"HUNOR épp lehet a HON ŐR, MAGOR a MAG ŐR . De az utótag ÚR is lehet, legalább is a "MAGURA" igen sokfelé előforduló földrajzi nevekben mindenképp."
Igen, ez lehetséges...
"HONGÁR/HUNGÁR lehet a HON-GYAR(APÍTÓ)"
Hon-gyarapító? Az meg mi? Hogy lehet hont gyarapítani?
"Önelnevezésünk népnévként inkább a MAGYAR, itt ezért a GY hang alapértelmezetten megmaradt. Összeolvadhatott G a GY-vel hiszen régi írásokban még gyakorta feltűnik a MAGGYAR írás is."
Én a legegyszerűbb megoldást választom, a MAGGAR-ból indulok ki, mivel a MAG szó értelmes, és elég sok helyen előfordul: MAGor, MAGura, stb.
A GAR szintén értelmes szó, sokaság (nép) jelentéssel. A kettő együtt a "mag-nép" jelentést adja. Ennek párhuzama a Hungar, amely "hun-nép" jelentésű.
Ennél egyszerűbb, kézenfekvőbb megoldást nem látok...
A Megyer eredeztetés nálam szóba sem jöhet, mivel a szláv nyelvekben Madar, azeriben, kurdban Macar, arabban Madzsar.
Velük is egyeztetni kellett volna, hogy a Magyar szót a Megyerből fabrikáltuk...
"Egy textilanyag megnevezése eredetileg teljesen egyértelműen."
Nekem egyáltalán nem egyértelmű, mert a magyar nyelvben is eredetileg fehéret jelentett.
"De tényleg most mi van a "kontra" oldalon ami bármit alátámaszt?.. "
- 1. @Carnuntum idézete szerint a magyar nyelvben a bíbor fehér szövetet, azaz fehéret jelentett:
"Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, («Az Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (1410–1412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.») A sárközieknél ma is fehér a biborümög s a biborkendő. És mindezt ragyogva ragyogtatja a sugárzó nap."
- 2. A Wiki szótár szerint a bíbor etomológiája a sumer babbar-ra vezethető vissza:
HUNOR épp lehet a HON ŐR, MAGOR a MAG ŐR . De az utótag ÚR is lehet, legalább is a "MAGURA" igen sokfelé előforduló földrajzi nevekben mindenképp. Nagyon sok hegycsúcs neve is ez szerte a Kárpát-medencét körülölelő magaslatokon is.
HONGÁR/HUNGÁR lehet a HON-GYAR(APÍTÓ) , MAGYAR tömören akár MAG-GYAR(APÍTÓ) Ne felejtsük hogy a GYÁR és GYÁRT fogalmai is erről szólnak hogy GYARapítunk dolgokat.
Önelnevezésünk népnévként inkább a MAGYAR, itt ezért a GY hang alapértelmezetten megmaradt. Összeolvadhatott G a GY-vel hiszen régi írásokban még gyakorta feltűnik a MAGGYAR írás is a G+GY egymás utánra írva, és bizonyos népek is igen hangsúlyosan ejtik szó ezen részét, az arabok is például.
Ezen szavakban a HON és a MAG szótő tűnik a legesélyesebbnek. Főleg hogy könnyen indokolható a folytatás is.
MEGYER : vissza kéne mennie valakinek időben mikor ez a szó született. És ha már arra jár akkor megkérdezhetné hogy akkor ez most melyikből lett.))
1: A MAGYAR szó tudatos hangalak változata. 2: MEGY/MEGYE szavainkhoz valami módon kötődik . És hogy ne csak 2 közt választhassunk : 3 : Tök másból van, mondjuk legyen ez az ősi MEGGYtermelők országos szövetsége.)) Akik ERŐvel is megvédik a gyümölcsfáikat ha kell.)) MEGGYER...
-------------------------------------
De azért a 3. verzió kevésbé esélyes. Valami azt súgja finoman.))
MEGY igéből épp kizárni nem tudom. Ha épp egy szokásosnál nagyobb távokat bejáró , az átlagosnál mozgékonyabb törzs volt akkor még simán logikus is lehetne ebből képezni a nevet. MEGY mindenfelé ha szükséges. Szóval ennek még volna is valami értelme.
Viszont azt gondolom az a legesélyesebb hogy leginkább a MAGYAR szóhoz van köze és közvetlenül. Talán csak el akarták különíteni az össznépi nevet és a törzsi nevet...
Igen ezzel egyetértek. Ha Labat történetesen jól tudott volna magyar nyelven, nagyságrendileg jobb és pontosabb hangzásokat állapíthatott volna meg.
Nagyjából ami talán a legpontosabb lehet, az mondjuk a királylistájuk/személyneveik, illetve jó eséllyel a földrajzi neveik tartozhatnak még ide. Amelyek amúgy már első olvasásra is sokszor igen erősen hasonlítanak a magyar nyelvre...
Egy nő esetleges férfinak hazudása semmilyen hatással nincsen a mi konkrét BÍBOR szavunkra. Ami BÉ-BOR is ismert volt.
Van hogy 7 féle fordítás nevezi a bíborból (finom szövet, lenszövet) készült öltözetet bíbor ruhának. Amely anyagból épp lévén hogy textil, mást is készítettek, ez is kiderül a Bibliából,, mert van hogy takaró a dolog, meg van kötél is belőle. Igen, mivel jó erősek a rostjai ezért jó kötél is készíthető volt ebből a bíborból.
Egy textilanyag megnevezése eredetileg teljesen egyértelműen. Értelme se volna elcsalnia egy írónak ezt másra, minek tenné bárki. Ezt semmilyen ideológiának nem állhatott érdekében meghamisítania. Javaslom te se tedd.)) Csak egyedül a Biblia 300+ említéséből leszűrhető hogy mi ez. Egy finom textilanyag. Amit persze festettek, így később mint uralkodó színét is jelenthette de akkor eleinte mindig meg is különböztették a SZÍN szóval. Mint a VAJ és VAJSZÍNŰ Ettől még a VAJ tejtermék marad továbbra is ami elVÁLik az írótól, a lényege nem változik meg.
De tényleg most mi van a "kontra" oldalon ami bármit alátámaszt?.. Kábé semmi konkrét, van egy "megállapított hangalak" amit nem is tudhatunk biztosan hogy hogyan is hangzott ténylegesen. Ráadásul egyáltalán nem csak "fehér" jelentést tulajdonítanak neki, sok mást is.
Van egy ékjel, amit szintén vagy 15 féleképpen is értelmeznek. Bocs de így az egész hipotézisek és találgatások szintjén mozog mindössze. Bizonytalan jelentések és még bizonytalanabb valós hangalakok
története ez, bizonytalan és sokszor önkényes értelmezésekkel ami esetenként itt-ott helyenként valóban betalálhat. Ennél azért több kéne sokkal.
Ez még a közvetett alátámasztástól is igen távol, lévén hogy a történetben minden van csak fix és konkrét elem semmi. Ráadásul Labat ezt a szótárát saját bevallása szerint is "akkád értelmező szótár" aminek készítette, azaz erősen tisztázandó hogy ez azért közel sem egyező a sumer nép által használt írással és a sumer valódi füllel hallható hangalakokkal még ha bizonyára sok is a közös benne. Akkor is más történet.
Ja és még valami, a lenvászon természetes natúr formájában nem is fehér, hanem szürkés vagy barnás inkább. Az csak akkor lesz fehér ha kifejezetten kifehérítik. Azaz még ez a "fehér" kapcsolódás is erősen véleményes...
"Pedig itt is, mint a legtöbb eddigi példánál, könnyebben jutunk eredményre a történelmi tényezőket figyelembe véve a nyelven belül, mintha rajta kívül, idegen nyelvekben keresnénk segítséget. Ahogy azt már a XIX. században is megfigyelték, a magyarban a török nyelvekhez hasonlóan sok magas hangrendű szónak van mély hangrendű változata, és fordítva. "
Amit az első mondatban elvet, azt a következőben bizonyítékként használ. Micsoda logika!!!...:D.
És ezt minden gondolkodás nélkül tényként kezeli:
"és ez kiindulási feltételként teljesen elegendő – hogy a nép neve egyszerűen a Megyer törzsnév alakváltozata." - Neki ennyi épp elég...
Az kicsit sem zavarja, hogy két nevünk is van, egy magyar/maggar/maghar/mahgar, meg egy hungar...
Vegyük észre, hogy ezek összetett szavak, mindkettőben az egyébként ma is ismert GAR gyökszó szerepel. A jelentése pedig sokaság, erő, nép.
Hozzáteszem, nem csak a magyar népnévben: Bul-gar, Uj-gur...
Az előtag pedig mag/mah és hun. A hun nevet nem kell ecsetelnem, a mag/mah némi magyarázatra szorul, de ez is érthető, hiszen ugyan ez a gyök van jelen a mag, mag-vas, mag-as, mag-os szavakban is egyértelmű jelentéssel, amit a mág-us, mág-ia, mag-asztos, szó is alátámaszt.
Nem utolsó sorban a 'mah' a sumerben magas, ragyogó, emelkedett,
" Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy."
A 'mag' - és a többi sem - nem megy sehova, legföljebb hordozza az élet csíráját, az élethez szükséges "tudást".
Persze, ettől függetlenül összehozhatók egymással a jelentések, hiszen a magból fejlődik ki "megy" a csíra, és a magas is felfelé törekszik, és a tudás is előbbre visz, ha nem is a szó szoros értelmében...
"Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel."
És ezt tudják az arabok is? Mert ők szerte a világon madzsarnak neveznek...
"Van régi "BABÁR" szavunk is, aztán még sincs sok köze a BÍBOR-hoz. Persze mert az első szót a BAB/BÁB amiből képezték. Más úton is hasonlíthatnak egymásra szavak.
A BÁBA/BABA szavak meg megint nem a BÍBOR (BÉ-BOR) mintájára képződtek.."
Ugye, a tűz-nek és a pir-nek is ugyan az a jelentése, mégis teljesen más a hangalakjuk.
Ugyan ez a helyzet a bíbor és a fehér szavakkal, mindkettő jelentése gyakorlatilag azonos, mert a Bab(b)a, a sumereknél Bau az égi Bába, az életadó (fő)Istennő. A hettitáknál Kubaba (jelentése Szent/fenséges Baba). Mindkettő Napistennő. A Bibliában Jézus anyja is így szerepel: Napba öltözött asszony. Tehát a fénnyel, fenségessel rokonítható a jelentése.
A fehér, fenséges pedig a gyök kezdő hangja alapján jelenti ugyan azt.
E két szó rokon jelentésű annak ellenére, hogy a hangalakjuk kicsit sem hasonló.
"Egy szó mint 100, egy random sumer szó hangalakjában nem lehetünk teljesen biztosak hogy pontosan az, amit "megállapítottak neki". "
Ebben igazad van. Ha Labat tudott volna magyarul, talán még pontosabb lett volna a sumer írásjelek hangzósítása....Ti. nagyon úgy fest, hogy a mi nyelvünk meglehetősen pontosan őrizte meg a jelek kiejtését.
Épp ezért a hasonló kiejtésű szavakat inkább lehetne a mi kiejtésünkhöz igazítani mint a teljesen idegen sémi utódnyelvekéhez.
"Több mint 300 alkalommal szerepel a Bibliában a szó, és döntő többségében egyfajta anyag megnevezés, többségében ruházat. Egy X féle ruházat. Így a félrefordításokat nyugodtan kivehetjük az érvek közül, mind a 300+ esetet bizonyára nem fordíthatták félre.))"
Nem fogom mind a 300 verset leellenőrizni, de biztos vagyok benne, hogy nem ruhára értette a szerző, ha egyáltalán előfordul a 'bíbor' szó az eredetiben, mert ez is erősen kétséges.
A bibliai félrefordításokról annyit, hogy az ÚR/Adonáj ennél jóval többször szerepel, s az eredetiben a legtöbbször női Istenre vonatkozik... (Elohim-ra, Él-Shaddy-ra) Olyannyira, hogy minden szótár mindkettőt férfi-istenként aposztrofálja...
" Legrégibb nyelvemlékünkben szintén a föntebbi módon írva mint főnév jelent istent: Teremteve eleve mi isemucut, azaz teremté elő vagy élő (isten) mi ősünket. Révai fejtegetése szerént am. élő (vivens), azon időben tehát szerinte az Isten szó mellett ez is divatozott volna, mely a héber syrus, chaldeai nyelvben is él, el, eloa, elohu alakokban fordúl elé. Antiq. Lit. Hung. 122. stb. l. V. ö. ELEVEN." (Cz-Fo)
Pontosítsunk egy kicsit a rend kedvéért. Az Él Istennév kánaáni eredetű, már az ugariti írásos emlékekben is ez a név szerepel.
Ez nem héber istennév, hisz az ő Istenük az aranyborjú volt, később lett Jahu/Jahó, amint ezt az Amherst-papiruszok (bc 664-525) igazolják:
Eloah/Elohim pedig a női Isten, Él párja. És bármilyen meglepő, a Bibliában ő volt a teremtő, nem pedig Él. Ezt persze sehol nem reklámozzák...
Ezt a rabbik is pontosan tudják.
"...És szólott Elokim: »Teremtsünk embert!«" Mikor pedig Sim'on rabbi e szavakat idézte: "Titok az Úr azoknak, akik őt félik" (Zsolt. 25,14), maga a Vének Véne emelkedett szólásra: "Sim'on! Ki az, akiről azt mondja az Írás: »Szólott Elokim: Teremtsünk embert«? [...]
Elokim - egyszer a fenti építőmester, a fenti anya, másszor az alanti építőmester, [...]
Ez pedig [az anya] így szólott: "Mivel tehát az ember bűne által éppen az anyához és nem az atyához kapcsolódik, ezért az én képemre fogom őt megteremteni."
(Zóhár, A sekhina részt vesz a világ művében c. fejezetből.)
"Isten mint mindenek előtt való Első, Előd nevét értjük, visszük át minden élő megnevezésekor."
Csak az a gond, hogy a hangalak még véletlenül sem stimmel. Isten=/=Első.
A hangalaki azonosság Él névben keresendő. Él=él, létezik.Le sem kell fordítani. Így szerepel a Bibliában is, mikor Mózesnek bemutatkozik: Vagyok, aki vagyok (azaz élek).
A mi Isten nevünk a hatti Estan név hangalakjával és jelentésével hozható párhuzamba. Él pedig a sumer/akkád Il/Ilu istennévvel.
"A hattiktól nemcsak a hettiták vettek át vallási elemeket, a magyar isten szó eredetének egyik jelöltje is a hatti Es-tan 'Nap-isten'. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hattik „Makkay János (1998/30,47) arra hívja fel a figyelmet, hogy a hettita [Estan] szó jelentése "napistennő" (tehát nem férfi isten!),” http://claw.fw.hu/History/isten.html
A férfiisten kultusza egyrészt a sztyeppei honfoglaló törzseknek, (Hargitaosz mondakör) másrészt a páli judeo-kereszténységnek köszönhetően terjedt el.
A magyarok másik, Délre mutató legendái a Nimród- Boldogasszony-mondakör.
"A magyar nép és főleg a nyelv eredetét is már sok legenda övezi, de ezeket messze felülmúlja magának a magyar elnevezésnek a származásáé. Pedig itt is, mint a legtöbb eddigi példánál, könnyebben jutunk eredményre a történelmi tényezőket figyelembe véve a nyelven belül, mintha rajta kívül, idegen nyelvekben keresnénk segítséget. Ahogy azt már a XIX. században is megfigyelték, a magyarban a török nyelvekhez hasonlóan sok magas hangrendű szónak van mély hangrendű változata, és fordítva. Tehát tényként kezelhetjük azt – és ez kiindulási feltételként teljesen elegendő – hogy a nép neve egyszerűen a Megyer törzsnév alakváltozata. Ezért nem is lehet semmilyen közvetett, „ember” értelme, hiszen minden bizonnyal a többi törzs tagjai is annak tekintették magukat, legalábbis ugyanannak a népnek a keretein belül. Viszont megvizsgálhatjuk e törzsnévnek a rokonságát, amelyik a mai nyelvben szerencsére elég „népes”.Absztrakt bevezető
A szó rokonait a mé* szóbokorban találjuk, aminek az elvont jelentése az m elemi fogalomból és az é lativusi magánhangzóból tevődik össze, így mint „megfoghatatlanul odébb” kiválóan jelképezi a mozgás, haladás alapfogalmát. Ez az elsőrendű rendhagyó igék 6. fogalomköre, amelyben még egyelőre nem kell megkülönböztetnünk a két, egymással ellentétes irányt. Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy. Ebben a gy tulajdonképpen egy palatalizált d (gy=d+j), amiért az igénk esetében a haladás gépiesen ismételt mozgás következménye. Ezért ha esetleg főnevet képeznénk belőle, akkor egy ilyen megy* alakú szó olyasmit jelentene, hogy „járó terület”.
A feudalizmus leckéje
Talán kezdjük történelmi utazásunkat a honfoglalás utáni időszakban, amikor a keleti síkságokról érkező magyarok kezdtek megismerkedni az európai feudalizmus fogalmaival. Ezek egyikének késői leszármazottja a porkoláb, ami őrzi az emlékét a leginkább idegen várnagyok keserű önkényuralmának. Ezért egyáltalán nem valamiféle történelmi emlékezetkiesésről van szó, hanem pont ellenkezőleg, a korabeli német és később osztrák Burggraf-ok emlékének tudatosan a fonákjára való fordításáról.
Ez a német feudális cím magyarul azt jelenti, hogy „a vár grófja”, amit latinul úgy neveztek, hogy comes castri. A címhez tartozó birtok neve comitas volt, aminek a mai megfelelői az angol county és a francia comté. Ennek ellenére sok német nem ismeri már a Komitat fogalmát, amivel manapság legfeljebb csak Magyarországon találkozhat. Ez utóbbi ugyanis a megye szavunk német megfelelője.
Ez pedig annyira beleilleszkedik az általunk vizsgált fogalomkörbe, hogy a szlávnak mondott eredete erősen kérdéses. Először is, ez a szó nem rokona a tényleg szláv eredetű mezsgyé-nek, sem hangtanilag, sem értelmileg. Ez utóbbi az indoeurópai médium származéka, aminek között, közti a jelentése, tehát semmi köze nincs az eddigi fogalmakhoz. Másodszor, a közigazgatási terület neve sokkal könnyebben értelmezhető, ha a magyaron belül maradunk.
Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a szó kifejezetten a várnagy méltóságának fent említett latin elnevezésére utal. A comes ugyanis útitársat jelent, szó szerint azt, hogy „vele menő, ill. járó”. Ezt valamilyen sajátos magyar félreértelmezéssel nem a vár urára, hanem annak birtokára, a comitasra alkalmazták. Így lett a vármegye az eddig elmondottak értelmében a várral járó terület. Ennek fényében azonkívül rögtön értelmet kap a megye alegysége is, amit ezek szerint jogosan neveznek járás-nak.
Menjünk tovább
A szintén rendhagyó vesz igének is van egy vegy* alakja, amit a felszólító módban használunk. Ez ugyan kevésbé érdekel minket, mint az a tény, hogy az utóbbiból melléknevet is szoktunk képezni. Ez a vegyes, ami amolyan hangulatfestő bazár-szerű kínálat, amely választásra késztet bennünket, mondván „Végy egyet!”.
Hasonlóan a családnevekben található *megyes sem a gyümölcsfákkal teli meggyes-re vonatkozik, hanem (kijelentő módban) olyan hely, amin menni vagy járni lehet. Ezért a -Y (Y=i,y) „nemesi” képzővel olyan Me(Đ)gyesY-féle neveket eredményez (amiben a Đ=d,gy), melyek viselőjüket a járandósági területhez tartozónak tüntetik fel.
A Megyer tulajdonnevet pedig éppen fordítva, csak legfeljebb tévesen, minden -megyer-re végződő helységnév névadójának tartják.
Hova tovább?
Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel.
És most már szükségünk van a mozgás két lehetséges irányára, de meg kell vizsgálnunk ennek az aspektusát is:
Ez a kis táblázat tulajdonképpen a mellékletek összefoglalása. Például az első oszlopban a két irány rendszeres megkülönböztetése kiderül az I. mellékletből, a második oszlop a IX. melléklet eredménye. A harmadik pedig szorosan összefügg a III. melléklet alkalmazásával többek közt az olyan szavakban, mint a reggel, forradalom, stb. Ugyanis azt mondhatjuk, hogy az itt elvontan „rendszeresen ismétlődőnek” nevezett szemlélet természetes megtestesítője a körforgás, aminek feltűnően gyakori jele az r.
A bejárható területekhez visszatérve, a *megyer a vármegyéhez képest úgy látszik sokkal áttekinthetőbb terület, mert a szóvégi r-je által körbejárható. Ezért rögtön megértjük Békásmegyer vagy Káposztásmegyer nevét, ami nyilvánvalóan nem jelenthetett soha „békás vagy káposztás Megyer törzsbelit”, hiszen nemigen valószínű, hogy egy embert „békásnak” hívtak volna.
A területként való értelmezés ellenben még a tulajdonnévvel társított helyneveknél is ugyanolyan észszerű: Bélmegyer, Pócsmegyer, Nógrádmegyer, stb. Ez talán akkor a legszembetűnőbb, ha a -megyer végű helységneveket összehasonlítjuk egy másik törzsnév, pl. a Keszi vagy Keszű kizárólag tulajdonnévi jellegű származékaival.
Talpra magyar!
A *megyer köznévi értelmezése ezek szerint alany központú. De miután a vizsgált szóbokor alapigéje tudatos cselekvés, ezért a tulajdonnévi származékait tárgy központúnak kell tekintenünk. Tehát az a Megyer, aki egyszerűen körben jár. Kevésbé prózaian kifejezve ezt úgy is mondhatnánk, hogy az a magyar, aki körös-körül portyázik.
Hasonló magyarázattal már találkozhattunk az avar szócikk alatt, mint annak a török értelmezésére való hivatkozásként. Annak ellenére, hogy a honfoglalás előtti magyar törzsek etnikai rokonsági foka az akkori ogur török népekkel a mai napig tisztázatlan, érdekes, hogy épp az a két nép viseli a nomadizálásra való utalást a nevében, amelyik a történelem folyamán területileg is hasonló utat járt be Közép-Eurázsiától egészen a Kárpát-medencei letelepedéséig.
Ha továbbá a címszavunkat az említett mé* szóbokor ma* ágához tartozónak vesszük, akkor megértjük makacs szavunkat is, és ennek a csökönyösséghez vezető, ismételt kicsinységekből (vö. kilenc), vagyis rossz szokásokból álló fejleményét, a makranc(os)-t is. Lehet hogy azt, hogy a k „önhivatkozó”, nem mindenki tudja, de azt bárki megmondhatja, hogy a makacs mindig a saját feje után megy."
Ezek a szavak pedig nem hiába rokonai népünk nevének…
"Szó szerint minden ÍZ-ében iZeg-Zizeg, mint aki izgalomban van, vagy éppen csak izmos. :)"
A Z hang eredeti jelentése az a mozgás/tárgy, aminek természetes hangját utánozták elődeink a Z hanggal.
Ez pedig egyértelműen a repülő rovar hangja. Nagyobb rovarok hangját mélyebb, a kisebbekét magasabb hangrendű kiejtéssel jelölhették amit ma a, o, u, ö, ü, e, i hangokkal írunk, s ennek megfelelően kerültek bele az összetett, háromhangú gyökökbe is. pl. za-j, zo-rd, zö-rög, zú-g, zü-mmög, ze-ne, zi-zeg.
"2. az a különbség, hogy a jelentés (és a szóalak) együtt határoz meg összetartozást"
Általában igaz ez a megállapítás, de olyan szavaknál, ahol van valamilyen hozzáadott jelentés (átvitt értelemben használatosak) már nem feltétlenül egyezik a két hasonló hangalakú szó jelentése. És persze, előfordulnak azonos jelentésű, de merőben más alakú gyökök is...
Egy szó mint 100, egy random sumer szó hangalakjában nem lehetünk teljesen biztosak hogy pontosan az, amit "megállapítottak neki". Igen, érdekességként jó és időnként fel is lelhetünk tényleg egyértelmű kapcsolatokat is.
De ez nem jelenti azt hogy akkor már minden valamihez "hasonlónak megállapított" hangalakot tényként kell kezelni, egyáltalán nem biztos hogy az a valós hangalakja. És ha még az is volna sem bizonyítaná hogy a bíbor szavunkhoz volna is bármi köze.
Van régi "BABÁR" szavunk is, aztán még sincs sok köze a BÍBOR-hoz. Persze mert az első szót a BAB/BÁB amiből képezték. Más úton is hasonlíthatnak egymásra szavak.
A BÁBA/BABA szavak meg megint nem a BÍBOR (BÉ-BOR) mintájára képződtek...
Több mint 300 alkalommal szerepel a Bibliában a szó, és döntő többségében egyfajta anyag megnevezés, többségében ruházat. Egy X féle ruházat. Így a félrefordításokat nyugodtan kivehetjük az érvek közül, mind a 300+ esetet bizonyára nem fordíthatták félre.))
A BÍBOR anyagként leginkább ruha, de ilyenből készült fonal, törölköző, takaró, sőt még kötél is lehet. Ez csak úgy jelző mint mondjuk a "farmer" anyag. Mondhatjuk hogy farmerdzseki és így a dzseki jelzője.
De ha úgy mondja valaki hogy ma farmert vesz fel, akkor nem jelzőként használja a szót hanem teljes jogú főnévként.
Eleve, eleven, élő, él, élet, Éli, eledel, élelem, első, előd.
" Legrégibb nyelvemlékünkben szintén a föntebbi módon írva mint főnév jelent istent: Teremteve eleve mi isemucut, azaz teremté elő vagy élő (isten) mi ősünket. Révai fejtegetése szerént am. élő (vivens), azon időben tehát szerinte az Isten szó mellett ez is divatozott volna, mely a héber syrus, chaldeai nyelvben is él, el, eloa, elohu alakokban fordúl elé. Antiq. Lit. Hung. 122. stb. l. V. ö. ELEVEN." (Cz-Fo)
Isten mint mindenek előtt való Első, Előd nevét értjük, visszük át minden élő megnevezésekor.
A többi nyelv rokonértelmű vagy hasonló értelmű szavai ebből a magyar él=első szóból eredeztethető és magyarázható meg.
"Higgyük már el hogy eredetileg ez egy anyag/szövet illetve az ebből készült ruházat lesz a jelentése, a fentiekben egyértelműen így is vannak ezek értelmezve. A szövegekből tisztán kitűnik a lényeg..."
Nem érdemes elhinni, mert egyszerűen nem igaz. Lásd:
"A világon semmi sem bizonyítja hitelt érdemlően hogy a magyar "BÍBOR" szónak bármiféle köze volna ahhoz a bizonyos sumer hangalakhoz, amivel ők ragyogást vagy fényességet fejeztek ki leginkább,"
Nem, hanem kifejezetten fehéret jelentett. Ezért is hoztam egy összetett sumer szót: babbar-igi, mert ez FEHÉR fokhagymát jelent. Nem ragyogót, vagy fényeset, hanem fehéret.
Természetesen átvitt értelemben jelenthetett fennségest (ragyogót, fényeset), amit a Babba Mária igazol.
"Maga Labat is úgy nyilatkozott meg a művében hogy megállapításait csak mint irányadó elgondolásoknak fogadjuk el és ne úgy mint határozott adatokat. Volt ilyen korrekt ez ügyben."
Ahhoz képest elég jól - olykor tökéletesen - egyezik a magyar megfelelőivel. (Lásd: gaz, más, pár, har, (hegy), hur-ság (hegység), kár (fosztogató, kártevő) kaparu (dörzsöl), ha (hal), daru (fenntartó) ki (élhető föd), Nap, kun (farok, lásd kány) sar (király, növény), gassan (úrnő asszony) nin (néne, nő) gar (sok, tömeg), babbar (bígor, azaz fehér...) Pedig Labat nem is tudott magyarul...
Minden rekonstruált nyelv írásjeleinek kiejtése bizonyos fokig bizonytalan, ezt senki nem vitatja, ahogyan azt sem, hogy sokkal több, mint képzelgés...
Legyünk tárgyilagosak: a pir-, per-, par-, sőt, a vir- gyökök is rokoníthatók, de ezeknek nem rokonai a fő(z)- és a fűt. Ez utóbbi kettő egymásnak rokonai csak.
"Olykor rokonítható jelentéstartalommal, de például ugye ilyenkor a gyökök minden létező bővítményénél és ragozásánál ezeknek akkor már stimmelnie kéne, nem csak 1-1 kiragadott szópárnál, aztán némelyik toldalékolásnál már ez a rokonítható jelentés sem látszódik meg egyértelműen. "
Csak a gyökök jelentését kell figyelembe venni, hiszen nyilvánvaló, hogy a toldalékokkal újabb jelentésű szavakat hoztunk létre, így azok jelentése már jócskán eltérhet egymástól.
"2: Igeképző mindössze..."
A háromhangú gyökök utolsó eleme rendszerint valamilyen jellemző mozgást jelent, (tú-r, ke-l, to-p(og), hú-z, ke-n, vé-s..., ha toldalékként szerepel akkor már beszélhetünk igeképzőről: kap-(a)r, szel-(e)l, har-(a)p, fal-(a)z, roh-(a)n, olv-(a)s...
"A fúr forogva halad egyre beljebb valamibe, lehet, hogy át sem lyukasztva az anyagot, a lyukaszt pedig az erdményből, a lyukból határozza meg a cselekvést"
Kétségtelen, azonban a kép gyakorlatilag ugyan az. Legalábbis amit látunk. A művelet nem igazán különböztethető meg, legföljebb az eredmény közti különbség. Ami viszont már múlt idő a művelet tekintetében. (befejeztük a műveletet.) A kérdés, mely képet vesszük figyelembe? A műveletet (fúrás, lyukasztást) vagy az eredményét, a lyukat, mely átér, vagy sem. Én az előbbire tippelek, mert ugye, ha kész a lyuk, akkor már senki nem fúr, nem lyukaszt.
"A húz-von esetében pedig ragozástól függő "képlékeny" gyökről lehet szó, vagy egymásba érő gyökökről."
Itt is a hangok (ősgyökök) jelentését kell segítségül hívni, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk:
A HÚ-Z első tagja minden bizonnyal az egyszerre történő nekirugaszkodás "vezényszava" HÚ....HÚ....HÚ..., a Z pedig a mozgást/cselekvést jelentő hang, ma úgy mondjuk: igeképző.
A VON gyök V hangjának jelentése még nem tiszta előttem, az N is bizonytalan még, de azt gondolom, hogy valamilyen elterülő mozgásra utalhat, de nem tudom még, hogy milyen természetes hangot utánoz. Ennek megfejtése sokat segítene...
Minden esetre olyan toldalékokban található ez a hang, ahol ez az értelem olvasható ki. pl -on, -en, -ön -nak, -nek határozó ragok.
"Kb. olyan kapcsolat van közöttük, mint a víz - visz - vitel - ital szavaink között"
A jelentésbeli kapcsolat - mint már többször is írtam - lényegtelen, hiszen az a hangalaktól független dolog. Akkor érdemes foglalkozni vele, ha a gyökök hangjainak jelentését vizsgáljuk, hiszen a gyök minden hangjának jelentése benne van a gyök jelentésében, kiérezhető belőle.
Makkabeusok 14,43 : "Öltsön magára bíbort és aranyat"
Makkabeusok 8, 14 : "sem bíbort nem öltött hogy díszelegjen benne"
Makkabeusok 4,23 : "Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborSZÖVETET (!!!) és értéktárgyat"
Márk 15, 20 : "Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit"
Mózes harmadik 14,49 : "A ház megtisztításához vegyen madarat, cédrusfát, bíbor fonalat és izsópot."
----- Sok van még, ennyi bőven elég. Higgyük már el hogy eredetileg ez egy anyag/szövet illetve az ebből készült ruházat lesz a jelentése, a fentiekben egyértelműen így is vannak ezek értelmezve. A szövegekből tisztán kitűnik a lényeg...
A világon semmi sem bizonyítja hitelt érdemlően hogy a magyar "BÍBOR" szónak bármiféle köze volna ahhoz a bizonyos sumer hangalakhoz, amivel ők ragyogást vagy fényességet fejeztek ki leginkább, hiszen még egyszer mondom hogy bolygókra, égitestekre, napra is főleg alkalmaztak, fehér is beférhet a képbe ezek által, ennek semmi akadálya nincsen. Ragyoghat az is éppen.
Mármint egy ékjelet lehet ugyan azonosítani, a tényleges eredeti sumer kiejtést hangalak szerint viszont csak leginkább hipotézisek és feltételezések szintjén. (némely szónál van hogy annyi hangalak ahány kutatója neki) Illetve nem igazán ismert hogy ki mi alapján állapította meg a hangalakokat pontosan. Azaz ez a sumer szófejtés nem éppen a vitathatatlan tények játszótere egyelőre , ezt azért nem árt ha tudjuk.
Maga Labat is úgy nyilatkozott meg a művében hogy megállapításait csak mint irányadó elgondolásoknak fogadjuk el és ne úgy mint határozott adatokat. Volt ilyen korrekt ez ügyben.
BÍBOR szó ami régen BÉBOR formát is ismer, jó régen főleg egy jó anyagú textilszövet, (lenvászon, később gyapjú, bársony, egyéb) de mint takaró is előkerül több esetben a meghatározása. Az is BEBOR(ÍT), betakar, beburkol. Azaz elsősorban ruha(anyag), vagy épp takaróként is olvasni régről ezt, és ennek úgy néz ki hogy kezdetben eléggé irreleváns a színe, azt hiszem csak a Bibliában legalább 4 féle színével találkozni a BÍBOR dolognak.)) És ha már Biblia, akkor már idézek belőle jó néhány mondatot, hiszen ezek jó régi írások, és ez a BÍBOR dolog szép számmal elő is kerül a könyvben...
Külön cikkben írom, hogy ez ne legyen már 100 kilométeres...
