"Én a Newton törvényekről beszélek, amelyekből te megbuktál. A bohócfizikád ostobaságaihoz nem érték azt meghagyom neked".
Abszolút nem értesz a Lorentz elmélethez, mégis bohócfizikának nevezed! Ha pedig nem érted a nemadiabatikus Lorentz kontrakció mechanizmusát, ajánlom, hogy olvasd el Jánossy Lajos relativitáselmélet a fizikai valóság alapján c. könyvében a 195.-197. pontokat (V. fejezet, A Lorentz deformáció mechanizmusa alfejezet), és meg fogod látni, hogy primitív bírálatod miatt megbuktál fizikából. Megjegyzem , hogy, még sohasem olvastam vagy hallottam volna, hogy a Lorentz elméletet valaki bohócfizikának nevezte, te vagy az első.
"Mert jól tudják, hogy az egész alapja ostobaság. Nincs éterszél..."
Az az állítás, hogy nincs éterszél a speciális relativitáselmélet alapvetése. A Lorentz elméletben van éterszél, és ott egyáltalán nem ostobaság! Az a baj, hogy semmit nem tudsz a Lorentz elméletről, ezért vagy annyira magabiztosan elítélő! Ajánlom, olvasd el Jánossy Lajos relativitáselmélet a fizikai valóság alapján c. könyvében az 54.-57.pontokat, a 71.- 80. pontokat, a nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció megértéséhet a 195.-197. pontokat. Ezt a jelenséget Jánossy Lajos egy rúd hirtelen felmelegítéséhez hasonlította, amikor is a rúd részecskéi még nem tudták az új egyensúlyi konfigurációt felvenni. Ebből a hasonlatból is látható, hogy a Lagrange függvény megváltozik nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció esetén és ezáltal elsőfajú perpétum mobile jön létre.
Egy alternatív elméletet nem lehet ostobaságnak nevezni a konkurens elmélet szemszögéből!
"Fel kell tenni a kérdést: Ha a fizikusok közül valaki tud erről az elméletileg megjósolt jelenségről, akkor miért nem tesz semmit ez ügyben?"
Mert jól tudják, hogy az egész alapja ostobaság. Nincsen "éterszél" és nem deformálódik fizikailag semmi attól, hogy hozzánk képest gyorsabban mozog. Nem "nyomódik össze" úgy, ahogy fizikailag összenyomódik amikor mondjuk hátulról tolva gyorsítjuk.
Aki érti a speciális relativitáselméletet és annak Minkowski-féle geometriai interpretációját, az nagyon jól tudja, hogy a gyorsan haladó dolgok nem azért mérhetőek rövidebbnek, mert fizikailag összenyomódtak, hanem azért mert a négydimenziós téridőben az egyidejű test ELFORDULT a megfigyelőhöz képest. Pont ugyanaz az eset, mint a háromdimenziós térben a tégla látványa: ha azt látod, hogy megrövidült a tégla, az nem azért van, mert összenyomódtak az atomok benne, hanem mert a korábbi látóirányra merőleges állásból valaki elfordította és már szög alatt látod perspektivikusan megrövidülve. A Lorentz-transzformáció pont ugyanilyen forgatás, csak a 4D téridőben.
Akkor hát beszélgessünk a nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció-ról. Mindjárt az elején ki kell jelenteni, hogy csak nagyon kevés fizikus tud erről az elméletileg megjósolt jelenségről. A világszerte elterjedt Landau könyvekben egyetlen szó sincs a nemadiabatikus Lorentz kontrakcióról. Hraskó Gábor Relativitáselmélet c. könyvében egyszer van megemlítve, akoor amikor egy felpörgetett tengely relativitáselmélet miatti elcsavarodásáról értekezik. Ezekből a példákból látható, hogy a fizikusok ezt a témát igyekeznek kerülni, még tankönyvi szinten is.
Lássuk tehát, hogy mi is ez az elméletileg megjósolt jelenség!
A Lorentz elmélet alapvetése szerint az éterszél hatására a részecskék közti kölcsönhatások úgy változnak meg, hogy létrejön a Lorentz kontrakció/extrakció mind a négyfajta kölcsönhatásra. Nemadiabatikus Lorentz kontrakció akkor jön létre, ha pl. olyan nagy a gyorsítással gyorsítunk egy rudat, hogy az összehúzó erők csak részlegesen tudják létrehozni a Lorentz kontrakciót. Azaz a rúd részecskéi közt nem elhanyagolható összehúzó erők ébrednek. Amennyiben kis gyorsítással, óvatosan gyorsítjuk a rudat, akkor a kontraháló erők kicsik maradnak és szinte azonnal létre tudják hozni a teljes Lorentz kontrakciót. Ezt az esetet adiabatikus Lorentz kontrakciónak nevezzük
Az első megállapítás, amit meg kell tennünk a nemadiabatikus Lorentz kontrakció esetére az, hogy nem tudunk semmit kontraháló erők kontrakcióktól való függéséről. Ezen kívül ezen erők maximális értékéről sem tudunk semmit.
A második megállapítás az, hogy a Lagrange függvény argumentumában megjelenik a gyorsulás. Ez azt jelenti, hogy az energiamegmaradás tételének levezetésekor az energia képlete megváltozik. Lényegében elsőfajú perpétum mobile jön létre.
A harmadik megállapítás az, hogy tudjuk, hogy mind a négyfajta kölcsönhatást adiabatikus Lorentz kontrakciók esetére írták fel. A négyfajta kölcsönhatást virtuális részecskék hozzák létre. Nem tudjuk azt, hogy ezen virtuális részecskék hogyan változtatják meg tulajdonságaikat nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció esetén. Külön figyelmet érdemel az az eset, amikor a részecskék erőtérrel történő ide-oda rángatásával létrejön a nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció rezonanciakatasztrófája, majd ennek hirtelen vége szakad. Ekkor mérhető anomália várható. Példa erre a Griggs féle kavitációs gép, ami az egyetlen folyamatosan működő elsőfajú perpétum mobile. Magyarázat: kavitáció során a vákum buborékok összeomlása olyan hőmérsékletet kreál a vákum buborékok falánál lévő vízmolekulákban, hogy elektronok szakadnak ki a vízmolekulákból. A molekulákba való visszaugráskor elektromágneses hullámcsomag indul el, és megrángatja vagy az elektronokat, vagy az atommagokat. Ekkor létrejön a nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció rezonanciakatasztrófája, megváltoznak a virtuális részecskék jellemzói, és mikor hirtelen vége lesz ennek a rezonanciakatasztrófának, akkor a létrejött plusz elektromos vagy mágneses energia hőenergiává alakul át. Ezért tud a Griggs féle kavitációs gép több hőenergiát szolgáltatni, mint amennyi villamos energiát belé táplálnak.
Katasztrofális, hogy a fizikusok - tudatlanságuk okán - nem végeznek kísérleteket a nemadiabatikus Lorentz kontrakció/extrakció kimutatására. Pl. Lehet, hogy meg tudnák változtatni vele a kicserélődési integrálok értékét a mágneses szerkezetekben, magfizikában az erős és gyenge kölcsönhatások függvényének alakját, a Van der Waals kötések megváltoztatásával szénszálakat lehetne rendezni.
Fel kell tenni a kérdést: Ha a fizikusok közül valaki tud erről az elméletileg megjósolt jelenségről, akkor miért nem tesz semmit ez ügyben?
A két párhuzamos vágányon, egymás mellett állnak a gyorsasági versenyre váró motorvonatok. A hátsó ütközőjüktől az első ütközőjükig ér az összenyomhatatlan rúd, amivel majd elérik a célvonalat.
Felvillan a zöldlámpa, a mozdonyok addig gyorsulhatnak, ameddig elérik a 150Km/h sebességet, attól kezdve egyenletes vonalú egyenletes sebességgel haladnak a cél felé. Mivel nem tudnak a mozdonyok egy időpontban elindulni, a masiniszták eltérő reakcióideje miatt, a gyorsabb mozdonyon lévő összenyomhatatlan rúd előbbre van az első ütközőjénél. Vagyis kontrahált a mozdony, rövidebb lett, minta rúdja. Ugyan akkor a másik mozdony is kontrahálódik a gyorsulása ideje alatt. Ez a kevés időkülönbség döntheti el a gyorsulási versenyt, mert amikor a célba érnek, már mindketten azonos sebességgel és „visszahúzódott”rúddal haladnak. (Ez játszódik le a speciálisan erre épített versenyautóknál is.)
"Megértettem, hogy a vonatvezető úgy látja, hogy az alagút elején lévő ajtót a bakter előbb csukja be és nyitja ki, mint a hátsó ajtót, bár kétségkívül a Lorentz elmélet alapján értettem meg."
Akkor rosszul értetted meg.
Ugyanis a "létraparadoxon" arról szól, hogy FIZIKAILAG a gyorsan mozgó test nem torzul semennyit. Ha ugyanis éppen rajta ülsz, akkor a torzulatlan sajáthosszát mérheted. Viszont "ugyanakkor" az álló megfigyelő rövidebb hosszt mér, éppen amiatt mert ami neki egyidejű végpontoknak számít, az a mozgó megfigyelő szerint a test keddi és csütörtöki vége. Nincsenek egyidőben azok a végpontok a mozgó testen, amik között az álló megfigyelő a hosszt méri! Ez okozza az egész hosszkontrakciót. Az egyidejűségek relativitása.
Amikor a Hraskó Gábor Relativitáselmélet c. könyvében leírt ugyanolyan gyorsítású motorvonatokról írtam, akkor elfelejtettem említeni, hogy azután magyarázza a kialakult hossz állapotokat, miután állandó sebességre gyorsultak fel (nem gyorsulnak tovább, mindkét motorvonat azonos sebességgel megy). Azaz ez már a speciális relativitáselmélet esete. Itt ad egy elképesztő magyarázatot arra, hogy, miért nem látszik a két motorvonat közti távolság kontrakciója. Utána elemzi azt az esetet, hogy amikor még áll mindkét motorvonat, az első motorvonat végéhez rögzítünk egy rudat, ami átnyúlik a második motorvonat elejére. Ezután azonos gyorsítóprogrammal mindkét motorvonatot állandó sebességre gyorsítjuk fel. Mi fog történni? A tankönyvi magyarázat szerint a rúd részecskéi közti kölcsönhatás megváltozik, létrejön a Lorentz kontrakció, és a rúd hátsó vége lecsúszik a hátsó motorvonatról. Észre kell venni, hogy ez a magyarázat a Lorentz elméleten alapul: v sebességre gyorsítás után létrejön a Lorentz kontrakció. Tehát a speciális relativitáselméletbe be kell csempészni a Lorentz elméletet. Ez furcsa helyzet.
Megértettem, hogy a vonatvezető úgy látja, hogy az alagút elején lévő ajtót a bakter előbb csukja be és nyitja ki, mint a hátsó ajtót, bár kétségkívül a Lorentz elmélet alapján értettem meg.
Elismerem, hogy a nagy gyorsítású feladatot rosszul oldottam meg, mert a deformáció sebességét végtelen nagynak vettem.
Továbbra sem látom azt, hogy hajlandóak lennének értekezni a nemadiabatikus Lorentz konrakció elméletileg megjósolt jelenségéről. Nem kellene ezt a témát úgy kerülgetnetek, mint macska a forró kását! Nem lehet tabutéma!
"El kellene olvasniuk Hraskó Gábor Relativitáselmélet c. könyvében, hogy ő mit ír az ugyanolyan gyorsítású motorvonatok esetéről."
A specrel NEM a "gyorsításokról" szól.
A specrel akkor is érvényes, ha a végtelen múlt óta 0,99c sebességgel egyenes vonalú egyenletes mozgással melletted elhaladó méterrúd a vizsgálat tárgya.
Amúgy a gyorsítások már pluszban megbonyolítják a problémákat, mivelhogy akkor már az anyagon belüli feszültségekkel, azok terjedési sebességével és hasonló dolgokkal is számolni kell. Okos ember az ilyesmibe nem megy bele addig, amíg magát az alapelvet nem érti: hogy miért tudja becsukni a bakter egyszerre az alagút két végén az ajtót az alagútnál nagyobb sajáthosszúságú vonatra, és eközben miért tapasztalja azt a vonatvezető, hogy a két ajtó nem egyidőben csukódott be, és hogy amikor az egyik ajtó csukva volt, akkor a vonatja kilógott az alagútból a másik oldalon.
Kérem a bírálókat, hogy oldják meg ezt a feladatot!
A megoldáshoz szükséges lenne tudni, hogy a vonatod eleje honnan tudja meg, hogy gyorsulnia kell? Abszolút ideális merev test, amelyben a deformáció terjedési sebessége végtelen nagy?
Mert akkor könnyű, viszont semmi köze a relativitáselmélethez.
