A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Isten Embernek teremtett minket, (bár maga képére formált), de nem önmásolgató/önépítgető/önfejlesztgető robotnak. A tudás átadása nem bűn, hiszen barnilyen hatamas isteni teremtő tudással rendelkezzék valaki, ha nincs kinek megmutatnia, semmit nem ér a beképzeltség. A legnagyobb Istennél is az a minimum, hogy önmagán kívül kell helyezkednie, hogy megosztódják a tudás, de ennek az az ára, hogy időszakonként minden elpusztul el kell pusztulnia, ha megint önmaga akar lenni és nem csak egy kiterjesztés. Tehát Isten pici, a lelkivilág hatalmas, de múlandó, bárhogy szeretné Isten megmenteni.
"Visszatérhetünk ahhoz a kérdéshez, hogy mi értelme van annak, hogy folyamatosan gondolkodunk. A memetikai válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő. A mémek célja, hogy megragadjanak az ember agyában, illetve hogy elérjék, hogy másolódjanak. Ez pedig a leghatékonyabban úgy sikerülhet nekik, hogy újra és újra felidéződik az adott mém az agyban, ez az ismétlés elősegíti, hogy az információ elmélyüljön az emlékezetben. Másrészt az a mém, amelyik újra és újra előbukkan, nagyobb eséllyel fog másolódni."
"A memetika Richard Dawkins elmélete alapján 1976-ban született (proto-)tudomány. Az elnevezés a mimézis (utánzás) és a genetika (örökléstan) szavak kombinációjából ered. A memetika elméletének híveit nevezik memetikusoknak.
Dawkins elmélete szerint mindenkiben több tízezer[forrás?] aprócska kulturálisinformációs csomag (mém) található, melyek igyekeznek reprodukálni és örökíteni magukat.
Az azóta tovább fejlődött elmélet szerint az emberi tudat összessége nem más, mint az agyunkban megtelepedett és folyamatosan cserélődő mémek sokasága."
Az univerzumban mnden kész. Ehhez képest beleteszünk egy embernek nevezett valamit, és elíndítjuk végtelenszer ugyanazon az úton. A hatásokra adott reakciók az elérendő végcél érdekében simán programmozhatók, de az is megoldható, hogy a végtelen felkínált lehetőség közzül találomra, azaz véletlenszerűen kapja a reakciót. Nem olyan bonyolult az élet.
Egyszer találkotam olyan elmélettel, amely ismerte a lélek súlyát meg a formáját, aztán találkoztam olyan elmélettel, amelyik tagadja létezését és találkoztam olyan elmélettel, amely az anyagi való létezését vonja kétségbe.
Nem. A gondolkodásunk nagyon is "röghöz kötött". Azaz függ: az agyunk adottságaitól (születési adottságok), - függ az élet során tapasztaltaktól és tanultaktól, - függ egy genetikai adottságtól, - függ az idegsejtektől és az agyműködési adottságaitól,- és alapvetően függ attól, hogy az élet során mit ismersz meg. (A "fantázia" csak megismert dolgok átalakítása, elképzelése - de nem tudsz olyant elképzelni, aminek ne lenne a megismert dolgokban alapja.)
Szabadság? Inkább utánzás. Tudjak úgy repülni, mint a madár, úgy futni, mint a gepárd, olyan hajam legyen, mint a libafos, stb...mert most ez a divat, a másolásos önmegvalósítás.
Ha azt kivesszük a kosárból, hogy az ember agytekervényei nagyjából azonosan működnek, persze mindíg van pár kiválasztott művész, alkotó, tudós és egyéb gondolkodó, akik extra lehetőséget kaptak, akkor is ott van még az időkorlát, és az ismert szavak mennyiségének korlátja. Meg bármennyire akarsz a neked tetsző témánál maradni, eszedbe jut a gyerek, akinek enni kéne adni. Van számtalan egyéb korlátozó tényező, aztán amikor végre találtál olyan témát, ami érdekes, megéri emergiát fektetni az átgondolásába, akkor szembesülhetsz vele, hogy már valaki szó szerint ugyanazt kigondolta, leírta és meg is valósította. Ha más irányból rágod meg, mire átérsz rajta, ott van előtted egy másik rágódó.
Azért hajrá, a lelkesedés értékelendő, jobb, mint a fásultság.
Honnan gondolja a kedves, hogy szabad gondolkodást kapott? Benne van a Bibliában, talán? Egyéb körülmények annyifelé módosítják akár egy gondolat irányát, hogy azt el sem tudja képzelni.
A média nagy fegyvere az érzelgősség, és aztán ugyanannak a giccsé minősítése. Nem tudom, hol volt a kezdete, de a folyamat és hatása lehangoló és kiábrándító.
Egyébként köszönöm a tájékoztatást, a tudomány mást állít, azt az utat is be kell járni.
Látod, már pár nap kiesés is elég, hogy máshol járjon az ember és ne is akarjon elindulni visszafelé. Aztán van, amikor tényleg más irányba kell menni, akkor is, ha a környezet nem megy vele. Aztán olyan is van, hogy agyilag tudja, hogy máshova megy, de hiszi, hogy hazatér és otthon lesz aki várja.
Lehet, hogy visszajön, vagy más néven, már itt is van.
A "függetlenséget" úgy értettem, hogy nem szerves része a szervezetnek - tehát nem matéria - ugyanakkor természetesen alapvető hatással bír az ember egészére nézve.
