASHUETTE között vita. Egy ilyen werkre nem is kéne számlapot tenni, fordítva kellene betokozni, így is megfelelne, úgyis csak a szerkezetben gyönyörködne minden "műértő"! ;))))))))
GLASHUETTE: Megint nagyon sarkosan fogalmazol, az ultralapos szerkezetekkel nincs semmi baj! Akkor van gond, ha úgy lesz ultralapos egy szerkezet, hogy minden konstrukciós átgondolás nélkül "kalapálnak laposra" egy nem erre tervezett werket, de ez nem jellemző. Egy extralapos szerkezet több eleménél más konstrukciós megközelítés szükséges, de ha megfelelő módon alakítják azt ki, akkor teljesen korrekt szerkezet lesz. Az ultralapos órák pedig kézifelhúzósak, hisz az automata szerkezetek között igazi ultralapos nincs, mivel csak a 2mm-nél vékonyabb szerkezeteket tartja a szakma ultralaposnak, és ilyen az automaták között nem akad, 2.5mm körül van a legvékonyabb is. Ami meg a golyóscsapágyat illeti: nos ebben nincs igazad. Először is a Lange az egyetlen, amely négy golyóscsapágyat is alkalmaz, és bár a Lange megoldása csodaszép, kiváló, de teljesen fölöslegesen elbonyolított, nagy helyigényű, és drága is. Rengeteg kifejezetten csúcsminőségű werkben az automata rotorját nem golyóscsapágyban, hanem acéltengyelyen, hengeres kőcsapággyal, sőt nem egy esetben tömített szinterbronz hüvellyel (pl: régebbi Omegák) csapágyazzák. Több automata Patek óra sem golyóscsapágyazott, és általában: önmagában a golyóscsapágy még egyáltalán nem jobb! Nagy előnye viszont, hogy nagy átmérőn fut, így lapos kialakítás mellett is pontosan rögzíthető a rotor. Egy vékony tengelyen csapágyazva a rotort magasabb, hosszabb csapágy kell, mert különben a csapágy holtjátéka miatt túl nagyot fog ütni a rotor, és hozzáérhet a tokhoz, werkhez. Ráadásul a készen vett sorozatgyártott golyóscsapágy sokkal olcsóbb, mint a werkhet egyedileg készített rendhagyó méretű rubinhenger, ezért hamar el is terjedt, amint a kis méretű műszercsapágyakat elkezdte ontani az ipar. De mindenesetre önmagában aligha minősít egy werket az, hogy a rotort hogy csapágyazták! A szóbanforgó Jaeger pedig gyönyörű darab, nézi is élmény, de azért mielőtt az "egyedülálló technikai csúcsteljesítmény" előtt elájulunk, csöndben megjegyezném, hogy a gyűjteményemben levő Dugena Precision pontosan ugyanilyen vékony (1.85mm) werket tartalmaz, és ebbe a Dugena (helyesebben a Helvetia) még a központi másodpercmutatót is bele tudta varázsolni. Vékonyabb a Jaegernél maga az óra is, a tok csak 3,5mm!!, a "régimódi" domború plexiüveg miatt vastagabb csak az egész a Jaegernél. Omegáéknál pedig a kvarcóraidőszakban készült egy tokostól-mindenestől 1.2mm vastag aranytokos órácska (a Jaeger 5.4mm vékony), ahol a mutatók forgó üvegkorongok voltak, a peremüknél meghajtva (hasonló a Quinting mostani átlátszó órájához). No ezt viszont azóta sem múlta "alul" senki!
GRONES számára tájékozódásul: nézd meg az alábbi linket, itt szép ismertetőt találsz a Jaeger UltraThin konstrukciós finomságaiból:
JAEGER_ULTRATHIN (Az antikkal amúgy mi a baj? Igazán antiknak titulálunk már egy tízéves, modern darabot is, ezek között azért már mindenféle fellelhető.)
Köszönöm a sok segítéget,remélem,most már nekem is menni fog.Ki is próbálom.Ez itt -szerintem- az egyik legszebb szerkezet a világon:
Hát,APT,az az igazság,ha nekem egyszer egy ilyenem lehetne (vagy inkább egy dátumos Sax-o-mat fehér-arany házban,ezüst számlappal), valószínűleg beérném ezzel az egy órával életem végéig... :-) Bááár,így jobban belegondolva,lehet,hogy Neked lenne igazad.....nemtom.Mindenesetre aki tudna a fent körülírt Sax-o-matról egy szép (nagy) képet idetenni,könyörgöm,tegye meg,mert én még nem találtam.
Egyébként láttam az Ultra Thin méretbővülését,de nem szóltam róla -szinte én szégyelltem magam helyettük-,ha egyszer 100 éve ilyet alkottak,a mai technológiákkal hogy nem képesek (ha nem is überelni,legalább) megtartani ezt a szenzációs méretet. Ha jól tudom,ebben egy darab csapágy nem volt,és ha az ember tudomásul veszi,hogy nem jó ötlet ezt választani raftingoláshoz,az átlagos napi használatot biztosan jól bírja. A Das Buch des Manufaktur szerint ez egy általuk fejlesztett szerkezet volt,amit (akkor még értelemszerűen) zsebórákba építettek 1903-tól.
Messerschmitt: én ugyan csak a honlapról letölthető csörgést hallottam,de szerintem a régi megoldásnak jobb a hangja,mégha kevésbé elegáns is.Bár lehet,csak azért nem tetszik,mert határozottan az iskolacsengőre emlékeztet.Asszem az lesz a legtisztább,ha bemegyek a Vörösmarty-térre meghallgatni őt élőben is.Ott majd megmérkőzhetnek egymással.Ha szeretnél,gyere Te is,kíváncsi lennék,mit szólnál hozzá.
Más : Tudna valaki segíteni egy Officine Panerai felkutatásában?Egy teljesen egyszerű,másodpercmutató nélküli darab is megtenné.Édesapám szeretne egy ilyet nagyon.
Azért, mert a jobb helykihasználás érdekében minden szerkezeti elemet meggyengítenek pl. a felhúzómechanizmusból hiányozni fognak a robosztus golyóscsapágyak (automata esetén), ez pedig egyet jelent azzal, hogy 25 év alatt megkopik az egész. A jobb werkekben a felhúzóoldalon 4-5 golyóscsapágy van.
Grones: Nem hiszek a lapos órákban. Szerintem az ultralapos mechanikák nem korrektek. Szánd rá a pénzt a Master Réveil-re egyszer az életben és egész életedben boldog leszel!
NORVER: köszi az infót! Úgyis még a pénzgyűjtés fázisában vagyok, megvárom az utódot hátha nagyon megtetszik.
APT: Jól látod a helyzetet :) Az egesz úgy kezdődött, hogy rákerestem milyen Svájccal kapcsolatos fórumok vannak... Most meg kb 4 óra szerepel a listámon amit meg szeretnék venni kb 20 000 EUR ertekben. Plusz teli van a lakásom órás magazinokkal. Ezen kívül a barátnőm közölte, hogy "teljesen behülyültem" amikor azt ecseteltem neki: milyen jó lenne egy 5000 EUR-os Patek óra. Kellett nekem fórumokat olvasgatni! :)
Az antik órák és más antik dolgok valahogy nem fognak meg. Inkabb veszek évente egy új órát újonnan. Azért köszi az ötletet!
