"Egy szó mint 100, egy random sumer szó hangalakjában nem lehetünk teljesen biztosak hogy pontosan az, amit "megállapítottak neki". "
Ebben igazad van. Ha Labat tudott volna magyarul, talán még pontosabb lett volna a sumer írásjelek hangzósítása....Ti. nagyon úgy fest, hogy a mi nyelvünk meglehetősen pontosan őrizte meg a jelek kiejtését.
Épp ezért a hasonló kiejtésű szavakat inkább lehetne a mi kiejtésünkhöz igazítani mint a teljesen idegen sémi utódnyelvekéhez.
"Több mint 300 alkalommal szerepel a Bibliában a szó, és döntő többségében egyfajta anyag megnevezés, többségében ruházat. Egy X féle ruházat. Így a félrefordításokat nyugodtan kivehetjük az érvek közül, mind a 300+ esetet bizonyára nem fordíthatták félre.))"
Nem fogom mind a 300 verset leellenőrizni, de biztos vagyok benne, hogy nem ruhára értette a szerző, ha egyáltalán előfordul a 'bíbor' szó az eredetiben, mert ez is erősen kétséges.
A bibliai félrefordításokról annyit, hogy az ÚR/Adonáj ennél jóval többször szerepel, s az eredetiben a legtöbbször női Istenre vonatkozik... (Elohim-ra, Él-Shaddy-ra) Olyannyira, hogy minden szótár mindkettőt férfi-istenként aposztrofálja...
" Legrégibb nyelvemlékünkben szintén a föntebbi módon írva mint főnév jelent istent: Teremteve eleve mi isemucut, azaz teremté elő vagy élő (isten) mi ősünket. Révai fejtegetése szerént am. élő (vivens), azon időben tehát szerinte az Isten szó mellett ez is divatozott volna, mely a héber syrus, chaldeai nyelvben is él, el, eloa, elohu alakokban fordúl elé. Antiq. Lit. Hung. 122. stb. l. V. ö. ELEVEN." (Cz-Fo)
Pontosítsunk egy kicsit a rend kedvéért. Az Él Istennév kánaáni eredetű, már az ugariti írásos emlékekben is ez a név szerepel.
Ez nem héber istennév, hisz az ő Istenük az aranyborjú volt, később lett Jahu/Jahó, amint ezt az Amherst-papiruszok (bc 664-525) igazolják:
Eloah/Elohim pedig a női Isten, Él párja. És bármilyen meglepő, a Bibliában ő volt a teremtő, nem pedig Él. Ezt persze sehol nem reklámozzák...
Ezt a rabbik is pontosan tudják.
"...És szólott Elokim: ťTeremtsünk embert!Ť" Mikor pedig Sim'on rabbi e szavakat idézte: "Titok az Úr azoknak, akik őt félik" (Zsolt. 25,14), maga a Vének Véne emelkedett szólásra: "Sim'on! Ki az, akiről azt mondja az Írás: ťSzólott Elokim: Teremtsünk embertŤ? [...]
Elokim - egyszer a fenti építőmester, a fenti anya, másszor az alanti építőmester, [...]
Ez pedig [az anya] így szólott: "Mivel tehát az ember bűne által éppen az anyához és nem az atyához kapcsolódik, ezért az én képemre fogom őt megteremteni."
(Zóhár, A sekhina részt vesz a világ művében c. fejezetből.)
"Isten mint mindenek előtt való Első, Előd nevét értjük, visszük át minden élő megnevezésekor."
Csak az a gond, hogy a hangalak még véletlenül sem stimmel. Isten=/=Első.
A hangalaki azonosság Él névben keresendő. Él=él, létezik.Le sem kell fordítani. Így szerepel a Bibliában is, mikor Mózesnek bemutatkozik: Vagyok, aki vagyok (azaz élek).
A mi Isten nevünk a hatti Estan név hangalakjával és jelentésével hozható párhuzamba. Él pedig a sumer/akkád Il/Ilu istennévvel.
"A hattiktól nemcsak a hettiták vettek át vallási elemeket, a magyar isten szó eredetének egyik jelöltje is a hatti Es-tan 'Nap-isten'. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hattik Makkay János (1998/30,47) arra hívja fel a figyelmet, hogy a hettita [Estan] szó jelentése "napistennő" (tehát nem férfi isten!), http://claw.fw.hu/History/isten.html
A férfiisten kultusza egyrészt a sztyeppei honfoglaló törzseknek, (Hargitaosz mondakör) másrészt a páli judeo-kereszténységnek köszönhetően terjedt el.
A magyarok másik, Délre mutató legendái a Nimród- Boldogasszony-mondakör.
"A magyar nép és főleg a nyelv eredetét is már sok legenda övezi, de ezeket messze felülmúlja magának a magyar elnevezésnek a származásáé. Pedig itt is, mint a legtöbb eddigi példánál, könnyebben jutunk eredményre a történelmi tényezőket figyelembe véve a nyelven belül, mintha rajta kívül, idegen nyelvekben keresnénk segítséget. Ahogy azt már a XIX. században is megfigyelték, a magyarban a török nyelvekhez hasonlóan sok magas hangrendű szónak van mély hangrendű változata, és fordítva. Tehát tényként kezelhetjük azt és ez kiindulási feltételként teljesen elegendő hogy a nép neve egyszerűen a Megyer törzsnév alakváltozata. Ezért nem is lehet semmilyen közvetett, ember értelme, hiszen minden bizonnyal a többi törzs tagjai is annak tekintették magukat, legalábbis ugyanannak a népnek a keretein belül. Viszont megvizsgálhatjuk e törzsnévnek a rokonságát, amelyik a mai nyelvben szerencsére elég népes.Absztrakt bevezető
A szó rokonait a mé* szóbokorban találjuk, aminek az elvont jelentése az m elemi fogalomból és az é lativusi magánhangzóból tevődik össze, így mint megfoghatatlanul odébb kiválóan jelképezi a mozgás, haladás alapfogalmát. Ez az elsőrendű rendhagyó igék 6. fogalomköre, amelyben még egyelőre nem kell megkülönböztetnünk a két, egymással ellentétes irányt. Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy. Ebben a gy tulajdonképpen egy palatalizált d (gy=d+j), amiért az igénk esetében a haladás gépiesen ismételt mozgás következménye. Ezért ha esetleg főnevet képeznénk belőle, akkor egy ilyen megy* alakú szó olyasmit jelentene, hogy járó terület.
A feudalizmus leckéje
Talán kezdjük történelmi utazásunkat a honfoglalás utáni időszakban, amikor a keleti síkságokról érkező magyarok kezdtek megismerkedni az európai feudalizmus fogalmaival. Ezek egyikének késői leszármazottja a porkoláb, ami őrzi az emlékét a leginkább idegen várnagyok keserű önkényuralmának. Ezért egyáltalán nem valamiféle történelmi emlékezetkiesésről van szó, hanem pont ellenkezőleg, a korabeli német és később osztrák Burggraf-ok emlékének tudatosan a fonákjára való fordításáról.
Ez a német feudális cím magyarul azt jelenti, hogy a vár grófja, amit latinul úgy neveztek, hogy comes castri. A címhez tartozó birtok neve comitas volt, aminek a mai megfelelői az angol county és a francia comté. Ennek ellenére sok német nem ismeri már a Komitat fogalmát, amivel manapság legfeljebb csak Magyarországon találkozhat. Ez utóbbi ugyanis a megye szavunk német megfelelője.
Ez pedig annyira beleilleszkedik az általunk vizsgált fogalomkörbe, hogy a szlávnak mondott eredete erősen kérdéses. Először is, ez a szó nem rokona a tényleg szláv eredetű mezsgyé-nek, sem hangtanilag, sem értelmileg. Ez utóbbi az indoeurópai médium származéka, aminek között, közti a jelentése, tehát semmi köze nincs az eddigi fogalmakhoz. Másodszor, a közigazgatási terület neve sokkal könnyebben értelmezhető, ha a magyaron belül maradunk.
Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a szó kifejezetten a várnagy méltóságának fent említett latin elnevezésére utal. A comes ugyanis útitársat jelent, szó szerint azt, hogy vele menő, ill. járó. Ezt valamilyen sajátos magyar félreértelmezéssel nem a vár urára, hanem annak birtokára, a comitasra alkalmazták. Így lett a vármegye az eddig elmondottak értelmében a várral járó terület. Ennek fényében azonkívül rögtön értelmet kap a megye alegysége is, amit ezek szerint jogosan neveznek járás-nak.
Menjünk tovább
A szintén rendhagyó vesz igének is van egy vegy* alakja, amit a felszólító módban használunk. Ez ugyan kevésbé érdekel minket, mint az a tény, hogy az utóbbiból melléknevet is szoktunk képezni. Ez a vegyes, ami amolyan hangulatfestő bazár-szerű kínálat, amely választásra késztet bennünket, mondván Végy egyet!.
Hasonlóan a családnevekben található *megyes sem a gyümölcsfákkal teli meggyes-re vonatkozik, hanem (kijelentő módban) olyan hely, amin menni vagy járni lehet. Ezért a -Y (Y=i,y) nemesi képzővel olyan Me(Đ)gyesY-féle neveket eredményez (amiben a Đ=d,gy), melyek viselőjüket a járandósági területhez tartozónak tüntetik fel.
A Megyer tulajdonnevet pedig éppen fordítva, csak legfeljebb tévesen, minden -megyer-re végződő helységnév névadójának tartják.
Hova tovább?
Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel.
És most már szükségünk van a mozgás két lehetséges irányára, de meg kell vizsgálnunk ennek az aspektusát is:
Ez a kis táblázat tulajdonképpen a mellékletek összefoglalása. Például az első oszlopban a két irány rendszeres megkülönböztetése kiderül az I. mellékletből, a második oszlop a IX. melléklet eredménye. A harmadik pedig szorosan összefügg a III. melléklet alkalmazásával többek közt az olyan szavakban, mint a reggel, forradalom, stb. Ugyanis azt mondhatjuk, hogy az itt elvontan rendszeresen ismétlődőnek nevezett szemlélet természetes megtestesítője a körforgás, aminek feltűnően gyakori jele az r.
A bejárható területekhez visszatérve, a *megyer a vármegyéhez képest úgy látszik sokkal áttekinthetőbb terület, mert a szóvégi r-je által körbejárható. Ezért rögtön megértjük Békásmegyer vagy Káposztásmegyer nevét, ami nyilvánvalóan nem jelenthetett soha békás vagy káposztás Megyer törzsbelit, hiszen nemigen valószínű, hogy egy embert békásnak hívtak volna.
A területként való értelmezés ellenben még a tulajdonnévvel társított helyneveknél is ugyanolyan észszerű: Bélmegyer, Pócsmegyer, Nógrádmegyer, stb. Ez talán akkor a legszembetűnőbb, ha a -megyer végű helységneveket összehasonlítjuk egy másik törzsnév, pl. a Keszi vagy Keszű kizárólag tulajdonnévi jellegű származékaival.
Talpra magyar!
A *megyer köznévi értelmezése ezek szerint alany központú. De miután a vizsgált szóbokor alapigéje tudatos cselekvés, ezért a tulajdonnévi származékait tárgy központúnak kell tekintenünk. Tehát az a Megyer, aki egyszerűen körben jár. Kevésbé prózaian kifejezve ezt úgy is mondhatnánk, hogy az a magyar, aki körös-körül portyázik.
Hasonló magyarázattal már találkozhattunk az avar szócikk alatt, mint annak a török értelmezésére való hivatkozásként. Annak ellenére, hogy a honfoglalás előtti magyar törzsek etnikai rokonsági foka az akkori ogur török népekkel a mai napig tisztázatlan, érdekes, hogy épp az a két nép viseli a nomadizálásra való utalást a nevében, amelyik a történelem folyamán területileg is hasonló utat járt be Közép-Eurázsiától egészen a Kárpát-medencei letelepedéséig.
Ha továbbá a címszavunkat az említett mé* szóbokor ma* ágához tartozónak vesszük, akkor megértjük makacs szavunkat is, és ennek a csökönyösséghez vezető, ismételt kicsinységekből (vö. kilenc), vagyis rossz szokásokból álló fejleményét, a makranc(os)-t is. Lehet hogy azt, hogy a k önhivatkozó, nem mindenki tudja, de azt bárki megmondhatja, hogy a makacs mindig a saját feje után megy."
Ezek a szavak pedig nem hiába rokonai népünk nevének
"Szó szerint minden ÍZ-ében iZeg-Zizeg, mint aki izgalomban van, vagy éppen csak izmos. :)"
A Z hang eredeti jelentése az a mozgás/tárgy, aminek természetes hangját utánozták elődeink a Z hanggal.
Ez pedig egyértelműen a repülő rovar hangja. Nagyobb rovarok hangját mélyebb, a kisebbekét magasabb hangrendű kiejtéssel jelölhették amit ma a, o, u, ö, ü, e, i hangokkal írunk, s ennek megfelelően kerültek bele az összetett, háromhangú gyökökbe is. pl. za-j, zo-rd, zö-rög, zú-g, zü-mmög, ze-ne, zi-zeg.
"2. az a különbség, hogy a jelentés (és a szóalak) együtt határoz meg összetartozást"
Általában igaz ez a megállapítás, de olyan szavaknál, ahol van valamilyen hozzáadott jelentés (átvitt értelemben használatosak) már nem feltétlenül egyezik a két hasonló hangalakú szó jelentése. És persze, előfordulnak azonos jelentésű, de merőben más alakú gyökök is...
Egy szó mint 100, egy random sumer szó hangalakjában nem lehetünk teljesen biztosak hogy pontosan az, amit "megállapítottak neki". Igen, érdekességként jó és időnként fel is lelhetünk tényleg egyértelmű kapcsolatokat is.
De ez nem jelenti azt hogy akkor már minden valamihez "hasonlónak megállapított" hangalakot tényként kell kezelni, egyáltalán nem biztos hogy az a valós hangalakja. És ha még az is volna sem bizonyítaná hogy a bíbor szavunkhoz volna is bármi köze.
Van régi "BABÁR" szavunk is, aztán még sincs sok köze a BÍBOR-hoz. Persze mert az első szót a BAB/BÁB amiből képezték. Más úton is hasonlíthatnak egymásra szavak.
A BÁBA/BABA szavak meg megint nem a BÍBOR (BÉ-BOR) mintájára képződtek...
Több mint 300 alkalommal szerepel a Bibliában a szó, és döntő többségében egyfajta anyag megnevezés, többségében ruházat. Egy X féle ruházat. Így a félrefordításokat nyugodtan kivehetjük az érvek közül, mind a 300+ esetet bizonyára nem fordíthatták félre.))
A BÍBOR anyagként leginkább ruha, de ilyenből készült fonal, törölköző, takaró, sőt még kötél is lehet. Ez csak úgy jelző mint mondjuk a "farmer" anyag. Mondhatjuk hogy farmerdzseki és így a dzseki jelzője.
De ha úgy mondja valaki hogy ma farmert vesz fel, akkor nem jelzőként használja a szót hanem teljes jogú főnévként.
Eleve, eleven, élő, él, élet, Éli, eledel, élelem, első, előd.
" Legrégibb nyelvemlékünkben szintén a föntebbi módon írva mint főnév jelent istent: Teremteve eleve mi isemucut, azaz teremté elő vagy élő (isten) mi ősünket. Révai fejtegetése szerént am. élő (vivens), azon időben tehát szerinte az Isten szó mellett ez is divatozott volna, mely a héber syrus, chaldeai nyelvben is él, el, eloa, elohu alakokban fordúl elé. Antiq. Lit. Hung. 122. stb. l. V. ö. ELEVEN." (Cz-Fo)
Isten mint mindenek előtt való Első, Előd nevét értjük, visszük át minden élő megnevezésekor.
A többi nyelv rokonértelmű vagy hasonló értelmű szavai ebből a magyar él=első szóból eredeztethető és magyarázható meg.
"Higgyük már el hogy eredetileg ez egy anyag/szövet illetve az ebből készült ruházat lesz a jelentése, a fentiekben egyértelműen így is vannak ezek értelmezve. A szövegekből tisztán kitűnik a lényeg..."
Nem érdemes elhinni, mert egyszerűen nem igaz. Lásd:
"A világon semmi sem bizonyítja hitelt érdemlően hogy a magyar "BÍBOR" szónak bármiféle köze volna ahhoz a bizonyos sumer hangalakhoz, amivel ők ragyogást vagy fényességet fejeztek ki leginkább,"
Nem, hanem kifejezetten fehéret jelentett. Ezért is hoztam egy összetett sumer szót: babbar-igi, mert ez FEHÉR fokhagymát jelent. Nem ragyogót, vagy fényeset, hanem fehéret.
Természetesen átvitt értelemben jelenthetett fennségest (ragyogót, fényeset), amit a Babba Mária igazol.
"Maga Labat is úgy nyilatkozott meg a művében hogy megállapításait csak mint irányadó elgondolásoknak fogadjuk el és ne úgy mint határozott adatokat. Volt ilyen korrekt ez ügyben."
Ahhoz képest elég jól - olykor tökéletesen - egyezik a magyar megfelelőivel. (Lásd: gaz, más, pár, har, (hegy), hur-ság (hegység), kár (fosztogató, kártevő) kaparu (dörzsöl), ha (hal), daru (fenntartó) ki (élhető föd), Nap, kun (farok, lásd kány) sar (király, növény), gassan (úrnő asszony) nin (néne, nő) gar (sok, tömeg), babbar (bígor, azaz fehér...) Pedig Labat nem is tudott magyarul...
Minden rekonstruált nyelv írásjeleinek kiejtése bizonyos fokig bizonytalan, ezt senki nem vitatja, ahogyan azt sem, hogy sokkal több, mint képzelgés...
Legyünk tárgyilagosak: a pir-, per-, par-, sőt, a vir- gyökök is rokoníthatók, de ezeknek nem rokonai a fő(z)- és a fűt. Ez utóbbi kettő egymásnak rokonai csak.
"Olykor rokonítható jelentéstartalommal, de például ugye ilyenkor a gyökök minden létező bővítményénél és ragozásánál ezeknek akkor már stimmelnie kéne, nem csak 1-1 kiragadott szópárnál, aztán némelyik toldalékolásnál már ez a rokonítható jelentés sem látszódik meg egyértelműen. "
Csak a gyökök jelentését kell figyelembe venni, hiszen nyilvánvaló, hogy a toldalékokkal újabb jelentésű szavakat hoztunk létre, így azok jelentése már jócskán eltérhet egymástól.
"2: Igeképző mindössze..."
A háromhangú gyökök utolsó eleme rendszerint valamilyen jellemző mozgást jelent, (tú-r, ke-l, to-p(og), hú-z, ke-n, vé-s..., ha toldalékként szerepel akkor már beszélhetünk igeképzőről: kap-(a)r, szel-(e)l, har-(a)p, fal-(a)z, roh-(a)n, olv-(a)s...
"A fúr forogva halad egyre beljebb valamibe, lehet, hogy át sem lyukasztva az anyagot, a lyukaszt pedig az erdményből, a lyukból határozza meg a cselekvést"
Kétségtelen, azonban a kép gyakorlatilag ugyan az. Legalábbis amit látunk. A művelet nem igazán különböztethető meg, legföljebb az eredmény közti különbség. Ami viszont már múlt idő a művelet tekintetében. (befejeztük a műveletet.) A kérdés, mely képet vesszük figyelembe? A műveletet (fúrás, lyukasztást) vagy az eredményét, a lyukat, mely átér, vagy sem. Én az előbbire tippelek, mert ugye, ha kész a lyuk, akkor már senki nem fúr, nem lyukaszt.
"A húz-von esetében pedig ragozástól függő "képlékeny" gyökről lehet szó, vagy egymásba érő gyökökről."
Itt is a hangok (ősgyökök) jelentését kell segítségül hívni, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk:
A HÚ-Z első tagja minden bizonnyal az egyszerre történő nekirugaszkodás "vezényszava" HÚ....HÚ....HÚ..., a Z pedig a mozgást/cselekvést jelentő hang, ma úgy mondjuk: igeképző.
A VON gyök V hangjának jelentése még nem tiszta előttem, az N is bizonytalan még, de azt gondolom, hogy valamilyen elterülő mozgásra utalhat, de nem tudom még, hogy milyen természetes hangot utánoz. Ennek megfejtése sokat segítene...
Minden esetre olyan toldalékokban található ez a hang, ahol ez az értelem olvasható ki. pl -on, -en, -ön -nak, -nek határozó ragok.
"Kb. olyan kapcsolat van közöttük, mint a víz - visz - vitel - ital szavaink között"
A jelentésbeli kapcsolat - mint már többször is írtam - lényegtelen, hiszen az a hangalaktól független dolog. Akkor érdemes foglalkozni vele, ha a gyökök hangjainak jelentését vizsgáljuk, hiszen a gyök minden hangjának jelentése benne van a gyök jelentésében, kiérezhető belőle.
Makkabeusok 14,43 : "Öltsön magára bíbort és aranyat"
Makkabeusok 8, 14 : "sem bíbort nem öltött hogy díszelegjen benne"
Makkabeusok 4,23 : "Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborSZÖVETET (!!!) és értéktárgyat"
Márk 15, 20 : "Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit"
Mózes harmadik 14,49 : "A ház megtisztításához vegyen madarat, cédrusfát, bíbor fonalat és izsópot."
----- Sok van még, ennyi bőven elég. Higgyük már el hogy eredetileg ez egy anyag/szövet illetve az ebből készült ruházat lesz a jelentése, a fentiekben egyértelműen így is vannak ezek értelmezve. A szövegekből tisztán kitűnik a lényeg...
A világon semmi sem bizonyítja hitelt érdemlően hogy a magyar "BÍBOR" szónak bármiféle köze volna ahhoz a bizonyos sumer hangalakhoz, amivel ők ragyogást vagy fényességet fejeztek ki leginkább, hiszen még egyszer mondom hogy bolygókra, égitestekre, napra is főleg alkalmaztak, fehér is beférhet a képbe ezek által, ennek semmi akadálya nincsen. Ragyoghat az is éppen.
Mármint egy ékjelet lehet ugyan azonosítani, a tényleges eredeti sumer kiejtést hangalak szerint viszont csak leginkább hipotézisek és feltételezések szintjén. (némely szónál van hogy annyi hangalak ahány kutatója neki) Illetve nem igazán ismert hogy ki mi alapján állapította meg a hangalakokat pontosan. Azaz ez a sumer szófejtés nem éppen a vitathatatlan tények játszótere egyelőre , ezt azért nem árt ha tudjuk.
Maga Labat is úgy nyilatkozott meg a művében hogy megállapításait csak mint irányadó elgondolásoknak fogadjuk el és ne úgy mint határozott adatokat. Volt ilyen korrekt ez ügyben.
BÍBOR szó ami régen BÉBOR formát is ismer, jó régen főleg egy jó anyagú textilszövet, (lenvászon, később gyapjú, bársony, egyéb) de mint takaró is előkerül több esetben a meghatározása. Az is BEBOR(ÍT), betakar, beburkol. Azaz elsősorban ruha(anyag), vagy épp takaróként is olvasni régről ezt, és ennek úgy néz ki hogy kezdetben eléggé irreleváns a színe, azt hiszem csak a Bibliában legalább 4 féle színével találkozni a BÍBOR dolognak.)) És ha már Biblia, akkor már idézek belőle jó néhány mondatot, hiszen ezek jó régi írások, és ez a BÍBOR dolog szép számmal elő is kerül a könyvben...
Külön cikkben írom, hogy ez ne legyen már 100 kilométeres...
Persze hogy nem, már ezeket lassan tucatjára levezettük és felépítettük gyakorlatilag tételesen elejétől végéig hogy melyik gyökszó mire vezethető vissza. Elvarratlan szálakat sem nagyon hagytunk, teljesen indokolhatóak a gyökök közti lényeges különbségek...
Így van, ez a Z egy igeképző a mondjuk SÓ/SÓZ vagy FŐ és FŐZ mintájára vagy a FŰ és FŰZ vagy ELŐ és ELŐZ mintájára. De itt csak azért van sima Z a végén, mert magánhangzó végű szóelemet képzünk.
Ugye ez gyakran --OZ/--EZ/--ÖZ /--AZ a szó végén hangrend függvényében.
De izgő-mozgó jelentést ne tulajdonítsunk neki, nyilván az igék természetükből adódóan gyakorta cselekvések, amelyek óhatatlanul mozgással fognak járni.)) Na de ez bármelyik igére képzett szónál megáll, a Z mentesen képzettekre is ugyanúgy meg fog. Mert egy cselekvés többnyire mozgással jár.))
Meg a Z-re képzeteknél sem lesz különösebben hangsúlyos izgő-mozgóság mondjuk ezeknél :
KÉP--KÉP-EZ ALKALM-AZ HATALM-AZ IDŐ-Z IGÉ-Z ELEM-EZ HELY-EZ (egy pillanat és letettük, akár csendesen)
SZÁM-OZ, BETŰ-Z , TRÜKK-ÖZ , SZOBR--OZ , és írhatnék még bőven.
Ugye aki SZOBROZ, arra azért nehezen fogható rá hogy különösebb izgága lenne.))
Ez egy tudatos igeképzés és azon fajtája neki ami mindig főnévből van képezve. Lehet pusztán nem több a célja mint ezt ábrázolni és kész. Persze nem zárom ki hogy ettől még lehet egy mögöttes jelentése is, de akkor viszont már nem is a mozgással hoznám összefüggésbe ami eleve az igék nagy részének Z nélkül is ugyanúgy sajátja ez mint Z-vel vagy éppen bármelyik más hanggal is. Mert a cselekvések zöme ilyen hangfüggetlenül is jellemzően.
Akkor már inkább a mutatószavak értelmét találom meg némely esetben : KÉP--KÉPEZ KÉP EZ mit létrehoz a képző.)) Vagy a HELY---HELYEZ : kijelöltük a helyét , HELY(E)+EZ mit az igével meghatározunk az adott tárgynak, gondolatnak, eszköznek...
1: így van, különböző gyökű szavak. Olykor rokonítható jelentéstartalommal, de például ugye ilyenkor a gyökök minden létező bővítményénél és ragozásánál ezeknek akkor már stimmelnie kéne, nem csak 1-1 kiragadott szópárnál, aztán némelyik toldalékolásnál már ez a rokonítható jelentés sem látszódik meg egyértelműen.
Ezeknél azonosabb képet nem is lehetne találni, mivel pontosan ugyan azt látjuk mindkét esetben, (a húz-von és a fúr -lyukaszt esetében) mégsem azonos a gyökük. (Húz =/= von és a fúr =/= lyukaszt)
--
Nem ugyanaz a kettő kép sem.
A fúr forogva halad egyre beljebb valamibe, lehet, hogy át sem lyukasztva az anyagot, a lyukaszt pedig az erdményből, a lyukból határozza meg a cselekvést.
A húz-von esetében pedig ragozástól függő "képlékeny" gyökről lehet szó, vagy egymásba érő gyökökről.
hoz/húz - vesz - visz (von) - űz
Kb. olyan kapcsolat van közöttük, mint a víz - visz - vitel - ital szavaink között
"Ezek nem azonos képből indulnak ki, mint pl. a húz-von, vagy fúr-lyukaszt,"
Ezeknél azonosabb képet nem is lehetne találni, mivel pontosan ugyan azt látjuk mindkét esetben, (a húz-von és a fúr -lyukaszt esetében) mégsem azonos a gyökük. (Húz =/= von és a fúr =/= lyukaszt)
Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy nem szabad a gyökök, szavak képét alapul venni, mert nagyon sokszor hamis következtetésre sarkallnak.
"Az ok egyszerű: egy másik gyök változatáról beszélünk, vagy tájnyelvi változatról van szó, esetleg kiejtéskönnyítésről."
Merő okoskodás logikus válasz híján. A változatok, tájnyelvi szavak éppen úgy logikusan, a hangok jelentése alapján felépített gyökök, csak éppen más képek alapján történt. A más képek alatt a hangok képeire kell gondolni, azokra a képekre, amiket a hangok jelöltek, s jelölnek még ma is.
"A jár-gyár, jer-gyere, ih-juh alapjelentésében, a képben ugyan az, egyértelműen gyökváltozatról van szó, de átléptünk a hangkategóriák határán."
Annyiban gyökváltozatok, hogy egy-két hangjuk azonos, és a jelentésük is hozzávetőleg azonos. Ez törvényszerű, hiszen a hangok jelentései (külön-külön is) benne maradnak az új, összetett gyök jelentésében, miközben egy - a hangok jelentésétől különböző - immár harmadik, új dolgot jelölnek,, mint az összetett szavak esetében oly sokszor láttuk: talp-fa, fej-fa, sám-fa. Fa-fej, fa-láb, fa-ház... Mindben ott vannak az alkotók eredeti jelentései, de összerakva az alkotókat már teljesen más értelmet kapnak az összetételek. A képlet pontosan ugyan az, mint a hangokból (ősgyökökből) felépített gyököknél.
"Teljesen mindegy, mert ugyan annak a gyökcsoportnak egy tagja."
Nem ugyan az a gyökcsoport. Más hangokból más gyökök alakultak ki.
"Te sem veszed figyelembe, hogy ha ugyan az a jelentéskör, a kép, akkor felcserélhetők a gyökváltozatok, de jelenthet árnyalatában kissé eltérőt is."
Nem szabad összetéveszteni a valós (eredeti) jelentéskört a belemagyarázottal, ill. az átvitt értelművel.
A PIRul és a VIRul két különböző gyök. De különböző hangokból, egymástól függetlenül alakult ki a PÖRög és a FORog is.
"Annyi amennyi a bjélüjnek meg a blanc, bianco szavaknak."
Ja. Ott igen, de a 'fehér'-ben nincs B hang...
Tehát a mi nyelvünkben más hangokból, azoknak más jelentése alapján raktuk össze a 'fehér' szót, miközben nyomokban még megtalálható az ősi babbar/bíbor szavunk is erre a színre vonatkoztatva.
"Ezért alkalmazzuk felül lévő dologra, felső szintre, meg a legalul lévőre is"
Ugyan azt mondod, mint @Carnuntum:
"Lásd - a fekete az ESTE, este pedig ALSZUNK. Lokikus, hogy ez is a lefele mozgással a fekvéssel van kapcsolatban."
Egy frászt logikus!!! Ami fent van az nem lehet lent... Ez egy logikai ellentmondás.
C-F is nagyon mellélőtt, mikor az elhajlással, LEnyugvással hozta összefüggésbe:
"CzF.: FEK, (1), elvont gyöke többféle értelmü szóknak. 1) Am. hajlás, meghajlás, lenyugvás, a fekszik, fekvés, fektet stb. származékokban."
Nem vették figyelembe az F hang jelentését, csupán a szavak becsapós rokon jelentéséből indultak ki. Abból a képből indultak ki, hogy ami elfekszik az a függőlegesből vízszintesbe hajlik. (ez csapta be őket is) Holott az F hang jelentését kellett volna szem előtt tartaniuk, és akkor már a kép is egészen más, hiszen fentlévő dolgot kellett volna elképzelniük, jelen esetben valaki fent fekszik az ágyon, vagy éppen a fa lombjai között...
Nem véletlen, hogy a FESŐ FOK is valamilyen fentlévőséget jelent.
