" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ha netalán gyerekféle is lesz veletek, nagy élmény lehet számára néhány, növényektől független program. Tormaföldén van lehetőség lovagolni, de érdemes megnézni a Mura folyót és a környezetét is, miután Magyarország belsejében csak nagyon keveseknek van alkalmuk fogalmat alkotni a méretéről és kinézetéről. (Ld. periférikus földrajzi helyzet hátrányai és egyben előnyei)
Friss fügeként már csak igazában egy fajta van "talpon a vidéken": a sárga óriás. (Az ujjasból lehet még találni egy-két szemet a fák árnyákos részein.)
Miközben az aszalódásra hajlamos fajták közül a nénifüge "ráaszalódik" a fára és csak részlegesen potyog, a zöld aszalódóról az aszaltak egytől-egyig lehullanak. Innen kezdve nem "zöld aszalÓDÓ"-ként kell emlegetni őket, hanem "drapp aszalt"-ként.
Szancsi zalai nyaralásának példájából kiindulva, úgy tűnik, hogy csak az élő "idegenvezetés" vagy legalább a "telefonos navigáció" megfelelő hatékonyságú. Utazás előtt e-mail-ben megkerestek, megadom a telefonszámomat és mindig aktuálisan egyeztetünk az időpontokra és helyszínekre vonatkozóan.
"Hoztam egy szelídgesztenyét is. Lentiben a piacon vettem egy úrtól.
Vajon mi lesz belőle?"
Ki tudhatja? A macska még pár évig a zsákban marad. Ismerve a gesztenyeszaporítás helyi gyakorlatát, nyilvánvalóan magonc, minden kritériumot nélkülöző "magszelekcióból".
"Kezdhetném úgy is,hogy Honfitársaim! De úgy kezdem hogy,Kertészek-Kertbarátok-Fórumtársak! Senki nem panaszkodik erre a kegyetlen időjárásra, mindenki mindennel megvan elégedve."
Én már úgy "kipanaszkodtam" magam az évek során, hogy most már nem is merem, nehogy azt mondják, "ez má' megin' ezze' gyün".
Többször idéztem bizonyos hozzászólásaimat, amelyek a jelenlegi klíma jellegét igyekeztek leírni. Íme:
"Ahhoz lehetne hasonlítani az évtizedekkel korábbi klímát, mint amikor egy bizonyos témájú vagy hangulatú, koherens eseménysorozatot bemutató filmben van néhány olyan epizód, aminek kiegészítő dramaturgiai funkciója van, de nem alkotja föltétlenül a cselekmény és a mondanivaló szerves részét. (Ami az időjárásban egy-egy epizód jellegű kivételes eseménynek felel meg: nagy hó, átmeneti nagyobb hideg, tavaszi fagy, nyári vihar, stb. az év nagy részében normális időjárási események közé ékelődve.)
A mostani klíma pedig olyan, mintha sok filmből kivettük volna az említett epizódokat és kizárólagosan azokból állítottunk volna össze egy előadásnyi időtartamú filmet. A filmet csak néző, de következetes cselekményszálra és mondanivalóra nem figyelő közönség részére ez a film-mix is olyannak tűnhetne, mint egy "másik film", különösen azért, mert "azokban is ilyen jelenetek szoktak lenni". De sajnos, az ilyen film csak egy "őrült film" lenne, olyan, mint a mostani klíma."
"Az ilyen esetekben a kedvezményezett területeken a jónép pozitívan éli meg a várakozáson felül jó időjárási viszonyokat. Pedig ha értene a klimatológiához, aggodalommal kellene, hogy eltöltse ez a körülmény. Sajnos a nagyon hosszú időtartamon keresztül fennálló ilyen súlyos anomáliák nem szoktak kimerülni csupán egy-egy periódusra gyakorolt abnormális hatással, hanem időzített bombaként működnek, más időszakokra, más évszakokra vonatkozóan is.
Erre évekkel ezelőtt írtam egy példát, amelyet most ismét idéznék:
2009. október 2-án, Magyarország júliusnak is beillő időjárású szeptembere után, egy korlátozottan téltűrő növényekkel foglalkozó internetes fórumban hozzászólást írtam a megelőző időszak időjárási eseményeinek értelmezéseként. Bevezetőben idéztem az olasz „Agronotizie” internetes újság 2009. szeptember 25-ei tudósítását:
„"...Ilyen esős szeptember emberemlékezet óta nem volt Szicíliában, ahol súlyos problémák keletkeztek a belső közlekedésben, a leginkább sújtott kultúrák pedig a kertészeti ágazat, a csemegeszőlő, a legkésőbbi őszibarackok, de még a citrusfélék növényei is. A szigeten működő Coldiretti azt kérte a Szicíliai Tartományi Tanácstól, hogy hirdessen szükségállapotot, mivel a mezőgazdasági üzemek már több millió eurós károkat szenvedtek. Calabriában is azon munkálkodnak a Coldiretti szakemberei, hogy a károkat elismertessék. A leginkább sújtott térségek a jón-tengeri sávban vannak: a Locride-i körzetben Brancaleoné-tól Monasterace-ig, a Crotonese térségben pedig különösen Cropani-ban és Botricello-ban, de a problémáktól nem mentes a Vibonese körzet és Lametino sem. A heves esők károkat okoztak a közlekedési útvonalakban és az infrastruktúrákban és párducfoltosan tönkretették a vetéseket, a kertészeti kultúrákat, a szőlőültetvényeket, hatalmas problémák vannak a Greco di Bianco szüretelésével és a citrusültetvényekben. A legnagyobb aggodalom Szardíniában is a szőlőültetvényeket övezi, ahol a rossz időjárás nem teszi lehetővé a szüreti munkák normális menetét, sőt egyes körzetekben a legnevesebb szőlők kordonsorait is károsította..."
A cikk idézetéhez a következő gondolatokat fűztem:
„Lehet, hogy valaki erre azt mondja, hogy "ez az ő bajuk, ami engem kevéssé érdekel". Annak érzékeltetésére tettem be ezt a cikkrészletet, hogy reálisabban tudjuk értékelni az idei magyarországi nyárias szeptembert. (2009-ről van szó!) Még mielőtt megnyugodva hátradőlnénk a fotelben, megállapítva, hogy "a globális felmelegedéssel" most már majd egyre inkább ilyen szeptemberekre lesz esélyünk a közép-európai térségben, tudjuk, hogy ez is csupán egy időjárási anomáliából fakadó véletlen volt, amelynek az abnormális jellege a fent leírtakból érzékelhető, és ahogy lehettünk most egy ilyennek a kedvezményezettjei, ugyanúgy lehettünk volna, vagy lehetünk majd egy másik ugyanennyire abnormálisnak a kárvallottjai is!!!”
A magyarországi szeptemberekre vonatkozó vélekedésem érvényességének bizonyítására mindössze egy évet kellett várni, 2010 szélsőségesen csapadékos szeptemberéig. Arról nem is szólva, hogy az egész évet az extrém csapadékmennyiség jellemezte, csúnya cáfolatát adva a korábban egyértelműen kijelölt szárazodási trendnek...."
Az elmúlt évtizedben központi témává vált a „globális felmelegedés”. Szakcikkek százai, ezrei, tanulmányok tömege jelent meg erről. A kutatók többsége hőmérsékletemelkedést és szárazságot prognosztizált az elkövetkező évtizedekre. Az északi féltekén, azon belül az európai térségben is valóban volt tapasztalható a 20. század utolsó évtizedében és a 21. század első éveiben néhány tizedfokos középhőmérséklet emelkedés. Az ezen évek egyes évszakaiban bekövetkező átlaghőmérséklet-változások azt mutatják, hogy az éves középhőmérséklet emelkedés elsősorban a nyári évszak magasabb hőmérsékleteinek volt köszönhető. Jóllehet a klímaelemzők többsége utalást tesz az időjárás szélsőségeinek szaporodására is, a köztudatba mégis elsősorban az ivódott be, hogy már a jelenben is, de az elkövetkező időszakban különösen, egy melegedő klíma tanúi lehetünk. A nevezett időszak éveinek részletesebb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy sokkal inkább az időjárás kiegyensúlyozatlansága, szabályozatlansága érhető tetten, mintsem az azt megelőző időszakban tapasztalható viszonylagos kiegyensúlyozottság magasabb hőmérsékleti tartományban történő megvalósulásáról lenne szó.
Amennyiben eltekintünk a többi klímaelemtől, és kiemeltem a hőmérsékletváltozást vizsgáljuk, elfogadva a melegedés feltételezését, érdekes következtetésre juthatunk. Fentebb bemutattuk, milyen jelentős középhőmérséklet különbségeket okoz a domborzat. Néhány tíz méteres magasságkülönbség akár az egész fokos tartományba emelheti ezt az eltérést. Az egyes évek között is jelentős középhőmérséklet különbség van. Ez a tény azonban magában még nem feltétlenül befolyásolja egy adott földrajzi területen hagyományosan működő mezőgazdasági kultúrák biztonságát és termésbiztonságát. Sokkal nagyobb jelentősége van az ezen belül bekövetkező szélsőséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tűréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhető abszolút minimumokban megjelenő különbségek, amelyek az átlagok közt meglévő eltérésektől függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetőségeket illetően. Az időjárási eseményeket figyelemmel kísérő gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsőségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehűlések, teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek. A rövidebb időszakok ilyetén szélsőségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetően szaporodott a pusztító zivatarok és jégesők száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hőmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés.
Ha vizsgálni kezdjük, miben áll ez a klímajelleg változás, azt láthatjuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszaporodott az úgynevezett „blocking” helyzetek száma az európai térségben. Ez azt jelenti, hogy az európai időjárást alapvetően meghatározó és szabályozó atlanti ciklonok szabad nyugat-keleti pályán történő mozgását időről-időre szokatlan földrajzi helyeken kialakuló anticiklonok blokkolják. Ez a körülmény az időjárási menet korábbi időszakokra jellemző, úgynevezett „zonális” (szélességi körök mentén haladó ciklonpályák) jellegét „meridionális” (észak-déli) áramlásúvá változtatja.
9. térkép
A térkép (9. térkép) egy, az elmúlt évtizedben gyakran előforduló szinoptikus helyzetre ad konkrét példát. Látható, hogy a sajátosan elhelyezkedő légköri képződmények konstellációjában kialakuló áramlások mennyire éles és mély hullámokat képeznek észak-déli irányban. Ezek mentén időről-időre a szokásosnál hidegebb léghullámok jutnak el déli szélességekre és a megszokottnál melegebbek északiakra. Ezek nyomán a téli időszakban extrém hidegek alakulhatnak ki a kontinens felett, nyáron pedig a keveredési határzónákban pusztító viharok keletkezhetnek. Szélsőségesen meleg időszakokat szokatlanul hidegek válthatnak fel, átmenet nélkül.
Nem véletlen talán ezek után, hogy néhány évvel ezelőtt még szinte kizárólagosan melegedésről és szárazabbá válásról szóltak a kutatók jóslatai, mígnem néhány kivételesen csapadékos, árvízkatasztrófákkal tarkított, és Európa enyhébb klímájú, mediterrán és óceáni területének szélsőségesen hideg telű éve után egyenesen egy kis jégkorszak kezdetének víziója lát napvilágot.
A „józan paraszti ész” tapasztalati „agroklimatológiája”
Aki saját tapasztalataira hagyatkozva, különösen, ha gazdálkodóként figyeli nap, mint nap az időjárási eseményeket, sőt azok következményeit a „bőrén érzi”, egyértelműen valami korábbi rend felborulásaként élheti meg azt. A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó időjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy csupán benyomásokról van szó, annak érdemes lenne követnie például az időszakos, évszakos, vagy éves csapadékadatokat és azokat összevetni a sokéves átlagokkal, különösen a korábban tipikus területi eloszlás tükrében. Ebben a tekintetben a gyökeres változás elsődleges oka abban áll, hogy a gyakran blokkolt ciklonpályák miatt az éves csapadék jelentős része úgynevezett „konvektív”, azaz meghatározott légköri helyzetekben helyileg képződő csapadék, a korábbi évtizedek frontcsapadék többletével szemben. A ciklonok okkluziós frontjaiból származó csapadék sem föltétlenül mutatja a korábbi időszak területi eloszlását, miután a ciklonpályák is változtak, sőt maguknak a ciklonoknak az eredete is, lévén, hogy arányaiban megsokasodtak, az úgynevezett „magassági hidegcsepp” helyzetek és a mediterrán ciklonok, amelyekre jellemző, hogy csapadékukat területileg koncentráltan bocsájtják ki, időnként extrém mennyiségben, atipikus módon teremtve atipikus viszonyokat, soha nem látott időjárási helyzeteket az érintett földrajzi területeken."
Amikor a keritést felújítottuk akkor a gát alatt lévő keleti kerítésrészt ami egy drótháló volt beleültetett veresszilvafasorral úgy hagytam és az új kerítést másfél méterrel beljebb építtettem hegesztett hálóból és kiselejtezett vasbeton oszlopokból.
Ez a legfagyzugosabb része az amúgy is fagyzugos kertemnek. A belső kerítés külső oldalára a keleti félbe minikiviket, s a nyugati félbe szőrös kiviket ültettem egy hete ( majd betakarom komposzttal most a télre ). Ide már nem fér a kutya . Egyik kutyánk sírja őrzi a területet. Látható a gát is. A belső támrendszer erős. Letermés után a szilvákat jól meg fogom metszeni motoros fűrésszel és a törzseik közé drótkötelet fogok kifeszíteni kb. 180cm magasságban ... .
Ha beindul a rendszer ,akkor a szőrös kiviknek belülre teszek még egy oszlopsort ... .
A jelenleg a kerítésen futkosó növénykéknek úgy gondolom ,hogy a fejlődő kivi game ower-t fog csinálni . Petőfi szerint "Habár felül a gálya ..."
Na itt ki fog derülni , hogy mennyire fagyérzékeny a kivi ??????????????
A kert északi hegesztett hálós kerítéséhez ültettem 2 Solo, 2 Tomouri , 2 Hayward kivit . A kiskutyám az egyik nemest kikaparta ( Miért nem a Solot ? ), helyére egy Issai minikivi került.
A hálóra tekeredett megfutott kiviket óvatosan visszafejtettem és gyámként csontvirágvesszőket használva függőlegesen lazán remélhetőleg magától lebomló cukorspárgaszerűséggel odarögzítettem.
Ha működne ez , akkor természetesen a támrendszert bővíteni kell. A szomszéddal egyeztetve , hogy ami neki nő az az övé. A metszés munkája az enyém.
Ez 30 éve volt . Tudatlanul ültettem 1 tő kivit még Görömbölyön a régi családi házunknál a belső udvari léckerítés egyik végéhez.
Nem tudván , hogy mit kell vele csinálni csak futtattam a kerítés tetején egy irányba . Élt vagy három évig. Egy ízben virított is a legvége, de természetesen nem termett. Valamiért elpusztult. Okára már nem emlékszem.
2. project
Néhány éve megpróbáltam a kerti fóliás tó zúzott mészkő szélezésébe az oszlopok és kiszáradt fák mellé a kőbe lyukakat ásva és azokat jó földdel kitöltve szőrös kiviket ültetni. A kőbe ültetettek közül természetesen egy sem maradt meg a mészkő miatt. Megmaradt egy a szigeten mert ott nincs mészkő. Ültettem pár issai minikivit a helyükre azok egyenlőre bírják. A szigeten lévő szőrös kivi fejlődik , de ha kiteljesedne , akkor gyenge lenne neki a jelenlegi támrendszer.
A jelenlegi állapot:
3. project
Tavaly ültettem a kinőtt hintaváz lábaihoz minikiviket (3Ken's Red, és 1 Nostino porzó), ezek fejlődnek.
Aztán beszéltem Ninoval és kaptam tőle néhány instrukciót.
Panaszkodni lehet,nálunk az Alföldön már júniusban sem esett.A füge zölden ráaszalodott a fára,muszáj locsolnom,ha rendeset akarok enni.A hőmérőt nem merem kitenni a napra,48-nál tovább nem kisérletezek.Betonos udvar,egész nap süti a nap.A legtöbb növényem cserépben,dézsában van.A citromfa napernyőt kapott,mert tavaly sok citromtól megszabadult a hőségben.Most már diónyiak.
Sima ételecettel savanyítod a vizet?Valami nekem se ártana,mert az áfonyák nem teremnek jövőre.Olvastam salétromsavat,ventillált kénport,de nem szeretném kinyírni őket.
Remélem most már könnyebben viseled a hőséget,vigasztaljon a tudat,hogy másnak se könnyebb.
Megyek locsolni.
Azért van ami szereti ezt az időt:a sivatagi rózsám ontja a virágot,már a törzsén is bimbó jön.
Jövőhéten kedves barátaimmal a gyönyörű Dél-Zalába látogatunk (Lenti, Letenye környékébe). Azt szeretném kérdezni, hogy melyik falvakat, helyeket ajánlanátok ahova ellátogathatnánk, és sok-sok szép nálunk is termő új gyümölcsöket látnánk?
Kezdhetném úgy is,hogy Honfitársaim! De úgy kezdem hogy,Kertészek-Kertbarátok-Fórumtársak! Senki nem panaszkodik erre a kegyetlen időjárásra, mindenki mindennel megvan elégedve. Fájdalom ez az időjárás.Én egy kicsit panaszkodok. Ninovarga már utalt rá,hogy a növények levelei megperzselődnek. Nálunk itt a Bakony nyugati szélén is ez a helyzet. Minden megég,már a kivi gyümölcsei között is amit ér a nap,vannak töppedt,égett gyümölcsök.Rossz látni a sárguló kukoricatáblákat,fonnyadó bokrokat,növényeket.Pedig június végéig minden rendben volt.Június 24-én volt az utolsó kiadós eső 27 mm.Minden élt és virult.Azóta 5 mm esett, az is 3 részletbe.Néhány nap kivételével 30 fok feletti hőmérséklet és tűző napsütés. Az üvegházamban ami árnyékolóhálóval is védve van,megégnek a növények.Ajtó ablak éjjel-nappal nyitva.Nappal 40-42-fok és éjjel se megy 25- fok alá.Néhány kényesebb növényt már kimenekítettem az udvarra a fák alá.Amik bent vannak,azokat pedig a nap járásának megfelelően próbálom árnyéban tartani. Az öntözés sem egyszerü dolog. Van egy 1000-l-es esővíz tartályom.az ereszcsatornára kötve.Már kb 20 napja üres.Azóta csapvízzel öntözök,a vizet ecettel savanyítom .Már kb három liter ecetet elhasználtam.Az edényeseket,amiből van vagy 150-200 db az üvegházban és az udvaron , naponta kétszer -háromszor öntözöm.Megváltás lenne, ha már normalizálódna az időjárás.
Több alkalommal bemutattuk már a kerkaszentkirályi polgármesteri hivatal bejáratának selyemmirtuszait. Néhány évvel ezelőtt ültették őket és éppen valamelyik szigorú tél után mutattuk be először, hogy károsodás nélkül teleltek. Tavaly tavasszal azzal kellett szembesülnünk, hogy ostoba módon kivágták őket tőből. Ez annál is inkább bosszantó volt, lévén, egy korábbi alkalommal örömmel konstatáltuk, hogy 2012. telén sem fagytak el. Ekkor felkerestük a polgármestert és megkértük, hasson oda, hogy a 2013-as tavaszi parki "rendcsinálás" alkalmával megkímélődhessenek ezek a növények. Az akciót siker koronázta, így az utolsó tél után nem nulláról indultak. Most elég szép méretűek és a mai napon arra járva teljes virágban találtam őket. A különböző nézetű képek azt lennének hivatottak érzékeltetni, hogy közvetlenül a Kerka folyó partján vagyunk, fagylefolyásról tehát szó sem lehet. Ez a körülmény olyan következtetésre enged jutni, hogy ez a fajta selyemmirtusz meglehetősen jól tűri a valószínűleg -15 foknál is alacsonyabb hőmérsékleteket.
Ennek a helynek az az érdekessége, hogy a 2009. és 2012. közti három hideg télen éppen az ujjas óriás elfagyási küszöbén táncolt az abszolút minimum. (A szomszéd ház 3 méterrel magasabb szintjén teljesen sértetlen maradt, itt csekély mértékben károsodott.) A zöld aszalódó annak ellenére sem károsodott, hogy távol van a háztól.
2012. februárjában a nagy hidegek után ezt írtam:
Jóllehet a Nagykanizsa-Iklódbördőce fagyzugállomáspáros térségi klímát reprezentálni hivatott mérési értékei legfeljebb (morbid) kabarétréfának lennének jók, megtanultuk viszonyítási alapként használni őket. Az idei (eddigi) téli abszolút minimum Nk. -19, Ib. -20 fok volt, ami kedvezőbb, mint az elmúlt két télé (-20 - -21, ill. -21 - -22), ami a mostani helyzet kedvezőbb kimenetelére utal térségi szinten.
Az első őszi fagyok idején többször bemutattuk, hogy a fenti két állomás által mért -3 - -4 fokos értékig lényegében az állomások közvetlen környezetén és néhány dombvidéki belső zárt völgyön kívül nem kell a térségben faggyal számolni.
Hasonló dolog érvényes a téli minimumok mértékében és a korlátozottan téltűrő növények károsodási fokának térségi értelmezésében is.
Iklódbördőcéhez elég közel, Lovásziban sikerült két azonos korú és fajtájú (ujjas óriás) fügeindikátorra lelnünk egymástól 40 méter távolságra, 3 méter szintkülönbséggel, amelyek nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagítottak bennünket.
A 175 m tszf. magasságban lévő éppen a részleges károsodást okozó hőmérsékletű magassági szinten volt 2009-2010 és 2010-2011 telén, míg a 178 m tszf. magasságban lévő a teljes épen maradáshoz elegendő hőmérséklet szintjén. Az iklódi állomás az első télen -21, a másodikon -22 fokos minimumot mért. A hajszálpontosan azonos "károsodási-nemkárosodási szintvonal" azért lehetséges az eltérő minimumok ellenére, mert az alacsonyabb (tavalyi) értékhez annyival meredekebb inverzió tartozik.
Amennyiben feltételezzük (és valószínűleg nem sokat tévedünk) a -15 fokos tűréshatárt, akkor a "borotvaél" itt kb. a 176,5 méteres magassági szinten húzódhatott mindkét télen.
Ez azt jelenti, hogy az iklódi mérési tereppontnál 15 méterrel magasabb szinten 6 ill. 7 fokkal volt enyhébb a hőmérséklet.
Ma a zöld aszalódó teljesen leérve, az ujjas óriáson még néhány szüretre váró utolsó termés az árnyékosabb részeken:
Ez is igaz, de azt is hozzá kell tenni, hogy nem egy fajta selyemmirtusz van és azok a virággal teli alacsonyak törpe fajták, amelyek soha nem lesznek nagyok.
"Hogy mikor fagytak el utoljára azt nem tudom, 2003, 2005 talán."
2002-2003 telén meg 2006 január végén kegyetlen hideg volt valóban.
Kérdés azonban, hogy ezek az idős nagytermetű révfülöpi bokrok akkor csak az ágvégeken visszafagytak vagy az ágrendszer részlegesen elfagyott vagy a növények teljesen a földig visszafagytak.
Azt tapasztaltam, hogy az ilyen hideg teleken a Budai Arborétum növényei is károsodnak annak ellenére, hogy Gellérthegy déli domboldala és nagyvárosi hősziget is egyszerre.
Fügéken láttam ott ágvég vissszafagyást, sőt 2002-2003 telén egy idős termetes örökzöld benge (Rhamnus alaternus) teljesen kifagyott és elpusztult. Ennek a növénynek a fügéhez (és sok más mediterrán növényhez) hasonlóan -15 fok körül van a tűréshatára.
Nem aggodpm a beeres miatt a 40 fokban :-) Az ontozest is abba fogom hagyni 1-2 heten belul bar azt sem vittem tulzasba. A talajunk egyebkent erosen homokos.
Ha jól sejtem, János nagyívben kerüli a tápok használatát , mert a túlhajszolt vegetatív növekedés a szövetek beérési hajlandóságát csökkenti és így tél ártalmainak túlélési esélyét is csökkenti. A gyökérképződést nem jó irányba tereli.
Nekünk is kb. paradicsomtő nagyságú volt, az első képen még a késő tavaszi állapot, közeli kép. Tavaly nem nőtt nagyot. De idén valami elépesztő lett, aminit látszik is. :) Nem tudom, hogy a kép visszaadja-e de embermagasságú lett. A tányérjánál lehet látni a válozást.
A tieitek viszont ahhoz képest, hogy egy évvel idősebbek, nem sokat nőttek.
