Én is. Mások is. Amikor elkezdtük (93. november 13.) , hetente kétszer volt hat oldal. Aztán befűzött melléklet, majd nyolc oldal, majd heti három alkalom... Emlékeim szerint 98-ban lett napi a megjelenés, és így ment 2003 kora tavaszáig. Nagy korszak volt. A Budapesti Negyedben megjelent egy kétkötetes összeállítás a legjobb cikkekből - szerintem ma is páratlan korlenyomat.
Volt nemrég egy műsor a tévében a filmezésnél működő verkfotósokról, és egy vágóasszisztens is odakeveredett. Ő mondta, hogy mikor elkészült egy film, akkor csináltak egy "engedélyező" kópiát, azt megnézték fontos emberek és megmondták, hogy mit kell kivágni belőle.
Az Egy pikoló világost Ratkó Erzsébet is nézte, és mondta, hogy egy, Pünkösdfürdőn felvett jelenetet, amelyben a katona (Bitskey?) csókolórik a leánnyal, ki kell vágni, mert megrontja az ifjúság szocialista erkölcseit, meg ilyenek :-)
Én meg arra, hogy minden jóra fordul benne, győz a becsület és szárba szökken az igaz szerelem. Valamint hogy Mécs Károly rettenetes verseket ír, de még az is olyan szép.
Az Egy pikoló világos filmből csak arra emlékszem, hogy a Kéményseprő étteremben játszódott (biztos máshol is, de csak ez maradt meg bennem), a Dózsa György út és Szondy utca sarkán, ahol ma egy (talán Finta tervezte?) szálloda van.
Igen, ezt azóta már láttam, szerencsére a mások autóján, mikuláscsomag formájában.
Csak azért kérdeztem, mert nekiláttam végre karácsonyi ajándékokat vadászni, és hogy vajon várhatok-e a mailjeimre választ. Eszerint várhatnék, ha a nyomorult t-online levelezőrendszer nem omlott volna megint össze. :-(
De érdekes, hogy ezt mondod. Egy 93-as képet nézegetünk napok óta a kollégákkal, elég vicces, próbáljuk felidézni a neveket, stb. Én pont nem vagyok rajta, nem tudom, hol kódoroghattam, de megpróbáltam belelátni magam az anzikszba, és ugyanezt éreztem: itt kéne ülnöm, őmellettük, igen, így voltunk egy csapat, ő szakállas volt, ő torzonborz, ő meg sovány, és én...?
Más: tegnap éjjel végignéztem szinte kockánként, sokszor visszajátszva a Hungarian Rhapsodyt, vagyis a Queen együttes budapesti koncertjéről szóló film felújított és restaurált változatát, ami nemrég jelent meg. A második-harmadik sorban ugráltunk egy barátommal, legelöl, középen, de hiába guvasztottam a szememet, egyszerűen nem találtam magunkat. Pedig ott vagyunk valahol, az biztos. Ráadásul rájöttem, hogy azt sem tudom, mit keresek pontosan: nem emlékszem, hogy 1986-ban volt-e szakállam, hordtam-e szemüveget?
(A magyarban nagyszámú toldalékpárok lejegyzésének egyszerűsítésére nyelvészeti gyakorlat a harmonizáló magánhangzók - ez esetben az a és e - ilyetén jelölése. A -bAn tehát azt jelenti: -ban és -ben.)
