Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Remek kikapcsolódás volt! Ránéztem a Műcsarnok weblapjára és mit látok, hát azt látom, hogy holnap este Dragomán - Szabó T. Anna közös tárlatvezetése a Keleti kiállításon. Biztos nagyon jó lesz, aki eljut oda :)
Épp ma olvastam a Világjárón, hogy március végéig elhalasztják a bezárását, naponta hatalmas kígyózó sorokban várakoznak a látogatók. Nekem is nagyon tetszett ez a kis mikró világ, teljesen belevesztem egy egy apró részletbe, pont úgy élveztem felismerni a városrészeket vagy azok híressé vált épületeit, mint te. Így, hogy meghosszabbítják az üzemelését, még egyszer jó lenne beleszuszakolni az időbe.
Tegnap a nyugdíjasklubbal a Műcsarnokban jártunk a Keleti Éva fotókiállítást megnézni. Ha már ott voltam, akkor a többit is megnéztem.
Már a bejáratnál felfigyeltem a Jankovicsot hirdető táblára, elég gyorsan rájöttem, hogy ez Jankovics Marcell rajzfilmes lett, tehát már eleve érdekelt.
Ha már a bejáratról beszélünk, a faragott ajtót is érdemes megszemlélni.
Miután a Keleti Éva kiállításon már sokan voltak, ezért először mást néztem meg, érdemes volt!
Töredelmes vallomással tartozom: 1974 - 77 között tagja voltam az Egyetemi z rajzfilmklubnak, noha nem voltam egyetemista.
Ezért nem volt nehéz felismernem pl. a Küzdők című rövidfilmet. Aztán tovább nézegettem, a Magyar Népmesék ismerős volt, gondolom, nem csak nekem A bejáratnál ülő fiatalember szerint nem csak én, de jó néhányannosztalgiázási céllal látogatja, akárcsak a fotókat,.
A képeket szemlélve a János vitézt is felfedeztem, de a gonosz mostoha láttam megállapítottam, hogy ez a rajz szerint nagyon aranyosan undok!
Tovább nézegettem a rajzokat, az egyik, részletesen kidolgozott láttán arra a következtetésre jutottam, hogy ez alighanem a Twist Olivér illusztrációja. Zsebtolvaj fiú, bámészkodó emberek, lompos asszonyok. A felirat láttán viszont elismertem, hogy az Ember tragédiája londoni színének is kitünő ábrázolása. A további látványterveket már az írás nélkül is azonosítottam, ezek közül Kepler tetszett legjobban.
Egy tervezett Rejtő-rajzfilmhez sem kellett elolvasnom, hogy ez Piszkos Fred, no meg Fülig Jimmy. Azért megtettem.
Innen a szomszéd terembe jutottam, ahol absztrakt képeket láthattam volna, csak nem nagyon néztem. Nincs kifogásom ellenük, csak most nem érdekeltek. Viszont meglepődve fedeztem fel a mindannyiunk által ismert Rákóczi arcképet. Megörültem neki, csak éppen azt nem értettem, milyen megfontolásból került oda. Megkérdeztem, de a muzeológus sem tudta.
A szomszédban Várady Róbert képei már-már hiperrealistának tűntek, és ismerős helyszíneket, mozgólépcsőt, irodaházat, bevásárlóközpontot, illetve az ezekben lévő embereket ábrázoltak. Ez után már kevesebben voltak a Keleti Éva kiállításon, ezért nyugodtan szemlélődhettem.
Megérte, mert sok ismerőst láttam, főként színészeket, de olykor a mindennapi élet részleteit is. Többször végigsétáltam, mindig találtam valami gyönyörködnivalót.
Például megállapítottam, hogy néhány régi autó is szerepel, pl. egy derék kis Polszki! Nem is beszélve a Velorexről, amit alighanem csak a vicc kedvéért fotóztak, mert két életerős, nevető fiatal állt benne.
Egy fényképsorozaton különféle ismert emberek voltak. Csöndes mosollyal nyugtáztam, hogy általában az írók fényképezkedtek a könyvespolcuk előtt.
Érdekes módon ez főleg a művészházaspárokra vonatkozott, lásd Fehér Klára Nemes László, Vas István Szántó Piroska, Örkény István Radnóti Zsuzsa. Tamási Áron és Móricz Virág egyedül volt, legalábbis a képen. Kassák Lajos viszont egy szobanövény előtt állt.
A Vámosi-Záray pár zenegép, Szokolay Sándor viszont zongora előtt ült.
Ennyi elég is volt erre a napra, indultunk hazafelé.
A mai nap rászántam magam, hogy meglátogassam a Miniversum kiállítást, már jó ideje tervezem, csak mindig közbejött valami. Most nem hagytam! Miután az Oktogonnál szálltam le, egy kis kirakatnéző sétát is tettem az Andrássy úton, illetve egy rövid szakaszán.
A belépő egy kissé húzós volt, de nem bántam meg, mert volt érte mit nézni. Továbbá abban a megdöbbentő élményben volt részem, hogy férfiakat is láttam a kiállításon! Igaz, jó néhány nő is volt, ők a gyerekeket hozták, ezek jó része is fiú volt. A kiállítást elnézve érezhető volt, mennyi gonddal és szeretettel készítették. Később láttam néhány fényképet a munkafázisokról.
A Nyugati pályaudvart persze felismertem, de a többi városnál nem ártott megnézni a tájékoztató táblát. Pannonhalmát megismertem, Tatát is, de pl. Győrnél elkélt egy kis segítség. Aztán jött Ausztria, illetve Németország, sílifttel, hegymászókkal, no meg siklóernyővel.
Minden makett mellett volt egy tábla, két, illetve négy gombbal, amit a srácok lelkesen nyomogattak, olykor két kézzel, mind a négyet összesen.
A kedvencem az volt, hogy két fiútestvér állt a kiállítás mellett, az egyikük azt kiabálta: tűzoltóállomás, engedj oda, engedj oda! Némi lökdösődés után megosztoztak rajta.
Kifelé menve még egy meglepetés ért, mert az Állatkert főbejáratát, illetve a területének egy részét is felismertem.
Azért a Nyugati egy kis mosolyra késztetett, mert pontosan május elsejei felvonulás volt, bár még nem voltak sokan. A pályaudvar melletti utcában viszont elromlott a troli, a szorgos utasok tolták.
Még egy érdekesség volt, azt is véletlenül találtam meg, mert ha lenéztem az asztal alá, akkor megláthattam a földalatti kocsijait.
Külön öröm volt, hogy felfedeztem a Weiss Manfréd gyár bejáratát, no meg néhány ipari épületet belőle.
Ami a kirakatokat illeti, inkább csak éttermeket láttam, el is olvastam a kitett étlapokat, de legföljebb a lángos őzpörkölttel volt az, amit megkóstoltam volna.
A Herendi porcelángyár kirakata szép volt, jó néhány tányért szívesen nézegettem volna otthon.
Vettem két kilót ősszel, lefagyasztottam, hogy ne penészedjen meg vagy száradjon ki, ahogy a korábbi években, időnként veszek elő belőle, bevagdalom, sütőbe vele és filmnézés közbe csemegézünk :) Isteni az illata, valóban :)
Én még nem tudom, elég rövid ez a nyitvatartás, igen sok és pénzbe kerülő program van kilátásba (rákaptam a kortárs táncra* :D) és anyagilag sem állok jól.
*Itt ugye plusz motiváció, hogy az új kulturális törvényről nem igen lehet tudni részleteket, és ha igaz, hogy működésre nem adnak támogatást, az pont az ilyen társulatoknak jelentheti a véget.
Sokat olvastam, ahogy számoltam az ünnepek környéki meg utáni termést, szűk 2000 oldal. Magam is meglepődtem, persze ehhez hozzájárult egy antibigyós felső légúti fertőzés, ami meg megkívánta, hogy túl sokat ne mozgolódjak odakint. Mindennek van előnye :)
Teljesen véletlenül, de rábukkantam a Rózsa nevéből készült, feltehetően olasz filmsorozatra. Csak az első két részét láttam, nem tudom, folytatják-e és mikor, de amit eddig láttam, nagyon érdekes volt, úgyhogy figyelni fogom! Újra elő kéne vennem a könyvet, mert nem minden epizódra emlékeztem, legalábbis egy nőnemű, íjászkodó bosszúállóra nem.
Tegnap a pesti belvárosban kellett mennem, és nagoyn megtetszett egy művészeti galéria kirakatában látott Betlehem. Nem a születés ábrázolása volt, hanem a betlehemezésé, a ruhák alapján ítélve valahol Székelyföldön. Sok-sok havas fenyő, subák, kalapok, bár a nők inkább csak kendőt hordtak. Viszont praktikusabb dolgokat hoztak ajándékba, például ételt, bort, tüzifát. Minden baba egyedi kidolgozású, részletes volt a ruha is rajtuk, egyszóval hosszan gyönyörködtem benne. A kedvencem viszont egy nagy szán volt, amit feltehetően ló húzott idáig, és egy kicsi szánkó volt utána kötve.
