Nálam ezt tyúknyakszállító-szatyornak hívják, mert kollégám vagy 20 éve a sok kutyájának mindig ilyenbe vitte a Lehelről a tyúknyakat, aztán ez lett a neve. Akkor még nem volt ennyi hajléktalan.
A Turistaházakat Kezelő Vállalat kirendeltsége a sarkon, a mai K&H-fiók helyén volt, a DIVSZ ajándékboltja pedig vagy 30 méterrel feljebb, az Oktogon felé. Kedves manhattani, ne aggódj, semmiféle vámos svindli nem volt a dologban. Abban az üzletben szocialista és a gyarmati sorból felszabadul országoknépeinek háziipari termékeit árusították - fillérekért. Lapokat, képeslapokat, diákat, térképeket, lemezeket és könyveket, Egyiptomban gyékényből készült poháralátéteket, a moszkvai olimpai Misa mackóit, mindenféle jelvényeket és a Vietnám fölött lelőtt amerikai gépek roncsaiból készúlt kitűzőket, kulcstartókat, golyóstollakat.
Ott bizony. Gimis koromban évente jó néhányszor mentünk turistaházakba. Mai eszemmel visszagondolva elég rettenetes helyek voltak, de akkor egészen más volt a szempontrendszerünk. :-)
Talán tiborpapa emlékszik. Én vagy tizenöt éve láttam a filmet, a rémes versek, a kerthelyiség, meg a hangulat maradt meg bennem - ez az egész, áldott naivitás... Amúgy szerintem simán belefér a csókolózás, végül is ez egy haladó szellemű film.
Erről a cikkről eszembe jut, hogy valamikor amikor az állam mindenre ráült, akkor még lehetett Bp-n bármelyik Th-ban, azaz Turistaházbán ágyat, szobát foglalni. Hol is volt ez az iroda. Fényképem nincs, de sokszpr néztem a turistaházak fényképét a trolibusz megállóban?
Emlékeztek a filmből olyan jelenetre, amelyben a katona Pünkösdfürdőn csókolózik? Mert ha ki sem vágták, hát írok az m1-nek, hogy ilyen hülyeséget ne mondjanak még egyszer!!! :-)
Gyerekkori emlékeimben él a vendéglő. Nem voltunk egy túrázó család, a vasárnapi kirándulás abból állt, hogy beültünk az autóba és felmentünk a Hármashatárhegyre ebédelni. Ez persze még a 30-as évek vége felé volt.
A túrázó öltözetének leírása is remek. Szegények mennyi cuccot cipelhettek magukkal.:-(((
Én is. Mások is. Amikor elkezdtük (93. november 13.) , hetente kétszer volt hat oldal. Aztán befűzött melléklet, majd nyolc oldal, majd heti három alkalom... Emlékeim szerint 98-ban lett napi a megjelenés, és így ment 2003 kora tavaszáig. Nagy korszak volt. A Budapesti Negyedben megjelent egy kétkötetes összeállítás a legjobb cikkekből - szerintem ma is páratlan korlenyomat.
Volt nemrég egy műsor a tévében a filmezésnél működő verkfotósokról, és egy vágóasszisztens is odakeveredett. Ő mondta, hogy mikor elkészült egy film, akkor csináltak egy "engedélyező" kópiát, azt megnézték fontos emberek és megmondták, hogy mit kell kivágni belőle.
Az Egy pikoló világost Ratkó Erzsébet is nézte, és mondta, hogy egy, Pünkösdfürdőn felvett jelenetet, amelyben a katona (Bitskey?) csókolórik a leánnyal, ki kell vágni, mert megrontja az ifjúság szocialista erkölcseit, meg ilyenek :-)
Én meg arra, hogy minden jóra fordul benne, győz a becsület és szárba szökken az igaz szerelem. Valamint hogy Mécs Károly rettenetes verseket ír, de még az is olyan szép.
