Az még rendben van, hogy a P és a B azonos képzésű hangok, a különbség annyi, hogy az egyik zöngés, a másik nem. De épp ezért még véletlenül sem lehet összekeverni.
Ugyan ez a helyzet a V és az F hangokkal
A P, B és a V, F hangok teljesen másképp képzettek, nem lehet őket egymással felcserélni, kiváltani.
"A napnál világosabb, hogy kezdettől fogva ebben a szóban színt jelöl és nem másból lett elvonatkoztatva."
A "Pi-Bi-Fi-Vi" gyökökből nem lehet kiindulni, mert a bíbor hangsor eredetileg valószínűleg babbar volt.
Viszont jó kérdés, mi köze van a B(a) ősgyöknek a fehér színhez?
Valószínűleg valamilyen BA + B + B + AR ősgyökökből összerakott fehér színű dolgot jelenthetett eredetileg, amiből a szín alapján fehér jelentése megszületett.
Ugye, a piros a pir- gyökből született és semmi köze az azonos jelentésű tűz gyökhöz. Tehát itt is valamilyen hasonló színmegnevezés történhetett, hiszen a BA ősgyöknek biztosan nincs FE(lső) jelentése...
"Nem jönnek tehát rá, hogy a hang, a halktól a hangosig kifelyezii a hallható hangtartományt."
Ha egyszer nem ismerik a hangok jelentését, fogalmuk sincs a beszéd kialakulásának menetéről, hogyan is jöhetnének rá?
A H ugyanis olyan hang, amit nem kell képezni sem, mert csak előjön, ha hirtelen kileheljük a levegőt, tehát egy "alaphang" mindenféle "cicoma" nélkül, még a hangszálainkat sem kell megrezegtetni. Viszont minden más hangnak az alapja. (Kiáramló levegő nélkül nem lehet hangot adni. Hallgass meg egy tátogó halat....)
"Mint ahogy arra sem jöttek rá, hogy csupán egyetlen hang ugyanolyan képzéséről van szó ezeknek a szavaknak az esetében."
Ne várj tőlük semmilyen logikus, kézenfekvő magyarázatot. Teljesen elvakítja, és persze, kötelezi őket a finnugor szemlélet...
Itt nem a B hang belső/bőség (a többinél a megfelelő) jelentése olvasható, hanem egyszerűen a B (és a többi) hang jelenik meg. Azt nem mondanám, hogy jelentés nélkül jelentés nélkül, de nem kötődnek úgy egy tárgyhoz, mozgáshoz, mint amikor konkrét fogalmakat jelölnek egy-egy gyökben.
Azonban!
Itt a hangok ősi mivoltukban szerepelnek, hangokat utánoznak. Igazolva azt a feltevést, hogy a gyökök innen indultak útjukra. Ezek a hangok nagyon általános jelentésűek, egy teljes fogalomkörre vonatkoznak mindenféle képzettársítás nélkül, mindarra, ami ezt a hangot kiadja. Ebben az egy esetben mindenre, ami "bong"...
Ugye, a BUborék is egy Bu szerű hangot ad, mikor elpukkan, de a aki BÚjik, az nem ad ilyen hangot, sőt csendben van...(A BÚJ gyökben a BUborék BElsejének a képe jelenik meg, s a B hang képzettársítás - és nem a megnevezett tárgy, cselekmény által kiadott hang - révén került a BÚJ gyökbe.
A LENG és a LÁNG kivételek, mert ezekben is a BÚJ gyökhöz hasonlóan nem az utánzott L hang képe jelenik meg, hanem egy képzettársítás útján a LÉgies dolgok L hangja.
(Hirtelenjében nem tudom, hogyan lehet L hanggal utánozni a légies dolgokat, minden esetre az ilyen jelentésű gyökök rendre L hanggal kezdődnek, és ugyanilyen légies, könnyed mozgások igeképzője.)
"Ugyan mi a frász köze van a BÍZ szónak a VÍZ szóhoz, vagy a FIKA--BIKA párosnak "
Úgy ezerszer leírtam, hogy a gyök jelentésének, a képnek azonosnak kell lenni, csak akkor érvényes a hangkategória "szabály".
"Nincs ilyen hogy hogy összetartozó "Pi--Bi--Fi--Vi" ősgyök, nem kell minden dezinformációnak bedőlni amit épp valaki összefantáziál meg kitalál. Mert lehet hogy épp hibás az egész."
Mellár Mihály, Marácz László, Varga Csaba nem hinném, hogy dezinformálna.
Gondolkodni persze, hogy szabad. Csak egy kicsit szerényebben kell ehhez hozzáállni, és nem összehasonlítani magunkat olyanokkal, akik ezzel foglalkoznak, foglalkoztak évtizedekig.
"Tiszta fényes FEJÉR bíbor köntös adaték neki : hogy abban felöltözzék "
Itt ez a BÍBOR ruházat egyértelműen fehér színűként van megjelenítve. A tiszta fehér gondolom nem lehet semmiképp sem vöröses, tehát még az sem jöhet szóba hogy kétszínű lenne a dolog. Ergo a BÍBOR szó a ruházat különleges anyaga lesz...
Nincs ilyen hogy hogy összetartozó "Pi--Bi--Fi--Vi" ősgyök, nem kell minden dezinformációnak bedőlni amit épp valaki összefantáziál meg kitalál. Mert lehet hogy épp hibás az egész. Gondolkodni még szabad.
Ugyan mi a frász köze van a BÍZ szónak a VÍZ szóhoz, vagy a FIKA--BIKA párosnak . BEL --FEL--VEL--- sem cserélhetők fel, más a gyök alapértelme. De sorolhatnám ezt bármeddig és nem 1-2 kétes magyarázat fogja ezeket az alapvető különbségeket felülírni, meg na bumm 1-2 kivétel lehet főleg az egymással hasonulni képes B-P viszonylatában vagy v-f amelyek valós hang érzékelésre is félrehallhatóak. De már PONT--FÖNT--VONT-- BONT 4 külön alapgondolatból vannak. Esetleges 1- 2 kósza kivételtől eltekintve ezen hangok nem váltogathatók úgy mint egy alsógatya. VIZET kér vagy FIZET . Csöppet más a sztori.))
A BÍBOR dolognak meg utána kéne nézni aki nincsen képben (nem mindegy hol tesszük meg), ez egy eredetileg kelme, finom lenszövet, gyapjú vagy bársonyból készült ruházat megnevezése volt. Teljesen komolytalan addig erről még vitázni is amíg ezt valaki nem tudja. A szín onnan lett hogy később ezt a csiga festékanyagával vonták be gyakorta és ez akkoriban menő dolog volt a magukat előkelőnek besoroló egyéneknél az efféle hivalkodás. Magas rangú papoknál is divat lett, ugye ebből van bíboros szavunk, mert bíbort viselnek ! Ugye milyen logikus ez.)) De már ők a vörösest viselik persze, Így vált szín jelentésűvé később, de előbb a finom szövetet jelentette csak. Ami bizonyíthatóan még BÉBOR is volt írva, ez esetben éppen csak az "ÍT" toldalék hiányzik a "beborít" szóhoz.
Maga a ruházat a bíborcsiga festék tudatos alkalmazását messze, de messze megelőzte sok sok évezreddel.
És találtam 300 éves magyar- latin szó- magyarázót is. A magyar szó BÍBOR/BÉBOR formábn egyaránt írva vagyon (tehát egyenértékűek) és elsősorban ruházatként van ez értelmezve ! A "bíborszín" egy külön cikk már így egybeírva. A ruházat meg a latin BYSSUS értelmezése idézem " Finom pamut neme, ebből készült szövet"...
A BÍBOR esetében valóban sok mindent láthattunk, csak szerintem épp a legkézenfekvőbb magyarázat maradt el a hangalakot illetően. Ez is egy a maga egyszerűségében nagyszerű szóalkotás, nem is kell túlfantáziálni sem, mint oly sokszor most is elég az előttünk lévő valós hangalakból kiolvasni a lényeget.
Itt van minden előttünk, csak észre kell venni.
Először is szögezzük le : a BÍBOR szónak eredetileg semmi köze sincs a színekhez. Se fehérhez, se lilához, de még a hupikékhez sem. Ahogyan a "citrom" szónak sincs a sárgához hangalaki kötődése. Egyszerűen egy később születő hasonlat a citrom valós külleme okán. És ez épp nálunk sárga, de valahol máshol, ahol épp a zöld citromot fogyasztják, ott a citromszín az zöldet fog jelenteni.))
Ugyanez a műsor a bíborral is, épp hol milyenre csinálták meg. De eredetileg a BÍBOR egy nagyobb térfogatú BÁRsony öltözék, ami BE-BORítja az emberi testet. Ez az egész lényege tömören. Ennyire egyszerűen kifejező a BE gyökünk és a BOR (borítást kifejező) gyökszavaink összeháziasítása.
De jó rég ez BÉBOR is volt megnevezve, csak hogy alá is legyen ez támasztva megfelelően.
A színek csak ezután jöttek elő, és ez attól függően kavar már be utólag, hogy hol milyen volt a jellemző színe...
Tudatos szóképzés, tehát tudatos a változtatás is. Szerintem nem probléma a H hiánya, hisz úgysem ejtenénk ki teszem azt egy harangszóra alkalmazott BING--BANG szavak esetén sem ha ez BHANG volna.
Továbbá nem zárható ki hogy kezdetben még ezt is jelölték. Mert egy-egy szónál még van írott emlék H betéttel is, például THENGER még így is megtalálható, vagy a CSENG szó is látható régről CSHENG leírásban is megjelenítve. De ezeket úgysem ejtjük ki, így teljes joggal elhagyhatóak.
Vannak más példák is a tudatos hangalak módosításra, aminek az alapja hogy az egyik fogalomból másik legyen és mondjuk egy melléknév segítségével főnevet képezzünk :
--ÉSZ és --ÁSZ képzésű főneveink. KERTÉSZ, HALÁSZ, VADÁSZ, ERDÉSZ, ők másképpen a KERTES, HALAS, VADAS, ERDŐS emberek megnevezése. De igény volt rá elkülöníteni a jelzői használatot magától az alanytól, így egy kisebb változtatást eszközöltek...
Történetesen arról, hogy a szavak (gyökök) eredeténél ne a szavak rokon jelentéséből induljunk ki, mert az idők folyamán - mint láttuk a bíbor esetében - akár többször is megváltozhat, becsaphat minket, viszont a hangok jelent6ése nem változik.
A szavak rokon jelentéseit csak addig és annyiban szabad a vizsgálat során figyelembe venni, amíg és ahol azok segítenek bennünket a hangok jelentésének tisztázásában.
"És jó eséllyel az ilyen ösztöngyökök és hangutánzó gyökök képezhetik alapját a későbbi "értelem"gyököknek is. Csak némelynél nehéz már visszafejteni hogy hol is kezdődhetett el ez az egész."
Mégis ez az egyetlen út, mely a gyökök jelentésére, a gyökök kialakulására, toldalékolásra ad valószínűsíthető választ, ill. más nyelvekben található azonos jelentésű és hasonló hangalakú gyökök összehasonlításra is alkalmas.
"Mondjuk annyi van hogy szerintem sok 3 hangos gyökünk is létezik bonthatatlan formában, amelyben az első és a 3-dik mássalhangzó fix elem."
Elképzelhető, hogy vannak ilyenek, azonban a hangok jelentése ezekben is változatlan.
"Ezeket a tulajdonságokat sok nyelv összevissza használja, nem rendezi őket logikai értelembe, mint a magyar."
Pontosan erről van szó. Még jó hogy alig egy napja mutattam be az angollal, hogyan is csinálja ezt.))
De választhattam volna a latint is, mindegy.
De akár még a magyar nyelv is létrehozhatott volna a FORRÓ szó által egy kifejezést a tűzre, ugyanis semmilyen törvény nem tiltja hogy a TŰ hangalakon kívül más nem használható erre.))
Simán ha épp igény mutatkozott volna rá, akár lehetne FORROMÁNY vagy teszem azt FORRAZ (forró+az) szavunk is a tűzre, ez csak technikai kérdés hogy minek a gondolatából legyen meg egy kifejezés.
Ez olyan mint a LÉPCSŐ meg a FELJÁRÓ esete, vagy ÉTEL kontra TÁPLÁLÉK, nincs kőbe vésve hogy ugyanazt csak egy gyökből építhetjük fel...
Lehet hogy van közük a FEKETE és FEKÜDT szavaknak egymáshoz. FEKSZIK kapcsán bedobnám ötletnek a FÉKEZIK szót is, hiszen aki ezt teszi az éppen hogy megáll és megpihen.
Ez persze csak akkor áll meg ha eredetileg csak élőlényekre mondták és alkalmazták, állatokra és emberekre mondjuk. Ezt meg aki ma 2024-ben ki tudja deríteni az vendég egy sörre.))
A másik szavam a FEKÜ amit meg kőzetekre mondanak. FELsőség kapcsolatát nálam is erősen kétségbe vonja az a tény hogy ez éppen hogy egy alsó réteg és pont nem a felső. És gyakran valóban feketés és sötét a színe. Ez lehetne egy kapocs, ami közösíti a szavainkat és a hangalakok hasonló megnyilvánulására is indok lehetne...
Leírtam feketén-fehérre, a FIR(e) gyök nem a FORRÓ átirata, hanem a PIR(e) megfelelője. Itt a jelentés azonos, a hangalak csak egyben különbözik, hallásra csaknem azonos.
A FORR-FIR(e) párosításban a jelentésük különböző, és a hangalakjuk ugyan hasonló, de hangzásra nagyban különbözik az előbbi párostól.
"Hát a leggyakoribb jellemzője, a tűz nem épp forró?.))"
Nem, mert ez már hozzáadott jelentés a tűzhöz. (Forró az, ami a tűz által elkezd bugyogni, kvázi forogni a fazékban, de soha nem ég...)
A tűz ég, és éget, pattog, ropog, tűz(ő) fájdalmat okoz. És for-og is, de a vitatott szóban I hang van! FIRE
Miután Te is a FE/FÖ gyököt tekinted kiindulásnak, mely a gyökök egyik alkotója, így tulajdonképpen egyet kéne értenem veled, de nem tehetem, mert nem vagyok telesen meggyőződve arról, hogy a felsorolt szavak hangsorbeli különbségei csupán a mássalhangzó-vátozásra lennének visszavezethetők. Bár igaz az, hogy a FEL / FÖL gyökök egymás szinonímiái, koránt sem biztos, hogy ez minden esetben igaz. Ti. a magánhangzók jelentését nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni, azok is részei a gyöknek, s nem csak díszítésnek szánta a szóalkotó... Különösen akkor nem, ha a szavak jelentése különböző, és a FEL jelentés sem mindig érződik ki...
Továbbá az F hang jelentése sem tisztázott még, hiszen csupán egyet azonosítottunk be közülük, FE=fel/fől. De ott vannak még a FA, FI, FŰ, FO, hangzásúak is, szintén más és más jelentéssel.
Sok itt a kérdés, és magam is zavarban vagyok, hiszen a FŐ(z) nem hangutánzó, mivel ami fő, az inkább rotyog...
A FO(rog) sem felfelé irányuló mozgás, a FO(lyik) pláne nem. Aki FÜ(rdik) sem felfelé, inkább befelé mozog a vízbe, belemerül. Ami FI(tyeg) lefelé lóg, a FI(nom)-nak nincs iránya, aki FÚ(r) lefelé fúr, aki elFÉ(r) az két tárgy közé kerül,
Összegezve: Nekem is az a véleményem, hogy a felfelé irányultság mindenképp jó megoldás, és ez az F hanghoz kötődik (mert a többi hang más jelentést hordoz).
Ezen kívül még biztosan van más jelentése is az F hangnak, de egyelőre nincs ötletem. Már azzal is gondban vagyok, hogy az F hangnak valamilyen hangutánzó szerepet adjak, amiből ki lehetne indulni, mert nagyon kevés ilyen természetes hang van, talán a FÚ(j)...
"Az ÍV meg mióta egyenlő a körrel?... Az ív az szerinted =kör?...)) "
Nem én állítottam, hanem C-F.
"Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
"Előbb javaslom az ominózus szavak helyes értelmezését legalább valamelyest megközelítőleg, ha ez összejön akkor lehet miről egyeztetni, addig csak bohóckodunk."
Megtettem:
"Az OVális és ÖV nem ÍV, mert mindkettő önmagába visszatérő alakzat. Az ÍV pedig nem. Az ÍVvel nem tudod a gatyád felkötni, mert nem ér össze a derekadon...:D
Az ÉV sem ÍV, mert nincs alakja, hozzáadott jelentése pedig egy kör, mert visszatérő, ismétlődő időegység. Ha ÍV lenne, akkor max. negyed- vagy félév lenne....
Az ÓV is inkább a takar szóval rokon, ámbár ez lehet félgömb..
Viszont érdekes módon nem rokonítod a körrel egyiket sem, pedig arra sokkal inkább hajaznak az ÍV kivételével...."
Amúgy örülök, hogy Te sem tartod egyenlőnek az ívet a körrel...
"fe-ér, annyi mint felső erejű, tulajdonságú vagyis olyan mint valaminek felső, azaz legvilágosabb része, oly világos, mint a felső"
Ha a FE-hér felső erejű, akkor a FE-ketének is annak kell lennie ha ellentéte, ha nem... A két főisten - a nő és a férfi - egymás "ellentétei" de mindkettő felső erejű.
ÚESz Tőgy: A magyar eredet becsatlakozása pedig innen érthető meg: Úesz.: tőgy A: 1554 tölgyelnek - Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) tal’ək ’csúcs, vég, felső vízfolyás’; osztj. (V.) tö̆j’‹folyónak, fának› felső vége; ‹dárda› hegye, csúcsa’; votj. (Sz.), (M.) tul’i̮m ’a fa felső zsenge hajtásai’; finn (R.) tutka ’csúcs,
Pesti Gábornál is tölfa, tölyfa (Toldy F. kiadása 116, 136. l.) / Tömött, telítődött, töltött fogalmakkal kapcsolatos a töve (tölcsér) ( lásd "tő" "tönk" finnugor erdete).
