Így már világos. Jól sejtettem én tehát... ;) Hiába, a szakmai ártalom... :))
Egyébként az a második idézet majdnem úgy hangzik, mint az hogy "dehát én énekelni akarok tanulni, és tudok is, csak nem ismerem elég jól ezeket a mostani dalokat". :)
Köszi, Vincere, hogy kölcsönadod a felvételt, mert nem is láttam azt a 2005-ös POSZT utáni interjút, mert nincs Hálózat tv-m.
Azt láttam ugyan ott Pécsett a Gála után, hogy a Színház előtt egy sűrű kör közepén SzT nyilatkozik éppen, de nem hallottam semmit, oda se fértem... :((
Remek lenne, ha továbbra is együtt gyarapítanánk a honlapot, hadd legyen minél jobb! Mert nem lehet más... ;)
:) is-is. Emlékszem rá, tudom mit szeretnék megtalálni, aztán rákeresek fájlban, a honlapon, vagy máshol. neked ugyan ez mind nem lehet újdonság, most csak úgy sorolgatom...
Az Anconai bemutatója idején volt a társulatnak olasz tanára, a IV. Henrik próbáin pedig olasz tolmácsuk – tőlük is sokat tanulhattak.
„Tavaly például beiratkoztam egy tanfolyamra, mert kedvet kaptam az olasz nyelv tanulásához.” (Pesti Műsor, 1999.08.19-25.) „Szeretnék tudni olaszul, és ugyanúgy azt is érzem, hogy én tulajdonképpen tudok olaszul, csak még nem sikerült a hozzávaló szavakat megtanulni.” (POSZT,2005.)
Magasan SzT-nek van a legjobb a kiejtése, őróla tényleg elhiszem, hogy olasz. :)
Azért a többiek sokszor járnak nagyon távol az olasz szavak, kifejezések pontos kiejtésében - pedig azért jó volna erre is figyelni, lám nem lehetetlen. Egy szó mint száz: üdítő hallani Tomao tökéletes olaszságát. ;) Aproposito, valóban tanult is olaszul? Gondolom a IV. Henrik alatt sok időt tölthetett az olasz rendezővel, azért az sem múlhatott el nyomtalanul... :)
„ott, ahol még ma is a mese a valóság, és a valóság az is egy nagy mese.”
Vincere már elújságolta, hogy miután nem SzT-ből (s így nem is jelesre) levizsgáztam, próbát tettünk, és megnéztük csütörtökön az Anconait (mintegy ünneplésképpen).
a 16. sorba kaptunk jegyet, az első részt onnan néztük végig. nem bánom, mert így van összehasonlítási alapom, tudom, hogy mennyivel jobb közelről nézni. nem ült előttünk senki, így mindent láthattunk, ahhoz viszont messze voltunk, hogy az arcjátékot is láthassuk. ilyen távolságra legalábbis én már nem látok élesen (ja, kérem, a kor).
talán azért, mert most láttam először az eredeti szereposztással, végig olyan hangulatban voltam, mintha visszamentem volna az időben. no, nem a '60-as, '70-es évekig, csak 1997-ig. úgy éreztem, mintha 10 évvel ezelőtt nézném az eredeti előadást. varázslatos érzés volt, talán még soha nem éreztem ilyet. az eszemmel persze tudtam, hogy csak 5 éve láttam először, hiszen Vincerét is 5 éve ismerem, de ez nem bizonytalanított el: Anconait néztem '97-ben, és közben a külvilág gondjaiból semmi nem érdekelt.
a 2. részt szerencsésen a 2. sorból néztük, Giovanni valódi szerelme mellől. :) milyen jó, hogy a Homokvárat már közelről vigyoroghattuk végig! a 2. részben már 2007-ben figyeltem a színészeket. eltelt 10 év, de ebből mit sem láttunk, semmit nem öregedtek, a játékot is ugyanúgy élvezték, mint régen. hihetetlen, hogy SzT mit képes művelni a lánykérő és verekedős jelenetben. a tavalyi utolsó előadás jutott eszembe, akkor is annyira röhögtünk Vincerével, hogy a poénokat nem tudtuk utólag felidézni, örültünk, ha levegőt kaptunk.
nekem ez volt a 10. alkalom, hétfőn jön a ráadás. :)
Ezek szerint tegnap nem volt senki innen? :( Remélem, hétfőn szerencsésebb leszek. "Jaj, Uram, add, hogy megkönyörüljön rajtam" a jegyárusító néni...
Egyébként ha már ennél a jelenetnél tartunk: annnnnyira szeretem, hogy a "Tészta. Che tészta" után mindig más mondatot olvas fel SzT az Olasz nyelvkönyvből!!! :) Külön köszönet érte. Így Vittoria is hamarabb tanul majd meg olaszul, ugyebár. ;)
Meg mikor Vittoria után szalad a szőnyeggel, volt már minden: "Vittoria, a maradék..." meg "a pázsit..." :))
:D „Agnese: - Mind ezt mondja!”
Hétfőn pedig - úgy tűnik - teljes létszámú topictali lesz :)
„ott, ahol még ma is a mese a valóság, és a valóság az is egy nagy mese.”
Köszönöm szépen a kedves fogadtatást! A kép remek, s igen témába vágó. :) Grazie di tutto! :)
Ígérem, nem fogom visszatartani többé a véleményemet - ily hosszú hallgatás után nem lesz nehéz. ;)
Azonban a mai előadásról legnagyobb bánatomra nem tudok beszámolni: amint látjátok, sajnos ma nem sikerült bejutnom - "nem tudtam időben visszatérni...". :((((
Helyette felvételről élem át az előadást, mint annyiszor, bár ez persze nem ugyanaz.
Szóval krónikus eset lennék? Hát én azért még reménykedem, hiszen tudom, hogy "egyszer az életben mindenki átesik ezen a szerelem nevű betegségen... de aztán ki is gyógyul belőle..." ... vagy sem.... :)) Ugyanakkor nincs okom aggodalomra, hiszen én már abban sem vagyok biztos, hogy azt akarom, hogy meggyógyuljak. ;)
Akkor hétfőn "saró molto felice di arrivederci". :))
akkor jó, h. én nem próbáltam meg, a tegnapi izgalmak után ma már nem akartam kockáztatni az Interticket szerint is teltházas előadáson... inkább futottam egy jót :-)
hétfőn!! fú, és milyen jó helyen ülünk majd CC-vel...
Hát én nagyon-nagyon reménykedem a folytatásban, nem tudok hozzászokni a gondolathoz, hogy ne lássam többet Tomao bácsit. :)
Sajnos nem voltam elég szemfüles a jegyfoglalásnál, illetve reménykedtem a pótszékes lehetőségben, de mindent el fogok követni, hogy ott lehessek hétfőn!!! Akkor reményeim szerint együtt veszünk ideiglenes (!) búcsút a festői Anconától! :)
„jónéhány éve” tartod magadban a véleményedet... :) ne tartsd vissza tovább, itt a helyed!
„nem múlik el hét, hogy ne...” – a tünet valóban krónikus ;) - de majd itt jól megbeszéljük... :D
Érezd jól magad a mai előadáson is, és várjuk a beszámolódat!
„nézik a tengert és esznek egy pizzát,
a kávét mindig a teraszon isszák.
A tengerparton az élet álom…”
párszor elbúcsúztattuk már a darabot, tehát van gyakorlatunk benne, hogyan lehet örülni mindig az új lehetőségnek :-) ki tudja, lesz-e folytatása ennek a szériának...
hétfőn CC-vel mi biztosan megyünk, előreváltott igazi jeggyel, egy utolsó előadást nem lehet kihagyni :-)
Bár már jónéhány éve SZT-rajongónak vallom magamat, s olvasgattalak is benneteket, de a hozzászólást ezeddig halogattam.
Nevemből is láthatjátok, hogy jelenleg akut Anconai-lázban égek (ami persze tavaly óta krónikusnak is mondható: nem múlik el hét, hogy ne hallgatnám meg a kedvenc slágereimet az előadásból...).
A feledhetetlen tavalyi előadások után immár 4x sikerült idén megnéznem az előadást - topicalany természetesen brillírozik, mint mindig; újra és újra sikerül úgy nézni őt e szerepben, mintha először hallanám, képtelen vagyok megunni. :)
Remélem, még eljutok ma is, s talán, ha az ég is akarja, akkor hétfőn is - hiszen ha másként nem megy, majd külön felajánlok pénzt a jegyárus néninek (lám, milyen sokat lehet tanulni egy előadásból) ... :)
Maradván Don Tomao őszinte híve, forrón reménykedve az esetleges folytatásban (?), üdvözlök mindenkit:
a színházi portálon már leírtam az élményeket az előadásról...
így meglesz számomra a 10. előadás a darabból hétfőn!!! eddig csak az Emberbaráttal értem el ugyanezt, mind a kettőben, érdekes, Sz.T. a főszereplő...
ha a mai előadással az volt a célja, h. a rajongókat szórakoztassa, üzenem, h. sikerült :-))) amit összealakított a végén a kavarodós jelenetben.... CC-vel sajnos annyira röhögtünk, h.nem emlékszünk rá!
