>Pedig volt ilyen foglalkozás: a sörgyárakban dolgoztak valamikor a léhűtők, ...
Má' megint vitatkozom :-)
Az ilyen foglalkozáshoz nem kapcsolódott volna olyan pejoratív tartalom.
Azt hallottam, hogy a léhűtő a középkori királyi asztalok környékén lebzselt és csak akkor volt dolga, ha a király túl meleg levest kapott. Nem is volt jó másra, ezért a leszólása a foglalkozásának.
Oszt' azt tudjuk-e, hogy honnan van a vizesnyolcas? :-) Ez Budapesten anno az ipar-kereskedelem fejlődésével képződött. A vendéglátás fejlődésével meg az "alma sajttal".
>Az elkobzott "hamis" árukat (ruhákat, vagy bármit) meg megsemmisítik, ...
Nem. Ha el lehet róla távolítani a márkára utaló jeleket, akkor eltávolítják és jótékony célra megy. Ha nem lehet (mint pl. a védett kettős, hosszú csík), akkor kell megsemmisíteni, mert másképp a márkagyár megbüntettetné Magyarországot.
Hamisított elektromos cuccok meg nincsenek élet- és balesetvédelmi szempontból minősíttetve, ezért tilos használatba adni. Ez olyan, mint a házi lekvár.
Olyannyira tudom ezt a szabályt, hogy tizenéve – pedig akkor még nem is volt HACC –, amikor még jobban ment nekünk is, azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy veszek egy mikrobuszt és alkalmazok egy embert, aki összeszedi a vendéglátó helyekről a steril ételt és kiosztja. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez zsákutca, mert
1. pl. nyáron eldugják és utána romlottan megeszik, majd következik a nyomozás, hogy honnan kapta az ételt,
2. miért törje magát, ha menetrendszerűen megérkezik a kaviáros, libamájas hidegtál?
A hivatalosan működő élelmiszergyártóknak, készételt kiosztóknak szigorú előírásoknak kell megfelelni -helyesen-, annak minőségéért felelősséget kell vállalni, így ismeretlen eredetű ételt nem adhatnak. Igaza volt, ezért nem szabad hibáztatni. A saját felelősségre elvitt, a jelen példában biztosan kiváló házilekvár tőle független felhasználása nem rá tartozik.
Nem volt időm, alkalmam bekapcsolódni, lehet hogy visszamegyek a hozzászólásokban, vagy ide-oda fogok csapongani, még nem tudom.
Általánosságban néhány dolog, kizárólag szubjektív, nem biztos hogy jól látom.
-Az alkoholizmus, és más emberi problémák nem a munkanélküliek privilégiuma, talán gyakoribb lehet, vagy jobban látszik, mert közszemlére kerül, a hajléktalanná válásnak is sokféle oka lehet, önhibával, vagy önhibán kívüli tényezőkkel kombinálva.
-A segítés gyakran mellékvágányra futott/fut, mert átvertek, kihasználtak egyénileg, vagy intézményesen. (vonatjegyre pénz kérők gyerekkel, negyedóra múlva víg traccsban egy kompániában, felbérelt, vagy koldulásra kényszerített kiszolgáltatott emberek, ennek következménye a bizalmatlanság). Mint utólag tudható dokumentációkból, "Róbert bácsi" sem vetette meg a saját zsebre dolgozást. A segítőszándékúak bizalmatlanná váltak.
- Valahol valamikor a neten olvastam egy gondolatot, sok igazság lehet benne. Eszerint a korábbi rendszerben, (amikor mindenkinek állásban kellett lennie, amikor a közveszélyes munkakerülő fogalom élő valóság volt) minden ember közösségben, szem előtt volt, a munkahelyen. Nem tudott olyan könnyen lecsúszni semmilyen értelemben, nem tudott észrevétlenné válni a társadalom számára. Persze, volt munka, ilyen-olyan, és voltak munkásszállók, nővérszállók, hasonlók a vidékieknek, vagy lakásnélkülieknek. Lehet, hogy a munkavállalók egy része látszatmunkát végzett, de az egy külön tanulmányt, számítást igényelne, hogy az akkori ráfordítás, és annak anyagi/társadalmi következménye, kontra a mai ráfordítás, és anyagi/társadalmi következménye milyen arányban állna, ha valaki hozzáértő kiszámolná és összevetné. Természetesen nem csak forintban értendő a ráfordítás és a következmény. Nem vagyok szociológus, sem társadalomkutató, sem pénzügyi szakember, könnyen lehet hogy tévedek, de úgy gondolom a mai "megoldás" sokkal rosszabb hatásfokú úgy összességében, mint az említett rendszerben.
A használható dolgokat egy anyaotthonba szoktam küldeni.
VEE által javasolt lehetőséget pedig megjegyzem.
Más, de kapcsolódó. Nem tudom, hogy hallottatok -e az un. garázsvásárokról, ha jól írom a nevét. Nem véletlen, hogy egyre jobban terjed.
Egy nemrég bajba jutott olvtársnak gyűjtöttünk egy nagy halom cuccot, ennek a maradékát, amire nincs szükségük (nálam több láda konyhafelszerelési cikk van), lehet, hogy Iványiéknak adjuk. Azért nem biztos, mert vannak még náluk is rosszabb helyzetben lévő szervezetek.
Pedig volt ilyen foglalkozás: a sörgyárakban dolgoztak valamikor a léhűtők, akik hosszú nyelű szerszámaikkal kavargatták a sörlét, hogy gyorsabban hűljön.
Sok éve működik már, hogy a Nagycsaládosok Egyesülete tetemes mennyiségű, éppen lejárat előtti élelmiszert kap pl. a tejgyáraktól. Így olyan drága dolgokhoz is hozzájutnak a szegény gyerekek, amit különben soha meg sem kóstolhatnának.
Ha bármelyik (fővárosi) fórumozónak van otthon felesleges, de használható ruhája, edénye, szőnyege, függönye, ágyneműje, kibontott kapcsolója-konnektora (!), lámpája, maradék csempéje, működő háztartási gépe, hiradástechnikai eszköze (pl. tv-je), üres befőttes üvege és bármi, írjon Emmának, aki bizonyára segít abban, hogy el tudjak menni érte és elviszem, elvitetem Fótra, ahonnan felviszik az északi megyék nagycsaládosainak.
Nem tudom, hogy meséltem-e: két hete azt mondja nekem egy építész, hogy egy gazdag építtető leszedett 300 nm-nyi, nemrégi Bramac hódfarkú tetőcserepet és két napon belül el kellene szállítani, mert különben viszi a sitt-telepre. Azonnal felhívtam az említett észak-magyarországi nagycsaládos kapcsolattartót, aki órákon belül megszervezte a 20 raklapnyi cserép elszállítást, ami hamarosan egy egri gyerektábor épületére kerül.
Meg az olyanokról, hogy mostanra a szelektív konténerek után a vöröskereszt ruhagyűjtője is eltűnt a térről. Gondolom, az is "vonzotta a hajléktalanokat", ezért egyszerűbb volt eltüntetni. Én meg - mi mást tehetnék? - a szemét tetejére hajtogatom a szétmosott pólóimat, amelyekben engem már kinéznének a cégtől, de utcán aludni speciel prímák lennének. Hátha így is célba érnek.
Sok éve olvastam egy riportot arról, hogy egy német család évtizedeken át egy szupermarket szemetéből élt. Az épp lejárt ételeket annak rendje és módja szerint kidobták, ők meg szépen kiválogatták, és remekül elvoltak vele. Nálunk persze ezt hívják akciós árunak, de pl. ez is a cégek sarcolásának egy módja lenne, ráadásul hasznosabb a mostaninál: amit a törvény szerint már úgysem lehet eladni, de még nem romlott, ajánlják föl karitatív célra. A sok léhűtő között biztos akadna egy csapatnyi, hogy megszervezze. (Bocs, ez sem volt elég píszí. Nem tesz nekem jót ez a mostani időjárás.)
Furcsák ám a mai előírások. Bölcsödébe, óvodába, iskolába sem szabad bevinni az ünnepségekre semmi házi készítményt, például tortát. Veszélyes, mondják. HACCP minősítés kéne, olyan meg ugye senkinek nincs az otthoni konyhájára.
Persze otthon meg lehet etetni a csoporttal.
Ésszerűtlen teljesen, ugyanúgy mint a lekvár esetében is.
Az elkobzott "hamis" árukat (ruhákat, vagy bármit) meg megsemmisítik, ahelyett, hogy a rászorulók közt szétosztanák - iszonyatos pazarlás folyik ezen a téren is.
Tudom, persze, ezért ostoroztam a magam szerény és visszafogott módján a "nagy, történelmi" egyházakat. :-) Tényleg nem akarom kitiltatni magam innen, de gondoljunk csak bele: Iványi Gáborék mit is tettek az utóbbi húsz évben a hajléktalanellátás terén? És kaptak bevett egyházi státuszt? Hát, ugye.
Méltatlan vagyok arra, hogy példának állíts, mert elég lelkiismeretfurdalásom van, hogy szinte semmit nem teszek, egyáltalán nem végzek karitatív munkát (sőt, jó pár éve már a véradáson sem fogadnak...). Az nem nagy dolog, ha felderítem a még használható dolgok célba juttatásának módját. Hogy annak fuvarozásában is segítek autóval, emberrel, az tényleg apróság.
Én csak arra hívtam fel itt a figyelmet, hogy a hajléktalanoknak közpénzből van lehetőségük tisztálkodásra, mosásra, tiszta ruhához jutásra, rajtuk múlik, hogy ezt igénybe veszik-e.
Az egy-két pár perces segítés nem érdem, és csak az érdekesség miatt mesélek még egy pillanatképet. Egy banános doboznyi házi lekvárt dobott volna ki egy szomszédom. Biztos voltam benne, hogy hibátlan és ehető. Elvittem a Dobozi utcába, ahol a kapualjban álltak sorban türelmesen nagyon tiszta emberek – egy részük nem is hajléktalan volt –, mert még nem mehettek be az udvar mögötti ebédlőbe, ott még folyt a tálalás, az ebéd porciózása. Megkérdeztem, hogy behozhatom-e a lekvárokat. Szó sem lehet róla – mondta a fiatalember, mert ha bajuk lesz tőle, ők felelnek. Visszamentem a kocsimhoz, kivettem a kartondobozt, ami két perc alatt kiürült...
Van ilyen is, némelyik kisebb egyháznál. Persze már csak a méretükből és a státuszukból (ugye volt, amelyiktől elvették az egyház címet) adódóan sem tudnak átfogó programot kínálni, inkább csak tűzoltást, kárenyhítést.
És ott legalább a civilek mellett az egyházak is teszik a dolgukat. Mikor hallottunk a nagy magyar történelmi egyházakról olyat, hogy pl. valamilyen átfogó nyomorenyhítő programot indítottak? De ha azt nem - tudom, tudom, elvették tőlük a vagyont -, akkor mondjuk a lelkészek _úgy általában _ azzal a szemmel néznék a hajléktalanokat, ahogy VEE teszi? Hogy íme, egy ember - sok ember -, hogyan tudok neki - nekik - segíteni.
Pontosan erről van szó. Bárczyék száz éve azért építették a Népszállót, mert tudták, hogy aki harmadmagával bérel egy poloskás ágyat, az napközben kimerült lesz, nem fog jól dolgozni, elveszti a munkáját, elzüllik, és vele pusztul a családja is. A tisztes szállás viszont hozzásegítette ahhoz, hogy megvesse a lábát, és összespóroljon annyi pénzt, amennyiből már bérelhetett egy szoba-konyhás lakást a külkerületekben. Jellemző persze, hogy akkor is a pénzhiány akadályozta meg a további Népszállók építését. Ahogy az is jellemző, hogy ma ez a százéves ház az "elit" hajléktalanszálló, azokra az emberekre, akik oda bejutnak, a lottónyertesnek kijáró irigykedéssel tekintenek. Pedig olyan nincs, hogy valaki ez alatti komfort- és privacy-szintről képes legyen egy munkahelyre bejárni, ott teljesíteni, a hétköznepi ügyintézések világába visszakapaszkodni.
te úgy teszel, mintha a hajléktalanság megoldása a rendszeres mosakodás lenne,
Nem-nem. Aki föladta a hetinél sűrűbb mosakodást, az kilépett a hetinél sűrűbben mosakodók társadalmából, és így abból mást sem kaphat (munkalehetőséget, jövőképet, értelmes életcélt). Aki nem akar fölkapaszkodni a sziklafalon, azt nem lehet fölsegíteni, legföljebb fölvontatni drótkötéllel, akkor meg fennáll a veszély, hogy fölérve leugrik.
>mi meg azon rugózunk, hogy ez egy nagyon komplex probléma, amelyet jól elfed, de nem old meg, ha láthatatlanná tesszük a hajlék (=jövedelem, munka, szociális háttér, jövőkép, értelmes életcél) nélkül nyomorgókat.
Az a jogilag hajléktalan, aki hajléktalanszállón lakik, és onnan jár gimnáziumba tanítani, nem az a kategória, akire rámondjuk hogy hajléktalan. Arra mondjuk, aki abban a kilépett állapotában tanyát vert egy közparkban. Annak pedig életcélt adni komoly pszichiátriai feladat, már ha van rá hajlama, hogy egyáltalán meghallgassa azt a pszichiátert.
Úgy érzem, másról folyik itt a szó, mint amiről a szó folyik :-) Ezért a másnak a véleménye iránti tiszteletem kifejezése és a magam véleményének fenntartása mellett abbahagyom az erről való értekezést.
Milyen az élet! Az itteni ujság első oldalán van ma egy cikk az itteni hajléktalanokról. Itt persze kicsit másként néz ki a probléma. Sok hajléktalan család van, akiktől elvették a házat, mert nem fizették a részletet vagy a lakbért, vagy felszámolták a trailerparkot ahol addig éltek. Vannak persze kisebb számban, de alkoholisták is köztük, akiket itt psychiátriai estként emlegetnek. Megoldás itt sincs. Itt ugye az államnak az ilyesmi nem feladata. Jótékonysági szervezetek próbálnak segíteni ahol tudnak. Nem kis részt vállalnak a városi üzlet- és étteremtulajdonosok, akiknek érdeke, hogy ne ödöngjenek a környékükön a hajléktalanok. Jómagam még nem találkoztam egyetlen egyel sem. Ez itt nem is igazán város a szó európai értelmében, inkább laza települések sora, itt ott kisebb központi résszel. Tavaly volt egy utkereszteződésben egy állítólagos veterán, aki kéregetet. Az idén még azt se láttuk. A cikk szerint a rendőrség figyel.
Az egyetlen szerencse, hogy itt nincs hideg, fagyni se szokott soha, igy a fagyhalál itt kizárva.
Ebben nagyon igazad van. A 100éves házak idei bejárásakor volt szerencsém végiglátogatni a Népszálló rendkívül sok rejtekét. A széptől a tűrhető, majd a durva részekig.
Ha ilyenek vannak, akkor az már nagyon jó.
Akik ahogy és amilyen munkát végeznek ott, az fantasztikus.
Lehet hogy nem is minőségi, hanem mennyiségi a vélemények eltérése? Több népszálló kellene?
Az egész vitánknak ez a lényege, hogy te úgy teszel, mintha a hajléktalanság megoldása a rendszeres mosakodás lenne, mi meg azon rugózunk, hogy ez egy nagyon komplex probléma, amelyet jól elfed, de nem old meg, ha láthatatlanná tesszük a hajlék (=jövedelem, munka, szociális háttér, jövőkép, értelmes életcél) nélkül nyomorgókat.
Nem azt mondtam, hogy az államnak kellene fürdésre rávenni a hajléktalanokat VEE helyett. Hanem azt - tőlem telhetően értelmesen és világosan -, hogy ha nincs terv a nyomorgók társadalomba való visszavezetésre, arra viszont van, hogyan lehet olcsón megoldani, hogy ne a tisztes polgárok szeme előtt haldokoljanak, akkor az állam az én értékrendem szerint nem jól teszi a dolgát.
Nyilván ők is kellenek hozzá, az nem volt kérdés, de segítség nélkül a legritkább esetben tudnak kikecmeregni a helyzetükből. Nem helyettük kell megoldani, hanem segíteni nekik a megoldásban (plusz olyan gazdasági és szociális környezetet kell teremteni, ami gátolja, hogy emberek hajléktalanná váljanak - ez már tényleg nem az ő dolguk, de hozzátartozik a valódi megoldáshoz).
