A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A későbbiekben még tovább erősödött a hullám-felfogás, amely lassacskán kiszorította a részecske-elméletet. 1864 körül James Clark Maxwell (1831-1879) skót fizikus megjósolta az elektromágneses hullámok létezését, és kiderült, hogy a fény maga is elektromágneses hullám. De ugyanúgy elektromágneses sugárzás a rádióhullám, a mikrohullám, a röntgensugárzás is. Napjainkra már az egyszerű háztartásokba és munkahelyekre is bevonultak ezek a fogalmak, hiszen a rádió, a televízió, a mikrohullámú sütő, a mobiltelefon, a röntgenkészülék mind-mind az elektromágneses sugárzás elvén működik.
Itt van mindjárt 3 tudós, aki a fény természetéről alkotott helyes elképzelést.
A hullámelmélet első képviselője, Francesco Maria Grimaldi (1618-1663) itáliai tudós volt, aki már egyértelműen valamilyen anyagi közeg hullámzásának tekintette a fényt. Tanulmányában először írta le a fényinterferencia jelenségét. Megállapította, hogy a fénysugarak nem csak erősíthetik, hanem akár ki is olthatják egymást, amire csakis hullámok képesek. Ettől is továbbment Robert Hooke (1635-1703) angol polihisztor, aki kimondta, hogy a fény valamilyen összenyomhatatlan finom közegnek a gyors rezgése. Azt is megsejtette, hogy a fény rezgése merőleges a hullám terjedési irányára. Mindezek után, a fény hullámelméletének elveit Christian Huygens (1629-1695) a sokoldalú holland fizikus foglalta egységes keretbe 1690-ben. E szerint a fény egy közegben tovaterjedő rezgés, tehát hullámjelenség.
Einstein sikertelen próbálkozásai sok tanúsággal szolgálnak arra nézve, hogy hogyan nem szabad elméletet gyártani.
Először is, nem szabad olyan alapfeltevésekre elméletet építeni, amelyeket a tapasztalat nem igazol. Einstein ebben hibázott, mert a hiányzó tényeket "megállapodásokkal" akarta pótolni.
Nagyon át kell gondolni, hogy egy kísérletet hogyan értelmezünk.
Ebben is hibázott, amikor a Michelson-Morley kísérlet eredményét félreértelmezte, és kiűzte az fényközeget a fizikából.
Vigyázni kell arra is, hogy az elmúlt korok tudósaitól mit veszünk át.
Einstein éppen azokat a gondolatokat vette át, amelyek hibásak voltak. Galileitől a relatív mozgást, Newtontól a fényrészecskéket, Machtól azt az elvet, hogy ha valamit nem tudunk kimutatni (pillanatnyilag), akkor az nem is létezhet.
Ezeknek a tévedéseknek az eredménye lett a relativitáselmélet.
Einstein hibáiból tanulni kell. Nem szabad ugyanazokat még egyszer elkövetni.
A jövő fizikája nem "megállapodásokból", hanem a kísérleti tények helyes értelmezéséből fog kiindulni.
Az elmúlt korok tudósainak helyes elképzeléseit tovább gondolva fogjuk felépíteni az új fizikát.
"Einstein a haláláig a relativitáselméletek kiterjesztésén dolgozott..."
Csak úgy adta el, mintha azon dolgozott volna.
Rájött, hogy az első változat tévedés volt. Hiányzott belőle a fényközeg, és a fénysebesség ebben még állandó volt.
A hibás elméletet ügyesen átnevezte speciális relativitáselméletre, és kidolgozott egy másik elméletet, amelyet úgy tüntetett fel, mintha a speciálisnak az általánosítása lenne. Pedig ez egy gravitációelmélet volt, amelynek az volt az érdekessége, hogy tagadta a gravitációs erő és a gravitációs mező létezését. A gravitációt valamiféle misztikus téridő-görbülettel helyettesítette. Ebben már szerepelt valamiféle "új éter", amiről fogalma sem volt, hogy mi is valójában. A fénysebesség pedig már nem volt állandó, mert az általános relativitáselméletben a fénysebesség értéke helyfüggő.
Azután rájött, hogy az általános relativitáselméletnek nevezett gravitációelmélet szintén kuka, mert téridő valójában nem létezik. Visszatért a mezőszemlélethez, és nekilátott egy egységes mezőelmélet megalkotásához, de nem jutott vele semmire, mert elképzelése sem volt, hogy a gravitációs mezőt hogyan lehetne egységes elméletbe foglalni a mágneses és az elektromos mezővel.
És egy újabb valóságtól elszakadt torz és hamis nézőpont.
Te azt HISZED, hogy a relativitáselméletek valamiféle vallás, mert olyan magasan vannak neked szellemileg, hogy lábujjhegyre állva sem éred el a szükséges szintet a megértésükhöz. A kis lelkedet hiteted azzal, hogy nem te vagy kevés ehhez a dologhoz, hanem mindenki más "megvezetett agyatlan zombi hívő". És így nem kell szembesülnöd a saját szűk korlátaiddal.
Csak a te intellektusod nem képes megérteni, ezért hiszed azt, hogy más se értette meg. Viszont nem te vagy a legfényesebb állócsillag a szellemi nagyságok egén...
"Aki valóban érti, az nem is fogadja el."
Ez is hazugság.
A nem igazi skót érvelési hibába csomagolva: te azt tekinted hozzáértőnek, aki tagadja a relativitáselméletet, pedig csak a tudatlan és buta outsiderek tagadják, akik viszont biztosan nem értenek hozzá.
"Idős korában már Einstein sem hitt benne."
Ez meg egy olyan orbitális hazugság, amit már vagy félszázszor megcáfoltak a több évtizedes fórumos handabandázásod során.
Einstein a haláláig a relativitáselméletek kiterjesztésén dolgozott, azaz hogy a valóság helyes leírása speciális és általános relativitáselmélethez olyan kvantumfizikai modellt tudjon kidolgozni, ami együtt a teljes fizikát egyben leírja. Na, ez nem sikerült neki. A relativitáselméletek jók a nagy dolgok körében, a kvantumfizika jó a kis dolgok körében, de a kettőt még nem sikerült senkinek összeboronálnia egy elméleten belülre.
A relativizmus vallássá vált, és te vagy az egyik vakbuzgó hívő. Olyan mélyen gyökerezik benned a relativitáselméletbe vetett hit, hogy megakadályoz a tisztánlátásban.
"1913-ban napvilágot látott egy kísérlet, amely éter nélkül nem volt értelmezhető. Ez Sagnac forgólapos tükrös kísérlete volt, amely már bizonyította a fényközeg létezését."
Nem tette.
Erről itt olvashatsz, számos tudományos publikáció elérhetőségével együtt:
"The Sagnac Experiment Sagnac constructed a ring interferometer and measured its fringe shifts as it is rotated. Contrary to some uninformed claims, this experiment can be fully analyzed using SR, and the results are consistent with SR.
Az aláhúzott rész különösen beszédes: "Néhány tájékozatlan állítással ellentétben ez a kísérlet teljes mértékben elemezhető az SR segítségével, és az eredmények összhangban vannak az SR-rel."
Mintha rólad írta volna a weboldal szerzője.
"Egy későbbi kísérlet, az 1925-ben végrehajtott Michelson-Gale kísérlet szintén megerősítette az fényközeg létezését."
Nem tette.
Erről meg itt olvashatsz:
"The Michelson and Gale Experiment
Michelson and Gale, Nature 115 (1925), pg 566; Astrophys. J. 61 (1925), pg 137.
A világon több tízezer KÉPZETT FIZIKUS ÉS MÉRNÖK van, aki nemcsak, hogy érti a relativitáselméletet és tudja miért nem hibás, hanem gyakorlatban is használja.
És itt vagy te, aki azon csodálkozik, hogy a rádióbemondással szögesen ellentétesen nem egy bolond megy szemben az autópályán, hanem mindenki.
Az emberek azt tekintették nyugvó testnek, ami a Földhöz képest nyugalomban volt, és azt tekintették mozgó testnek, amelyik a Földhöz képest mozgott.
Ezek után Einstein azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felépítsen egy olyan elméletet, amelyben a mozgás kizárólag relatív, és az éter már nem kap szerepet. Ez lett a relativitáselmélet, amelynek első változatát 1905-ben, 26 évesen publikálta.
Mivel nem tévedés, ezért nem is érdemes elolvasni a bő lére eresztett és alapjaiban hibás értelmezésű tudománytörténeti hozzászólásod maradék részét.
Nem beszélve arról, hogy egy tudományos elmélet helyességét nem a megszületése története, hanem a valóság méréseivel való egyezése határozza meg.
A relativitáselméletek pedig a kidolgozásuk óta millió és egy alkalommal, hozzá lettek mérve a valósághoz, és hiba sohasem volt a modell és a valóság mérési adatai között. Úgyhogy a relativitáselmélet nem hibás. Csak neked nem veszi be a gyomrod, mert abban a tévképzetben élsz, hogy amit a szobahőmérsékletű IQ-ddal nem vagy képes megérteni, az biztosan hamis kell legyen.
Hogy miért nagy tévedés a relativitáselmélet, az úgy érthető meg, ha megvizsgáljuk keletkezésének okait, végig követjük létrejöttének folyamatát, majd bemutatjuk, hogy az elmélet alkotója, Einstein, hogyan jött rá, hogy tévedés az egész.
A történet visszanyúlik a középkorba, amikor még a vallás uralkodott a tudomány felett. A Biblia szerint Isten az ember számára teremtette a Földet, amelyet a világmindenség közepébe helyezett. Így a Föld lett az abszolút nyugvó központja a világnak.
Az emberek tekintették nyugvó testnek, ami a Földhöz képest nyugalomban volt, és azt tekintették mozgó testnek, amelyik a Földhöz képest mozgott.
Igen ám, de Kopernikusz kiderítette, hogy a Föld sem áll egyhelyben, hanem kering a Nap körül. Ezért ő a Napot tekintette a világmindenség középpontjának.
De ez a nézet sem maradt fenn sokáig, mert a csillagokról is kiderült, hogy mind egy-egy nap. Vagyis a mi Napunk sem tarthat igényt a világ közepén abszolút nyugalomban csücsülő égitest szerepére.
Ebből azt a helyes következtetést vonták le, hogy a világnak nincs középpontja.
Igen ám, de így az a biztos nyugvó központ is megszűnt, amihez az abszolút mozgást viszonyítani lehetett.
Ekkor jött Galilei, aki úgy vélte, hogy mivel nincs abszolút nyugvó égitest, így nincs abszolút mozgás sem. A mozgást csak relatíve lehet értelmezni. Vagyis csak egy általunk találomra kiválasztott másik testhez képest értelmezhető a mozgás. Ezt nevezzük relatív mozgásnak. Azonban ez már téves következtetés volt. (Galilei nem csak ebben tévedett, hanem az üstökösök mibenlétében is, amelyeket a Föld kipárolgásának gondolt.)
Nem is hittek Galileinek a tudósok, hanem keresni kezdték azt a viszonyítási bázist, amihez a valóságos (abszolút) mozgást viszonyítani lehetne. Newton az "abszolút tér"-ben látta meg a viszonyítási alapot, de felmerült az "állócsillagok" rendszere, majd a fényéter is, amelyet Lorentz szintén abszolút nyugvónak képzelt.
De egyik sem vált be. Newton abszolút tere kimutathatatlan volt. Az állócsillagokról pedig kiderült, hogy azok sem állnak, így a mozgás viszonyítására nem alkalmasak. Maradt az éter, de ez sem sokáig, mert az éter kimutatására irányuló Michelson-Morley kísérlet kudarcot vallott, így a fényközeget (étert) ekkor még nem sikerült kimutatni a kísérlettel. (Később azután sikerült.)
A híressé vált Michelson-Morley kísérletet éppen Einstein (1879-1955) gyermekkorában végezték el, 1881 és 1887 között, több alkalommal. Így a tudomány iránt érdeklődő serdülő fiú sokat hallott a kísérletről apjától és bácsikájától. Albertnek ekkoriban Ernst Mach volt a példaképe, aki azt tanította, hogy ami nem kimutatható, az nem is létezik. Ez alapján jutott Einstein arra a téves gondolatra, hogy ha a Michelson-Morley kísérlet nem tudta kimutatni az éter létezését, akkor úgy kell venni, hogy éter, vagyis fényközeg egyáltalán nem is létezik.
Azonban az éter nem-létezővé nyilvánításával végképpen megszűnt a valóságos mozgás viszonyítási alapja. Ezért Einstein visszanyúlt Galileinek a szintén hibás elgondolásához, amely szerint a mozgás csak relatíve értelmezhető. Ezek után Einstein azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felépítsen egy olyan elméletet, amelyben mozgás kizárólag relatív, és az éter már nem kap szerepet. Ez lett a relativitáselmélet, amelynek első változatát 1905-ben, 26 évesen publikálta.
Azonban még ezt a feladatot sem sikerült neki következetesen végrehajtania, mert a fénysebességgel kivételt tett, azt meghagyta abszolút állandó sebességnek.
Miközben 1916 körül befejezte elméletét, 1913-ban napvilágot látott egy kísérlet, amely éter nélkül nem volt értelmezhető. Ez Sagnac forgólapos tükrös kísérlete volt, amely már bizonyította a fényközeg létezését. Ez a kísérlet gyakorlatilag kihúzta a talajt Einstein elmélete alól, hiszen a relativitáselmélet éppen arra épült, hogy éter nem létezik.
Mindezek hatására, 1920-ban egy Leidenben elmondott beszédében Einstein is elismerte, hogy „…a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény…”
Egy későbbi kísérlet, az 1925-ben végrehajtott Michelson-Gale kísérlet szintén megerősítette az fényközeg létezését. Ez ismét szöges ellentétben állt (és áll ma is) Einstein relativitáselméletével.
A relativitáselmélet a fizika történetének legnagyobb tévedése.
Nagyobb, mint a flogiszton-elmélet, nagyobb, mint a fotonelmélet.
A legérdekesebb, hogy maga Einstein is rájött erre. De magasabb szempontok miatt, nem verte nagydobra. Így a relativizmus mérgező hatása ma is érvényesül, amivel leblokkolja a tudomány fejlődését.
Mi a nagy probléma azzal, hogy a vonaton másképpen telik az idő, mint a bakterházban?
Egyrészt az, hogy az időnek nincs sebessége, tehát nem tud sem gyorsabban, sem lassabban telni.
A másik nagy probléma, hogy a relativitáselmélet egyik alapfeltevése szerint az egyenletesen mozgó rendszerek egyenértékűek, vagyis nem külömböztethetők meg egymástól.
De ha a vonaton lassabban telne az idő, akkor már lenne különbség. Vagyis ha az egyik rendszerben másképpen telne az idő, mint a másikban, ez ellentétes lenne a relativitáselmélet alapfeltevésével.
Mivel mindkét állítás része a relativitáselméletnek, így ez egy belső ellentmondása az elméletnek. Más szóval önellentmondás.
Einsteinnek a vonatos példából levont következtetése:
"Minden vonatkoztatási testnek (koordinátarendszernek) meg van a saját külön ideje..."
"Miután azonban az az idő, amelyre egy bizonyos történésnek a vonathoz viszonyítva szükség van ... nem lehet egyenlő ugyanennek a történésnek a töltésre vonatkoztatott tartamával ..."
(35. oldal)
Megint jobb lett volna, ha előbb utánanézel, és azután írogatsz.
