Ja még csak annyit, hogy mivel a "habiru" azt is jelenti hogy lovas íjjász (vö. kazár, gussar, huszár = csavargó, vándorló, rabló) nem meglepetés hogy a szkítákat a mezopotámiaiak sokszor habirunak hívták.
"Már nem atlálsz fogást Eszter könyvén, most jön a többi..."
Úgy látom, nem az a típus vagy, aki meghatódik a puszta tényektől. Ja persze, én antiszemita vagyok, meg az egséz világ, aki ne adj isten nem ért tökéletesen mindenben egyet.
Ha jól tudom a habiruk csak annyit jelent hogy "zsoldos, csavargó, útonálló, stb". nem kötődik etnikumhoz, nyelvhez, dinasztiához. Nincs köze az izraelitákhoz sem. A habiruk úgy kerültek kapcsolatba izraellel hogy Dávid a habiruk vezetője volt.
A tény az, hogy párviadal helyett lelőtték. Mint Indiana Jones a handzsárost. Vagi-trendi de nem hősies. Elmondhatsz engem bárminek, akkor is így marad.
(Ja egyébként a Dávid-Góliát nem a saját termékem, plagizáltam, Hellertől; vannak jó és rossz könyvei, de Az Isten tudja pl. jó)
Mint mondtam, marketing: A perzsák is mind "gyűlölték" az igazhitűeket, ezért minden iszlám történetben "jogosan" irtják őket. Annyira általános dolog, hogy már közhely: minden történelmi leírás ilyen; mi jók, ők kutyafejűek. A tényeket kell nézni (bár azokat is csonkolják, kiegészítik), nem a jelzőket. Mint például Dávid és Góliát története: Góliát párharcra hívta ki a zsidókat, erre stikában fejbeparittyázzák. Ráadásul olyan fene nagy bátorság sem kellett hozzá, mert a páncélozott nagydarabot a tunikás pásztorgyerek úgy otthagyja, mint zerge a vízilovat, szóval ha nem talál, simán elfut. Persze elő lehet adni másképp is... Az angolok is azt mondják, hogy megnyerték az angliai csatát.
OFF: Nem tudok túl sokat a szkíta szó eredetéről. Nem inkább csak valami jelző-e, ahogy a kínaiak is külön jelzőt használtak a nyugati és az északi barbárokra. TAlán csak keleti barbárt jelent, tehát mint a nomád, leíró jelző, nem tulajdonnév. Átmegyek másik topikba, megkérdem.
"Hmm, csakhogy aki ezt akarta, az már a fán lógott addigra rég a fiaival"
Nemcsak Hámán akarta kiirtani őket, maradtak még elegen, kik eleget akartak tenni a zsidók kiirtására, és vagyonuk elkobzására engedélyt adó, s a médek és perzsák törvénye szerint vissza nem vonható rendeletnek:
"És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktől; megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra nem tették rá kezöket"...
A birodalom polgárai rettegtek, hiszen - magukból kiindulva - attól féltek, hogy a zsidók korlátlan bosszút fognak állni. Ám megtapasztalhatták a "rettegők", hogy a zsidók nem éltek vissza a helyzetükkel (ha vissza akartak volna élni, akkor egy nappal/héttel/hónappal előbbre dátumozzák az általuk kiadott rendeletet, megtehették volna, de nem tették, ráadásul a rendelet megengedte nekik is a vagyonelkobzást, ám "zsákmányra nem tették kezöket"), hanem igazságot szolgáltattak, bár tudom, hogy a szkíták, párthusok, hunok, avarok, magyarok nem így csinálták volna, hiszen ők nem torolták meg a rajtuk esett sérelmet, nem védekeztek, s a követ kenyérrel dobták vissza, ellenségeikért szeretettel imádkoztak...
Egy nép szüntelenül változik, sok száz és ezer éves etnogenezis során. Azt se tagadta senki sem, hogy a XI--XII. századtól idehaza magunkra főleg a magyar, megyer elnevezést használjuk. De hogy pl. a hungarusnak korábban is szinonimája volt-e a megyer név, arra én a helyedben nem vennék mérget. A szabartoiaszphaloival fölösleges példálóznod, mert az valószínűleg 'független (autokefál) szabír'-t jelentett, ahogy a ny-európai források onogur "kalandozói" sem feltétlenül minősíthetők át magyarokká az identitásváltás bekövetkezte előtt.
De ez itt off (a parthus topikban megbeszélhetjük, ha lesz időm).
Magáról az elcsépelt törzs kifejezésről pedig már régesrég kimutatta Pauler, hogy többnyire helytelenül alkalmazzák az indogermanista Stamm terminus szolgai tükörfordításaként. A héber forrásokat kéne elsősorban megvizsgálni, hogy milyen kifejezéssel írják le ezeket az állítólagos "törzseket".
Persze, a zsidó nép is 12 törzsre tagolódott, és azok nem feltétlenül mind voltak eredetileg teljesen azonos etnikumhoz tartozóak. Ugyanakkor érdekes lenne a magyar nép nép voltát tagadni csak azért, mert írnak róla a Fekte-tenger mellékén, a Kárpát-medencében, a Kaukázus vidékén (szavárd magyarok), Magna Hungáriában, ny-európai kalandozások során is.
Hmm, csakhogy aki ezt akarta, az már a fán lógott addigra rég a fiaival. A birodalom többi polgára pedig rettegett. Vagy ez nem igaz, vagy az, hogy önvédelem. Ellentmondás van a könyvben, nem kicsi.
Jogos volt. Ki akarták őket irtani, s vagyonukat elkobozni. Igazságot szolgáltattak. Az amálekitákat csak vonakodva irtották ki, ezért:
Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek:
Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent...
De úgy látom, kicsit ideges vagy, mert nem sikerült Hámánka terve...
Egyébként én nem azt állítom, hogy a zsidók képesek ilyesmire, csak azt mondom, hogy a történelem 1. lejegyzett pogromát követték el... Később nyomukba léptek pl. az athéni demagógok, Sulláék Rómában, etc.
"Igen, hiszen érvényben volt a rendelet a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint a zsidók büntetlenül történő legyilkolásáról, s kifosztásáról..."
Hagyd már ezt a sz.. marketingszöveget, hát persze, egy diktátornál majd arra hivatkozok, hogy az azóta felakasztott minisztere parancsa szerint, az újabbnak meg ellentmondva cselekedtem... Gondolom, Sztálinhoz is sokan mentek oda, és követelték tőle, amit mondjuk Trockij nekik ígért... Észak-Koreában kipróbálhatod, nemrég végeztek ki valami miniszter, hivatkozz rá...
"Azelőtt pedig a zsidók. A szerencse forgandó..." No megint a ferdítés, sőt... Annyira nem retteghettek, ha magasról tettek a birodalom összes szokására és törvényére.... -- és az õ törvényei különböznek minden nemzetségtõl, és a király törvényeit nem teljesíti;
"Hámánék is "bátrak" voltak, amíg nekik állt a zászló. Egyszer fent, egyszer lent. Ez van..."
No ugye: pogrom volt, kutya közönséges pogrom. (Kár magyarázgatni a jogosságát. Itt egyetlen jog volt, az erősebb joga. Még a bosszú "joga" sem volt meg, csak pont Hámánnak, akinek a zsidók kiirtották a népét..)
"Pici figyelem, az eredeti 13. nap már elmúlt, csak nem akarták abbahagyni az öldöklést..."
Nem az öldöklést, hanem az igazságszolgáltatást nem akarták abbahagyni. Nyilván azokat ölték még meg, akik meg akarták volna őket is ölni. Nem azért nem mészárolták le a zsidókat, s nem azért nem kobozták el vagyonukat, mert megbánták - örömmel megtették volna -, hanem mert pechükre a szerencse kereke fordult egyet. Teljesen korrekt, hogy az ilyen "embert" kiirtják, de biztos vagyok benne, hogy a szkíták, hunok, párthusok, magyarok, avarok kenyérrel dobták volna vissza a követ....
Ha vissza akartak volna élni a helyzettel, akkor a zsidók a rendeletet egy nappal/héttel/hónappal előbbre dátumozzák. Megtehették volna. Ráadásul a rendelet megengedte, hogy zsákmányoljanak, ám "zsákmányra kezöket nem tették".
"a király utáni 2. ember népének annyira félniük kellett"
Igen, hiszen érvényben volt a rendelet a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint a zsidók büntetlenül történő legyilkolásáról, s kifosztásáról...
"Hiszen mindenki kusban volt és rettegett."
Azelőtt pedig a zsidók. A szerencse forgandó...
"Kard ki kard meg ilyenek persze, a perzsa király hadseregével a hátuk mögött lehettek ám jobbak meg bátrak...."
Hámánék is "bátrak" voltak, amíg nekik állt a zászló. Egyszer fent, egyszer lent. Ez van...
Hmm, biztos van aki ez a bibliai marketingszöveg is megeszi....
-------------------------- # Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?... # Monda pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: Ímé Hámán házát Eszternek adtam, és õt + felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét... És minden tartományban és minden városban, a hová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lõn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való + félelem szállta meg õket. Egybegyûlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezöket azokra, a kik vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg elõttük; mert miattok való félelem szállott minden népre. És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok. És összegyûltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút...És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyûlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktõl; megölének pedig gyûlölõikbõl hetvenötezeret.. (Pici figyelem, az eredeti 13. nap már elmúlt, csak nem akarták abbahagyni az öldöklést...) -------------------------------- Tehát úgy gondolod, hogy a király utáni 2. ember népének annyira félniük kellett. Hiszen mindenki kusban volt és rettegett. Kard ki kard meg ilyenek persze, a perzsa király hadseregével a hátuk mögött lehettek ám jobbak meg bátrak....
Azt nem írhatták, mert az írás, a mely a király nevében van írva és a királynak gyűrűjével van megpecsételve, vissza nem vonható.
Így egyetlen megoldás maradt: Hivattatának azért a király irnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, a miként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írások és az ő nyelvök szerint. És megírá Ahasvérus király nevében, és megpecsételé a király gyűrűjével. És külde leveleket lovas futárok által, a kik lovagolnak a királyi ménes gyors paripáin, Hogy megengedte a király a zsidóknak, a kik bármely városban vannak, hogy egybegyűljenek és keljenek fel életökért, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden népnek és tartománynak seregét, a mely őket nyomorgatja, kicsinyeket és nőket, és hogy javaikat elragadják.
Vagyis Adár hó 13. napján egymással ellentétes két rendelet volt érvényben. Ugyanazzal a szöveggel adták ki az utóbbi a rendeletet, mint amit a perzsák adtak ki a zsidók kiirtására. És így Adár hó 13. napján kard ki kard: győzzön a jobbik. Ja, ez már nem tetszik a perzsáknak, csak az, ha védtelen zsidókat kiirthatnak, s elkobozzák vagyonukat, de ha már védekezhetnek a zsidók, az már baj...?
