"vagyis összeadásnál nem egymásmellé rakjuk a számokat!"
Nem is mondtam, hogy az összefüggés matematikai. Azért állítottam, hogy tisztázni kell az összefüggést mielőtt bármilyen következtetést levonunk, mert ugyanolyan téves eredményre jutunk, ahogyan te az előbb.
" Ami egykor csak képzelgés volt, az most valóság"
Azért ez sem úgy van. A valóság felismerését, kutatásának eredményét tudta csak felhasználni az ember, a képzelgés azért nem ilyen hatékony.
"Isten nem rendelkezett minden akkor még nem létező dolog tudásával?"
Az még csak tervezés, feltételezés. Ami még nincs az nem lehet tudás, mert a tudás ismeretekből áll, az ismeret pedig a valóság tapasztalásából.
"Szerintem, ha létezik, akkor tudja! És ez is tudás!"
""1+1 az = 2-vel és valaki meg azt kezdené bizonygatni, h nem-nem az 3."
Vicces de a "11" a kettes számrendszerben pont 3. Összefüggés és feltételek kérdése MINDEN SZABÁLY igazsága."
Nos az egy meg egy (1+1) az bármilyen számrendszerben a tizes számrendszerre visszaváltva kettőt fogjuk kapni! Azaz 1+1 kettes számrendszerben nem 11 hanem 10 (azaz tizes számrendszerben 2), vagyis összeadásnál nem egymásmellé rakjuk a számokat! ;) Nos itt is látszik a direkt félremagyarázásod, node sebaj!
"" Igen a minden tudásba beletartozik a nemlétező dolgok tudása"
Ez az állításod egyenlő a tudás meghamisításával. Ebből kiindulva tudósnak kellene hívni azt az embert is aki nem létező világáról tart kiselőadást, csak elegendő ideig beszéljen és nem fantasztának."
Itt megint csak arról írtam, h Isten a Biblia szerint ismeri mindenki gondolatát, akár valós dolgokon gondolkozunk, akár csak fantáziálunk.
Egyébként próbálj egy kicsit tágabban gondolkozni, ugyan is minden találmány fantáziálással kezdődött. Ami egykor csak képzelgés volt, az most valóság.
Szerinted Isten nem volt tudatában annak már a világegyetemünk teremtése előtt hogy majd az emberek repülővel, űrhajóval fognak járni, vagy feltaláljuk az ne adj Isten az atombombát? Pedig ezek sem voltak létező dolgok. Ennek ellenére szerinted Isten nem rendelkezett minden akkor még nem létező dolog tudásával???
""Tehát tisztában van minden fantáziálásunkkal pont."
Csak te nem vagy tisztában az ő fantáziálásával, mégis állítasz róla dolgokat."
Miért te tisztában vagy vele? Kétlem!
Te hogy mondanád azt, másként hogy "Tudom, hogy mire gondolsz!"?
Vélem, feltételezem, talán tudom.... Szerinted Isten is csak véli hogy most Te éppen mire gondolsz? Szerintem, ha létezik, akkor tudja! És ez is tudás!
Attól még nem létezik, hogy fogalmat alkotok valamiről, ami nem létezik. Fontos megkülönböztetni a valós és nem valós dolgokat, mert a teológusok könnyedén összezavarják az igaz és hamis dolgokat ezáltal a természetest természetellenesre, a természetellenest pedig szentté varázsolva.
"Talán arra akarsz célozni, hogy mindenki a maga módján tárja fel az egy Istent? "
Igazából nem. Arra akartam célozni, hogy az egyistenhit ugyan valós lehet egy teremtett világban, de logikailag emellett nincs kizárva mégsem a több isten létének lehetősége. (Nem egy világ felett, hanem mindegyik a saját világában Isten)
"pirosszemű samponok most már léteznek, legalábbis, mint fogalom. "
Attól még nem létezik, hogy fogalmat alkotok valamiről, ami nem létezik. Fontos megkülönböztetni a valós és nem valós dolgokat, mert a teológusok könnyedén összezavarják az igaz és hamis dolgokat ezáltal a természetest természetellenesre, a természetellenest pedig szentté varázsolva.
A több Isten mellett állítható logikailag, hogy mindegyiknek van saját teremtett világa, tehát az egyistenhit nem cáfolható egyik világ lakói felől sem. mindegyiknek csak az ő saját Istene élő és ható.
Ez még mindig túl ködös. Talán arra akarsz célozni, hogy mindenki a maga módján tárja fel az egy Istent?
"A nemlétező helytelen fogalom"
Talán helytelenül fogalmaztam. Úgy értem nem léteznek nemlétező dolgok. Annak sincs értelme, hogy létező dolog. A nemlétező dolgok is léteznek, csupán azt mondod, hogy ők nem léteznek. De pirosszemű samponok most már léteznek, legalábbis, mint fogalom. Te magad alkottad meg őket az imént.
Készülödöm.Eddig sajnos nem bukkantam a nyomára, hogy a római egyház melyik zsinaton fogadta el a szabad akaratot, mint dogmát.Annyit tudok, hogy a fogalmat Tertullianus vezette be a nyugati kereszténységbe.Annyit sikerült még kiderítetenem, hogy az eleve elrendelést viszont a katolikus egyház a tridenti zsinat alkalmával a Szentírással összeegyeztethetetlennek találta.
Az eleve elrendelés világos bibliai tantételként fogalmazódik meg a római levélben, mégis sok olyan egyén, -aki fölöslegesen végzett teológiát-, ezt Kálvin találmányaként tartja számon, aki viszont szerintük Augustinus hozzáállását dolgozta át a kérdésben.
Augustinus egyébiránt az eleve elrendelést összeegyeztethetőnek találta a szabad akarattal, és így érthetően önellentmondásokba keveredett.
Véleményem szerint a legfontosabb tisztázni,hogy mi a következő két dolog viszonya:
-az Isten előretudása (presencia), -az Isten eleve elrendelése (predestinatio).
Mikorra elkészülök, ezt a témát részletesen kifejtem.
"Gyakorlatilag minden lehet, de lehet, hogy semmi sem."
Ezért okoz hibás következtetést, ha összefüggéseiből kiragadva próbáljuk értelmezni az összefüggéseket. (Mindenható - mi mindenre? hogyan hatva?)
"Hogy ezt hogyan sikerült levezetned az előző idézet függvényében, azt nem tudom"
A több Isten mellett állítható logikailag, hogy mindegyiknek van saját teremtett világa, tehát az egyistenhit nem cáfolható egyik világ lakói felől sem. mindegyiknek csak az ő saját Istene élő és ható.
"A nemlétező helytelen fogalom"
Nono. Akkor miért nem tudsz vásárolni a Tescoban pirosszemű, ugráló sampondobozokat, akik azt kiabálják: Létezek!
"1+1 az = 2-vel és valaki meg azt kezdené bizonygatni, h nem-nem az 3."
Vicces de a "11" a kettes számrendszerben pont 3. Összefüggés és feltételek kérdése MINDEN SZABÁLY igazsága.
Így van. A matematikában minden csak axiómák kérdése. Ebben igazat kell adjak, meg abban is, hogy bizonyos feltételek között 1*1 az 2.
Ezek megalapozatlan állítások. Logikailag lehetséges több Isten, nem kell közéjük főisten, mindegyik létezhet öröktől fogva, nem kell hogy bármelyik első legyen, de lehet egyszerre több is első, szóval az egyisten hit is megalapozatlan logikai állítás.
Gyakorlatilag minden lehet, de lehet, hogy semmi sem.
De bármelyik mellett állítható, hogy ennek a világnak egy Istene van, aki éppen teremtette, aki a Biblia Istene.
Hogy ezt hogyan sikerült levezetned az előző idézet függvényében, azt nem tudom.
" Igen a minden tudásba beletartozik a nemlétező dolgok tudása"
Ez az állításod egyenlő a tudás meghamisításával. Ebből kiindulva tudósnak kellene hívni azt az embert is aki nem létező világáról tart kiselőadást, csak elegendő ideig beszéljen és nem fantasztának.
Erről nincs értelme vitázni. Mert magának a mondatnak nincs is értelme.
Csak te nem vagy tisztában az ő fantáziálásával, mégis állítasz róla dolgokat.
Bocs, de te nem ugyanezt teszed?
Különbenis gondolkozzunk már el azon, mit jelent a nemlétező dolog kifejezés!
A nemlétező helytelen fogalom. nemlétező és dolog egyben pedig maga baromság.
A tudás akkor is a valós dolgok ismeretére vonatkozik, a fantázia pedig bőven elszakadhat a valóságtól
Mivel a valós világ maga amiben élünk, nem értem, mik azok a nem valós dolgok. Merthogy a fantáziálás nagyonis valós. Szóval ez a mondatod is teljesen értelmetlen.
"1+1 az = 2-vel és valaki meg azt kezdené bizonygatni, h nem-nem az 3."
Vicces de a "11" a kettes számrendszerben pont 3. Összefüggés és feltételek kérdése MINDEN SZABÁLY igazsága.
" a több Isten is logikailag lehetetlen abból a szempontból, minden többisten hitben van egy főisten aki az első volt"
Ezek megalapozatlan állítások. Logikailag lehetséges több Isten, nem kell közéjük főisten, mindegyik létezhet öröktől fogva, nem kell hogy bármelyik első legyen, de lehet egyszerre több is első, szóval az egyisten hit is megalapozatlan logikai állítás.
De bármelyik mellett állítható, hogy ennek a világnak egy Istene van, aki éppen teremtette, aki a Biblia Istene.
" Igen a minden tudásba beletartozik a nemlétező dolgok tudása"
Ez az állításod egyenlő a tudás meghamisításával. Ebből kiindulva tudósnak kellene hívni azt az embert is aki nem létező világáról tart kiselőadást, csak elegendő ideig beszéljen és nem fantasztának.
"Tehát tisztában van minden fantáziálásunkkal pont."
Csak te nem vagy tisztában az ő fantáziálásával, mégis állítasz róla dolgokat. A tudás akkor is a valós dolgok ismeretére vonatkozik, a fantázia pedig bőven elszakadhat a valóságtól. Az egy kalap alá vonással van bajom, mivel úgy kezeled általa a valótlan dolgokat, mintha valós lenne. (mert azt állítod, hogy a valóságba beleférnek a kitalált világok is) Nem férnek bele.
"Ha én tudom, hogy holnap el fogok esni egy kőben az utcán, nem tehetek ellene semmit."
Ha viszont tudod, hogy nem fogsz elesni, az ellen sem tehetsz semmit. A szabad akarat nem a jövő ismeretétől, hanem a döntés kötöttségétől függ. Attól, hogy ismered a jövőt, még nincsen a jövőbeli döntés annak előismerete által meghatározva, vagy determinálva, vgayis megváltoztatni nem tudod, tehát éppen azért szabad az a meghatározottság, mert az előismereted által még sem tudsz rá hatást gyakorolni.
"Ha jobban elolvastad volna, ugyanezt írták a kompatibilista felfogás szerint. "
Nem ugyanezt írta. A kompatibilista felfogás ugyanis kétségbevonta a saját maga által hozott döntés szabadságát, mivel a mindentudás hamis elvétől tette tévesen függetlenné (csak az olyan személy dönthet, aki nem mindentudó).
"te sem érted, hogy mit mondasz."
Dehogynem. Elmondom másképp. A tudás ismeretet jelent a létező dolgokról. Nem hívjuk tudásnak azt az ismeretet, ami a nem létező dolgokra vonatkozik, azt hamisságnak, képzeletnek, fantáziának nevezzük, de nem tudásnak.
A mindentudás ennélfogva csak a létező dolgokkal hozható összefüggésbe, ki kell hagyni belőle a képzelet, a szellem szárnyalásait. A jelen átfogó ismerete, "mindennek tudása" felett áll az a szellemi képesség, amely változtatni bír a valóságon, ennek következtében a jövő még NEM VALÓSÁGOS dolog, tehát nem lehet azt tudni, csak amikor VALÓSÁGGÁ vált. A változtatást csak annak alapján tudja sikeresen megtenni, hogy ismeri a VALÓSÁG minden porcikáját, összefüggéseit, tehát rendelkezik a "mindentudással". A tétel hibája az, hogy a "mindentudás" fogalma alá a nem létező valóságokat, tehát az elképzelt, a még tervezett dolgokat, a jövőt is beleveszi, ami hibás következtetésre vezet azért, mert az ismeretet, magát a tudást fogja fel hamisan. Egy képzelt világ nem valóságos, nem lehet róla tapasztalatot, meggyőződést szerezni, ezért nem lehet róla ugyanolyan ismeretet szerezni, mint a valóban létező világról. Egy képzelt dolgot létre kell hozni ahhoz, hogy megismerhetővé váljon.
A döntés lehetősége azért nem ellentmondásos a mindentudással, mivel a létező dolgokon való változtatáshoz a mindentudás nem az ok, hanem az eszköz.
A t1-t2 időpillanat közötti összefüggés azért hamis, mert egyszerre képzeli valóságnak mindkét pillanatot, (az időt úgy tekinti, mintha kiterjedése lenne, ez teszi hamissá, hogy úgy is kezeli) holott csak az egyik pillanat valóságos. A mindentudás pedig mindig csak pillanatnyi lehet, azaz csak a valósággal összefüggő.
A te elmélkedésed is emberi filózgatás, ezt ne feledd. Azt viszont nem értem egy-két tiszta logikai levezetést minek mellé és félremagyarázni, ill értelmezni. Ez kb olyan mintha ésn azt mondom, h 1+1 az = 2-vel és valaki meg azt kezdené bizonygatni, h nem-nem az 3.
Teljesen felesleges itt most akár más istenekről is beszélni, ugyanis a több Isten is logikailag lehetetlen abból a szempontból, minden többisten hitben van egy főisten aki az első volt, de most erre a témá nem akarok kitérni...
Korlátozódjunk csak a bibliai Istenre, ennek a világegyetemnek a teremtőjének, hamár te is ebből indulsz ki.
A mindentudás nem zavaros szó! Legalább is nekem nem! Nem értem, h neked miért az? Igen a minden tudásba beletartozik a nemlétező dolgok tudása amit éppen valaki álmodik, hiszen a bibliában is benne van, h Isten elöl nem lehet elbújni, hiszen mindíg mindent lát, és minden gondolatunkat. Tehát tisztában van minden fantáziálásunkkal pont.
De én egyébként mindíg a létező világegyetemünkel kapcsolatos mindentudásáról beszéltem, ettől függetlenül beleférnek az egyének által fantáziált világok is!
"A tudás meghatározása alapján ha valaki tud valamit a jövőben, akkor az meg van határozva"
Ennek hibája, hogy nem gondol arra, hogy a meghatározás még nem ettől a tudástól függ.
Ennek nincs hibája. Ha én tudom, hogy holnap el fogok esni egy kőben az utcán, nem tehetek ellene semmit. Mert ha megpróbálnám elkerülni, valószínűleg pontosan ezért esnék el. Paradoxonba kerülnénk.
" Ha valami meg van határozva, akkor nem szabad. "
Ennek hibája, hogy nem gondol a meghatározóra magára. Mert a szabadság pont akkor szabadság, ha az ember önmaga határozza el a döntését.
Ha jobban elolvastad volna, ugyanezt írták a kompatibilista felfogás szerint. Vagy simán kötözködni akarsz, vagy nem olvasol figyelmesen.
Dehogynem. Csak másképp dönt egy pillanatban, mint ahogy egy semmit sem tudó tenné.
A pont hibája az, hogy a mindentudást kiterjeszti a létező dolgokról az elképzeltre is, mintha létezne, így nem marad mozgástere a döntésnek. Pedig a mindentudás csak a létező dolgok ismeretére vonatkozik, a többit nem hívjuk tudásnak, hanem fantáziának, vagy képzeletnek. A szellem ilyen irányú tevékenységéből pedig mindig hozhat új döntést a létező világra, amely felől kétség kívül mindent tudhat.
A mindentudás és a döntés fogalma nem mond ellent egymásnak.
Már megbocsáss, de szerintem te sem érted, hogy mit mondasz.
Az emberi okoskodás végtelen, tehát az Istenen kívül más Istenek létét hasonlóképpen feltételezheti, tehát egymás hatókörei Istenek által kellenek hogy határoltak legyenek. A mindentudás ezért egy Istennek csak a saját hatókörébe eső (makró és mikró) világára terjedhet ki, de nem terjedhet ki a többiekére. Ez nem mond ellen annak a tételnek, hogy ennek a világnak egy teremtő Istene van. Sőt azt sem lehet állítani, hogy azért mert az ember nem látja a világnak végét, nincsen vége. Különben azt kell gondolnunk mint Noé, aki azt hitte, az özönvíz az egész világot elborította, mert ameddig a szem ellátott csak vízet látott.
A mindentudás emberi, tehát zavaros és tisztázatlan fogalom, hiszen meghatározatlanul használja benne a "minden" szót, amely alatt egyfomrán értelmezünk létező és nem létező valóságot.
"A tudás meghatározása alapján ha valaki tud valamit a jövőben, akkor az meg van határozva"
Ennek hibája, hogy nem gondol arra, hogy a meghatározás még nem ettől a tudástól függ.
" Ha valami meg van határozva, akkor nem szabad. "
Ennek hibája, hogy nem gondol a meghatározóra magára. Mert a szabadság pont akkor szabadság, ha az ember önmaga határozza el a döntését.
"Tehát egy mindent tudó lény nem dönthet."
Dehogynem. Csak másképp dönt egy pillanatban, mint ahogy egy semmit sem tudó tenné.
A pont hibája az, hogy a mindentudást kiterjeszti a létező dolgokról az elképzeltre is, mintha létezne, így nem marad mozgástere a döntésnek. Pedig a mindentudás csak a létező dolgok ismeretére vonatkozik, a többit nem hívjuk tudásnak, hanem fantáziának, vagy képzeletnek. A szellem ilyen irányú tevékenységéből pedig mindig hozhat új döntést a létező világra, amely felől kétség kívül mindent tudhat.
A mindentudás és a döntés fogalma nem mond ellent egymásnak.
"Isten erre meg erre nem képes, akkor nem is isten. "
Csak ez az okoskodás emberi megtévesztés eredménye, mert nem akar különbséget tenni szándék és képesség között. Ugyanis ha valaki valamire képes, még nem jelenti azt, hogy azt meg is akarja tenni, ha pedig nem teszi meg, akkor az elmélet úgy tünteti fel, hogy nem is képes rá. Teljesen világos logikai hiba.
"ha ő teremtett minket, miért nem vagyunk tökéletesek"
Mert megromlásunk saját kezünkben van. Megteremtjük mindazokat a korlátozásokat, amelyek az ember egészsége, érzelmei és gondolkodása ellen hatnak, amelyek végül megrontják azt, amit az Isten teremtett. Ezek mellé igazoló eszméket, hiteket, szabályokat, mértékeket gyártunk, és nemzedékről nemzedékre próbáljuk utódainkra is kényszeríteni. Meg vannak ennek a konkrét feleléősei a történelemben, mindazon hatalmasok, nagyok és tekintélyek, akik erővel és tudással felfegyverkezve mindenki felett befolyást igyekeznek uralni. nem a paraszt Jóska bácsi a tanyasi csűrből tehet az egészről, de ő az aki elszenvedi és megromlik.
"cselekvésre való kényszert, így a természet erőitől (s ha már itt tartunk, Istentől) nem tudunk elfüggetlenedni"
Mert nem is kell. Semmi nem lehet rabja önmagának. Rabja lehet valami idegen dolognak, eszmének, hitnek, vallásnak, irányzatnak, tekintélynek, hatalomnak, királynak, császárnak, főpapnak, de nem lehet rabja annak, ami a szabadságát jelenti.
" így is, úgy is determinálja életed további eseményeit. "
Pont azt mondom, hogy nem. Akkor determinálja egy hatás, ha a válasz nincs az ember kezében. Egyébként pedig az érintett hatást illetően szabadon dönthet az ember a válasz felől. (Elfogadja vagy elutasítja, enged neki vagy ellenáll neki,a szabad akaratot így nem tudja determinálni a hatás.
Az ember nem olyan, mint a zsinórra fűzött golyósor, amelynek ütközését determinálja az egyik végén meglökött darabja a láncnak.
Értem! A te felfogásod szerint Isten nem tud mindent, mivel a mindentudás csak emberi fogalom! Csak akkor azt mond el nekem, ha Isten teremtette a fizikai világegyetemet (és nem fizikai), ahol értelmet nyer az idő fogalma (ugyan is csak a fizikai világunkban értelmezhető az idő), tehát Isten számára nem létezik időbeli korlát(ezt sokan nem bírják felfogni), akkor miért gondolod azt, hogy nem tud mindent a világegyetemünk bármely idejében, akár bármely atomjáról?
Egy érdekes érvelés Isten és a szabad akarat problémájáról:
A szabad akarat kérdése érdekes problémát vet fel. A legtöbb monoteista vallás felruházza istenét a mindent tudás és a szabad akarat tulajdonságaival. Az érvelés szerint ez a két tulajdonság kizárja egymást, ezért bármely olyan istenkép, amely mindkét tulajdonságot magában foglalja, önellentmondásos (ld. Barker 1997). A levezetés a következő:
A szabad akarat meghatározása szerint ha Isten rendelkezik szabad akarattal, akkor bármely pillanatban dönthet, hogy valamit megtesz vagy sem. Ennek van azonban egy kompatibilista és nem kompatibilista értelmezése (ld. szabad akarat).
A mindent tudás meghatározása szerint Isten mindent tud, ami a jövőben történni fog, így ismeri az összes döntési helyzet eredményét is a jövőben.
A tudás meghatározása alapján ha valaki tud valamit a jövőben, akkor az meg van határozva.
A szabad akarat inkompatibilista felfogása szerint a meghatározottság és a szabad akarat ellentmondásos. Ha valami meg van határozva, akkor nem szabad.
A szabad akarat kompatibilista felfogása szerint a meghatározottság és a szabad akarat nem ellentmondásos: valakinek lehet szabad akarata, ha döntéseit meghatározott módon, de a maga által meghatározott módnon hozza. Azonban ez a döntés csak akkor nevezhető döntésnek, ha az a személy nem mindent tudó. Ugyanis ha a személy mindent tud, akkor amikor bármely t2 pillanatban döntenie kellene, akkor azt mondhatjuk, hogy ő már egy t1<t2 pillanatban is tudta az eredményt, azaz nem dönthetett a t2 pillanatban. Tehát egy mindent tudó lény nem dönthet. A mindent tudás és a döntés fogalma ellent mond egymásnak.
A végtelenséget kihagynám minden jellemzésből. A végtelen abból a hamis emberi okoskodásból születik, amelynek határát képtelen az ember látni. Istenre az ilyet ráaggatni pusztán csak emberi vélekedés, valóság alapja nincs, mivel hiányzik belőle az ismeret.
De valamennyire mégiscsak szükség van rá. Mert ha azt mondom, Isten erre meg erre nem képes, akkor nem is isten.
Éppen ezért nem igaz maga az elv. Az összefüggések önkényesek, tehát a tudás, a szabad akarat, a teremtettség és az akadályozás között akár ellentétesen is meghúzhattad volna a kapcsolatokat, és rákened az Istenre. Csakhogy mert egy nézetet rákensz valakire, még nem jelent valóságos alapokat.
Jómagam csupán arra akartam rámutatni, hogyha Isten tudta, hogy hibázni fogunk, akkor talán helyesen tette, hogy hagyta, hogy megtegyük. Talán valóban szabad akaratot akart nekünk adni a cselekedeteinkben, ugyanakkor azt nem értem, ha ő teremtett minket, miért nem vagyunk tökéletesek. Akkor is tudnánk élvezni az életet, nem?
vagy akár a fórum hozzászólójának felfogását nem képes alaposan megismerni és megérteni, akinek szavát pedig ismeri.
De egyébként igazad van. Csak úgy gondolom, mindig van valami, ami kiváltja bennünk a cselekvésre való kényszert, így a természet erőitől (s ha már itt tartunk, Istentől) nem tudunk elfüggetlenedni.
A végtelenséget kihagynám minden jellemzésből. A végtelen abból a hamis emberi okoskodásból születik, amelynek határát képtelen az ember látni. Istenre az ilyet ráaggatni pusztán csak emberi vélekedés, valóság alapja nincs, mivel hiányzik belőle az ismeret.
"Így viszont az sül ki belőle, hogy direkt akar téged kárhoztatni."
Éppen ezért nem igaz maga az elv. Az összefüggések önkényesek, tehát a tudás, a szabad akarat, a teremtettség és az akadályozás között akár ellentétesen is meghúzhattad volna a kapcsolatokat, és rákened az Istenre. Csakhogy mert egy nézetet rákensz valakire, még nem jelent valóságos alapokat.
A hibás részek például hogy "ha nem akadályoz meg valakit valamiben, akkor nem tud róla", "ha nem teremtette akkor van szabad akarata", ha "ha van szabad akarat akkor nem tudható előre hogyan dönt", szóval az összes állítás cáfolható, és ellentétje is állítható. Attól a valóság megy a maga útján, Isten beavatkozik, amikor akar, az ember alárendeli magát amikor akar, az ember dönt ahogy akar, honnan vehetne az ember bizonyítékot arra vonatkozóan mit tud az Isten, mit nem tud, mennyire tudja, mennyire nem tudja, akinek szavát nem hallja meg, amikor a legközelebbi ismerősének, vagy akár a fórum hozzászólójának felfogását nem képes alaposan megismerni és megérteni, akinek szavát pedig ismeri.
Isten előszöris nem lehet mindenható, ha végtelenül irgalmas is. Másrészt nincs is megfelelően definiálva. Mellesleg maga az Isten is önellentmondásosnak látszik.
Negyedszer pedig Atinak igaza van abban, amit állít. Attól, hogy Isten tudná, hogy te mikor ölöd meg mondjuk az egyik munkatársadat, még nem jelenti, hogy nincs szabad akaratod, de csak akkor, ha Isten teremtett. Mert ha ő teremtett, akkor ő már tudhatta mit fogsz csinálni, és már akkor megakadályozhatta volna. Így viszont az sül ki belőle, hogy direkt akar téged kárhoztatni.
"Igy vannak az emberek is nem tudják felfogni, vagy elfogadni, hogy Isten létezése esetén szabad akaratuk is csak illúzió!"
Mert hamis amit állítasz. Semilyen okod nincs az Isten léte esetén az ember Istentől való szabadságát megkérdőjelezni, kivéve, ha az ember szolgája a létező Istennek. Bárminemű tudás és mindenhatás képessége nem egyenlő annak emberre vonatkoztatottt kötöttségével, mivel a döntéseket az ember hozza és nem helyette az Isten. Vagy a te aznapi döntéseidet minden reggel külön papíron, külön tálcán benyújtja neked Isten az ébresztővel?
Axiómáid is emberi okoskodáson alapulnak. A "mindenhatás" és a "mindentudás" pusztán emberi fogalmak, amelyeket istenítesz, enélfogva csak a képzelet termékei.
Ettől még Isten létezik, hogy nem lehet ráhúzni azt a ruhát, ami nem is létezik.
