Nem látom, mire építed, hogy ez a hatalom nem gyenge. Szerintem egyelőre igencsak törékeny. Egy olyan kormányzat amelyik a teljes kormányzati ciklusát egy jogilag igencsak aggályos pénzszerzési módra és egy reménybeli éves 5%-os növekedésre építi, szerintem igencsak törékeny.
Hogy a rendőrség hogyan reagálna egy utcai randalírra, szerintem szintén kétséges. A fagylalt néha visszanyal. Még akkor is, ha Sanya a főnök.
Pont a címszereplő írt valamikor a választások környékén arról, hogy meglátjuk, Orbán elég erős-e ahhoz, hogy ne feküdjön be az őt támogató pénz- és egyéb embereknek (ő persze nyilván máshogy fogalmazott.) Szerintem egyelőre azt látjuk, hogy Orbán kiszolgálja az őt támogatókat, pozíciók és egyebek formájában. Azaz tartok tőle, hogy nagyon is gyenge.
Fogalmam sincs, hogy utcára mennek-e az emberek a demokrácia védelmében. Szerintem nem teszik.
Ez valóban nem egy utcára menő nép.
A rendszerváltás is csak úgy megtörtént velünk, bár én akkor ott voltam egy-két tüntetésen, de akkor még fiatal voltam és hittem bizonyos dolgokban...
És mivel nem mi harcoltuk ki, ezért nem is becsüljük kellőképpen a demokráciát.
Ezek a lépések pedig egyenként nem elegendőek, nézd meg, Babarczy is, Török Gábor is még vár, ennyi nekik sem elég, hogy ítéletet mondjanak, reménykednek a csodában, csak a ha a csoda el szokott volna jönni, akkor nem úgy hívnák...
Viszont az elmúlt években megint reneszánszát élte az utcán hepajkodás.
Az mindenesetre biztos, hogy az emberek csak egy gyenge hatalom ellenében mennek utcára.
Kádár infarktust kapott volna az első szabad választáson. Nem hiszem én, hogy ez a nép proli lenne. Azt gondolom, a nép megy az elit után. Az elit meg -tisztelet a kivételnek!- igazi gagyiimádó, lusta és gyáva emberek tömkelege. Az újságíró nem ír valódi újságot, az értelmiségi képtelen önálló véleményt formálni, a csúcsvállalkozó tolvaj, a zenész megélhetési alkoholista, a politikus meg egy gerinctelen és gátlástalan disznó.
Pont ma beszélgettem valakivel aki ideje felét az USA-ban tölti, ott az a kivétel amikor a közeg vagy más hatósági ember korrupt, itt ez a kivétel. Ott egy engedélyezési eljárás menete teljesen világos, ha megfelelsz a szabályoknak, megkapod az engedélyt. Itt akkor kapod meg az engedélyt, ha tejelsz az illetékesnek. Ott majdnem leváltják az elnököt, mert leszopták, itt bizonyos szakmákban kirúgnak téged, ha nem szopod le a főnököt. Féláron a kábeltévé szerelő köti be neked illegálisan a tövöt, a benzinkutastól veszel olcsóbban benzint, a kárszakértő jó pénzért emeli a kárösszeget, a rendőr kenhető, az ügyintéző kenhető és kenendő, az önkormányzat embere megkérdezi nem boltíves ez a pince biztosan, mert akkor csak fele akkora az adó, a béred minimál, a szerződés színlelt, a 20 oldalas mellékletet elolvastad 5 perc alatt, a tanú hamis, az orvos pénzt kér, a taggyűlés nem volt az, a villa társasház, a kampány kijön 380 millióból, ki a fact érdekel az Alkotmány Bíróság?
Megítélésem szerint a Fidesznek sincs (még a „fülkeforradalom” dacára sincs) elegendő morális tőkéje ahhoz, hogy átfogó, „strukturális” átalakulást kényszerítsen ki. Vagy sikerül nékik a reformból egy nagyobbacska darabkát megetetni a jónéppel, vagy folytatják a taknyolást, az összevissza toporgást, amelyet ugye a Hornék-Bokrosék kezdtek s a Gyurcsányék „fejlesztettek tökélyre”.
Vagy kikényszerít egy teljesen más reformot, amire mi nem is számítunk és mi nem a reformok kényszerét éljük át, hanem egy másfajta kényszert.
A „teljesen más reform kikényszerítéséhez” sincs morális tőkéje a Fidesznek. Hát, hacsak nem úgy, ahogyan anno a viccbéli rendőr írta a betétlapra: „ez a lyuk nem lyuk, hanem a másik lyuk az igazi lyuk”.
A Fidesz is ilyen „rendőr”, az idézett (Fidesz-közeli) hozzászólás jól példázza. Egyazon mondaton belül: ez a kényszer nem kényszer, hanem „egy másfajta kényszer” az igazi kényszer. Hüpp-hüpp-hüpp, Fidesz-trükk... Aki beveszi, egye!
Az a kényszer a jó magyar kényszer, amelyet nem érzünk kényszernek; nos, pontosan ezt magyaráztam én is annakidején az összes csajomnak: „az az igazi orgazmus, amit meg sem érzel”, de valahogyan nem méltányolták e korszakosan fideszes logikát. Igaz, mindez még mélyen a kommunizmusban történt. Hanem viszont majd most, a Fidesz fülkekoituszának nyomán! Mindenki érezni fogja, amit nem érez! Ugyanezt Woody Allen egyik hőse az ellenkező irányból közelíti meg a Manhattanben, ám a konklúzió változatlan: „nekem volt már orgazmusom, de az orvosom mondta, hogy az nem igazi orgazmus”. A filmből ugyan nem derül ki expressis verbis, ám teljesen nyilvánvaló: az ilyen orvos nem orvos, hanem egy posztkommunista sarlatán. Zsidóbérenc.
Ismeretes-e a világtörténelemben olyan államfő, aki a választások előtt kolbászból (mi több: saját töltésű csabai kolbászból!!!) fonta-ígérte a kerítést, majd erőszak, háború stb. nélkül „megszorításokkal” járó „strukturális reformot” hajtott végre?
Világos, csakhogy (1) Bogár L. nem volt (és nem is lesz) államfő soha, vagyis a dumájáért gyakorlatilag nem felelős, illetve (2) ha mindkét kezem a seggembe dugom, akkor is messze több világmegváltó agylöttyöt bugyborékolok ki magamból percenként, mint tíz Bogár együttvéve évente. Sőt jóval szokatlanabbakat!
Nota bene még a legszokatlanabb Bogár L. is csak akkor lehet sikeres reformer hazánkban, ha maga is kolbászból fonja a kerítést, ti. Babarczy Eszter kizárólag vastag, csípős csabai kolbásszal tudja garantálni a szebb jövőt. Olyan csabai kolbásszal, amelyet ugyan nem Orbán töltött vastagbélbe áldott két kezével, ám amely mégsem megszokott módon fityeg a füstölő rúdján. Ugyanis:
Természetesen nem kritizálni akarom Babarczy Esztert, ám azért tegyük a szívünkre a kezünket, s valljuk meg: ez nem igazi, cselekvő reformgondolat. A szimpla együttérzés kevés! Merthogy egész biztosan fölállna strukturálisan, de csakis akkor, ha valaki valóban szokatlanul közelítené meg!
Tulajdonképpen egy a kérésem ezzel kapcsolatban (már, ha végre kidomborul a reform-megvalósítási szándék): ne a Bogár legyen a szokatlan megközelítő, hanem inkább egy bájos kis bogárka! És ha így lesz, akkor a többi már az én dolgom! Strukturálisan.
Fogalmam sincs, hogy utcára mennek-e az emberek a demokrácia védelmében. Szerintem nem teszik. Addig nem amíg van cirkusz és kenyér.
Viccelsz...???
A balosok kedvenc dumája az, hogy Kádárt a 70-es meg a 80-as években is nagy többséggel megválasztották volna egy szabad választáson. Ugyanaz a proli nép, csak anno Isaurán éltek, most győzikesón.
A helyzet ennél is rosszabb. Ha lerombolják azt a környezetet amely gátat szabhat egy diktatúra kialakulásának, akkor az ki is fog alakulni, függetlenül a rombolók szándékaitól. No KT, no AB, no szabad sajtó, pártkatonák kerülnek a megmaradó független vagy annak látszó intézmények élére, és máris itt az ideális táptalaj a parányi diktátorok szaporodásához.
Fogalmam sincs, hogy utcára mennek-e az emberek a demokrácia védelmében. Szerintem nem teszik. Addig nem amíg van cirkusz és kenyér. Ráadásul lássuk be, hogy 8 év töketlenkedése után sokan örülnek annak, ha határozott vezetést látnak. Ha leszólnak, hogy a Cozma-gyilkosság vádlottai kapjanak életfogytot, a nép ünnepelni fog. Ha lecsuknak egy pár politikust, a nép ünnepelni fog.
Disztingválni nem fognak a fiúk, abban biztosak lehetünk. De azt viszont sejthetjük, hogy ez sokakat nem zavar majd.
Ez nagyszerű, hogy észrevetted mely két modell összehasonlításáról van szó. Az apró probléma, hogy az első táblázat az ami egy parametrikus módosítás utáni állapotot tükröz, a második az amely az eredetit. Azaz nem a amnyupok okozták vagy okozzák a problémát, hanem a megalapozatlan parametrikus változások. 13-ik havi nyugdíj plusz járulék csökkentés. A svájci indexálásról már nem is beszélve.
Ha a tanulmányt végigolvasod, akkor kiderül, hogy számtalan olyan alapfeltételezést tartalmaz amely nem áll meg. De a dolog lényege nagyjából egyértelmű: A manyupok azért okoznak egy bizonyos időszakban hiányt a gépezetben, mert annak hatásaiból csak azok részesülnek akik aktív befizetők, az állami rendszerből pedig mindazok, akik elérték a korhatárt, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok, akik nyugdíjasok. Merthogy az elméleti és a gyakorlati korhatár közötti jelentős rés az egyik legnagyobb probléma.
Annak kiszámítására egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy amennyiben a manyup felhalmozás nem lenne örökölhető -és a biztosított korai halála esetén a felhalmozott pénze átkerülne az állami alapba, akkor hogyan néznének ki ezek a grafikonok.
Az általad berakott táblázat egyébként pontosan annak bizonyítéka, hogy az állami rendszer önmagában veszteséges, ha nem jók a paraméterek.
A valódi gond itt azonban nem más, mint hogy nem a nyugdíjrendszer anomáliáinak megszüntetéséről van szó, hanem az azonnali pénzszerzésről. Bármilyen áron. A vicces az, hogy azok zöme akik felháborodtak ezen az egész ügyön, akár helyeselni is tudná a lépést, ha a beszedett pénz valódi strukturális reformokra kerülne felhasználásra. Mert ők hosszútávon gondolkodnak, számukra érték a működő egészségügy, számít, hogy 20 év múlva milyen lesz ez az ország. Aki viszont keveset fizetett be a manyupba, annak vagy napi gondjai vannak és szarik a leendő nyugdíjára vagy más országos problémákra, vagy saját felhalmozásaiban bízik.
Hát, igen valóban szándékos elhallgatással vádollak -de ez a kisebbik baj-, a politikusokat vádolom azzal, hogy szándékosan és rosszhiszeműen vezettek be olyan változtatásokat a paraméterekben, amelyek előre láthatóan a nyugdíjrendszer összeomlásához vezetnek. Valamint azzal, hogy az emberi tudalansággal visszaélve most is folyamatosan hazuduznak az ügyben.
Megítélésem szerint a Fidesznek sincs (még a „fülkeforradalom” dacára sincs) elegendő morális tőkéje ahhoz, hogy átfogó, „strukturális” átalakulást kényszerítsen ki. Vagy sikerül nékik a reformból egy nagyobbacska darabkát megetetni a jónéppel, vagy folytatják a taknyolást, az összevissza toporgást, amelyet ugye a Hornék-Bokrosék kezdtek s a Gyurcsányék „fejlesztettek tökélyre”.
Vagy kikényszerít egy teljesen más reformot, amire mi nem is számítunk és mi nem a reformok kényszerét éljük át, hanem egy másfajta kényszert.
Úgy 2-7 perc között szól a struktúrális reformokról Bogár L. szokatlanul megközelítve azt.
Az utca nem erőszak, hanem utca. Miként a tiltakozás sem szükségképpen erőszak. Az utcán lehet erőszakosan is tüntetni, lehet erőszak nélkül is tüntetni. Ha viszont az erőszak fogalma parttalan, akkor kényszerítés lehet akár egy szolid újságcikk is, amelynek puszta megjelenése szavazók elvesztésével fenyeget. Vagyishogy csak a jámbor könyörgés, esdeklés nem erőszak, noha még az is lelki agresszió.
Más kérdés, hogy lehet-e „strukturális reformot” végrehajtani pró és kontra erőszak nélkül. Illetve ez sem kérdés, merthogy nem lehet. Pozitív példa rá Pinochet, Evren, Ro Te Vu rendszere, a Thatcher adminisztráció agresszív föllépése, míg negatív példa a Gyurcsány-adminisztráció (ha adminisztrációnak nevezhető egyáltalán) folyamatos, bűntudatosan pipogya hátrálása a demagóg, sokszor zsidózó, gyújtogató randalírozókkal szemben.
Megítélésem szerint a Fidesznek sincs (még a „fülkeforradalom” dacára sincs) elegendő morális tőkéje ahhoz, hogy átfogó, „strukturális” átalakulást kényszerítsen ki. Vagy sikerül nékik a reformból egy nagyobbacska darabkát megetetni a jónéppel, vagy folytatják a taknyolást, az összevissza toporgást, amelyet ugye a Hornék-Bokrosék kezdtek s a Gyurcsányék „fejlesztettek tökélyre”.
Urbán László mondta a Bibó-konferencián (a saját fülemmel hallottam, ez valamikor úgy ’86-87 táján lehetett): „valódi, gyors reform csak katonai diktatúrával képzelhető el”. Na most, mint tudjuk, ez az Urbán volt az első Orbán-kormány pénzügyminisztere. Két hétig. Urbán nyilván Orbánnak is vázolta történelemfilozófiáját. Így azután a reform az ablakban.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy legyen katonai diktatúra (és már csak azért sem mondom, mert öreg vagyok, engem sem Magyarország, sem a Világ, sem az Emberiség sorsa nem érdekel, semminő Sollennel nem foglalkozom), hanem viszont a tényeket sorolom. Melyekkel szemben lehet sorolni ellentényeket. Ismeretes-e a világtörténelemben olyan államfő, aki a választások előtt kolbászból (mi több: saját töltésű csabai kolbászból!!!) fonta-ígérte a kerítést, majd erőszak, háború stb. nélkül „megszorításokkal” járó „strukturális reformot” hajtott végre?
Bányai Gábor mit mondott erről Pixynek és Babarczy Eszternek? Ha nem emlékeznek rá, talán kérdezzék meg tőle még egyszer!
Jól értem, hogy bízol a strukturális reformok beindulásában, amit a másik szájaddal meglehetőst erőszakosan követelsz a baloldali hegemóniát ciklusokra szétzózó kormnyerőktől?
Hoppá ridikül. Ez egy elég méretes homály egy magát közgazdaságban iskolázottnak mondó nikk részéről.
Az a vita, amibe méltóztattál belekapni, a két modell összehasonlításáról folyik, nevezetesen hogy a mennyire és mikor lesz a kétpilléres akkumulált eredménye jobb, mint az egypilléresé. Megállapítottuk, hogy egy évszázad után termőre forduló befektetést nem a hét szűk esztendőben kell keresztülerőltetni, s ha már így esett, legalább a legvadabb válságban le kéne szállni a drótkeféről.
Erre bebőffentesz egy olyan parametrikus módosítással, amire a vizsgált akkumuláció invariáns, ráadásul szegény kartácsodat szándékos elhallgatással vádolod.
Ez annyira csúnya dolog, hogy mindjárt beteszem mindkét szimulációt. Lássák mások is, mennyire mellényúltál.
a dilemma számomra egyfolytában a jogi konstrukció, amit akár három éve is fel lehetett volna vetni, csak akkor nem vált élessé, ezért nem is vetődött föll.
Bocs, de nem értettem milyen jogi konstrukcióta gondolsz.
Viszont a manyup bevezetéséről, működéséről, megszüntetéséről találtam két érdekes cikket egy máik topickban.
„A diktatúra alkatilag képtelen disztingválni” – ez értelmetlen mondat. Az „eo ipso” azt jelenti (már amennyiben elvből utáljuk az idegen kifejezéseket), hogy a dolog természetéből adódóan. Lényegéből fakadóan. Míg az „alkat” szó – épp ellenkezőleg – megjelenési formát jelent.
„Nincs olyan, hogy csak ezeket nyomom el és a többit békén hagyom” – már hogyne volna. Azokat „hagyom békén”, azokat „tűröm”, sőt „támogatom” is, akik egyazon követ fújnak velem. Vagy pedig semmilyen követ nem fújnak. A „puha diktatúra” nem azt jelenti, hogy a diktátorok békén hagyják a semlegeseket (ez ugyanis a kemény diktatúra egyik ismérve), hanem „puha diktatúráról” akkor beszélünk (történelmileg), amikor a diktátorok szövetségeseiknek tekintik az „útitársakat”: „aki nincs ellenünk, az velünk van”.
Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” nem a kemény diktatúra, hanem az eszement zsarnokság „jelmondata”.
„A diktatúra mindenkinek, kivétel nélkül diktálni akar. Ez a lényege” – ez nem a diktatúra lényege, hanem a zsarnokság lényege. Költőileg. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van a zsarnokság elviselésébe is, a zsarnokság elleni lázadásban is stb.
„A diktatúra mindenkinek, kivétel nélkül diktálni akar” – a „diktatúra” senkinek sem akar diktálni, aki ezt a megfogalmazási módot használja, „alkatilag” nem ért az egészből semmit. Ugyanis a diktátor diktál, nem a diktatúra. És innen már csak az a kérdés, hogy ki a diktátor? Aki diktál. Nyilvánvalóan hülye a kérdés, értelmesen így hangzik: kik a diktátorok?
Az újságírók is diktátorok?
Vagy az újságírók a „mindenki” csoportjához tartoznak, azok közé, akiket a „diktatúra” „elnyom”?
Nos, például a „Fidesz-közeli” média sajtómunkásait nem kell félteni, ők ugyanis pontosan tudják: a „Fidesz-diktatúra” gumiparagrafusai nem ellenük, illetve: ellenük nem, hanem csak a konkurenseik ellen irányul. Sőt az „Amerikából, Izraelből, Brüsszelből… pénzelt zsidó-médiát”, annak „98 %-os hatalmát” nem pusztán konkurensnek, hanem kifejezetten ellenségnek tekintik ezek a potenciális „elnyomottak”.
A diktatúra (mint olyan) nem ördögtől való dolog. Ha nem volna diktatúra, akkor pl. a chilei, spanyol, török, dél-koreai… demokraták már rég éhen haltak volna; hogy korábbi, antik, középkori „diktatúrákról” (Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Hunyadi Mátyás…), vagy egyéb fölvilágosult abszolutizmusokról ne is beszéljünk.
Ha én Stockholm-szindrómába esnék, mert kognitív disszonanciát okozna nekem a tehetetlenség, miközben a hazám alkotmányos rendjét a fidesz gátlástalan, tolvaj és egyre nagyobb valószínűséggel állíthatóan pozitív dolgokat építeni képtelen akarnokai szétzúzzák, a magántulajdon védelmét felszámolják, sajtóját gúzsbakötik, akkor nem azzal kacérkodnék, hogy hát milyen igazságtalan dolog az, hogy az állam lehetővé teszi annak, aki akarja, hogy magánnyugdjípénztárba tegyen a jövedelmének nyugdíjra szánt össztömegéből egy részt...
Kacér nick. Nem érdekli, mit mond, ti. nem is akar mondani semmit, csak villogni igyekszik a neten, ezért hadovál „Stockholm-szindrómába esésről”, „kognitív disszonanciáról” (mint a „tehetetlenség” okozatáról), miközben újfent tanúsítja: nemigen van sejtése arról, amit rendszeresen és persze rosszul használt idegen szavakkal előharákol magából. (A tehetetlenség nem okoz kognitív disszonanciát, ti. a kognitív disszonancia maga a tehetetlenségérzet: a különféle tehetősségek ellentmondásosságából adódó belső feszültség stb.)
Sőt immár ott tartunk, hogy a kacér nick nem csak az idegen kifejezéseket, hanem a magyar szavakat is zagyválja, buzgón töri „hazája” nyelvét. Ezúttal nagy hangon bejelenti: ha meghülyülne (aztán, hogy mire a feltételes mód?, ki tudja?), szóval, ha meghülyülne, ha „Stockholm-szindrómába esne”, bizony, akkor ő egyáltalán nem kacérkodna. És mi az, amivel nem kacérkodna? Kérem, még csak nem is az igazságtalansággal nem kacérkodna, hanem azzal nem kacérkodna, „hogy hát milyen igazságtalan dolog az, hogy az állam lehetővé teszi annak, aki akarja, hogy magánnyugdjípénztárba tegyen a jövedelmének nyugdíjra szánt össztömegéből egy részt”.
Ezzel nem kacérkodna a kacér nick. Ha meghülyülne.
Értem én, na de még így, még normálisan sem tudja, mit jelent a „kacérkodni” ige „hazája” nyelvén, mi volna, ha ráadásul meg is hülyülne?
Vagyis a kacér nick (mert ő ugye csak akkor nem kacérkodna, ha meghülyülne) valami ilyesmit igyekezett elmakogni, mármint hogy ő nem a „gittet rágná”, nem a „balliberálisok” kvázi igazságtalanságán „rugózna”, „hörögne”, „verné a nyálát” és így tovább; merthogy gazdag a mi „hazánk” nyelve, minden kacértalan nick megtalálhatja benne a hozzá illőn prosztó kifejezést. Egyébként írhatná azt is, hogy „nem azzal foglalkoznék” (horribile dictu). Például. De nem, a kacér nick attól kacér nick, hogy kacér. És attól is persze, hogy még nem hülyült meg. Illetve attól, hogy kancsuka táncol a hátán. Nem hazudok, itt áll a szövegben:
Szóval nem elégednék meg effélével, ha Stockholm-szindrómám lenne, mert az mindennél fontosabb, hogy miközben a hátamon kancsuka táncol, esetleg, nem mondom, hogy ez most így van, félre ne értsen senki, és a hasamra junkercsizma lép, akkor mindvégig azt állíthassam, hogy méltányos, megfontolt és igazságos maradtam, alaposan megfontolom a kancsuka és a junkercsizma méltánylandó és méltánylandónak látszó szempontjait, mert így megőrzöm annak a bizonyosságát, hogy hát a méltóságom háborítatlan, és ha igazán nagy baj lenne, akkor természetesen felemelném messzehangzó szavamat, de hát ilyenről szó sincs.
Képzeljük el a kacér nicket, amint a hátán kancsuka táncol! Egy Sipeki Levente. És nem Bozsik Yvette, mert az esetben nem kancsuka, hanem szukacsuka táncolna itt orrba-szájba, miközben a kacér nick éppen a hátán fekszik. Vízszintesen. Alulról verik a hátát. Táncoló kancsukákkal. Ugyanis csak így „léphet” a hasára az a junkercsizma, amely ugyebár nem táncol, ámde nem is hág (mondjuk), hanem par excellence „lép” a csizma, mégpedig „hazánk” nyelvében „lép”. Illetve lépne. Mert mindez csakis akkor történne így, ha Stockholm-szindrómába esne kacéran a hátán fekvő kacér nick. Vagy netán forog ő is, mint balliberális grillcsirke a kirakatban, hol a háta, hol a hasa van fölül?
Mindegy, több szót nem ér, esetleg egy rövid rezümét: aki a tehén segge mellett szocializálódott stilárisan, az bizony istállószagú marad élete végéig, hiába igyekszik különféle idegen és nem idegen szavakkal bepacsulizni szellemi tanyasiasságát. Vagyis nézzük a „tartalmat”!
… hazám alkotmányos rendjét a fidesz gátlástalan, tolvaj és egyre nagyobb valószínűséggel állíthatóan pozitív dolgokat építeni képtelen akarnokai szétzúzzák, a magántulajdon védelmét felszámolják, sajtóját gúzsbakötik...
Na igen, erről van szó. A Fidesz gátlástalan, tolvaj, akarnok, szétzúzó, fölszámoló, gúzsba kötő…
Pedig a sajtót nem szabadna gúzsba kötni! Mert sajtószabadságra, véleményszabadságra van szükségünk!
Értem. Csak azt nem értem, hogy minek?
A véleményszabadság, a közlési szabadság ma Magyarországon a gyűlölködés, mocskolódás, átkozódás, szitkozódás, hazugozás (és hazudozás), tolvajozás, redvásozás… szabadságát jelenti. Pró és kontra.
anyabanya e pillanatban nem Bibóval vagy Bibó színvonalán álló gondolkodóval cserél eszmét, hanem egy mocskos szájú szarházi antiszemitával. Előzmény:(1497)
Tehát ne legyen gúzsba kötve a véleménynyilvánítási szabadság! Jó, ne legyen! De miért is? Hisz’ eddig nem volt gúzsba kötve, ám a kacér nick így sem tudta eldönteni nyilvánosan, a világhálón, hogy szarházi antiszemita-e, vagy az antiszemitizmust következetesen elutasító ember-e az, akire a kacér nick éppen epét hányni méltóztatik a gúzstalan sajtószabadság jegyében. Erre van a liberalizmus?
De nem csak a véleménynyilvánítás, itt a tényközlés is hasonlóképpen szabad:
A mi Rubiconunk már rég mögöttünk van, mert azt az első kormány átlépte a 90-es évek elején, például amikor vasra verve vitette el a köztévé neki nem tetsző vezetőit (hogy-hogy nem emlékszünk erre?)
A köztévé vezetőinek vasra vert elvitele mi volt pontosan? Nem kötözködésből kérdezem, csak nem emlékszem, volt, hogy bilincsben vitték el a tévéelnököt a 90-es években?
Megbilincselték őket, és a köztévé híradója, amely akkoriban nagyon nem szerette őket, gondosan közzé is tette a felvételt. Saját vezetőinek meghurcolásáról, úgy közszolgálatilag.
Na most, nem állítom, hogy Pixy hazudik (csak magamban gyanítom), ti. Pixy egyszerűen hülye, tehát könnyen elképzelhető: Pixy „csupán” szeretné tudni, szeretné úgy tudni, hogy Bányaiékat megbilincselték, ezért aztán gondolkodás nélkül „közli” a gúzstalan sajtószabadságban az általa vágyott „tényt”: megbilincselték.
Babarczy Eszter viszont nyilvánvalóan hazudik. Ezt minden óvó néni tudja, nem kell hozzá képzett gyermekpszichológusnak lennünk, könnyen átláthatunk Babarczy szövegén. Ha ugyanis nem hazudna, vagy legalább ügyesen hazudna (!!!), így fogalmazna a gúzstalan sajtószabadságban:
Pont. Ezt mondta. Ha tehát Babarczy nem hazudik, nem írja utána (valami egészen elbájoló infantilizmussal), hogy „de megkérdezhetem még egyszer”. Bányai nem a Relativitáselméletről mondott valamit Babarczy Eszternek, s amire vagy jól emlékszik az emlékező, vagy nem, hanem Bányai azt mondta az emlékezőnek, hogy őt megbilincselték. Ezt persze el lehet felejteni, ám akkor az el van felejtve. Ha viszont nincs elfelejtve, akkor mit kell még rajta kérdezgetni? „Még egyszer”. Hát, hacsak nem arról van szó, hogy Babarczy Eszter is Stockholm-szindrómába esett.
Bányait vagy megbilincselték, vagy nem. Vagy mondta, hogy megbilincselték (plusz az ő hasán is junker-kancsuka lejtett bajadér Balsai-táncot), vagy nem. Ha nem mondta, akkor honnan veszi Babarczy Eszter, hogy (talán) mondta?
Teljesen nyilvánvaló: az őszödi beszéd nem hozott cezúrát (helyette a Fidesz hozott cenzúrát – mondanám, ha poénos nick volnék), az őszödi intelem beszélt malaszt maradt. Szó, szó, szó… Gyurcsány szerint a „balliberálisok” (is) hazudtak a gúzstalan sajtószabadság minden hullámhosszán, és Gyurcsány szerint ez nagyon nem jól van így. Továbbá a „trükközés” sem helyes dolog. Na de, ha nem helyénvaló a trükközés, akkor vajon miért trükköztek (zuschlagoztak stb.), miért hazudoztak ők tovább? Merthogy sajtószabadság van? Vagy azért, hogy nyerjen a Fidesz?
Összegezve: nem azt állítom, hogy gúzsba kell kötni a sajtót, hanem azt állítom, hogy addig, amíg a nyilvánosságot a szimplán átkozódó, szitkozódó, redvásozó, hazugozó és hazudozó nickek (illetve hasonszőrű társaik) használják, addig tökmindegy, hogy a sajtó de jure gúzsba van-e kötve, vagy sem. A magyarországi, a Babarczyk által determinált „sajtó” de facto gúzsba köti sajátmagát, nem kell hozzá a „pozitív dolgokat építeni képtelen, akarnok, szétzúzó, a magántulajdon védelmét felszámoló, sajtóját gúzsba kötő” Fidesz kancsukáló junkercsizmája.
Vagyis az új médiatörvény nem oka, hanem okozata a szellemi és morális öngúzsbakötöttségnek.
Nincsen jogi konstrukcijó, söt nagyon nem is van hiányolva....viszont ha lenne, akkor sem szabadna használni, mert nem terelné el a figyelemet a mostan zajló sokkal fontosabb dolgokról.....
Íme, itt látható az eltulajdonított nyugdíjak kifizetőhelye.
Mert a Fidesz gondos gazda, tudják, hogy nem elég csupán a bevétel, arra is figyelni kell, hogy a szabad rablásból származott pénzt törvényesen, ámbár kontroll nélkül, lehessen a klientúrának kiosztani. Korrupció, törvénytelenség fel sem merülhet, hiszen a korrupció immár maga a törvény:
Gazduram, ez mind világos, lenyúlás és majd seggreverés következik, meg az állampapírok értékének leverése (lehet majd jókat shortolni), a dilemma számomra egyfolytában a jogi konstrukció, amit akár három éve is fel lehetett volna vetni, csak akkor nem vált élessé, ezért nem is vetődött föll.
Mégis nehezen hiszem, hogy komoly tömegek mennének az utcára az AB jogköreinek csorbítatlansága érdekében, avagy országos sztrájkhullám kezdődne a KT megőrzéséért.
Persze, hogy nem.
Ezek egyelőre elvont dolgok, az emberek ingerküszöbét nem érik el.
De senkinek se legyenek illúziói.
Egy diktatúra környzetét nem azért építik ki szisztematikusan, hogy pont a diktatúrát ne valósítsák majd meg ennek egyenes következményeként.
Előbb-utóbb ez leér a mindennapi ember szintjére is és akkor majd utcára menés lesz.
Most például gyakorlatilag eltörlik a sztrájk-jogot.
Mivel itt semmi sem történik véletlenül, véleményezhető, hogy ezzel annak a régóta halogatott struktúrális reformnak kívánnak megágyazni, amit legújabban tavaszra ígérnek és ami során meglátásom szerint párezer vasutas és egyéb szakszervezeti dolgozó utcára lesz pakolva.
És azok kétharmada ugyan Fidesz-szavazó, de nagyon nehéz lesz nekik beadni, hogy őket is a világbank rúgta ki, úgyhogy szíveskedjenek ott tüntetni.
A diktatúra alkatilag képtelen disztingválni. Nincs olyan, hogy csak ezeket nyomom el és a többit békén hagyom.
A diktatúra mindenkinek, kivétel nélkül diktálni akar.
Igen, erről van szó. A pénz megszerzéséről, és ez esetben nem sokat számítanak a törvények, a közbizalom, az erkölcs.
Csak az nem világos számomra, hogy miért állítod, szükség van arra a pénzre. A 2010-es költségvetés számai azt igazolják, hogy semmiféle szükség nincs arra a pénzre, kicsit is racionális gazdálkodás mellett. Tehát röviden: Ellopjuk a pénzt, majd elverjük a kaszinóban.
Először is, nem lopunk. De ha mégis, mert rávisz a szükség, akkor az ellopott pénzt hasznos dolgokra költjük, nem eldorbézoljuk. Mondjuk 3 ezer milliárdból konszolidáljuk az egészségügyet, új kórházakkal, működőképes intézményekkel. Azt is mondhatjuk, hogy ez is egyfajta beruházás idősebb korunkra, tekintve, hogy életünk utolsó 5 évében az egészségügyi összköltségünk 70-90%-át vesszük igénybe.
Azonban, ha így történne is, attól még egy szerződés egyoldalú felrúgása nem gilt, lehet magyarázni a bizonyítványt, de az még édeskevés. A kormány hazudik, hogy klasszikust idézzek.
Akkor a korrektség kedvéért illeszd be légyszíves ugyanebből a tanulmányból a 8. ábrát. Ugyanezen egyenlegek 30%-os járulékkal és 13-ik havi nyugdíj nélkül.
Azaz, ha legendákkal akarunk leszámolni, akkor az a helyzet, hogy nem a manyup döntötte be a rendszert, sőt az egyenleg pozitív lenne, ha nincsenek az eszetlen változtatások.
Az megnyugtatott, hogy alkalmatlan vagyok politikusnak... Kevés dolgot bánok az életemből, de az egyik az, hogy a terézvárosi csendrendelet címen elhíresült jogtiprási kísérlet során nem dobáltuk meg a karzatról a képviselő testületet en bloc, tojással.
Viszont ami talán fontosabb, annak a vizsgálata, hogy mit értünk a politikusi szakma alatt. Mintha konszenzus alakult volna ki az ügyben, hogy a politikus legfontosabb tevékenysége a hatalom megszerzése -és megtartása- gyakorlatilag bármilyen áron. Kivéve, ha Gyurcsány vezetéknévre hallgat az illető.
Lehet, hogy ez a helyes értelmezés, nekem mégis van ezzel kapcsolatban némi aggályom. Teljesen kizártnak tartom, hogy önmagában a jogi- és intézményi keretrendszer -mindkét fogalmat a lehető legszélesebb értelemben kiterjesztve- képes legyen kordában tartani a mindenkori kormányzó erőt, ha nincs ezek mögött egy több évtizedes avagy évszázados jól megalapozott múlt. Kénytelen vagyok tehát abban hinni, hogy egy igencsak fiatal demokráciában a döntéshozók morális-emberi minőségén legalább olyan mértékben múlik a fejlődés iránya, mint a fékek és ellensúlyok rendszerén. Egyszerűen azért, mert utóbbiak még nem elég hatékonyak.
Viszont ebben a szakaszban nem felcserélhető egyik sem a másikra, nem lehet jóakaratra alapozva felszámolni vagy korlátozni demokratikus intézményeket súlyos következmények nélkül. Az, hogy most mégis ez történik, az rettenetes disznóság. Mégis nehezen hiszem, hogy komoly tömegek mennének az utcára az AB jogköreinek csorbítatlansága érdekében, avagy országos sztrájkhullám kezdődne a KT megőrzéséért. Egyszerűen nem tűnnek ezek túl fontos ügyeknek, még a média sem képes saját érdekében megmozgatni az embereket.
Mostan tehát épp az történik, hogy néhány ember alapvető emberi vagy szakmai tisztességében bízhatunk, a te felfogásodból viszont -már amennyiben azt jól értem-, az következik, hogy erre semmi remény. Ez esetben pedig talán téves a felfogásod, legalábbis azt remélem naivan, hogy az.
Ez a dilemma esetünkben szvsz nem dilemma, itt nem a nyugdijrendszernek változó körülményekhez való alkalmazkodásáról van szó a fejlödés, a reform továbbvitele érdekében, hanem, hogy is lehet megszerezni azt a pénzt amely egyébként létezik, csak nem hozzáférhető helyen.....
És ennek csak egyetlen módszere van, hogy el kell onnan venni....nincsen ebben semmi dilemma....Osztap Bendernek sem volt dilemmája, tudta, hogy csak azt kell tudni hol van a pénz, a többi már az ő dolga....
Én elismerem, hogy arra a pénzre szükség van és azt is, hogy ha kell, el kell onnan venni....ráadásul nem okoz nekem diemmát, hogy ez mit is jelent....már az sem okozott dilemmát valamikor, vagy két éve tán, amikor az lett mondva, hogy szépen kell csak kérni....azt is tudtam, minden dilemma nélkül, hogy mit is jelent....
Azért tisztázzuk,..., hogy milyen értelmezési keretben kell a témával foglalkozni
Persze én is az olyan meccseket szeretem, ahol én határozom meg a szabályokat, én vagyok a bíró és egyben az egyik csapat elnöke is.
A jogállammal kapcsolatos minősítésed vélemény, de nyilván mostanában nem voltál tárgyalástechnikai tréningen, mivel a létező hibák legnagyobbikát követed el: véleményedet tényként kezeled. Jómagam már akkor is elégedett lennék, ha a mércében lenne valamiféle konszenzus, azaz elfogadnánk azokat a kritériumokat, amelyek a jogállamot definiálják. Pontosan ezért nem óhajtok tanult balliberális kartácsokkal véleményháborúba bonyolódni a semmiért. De amikor ketten az egyik fontos kritériumról, a manyup és a tulajdon viszonyáról beszélgetnek, miért is ne nyilvánítanék véleményt. S ha már arra jártam feltettem a kérdést a hangszóróért: 97-ben vagy most sérültek a magánpénztárban lévők/lépők jogosultságai, ráadásul visszahatóan.
S ha már a manyupról beszélünk, a kettes pontodtől teljesen függetlenül tárgyalható a másik kettő. Illetve mindkét aspektusra választ ad az ábra, csak mondjuk kell némi látás, hogy észrevedd.
