Én meg arra, hogy minden jóra fordul benne, győz a becsület és szárba szökken az igaz szerelem. Valamint hogy Mécs Károly rettenetes verseket ír, de még az is olyan szép.
Az Egy pikoló világos filmből csak arra emlékszem, hogy a Kéményseprő étteremben játszódott (biztos máshol is, de csak ez maradt meg bennem), a Dózsa György út és Szondy utca sarkán, ahol ma egy (talán Finta tervezte?) szálloda van.
Igen, ezt azóta már láttam, szerencsére a mások autóján, mikuláscsomag formájában.
Csak azért kérdeztem, mert nekiláttam végre karácsonyi ajándékokat vadászni, és hogy vajon várhatok-e a mailjeimre választ. Eszerint várhatnék, ha a nyomorult t-online levelezőrendszer nem omlott volna megint össze. :-(
De érdekes, hogy ezt mondod. Egy 93-as képet nézegetünk napok óta a kollégákkal, elég vicces, próbáljuk felidézni a neveket, stb. Én pont nem vagyok rajta, nem tudom, hol kódoroghattam, de megpróbáltam belelátni magam az anzikszba, és ugyanezt éreztem: itt kéne ülnöm, őmellettük, igen, így voltunk egy csapat, ő szakállas volt, ő torzonborz, ő meg sovány, és én...?
Más: tegnap éjjel végignéztem szinte kockánként, sokszor visszajátszva a Hungarian Rhapsodyt, vagyis a Queen együttes budapesti koncertjéről szóló film felújított és restaurált változatát, ami nemrég jelent meg. A második-harmadik sorban ugráltunk egy barátommal, legelöl, középen, de hiába guvasztottam a szememet, egyszerűen nem találtam magunkat. Pedig ott vagyunk valahol, az biztos. Ráadásul rájöttem, hogy azt sem tudom, mit keresek pontosan: nem emlékszem, hogy 1986-ban volt-e szakállam, hordtam-e szemüveget?
(A magyarban nagyszámú toldalékpárok lejegyzésének egyszerűsítésére nyelvészeti gyakorlat a harmonizáló magánhangzók - ez esetben az a és e - ilyetén jelölése. A -bAn tehát azt jelenti: -ban és -ben.)
Berlinbe (Leningrád helyett) IL 18-sal mentem én is. És akkor még eszembe se jutott, hogy félni kéne, csak az, hogy milyen érdekesen zörög ez az egész szerkezet.
Talán a korral jár, tényleg. Emlékszem ilyen viharos felszállásra is, még villám is csapkodott, és belül volt egy kis eufória, hogy hű de izgi... Na kérem, ez többet nem! Mondom:nem! :)
Igazából még a zuhanással sincs baj, csak a végén bekövetkező lassulásnál, ha az kritikus értékre töpörödik.
Egyszer 83-ban elvittek egy kis repülőzésre a Rajna völgyében. Itt-ott amerikai vadászgépeket is láttam a levegőben.
Egy idős bácsi volt, kérdezte vendéglátónknál hogy ki akar repülni? Senki nem jelentkezett. Én azonnal, mert előtte soha.
Úgy ment ki a repülőtérrea kocsijával mint a meszes. Közben valami katonazene szólt, de már ott igencsak kitámasztottam magam. Kiderült, régen felderítőpilóta volt.
Egymás mellett ültünk. Amikor először beborította előre a gépet, hát felment a derekam a torkomba. Másod, harmadszorra már mexoktam.
Amit nem tudtam mexokni 1, hogy nagyon lelassult. Azt hittem hátraesünk. 2. Utána meg lekapcsolta a motort.
De végülis nem maradtunk fönt, szépen lejöttünk. Onnan a magasból -biztos nem figyeltem eléggé- de meg nem találtam volna hova kell visszatalálni.
86-ban Csernobil előtt 2 nappal a főiskola kiküldött az NDK-ba előadást tartani. Kifelé DDR IL-18-assal mentünk. Nagy élmény volt. Szép "lassan" ment és csak fele olyan magasan, 5e m. Onnan szép a kilátás. Ahogy lötyögtek a motorokban azok a hatalmas propellerek, hát attól is asszociáltam egyre, s másra :-) (biztos úgy kell lötyögniük, de akkoris)
Ilyen kiképzés után 93-ben amikor felszálltunk Ferihegyről, felszállás közben iszonyat vihar volt. Egyből hogy elrugaszkodtunk, hatalmasakat zuhantunk is emelkedés közben.
Kiabáltak, kereszteket vetettek én meg nem győztem vigyorogni az extra élményért. Furcsán néztek.
De ez mind akkor volt. Ma már sokkal "hagyományosabban" állok az egész légi dologhoz. Sőt...
Drága Boszi, vicces, de valószínűleg ez tényleg használna. :) Amúgy az én bajomban az a legidétlenebb, hogy akinek ilyenje van, az akkor van a legjobban betojva, amikor semmi sem történik, csak megy a gép tíz kilométer magasan. Ilyenkor fölvetődik a kérdés, hogy mit keresek én itt. Hiába néztem meg több száz filmet a légibalesetekről, és tudom, hogy a felszállás-leszállás a gázos, olyankor - no, inkább csak a leszálláskor - jól vagyok. Mert már közel a föld... :-D
