Én is kipróbálnám más babájával, egy könnyebbel. :))) De ma is azzal mentem, mert ma meg az ajtószerelők miatt volt esélytelen a babakocsi. Így viszont haza tudtunk szaladni az eső előtt. :)) Ez az egész kendő dolog nem régen kezdődött, meg is lepődtem, hogy kaptam itt vidéken. Mondjuk a boltban is meglepődtek, mert előttem csak egy érdeklődő volt. Kendőjük viszont volt, többféle méretben is, és hozni is tudtak másmilyen színűt. Egyébként a leírásokban 1-2 éves gyerekeket is mutatnak kendőben, háton hordva. Egy csomó weboldal foglalkozik a témával.
Ancsúr, Karsa bezzeg egyelőre mereven elzárkózik a tejtől. Mármint a tehénétől. De most a napokban eleve nyűgös, tömi a kezét a szájába, azt hiszem, jön fönt is egy foga (a lenti harmadik végre kijött). Csak szopna, lógna rajtam; nem is eszik rendesen, még trükkökkel is nehéz. A tévét inkább nem vetném be... Ma mérték, bő 10 dekát hízott bő egy hónap alatt (13 hónaposan 10,16 kg, 78 cm). Ha nem lenne ilyen testalkatú, össze lehetne keverni a felvételeit kisBulcsú egykorú képeivel, no de őkelme akkor több, mint 12 kiló volt, olyan combokkal, hogy csak na! Kendőt én vettem, de végül mindig csak kölcsönadom, én nem cipeltem a gyerekeimet még abban is. Elég volt a pocakban meg büfiztetés közben.
Érdekes, hogy nekem Zorkával nem volt kendőm. Pedig milyen jó lett volna! De senkin nem láttam, net még nem volt, így kimaradt. Egyszer kipróbálnám, annyian emlegetik. De vki más babájával...
Mi holnap fogunk cseresznyét adni Zádornak, kíváncsi leszek! Eszembe sem jutott, hogy maggal együtt adjam, de ezek után megpróbálom.
Zádor meg vmi miatt mégis elfogadta a szójás, rizstejes kakaót. Sőt, annyira megszerette, hogy napi 5dl-t megiszik belőle és megtanulta kínjában mondani is, miután én mással próbálkoztam. Igaz, az ó hiányzik a szó végéről:-)
Ez igen! Nem semmik vagytok! Gratulálok! Én meg ma elindultam a babakocsival a nagylányért a suliba, és egészen a liftig jutottunk, ami nem működött. Kénytelen voltam visszafutni a kendőért (mekkora eszem volt, amikor megvettem), és azzal indultunk el ismét (a 8. emeletről). Mire hazaértünk, már működött!
Azt hiszem, mindjárt rá is zuhanok az iwiw-re, és megkukkantok mindenkit:-)
Képzeljétek el, Soma kiköpi a cseresznyemagot. Teljesen megdöbbentem. A kimagozott cseresznyét nem eszi meg, csak az kell neki, amiben még benne van a mag. Először megette maggal együtt, ma viszont gyönyörűen kiszedte a szájából a teljesen lecsupaszított magot. Sokkal ügyesebben eszi a cseresznyét, mint a nővérkéje:-)
Új szóval bővült a Soma-szótár: a tejcsit "tecci"-nek hívja, és naponta többször is hangot ad ezen igényének. A baj csak az, hogy ezt nem csupán itthon teszi, hanem bárhol, ahol eszébe jut. És tépi le rólam a pólót...
Nagyon ügyesek vagytok:-) A tömegközlekedés elég horrorisztikus tud ám lenni, szóval minden elismerésem a Tied. Én a legjobban az aluljárókat "szeretem", mert hiába, hogy Lora már 5 éves, azért babakocsit cipelni lefelé, meg arra is figyelni, hogy le ne lökjék a lépcsőn... szóval nem egyszerű. Úgyhogy én inkább autóval megyek, ha valamit el kell intéznem. Ma pl. a játszótéren is kocsival voltunk: nincs olyan messze tőlünk, 1 HÉV-megálló, de végig fel van bontva a járda, tiszta életveszély a közlekedés. Speciel jó is volt, hogy ma nem vágtunk neki gyalogosan vagy HÉV-vel, mert így is az utolsó pillanatban értünk haza a jégeső előtt. De Somával szoktunk hébe-hóba villamosozni és buszozni, nagyon szereti:-)
Ezt a főzelékevést kipróbálom. A lányom menrég még mindenfajta főzeléket evett. Ma csak a borsófözeléket hajllanó. Bár a zöldséget megeszi külön, pároltan. Így annyira nem aggódom, bár jó lenne, ha megenné. A kedvence a sárga és a fehérrépa.
Ma voltunk a nagy utazáson hármasban. Miután hajnalban esett, gondoltam a játszótérre kár kimenni, így utaztunk. Bementem az Örsre a két gyerekkel. A lányom nagyon élvezte a buszozást. Megnéztük a villamost, ami szintén tetszett neki(bár arra nem ültünk fel).Sőt, még a játékboltba is benéztünk. Egészen jól viselkedett a boltban. Egyedül az okozott gondot, hogy a kirakott játékvasútból el akarta hozni a mozdonyt. De ezt ügyesen megoldottam egy kisautócserével.Némi segítségem is akadt, ami jól jött, mert felszállni egyszerű volt, ugyanis felraktam előbb a lányom, aki rögtön le is ült, így utána fel tudtam tenni a babakocsit is, de a leszállásnál, jó. hogy vki megfogta a kezét. Jutalom gyanánt sült krumplival koronáztuk meg a napot és a déli alvás ugyan kicsit eltolódott, de szerintem remekül ment az egész. A fiam pedig egyfolytában vigyorgott a babakocsiban.
Most jövök a közös homeos dokinktól, említettem, hogy küldtem neki új betegeket személyetekben, nagyon megköszönte és közölte, ez egy olyan aranyos család, nagyon szereti őket, mindig mindent pontosan beszednek, telefonálnak, mikor megbeszélte velük, nagyon helyesek :-))))
A fájásoknál inkább az számít, hogy szép, ritmusos legyen a görbe. Ha sok kicsi domb van egymás mellett, az inkább jelzi a szülés indulását, mint a néhány nagy.
Azt én is megfigyeltem, hogy gyakrabban segítenek azok, akik maguk is segítségre szorulnának. De olyan is volt, hogy egy agyontetovált, kopasz, izompólos, 130 kilós fiatalember száguldott el mellettem a lépcső tetején, majd visszarohant, kikapta a kezemből a babakocsit gyerekestől és leszállította a lépcső aljára....
Ez az evés is mennyi buktatót rejt magában! Zádor ma garantáltan kedvére való ebédet kapott, a 3. kanál után mégis kezdett mutogatni, csapkodni, feszengeni. Jöttek a könyvek, semmi. Majdnem kivettem a székből, aztán mégis bekapcsoltam neki azt a videót, amin gyerekek táncolnak, énekelnek. Ennek a nézése közben megevett 3 dl főzeléket.
Na arra fel is készülhetsz. Tíz emberből kb egyse segít. A helyet pedig legfeljebb a nyugdíjas nénike adja át. Jó esetben. Én azért is vagyok büszke erre a jól sikerült utazásra, mert nekem mindkét gyerek kicsi. A fiam 7 hónappos, a lányom meg pont ma másfél éves. Ma gondoltam az Örsre, de aztán a játszótérre mentünk inkább, de a héten azt hiszem kibróbálom.
Apropó: vkinek nincs egy megunt bébikompja kedvezményes áron? (Esetleg ajándékba?)
Hú, én is a tömegközlekedésre gyúrok. Már majdnem meggyőztem magam, hogy a hordozókendővel fel tudok ülni a buszra, de azután eszembe jutott, hogy mennyi beteg, tüsszögő, köhögő ember van ott összezárva, és megint elszállt a bátorságom. Talán, ha vége lesz a sulinak, kevesebb lesz az utas és a nagylány (10 éves) segít. Akkor lehet, hogy babakocsival is nekivágunk. Pláne, hogy találtam néhány helyet (parkot) szoptatáshoz. Gratulálok a repertoár bővüléséhez! :))
Víziborz, Gratulálok a "picurihoz", minden jót a baba mellé! :-)
Nyuszog, Üdv a fedélzeten. :-)
Ancsúr, Örülök, hogy végre kikapcsolódtál egy kicsit. Jó is az!!
Pbuza, Ügyes vagy, hogy ilyen jól megszervezted ezt a kirándulást!
Brekus, Csodállak a kitartásodért. Kingát meg a spárgáért. Nekem sose sikerült...
Hétvége: Immár második alkalommal ment a két nagyobbik apával múzeumba, és nagyon élvezték. Én is mennék, de Karsa mostanában elég fárasztó, rengeteget lóg(na) rajtam, és ha vagyok olyan ügyes és elaltatom, akár még egy egész szabad órám is van, csak magamra (volt kész kaja). Sajnos mostanában a nappali alvása is két rövidre korlátozódik, és még nehezebb etetni, mert egyre több minden érdekli, egyfolytában mutogat, emeljem föl, vegyem le, tartsam az ablaknál (csak a mi szobánkban ér padlóig a franciaerkély-ablak, a többiben rendes ablak van, kilinccsel, amibe imád belekapaszkodni).
Csak szeretném mindenkivel megosztani, hogy most volt az első hosszú távú kiruccanásunk a kis családunkkal. A hétvégét anyósoméknál töltöttük. Bár tömegközlekedve, de szerencsésen megjártuk oda vissza az utat. Lányom élvezte a buszt meg a vonatozást, de a végére azért elfáradt nagyon. Így kb két óra az út. Amin meglepődtem, hogy egy kisebb hátizsákba bepakoltam a hétvégi ruhatárat mindenkinek. Pedig vittünk hideg és meleg időre való ruhát is. Na és persze a nem kevés gyógyszertárunkat, mert nálunk a lányom kivételével mindenkinek kell egy csomó gyógyszer. A hétvége azonban szuper volt és ezen felbátorodva talám már akár egyedül is el merek indulni a két gyerekkel. Így esetleg kijutunk a Margit szigetre, vagy Monához is. Egy párszor már úgyis meghívott, de a nagykabát szezonban nem vállaltam az utazást. Azonban előtte teszünk néhány gyakorlóutat mondjuk az Örsre, hogy apa nélkül, hogy megy a közlekedés a két gyerekkel. gyerekkel.
Nagyon élvezték a gyerekek a medencét, és a nagy délutáni locsi pocsizást kifejezetten imádta a lányom, míg a fiam bebarangolta az egész kertet. Mert már igen gyorsan tud kúszni. Még nem mászunk, de már alakul a technikája. Szépen emeli a fenekét és a lábacskáit is már egészen jól felhuzza a térdelésre készüléshez.
A mamama már kibővült a tetetére és már tapsolni is tudunk.
Szóval összeségében gyorsan fejlődünk a rosszulétünkhöz képest. (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert mikor hazajöttünk a rosszullét után a kórházból, olyan volt mint egy most született csecsemő. 6 Hónaposan újra ott tartottunk, hogy a fejét nem bírja tartani és forogni sem tudott. Szóval semmi. És most megint nagyon boldog vagyok!)
Hű, most nem érem el azt a gépet, ahol a képek vannak. De legközelebb bemutatkozunk. Most csak annyit, hogy ez tényleg egy aranyos topic, és itt tényleg a gyerekekről van szó. Tetszik. Meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni az elejéről, hogy milyen úton kerültek a lakók ebbe a topicba. Mielőtt még elképednétek, nem olvastam végig az egész topicot, de az elejét feltétlenül szükségesnek tartottam. Nagyon gratulálok, és örülök, hogy több kevesebb előzmény után a gyereknevelés közös téma lehet. A többieknek mondom, hogy rám Ancsúr talált egy másik topicon, amikor is depis tüneteimet és a közlekedési problémáimat fejtegettem. Ez utóbbi nem oldódott meg, viszont a család most annyi programot szervez, hogy nem is vágyom kispocokkal nekivágni a városnak, apa és autó nélkül.
Sziasztok!Megvagyunk, az első hetet túléltük, holnap kezdődik a második. Én eléggé fáradt vagyok, esténként már csak olvasgatni van időm, de írni nem sokszor (legalábbis épkézláb dolgokat nem tudnék írni :-) ), a hétvégéink is fárasztóak, ma évzáró volt a lányomnál a tornán, egész nap szinte ott voltunk...nagyon elfáradtam, a gyerekek bezzeg nem. :-)
